DR. ORBÁN VIKTOR (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Először is köszönöm szépen Kónya Imrének, hogy megfontolta azt, amit mondtam, és valamifajta kompromisszumot próbált találni. Ezt annak ellenére mondom, hogy köszönöm, hogy nem fogadható el a mi számunkra. Nekünk vannak megírt beszédeink, ezeket a mi embereink el kívánják mondani. A mi számításaink és megítélésünk szerint ez nem veszélyezteti azt a tényt vagy azt a lehetőséget, hogy a költségvetést még az idén a Ház elfogadja. Ezeket a tényeket is kalkulálva nekünk beszédeink vannak, amiket el szeretnénk mondani, és kérjük önöket, hogy ne fosszanak meg bennünket ettől a lehetőségtől. Azt szeretném még ehhez hozzátenni, hogy ráadásul nem is feltétlenül megoldás az, amit Kónya Imre mondott - ezt csak egy mondat erejéig szeretném taglalni -, mert ha újra megnyitjuk a részletes vitát, és nem hiszi el Kónya Imre nekünk, hogy már nem akarunk beadni több módosító indítványt, akkor fennáll a veszély, ha egyszer újra megnyitják a részletes vitát, hogy be lehet adni ezeket az indítványokat. Tehát a mostani lezárás meg az újra megnyitása a vitának nem orvosság arra a bajra, amit Kónya Imre látni vél. Mi tegnap este körülbelül 9 órakor adtuk be az utolsó indítványainkat, amikor elkészültünk, akkor adtuk le legalábbis az én emlékezetem szerint az utolsó négy darabot, amit Deutsch Tamás jegyzett, azóta nem adtunk be több módosító indítványt, s nem is áll szándékunkban. Még egy dolgot szeretnék megfontolásra ajánlani. Ráadásul a vita mostani lezárása ismét szükségessé teheti a vita újbóli megnyitását szándékainkon túlmenően is egyébként, mert ha most lezárjuk itt a vitát, akkor nincs mód arra, egyetlen embernek sincsen módja arra - a hozzáértőknek sem -, hogy áttekintsék, hogy miképpen áll Magyarország 1992-es költségvetési javaslata a költségvetési bizottság állásfoglalásai alapján. Ezért nem tudhatjuk ebben a pillanatban, hogy a költségvetési bizottság nem látja-e szükségesnek, hogy ő maga újabb módosító indítványokat, bizottságiakat adjon be. Ha most lezárjuk a vitát, erre nem lesz módja. Nem tudjuk, hogy mekkora a módosító indítványok megtárgyalása után a költségvetési hiány mértéke, és előfordulhat - mint ahogy Becker Pál utalt erre egyébként, amennyire vissza tudok emlékezni, tegnap kora délutáni beszédében; a számokra pontosan nem emlékszem, csak azt tudom, hogy tízegynéhány milliárd forintról volt szó, ami pluszkiadásként jelentkezik, és lehetséges, hogy módosító indítványokkal korrigálni kell és le kell szorítani. Ha a vitát lezárjuk, akkor megítélésem szerint - amennyiben a Házszabályt jól értelmezem - miután véget ért a részletes vita, nincs mód módosító indítvány beadására, csak a vita újbóli megnyitására, ami kinyit minden lehetőséget ismét. Tehát azt szeretném mondani ezzel, hogy amit Kónya Imre mond, arra a bajra vagy veszélyre, amit ő fenyegetőnek lát, nem ad megoldást. Nekünk megírt, elmondandó hozzászólásaink vannak. Arra kérjük önöket, hogy ne fosszanak meg bennünket attól a lehetőségtől, hogy kifejtsük részletesen, hogy mi mit szeretnénk ettől a költségvetéstől. Végezetül azt kell, hogy mondjam, hogy miután ezt az ajánlatát Kónya Imrének bár megköszönöm, elfogadni nem áll módomban, ragaszkodnom kell a név szerinti szavazáshoz, miután ez az ellenzéki jogok kétségtelenül jogszerű, de erőfölény használatával vagy alkalmazásával történő megsértése az én megítélésem szerint. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)