MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ): Megvárom, míg a képviselőtársaim elhagyják a termet, annak viszont örülnék, hogy ha a munkaügyi miniszter itt maradna, mivel eddig nem sikerült a mondandómat hozzá címezni. Köszönöm szépen a gesztusát. Négy dologról szeretnék részleteiben beszélni módosító indítványokhoz kapcsolódóan, illetve néhány általános megfontolást szeretnék tenni a végén. Először: újólag szeretnék felolvasni a Kormány munkaügyi programjából egy részletet, amely a járulék mértékére vonatkozóan jelöl útmutatást, és ami gondolom, hogy a Kormány konszenzuson alapuló álláspontja lehetett valamikor fél évvel ezelőtt. Nagyon sajnálatos módon a Kormány álláspontja időről-időre változik úgy látszik ezen kérdésben, ugyanis ezt mondja ki ezen program: "Elképzelhetetlen a szolidaritási alapba történő bérek után számított másfél plusz fél százalékos befizetés jelentős emelése. Mindez csak úgy képzelhető el, ha a társadalombiztosítás jelenlegi befizetései egyidejűleg lényegében ezzel egyenlő arányban mérséklődnek." Sajnos, tisztelt képviselőtársaim, ennek nem lehetünk tanúi, sokkal inkább egy ellentétes folyamatnak, a társadalombiztosítási járulék emelkedett, a szolidaritási járulék pedig a lehető legmagasabb szintre ugrott, ami a pár hónapos elképzelések alapján előbukkant, tehát meg kell állapítanunk azt, hogy a bérhez kapcsolódó járulékok drasztikusan emelkedtek, és ez nagyon komoly problémákat fog felvetni mind a munkáltatók, gazdasági egységek likviditási problémái tekintetében, mind pedig egy további munkanélküliséget gerjesztő folyamatot fog elindítani, aminek sajnálatos módon semmilyen prognózisát nem találtuk eddig. Semmilyen előrejelzést nem kaptunk arra, hogy ez a járulékemelés igazából mit jelent a munkanélküliek, százalékos vagy abszolút számú növekedése tekintetében. A másik dolog, amit idéznem kell, a Kormány, szintén a Kormány anyaga, az Érdekegyeztető Tanács részére készítette november végén, kicsit frissebb az anyag, ebből következően azt mondja ki: A foglalkoztatottak átlagos létszáma 1992-ben várhatóan legalább 5%-kal csökken a struktúraváltás felgyorsulása, a csődtörvény hatása, a privatizáció erősödése, a termelés racionalizálása, hatékonyságának növekedését szolgáló vállalati intézkedések következtében. Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd jegyezzem meg: novemberi adatok alapján 7,3%-nál tartunk munkanélküliségi rátában. Ez közel 8%, a mostani 7 és fél %-nál nagyobb arányra fog emelkedni az év végével, amihez ha hozzáadunk 5%-ot, akkor egy 12 és fél, 13%-os munkanélküliségi ráta jön ki. Ezzel szemben az összes prognózis, ami ezek elkészítéséhez kapcsolódó költségvetési fedezet és járulékfedezet, 11%-os prognózisra épült, ami látható módon már most felborult. Hadd jegyezzem meg, tisztelt képviselőtársaim, itt nem néhány forintról van szó, itt tízmilliárdokról van szó. Ha vesszük azt a prognózist, ami szerintem a kormányzati tárca által is egyértelműen felborult - annál is inkább gondolom, hogy felborult, mert már 12%-os prognózist eljuttattak hozzánk a minisztérium képviselői a vita során - tehát, ha 11%-os prognózist veszünk, akkor a szolidaritási alap várható hiánya 11,17 milliárd forint lesz az 1992- es évben. El kell azt mondjam, hogy ugyan 10%-os költségvetési garancia áll a szolidaritási alap mögött, de valójában ez 100%-os költségvetési garanciát jelent ebben az évben is, nyilvánvalóan csak költségvetési forrásból lehet fedezni ezen ellátásokat, s jövőre sem várható ezen a téren igazán lényeges változás. Mindez sajnos csak a problémák felét, vagy szerencsétlen esetben kisebbik részét érinti, ugyanis például van még egy igen fontos tétel, ami abszolút mgalapozatlannak tűnik a prognózisokban, az a behajtási arány, ami 90%-ra van prognosztizálva, s az idén 78-80%-os arány volt meg. Ez kedvezőbb esetben szerintem egy 80%-os behajtási aránynál még plusz 4,7 milliárdos kiadást jelent, kedvezőtlen esetben 70%-os aránynál 9,4 milliárdos többletkiadást jelent a szolidaritási alapnak, tehát ha ezt összeadom, tisztelt képviselőtársaim, akkor ez 20 milliárd forint. 20 milliárd forint 11%-os munkanélküliségi rátánál, nem pedig 12-13%-os munkanélküliségi rátánál, ami bizony - be kell vallani - szerintem igazából nem egy megalapozatlan prognózis, és azt sem mondanám, hogy annyira drasztikus lenne. Nem lennék meglepve, hogy ha ennél nagyobb munkanélküliségi ráta alakulna ki a jövő év végére. Sajnálatos módon a jelentésben a gazdasági bizottságban nálunk a Munkaügyi Minisztérium nem vett részt a költségvetési vita szavazásánál, s annak ellenére, hogy a foglalkoztatáspolitika a szociális bizottság egyik központi területe, én ezt nagyon csodálom, és egyáltalán, megbotránkozásomnak adok hangot. A Munkaügyi Minisztériumnak kutya kötelessége lett volna ott ülni és védeni a tárca érdekeit, illetve adatokat szolgálni a tárcával kapcsolatos kiadásokat illetően, s a módosító indítványokat illetően is. Ugyanez a népjóléti tárca esetében, éppen most ment el nemrég a miniszter úr+ (közbeszólások) +igen, itt van még+ a tavalyi évben egyáltalán nem vettek részt a költségvetési vitában, a szociális bizottság munkájában, az idén ugyan részt vettek, de annyira minimális volt sajnos ez a részvétel, hogy igazából nem tudtunk kellő mélységben betekinteni abba, hogy igazából milyen célokat, milyen célcsoportokat és milyen támogatási formákat kíván megjelölni a minisztérium, és nincsen igazából visszaigazolásunk ezen évben sem, hogy ezen támogatási formák mennyire feleltek meg a kívánalmaknak, és igazában ezeknek a hatékonyságát sem tudtuk ezek után megítélni. Eléggé kaotikus helyzetet tapasztaltunk igazából a támogatási célok kapcsán, átfedéseket és nagy hiátusokat, ami átvezet a következő pontba, amiről beszélni akarok a tartósan munkanélküliek gondjához. Itt is idéznék egy kormányzati programot, úgy látszik, hogy nem volt gond a programok meghatározásával. Az ÉT elé szintén november végén került az anyag, ami azt mondja ki: Az év folyamán ki kell alakítani a tartósan munkanélküliek szociális segélyezésének rendszerét. Ki kell alakítani, jelen esetben ez azt jelenti, hogy ennek a rendszernek év közben be kell indulni. Ahhoz, hogy beinduljon ez a rendszer, ahhoz nyilvánvalóan források kellenek. Források pedig nem lettek megjelölve. Ezúton szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét a 4059-es számú módosító javaslatra, amit Kulin Sándor MDF-es képviselőtársunk adott be, ami 1,8 milliárdos fedezetet javasol ezen alapnak, hiszen itt minimálisan 20-30 ezer tartósan munkanélkülivel kell számolni, mindamellett, amiről Havas képviselőtársam beszélt, hogy nyilvánvalóan itt tízezres, sőt esetleg százezres olyan réteg van, aki nem részesül munkanélküli segélyben, és akiről nincsen megbízható statisztikánk, hogy igazából hol vannak ezek az emberek területileg is, milyen konstruktúrában, milyen foglalkoztatási képzettséggel, és a többi. A javasolt átcsoportosítás az általános tartalékból javasolja a forrást, ami ugyan a Pénzügyminisztérium oldaláról ugyan kétséges, kíváncsi vagyok a kormányzat álláspontjára. Én úgy gondolom, hogy emellett a probléma mellett nem lehet elmenni úgy, hogy ne találjunk valamilyen forrást a megoldására. Az már a kormányzat dolga lenne, hogy ezt megtalálja. A regionális válsággócok ehhez kapcsolódó témakör, számolnunk kell azzal, hogy egy 25-30%-os munkanélküliség is kialakulhat bizonyos térségekben, ami már nagyon komoly, átgondolt és új megközelítési módot igényel a minisztérium részéről. Én látok jeleket ennek megoldására, de igazából megnyugtatóan átfogó, komplex programcsomagot nem ismertem még meg. Van egy módosító indítvány, amit Körösőfi László MSZP-s képviselőtársam tett itt a vita folyamán, még a tegnapi nap folyamán fenntartottan, ami a tanműhelyekről szól. Van egy normatíva, amit képviselőtársaim nem tudom, hogy mennyire vettek észre, de létezik. A szakmunkástanulóknál a tanműhelyi gyakorlati képzésben részt vevő tanulóknál egy 37 ezer forintos fejenkénti kvóta. Hosszan beszéltem az ifjúsági munkanélküliek problémájáról a foglalkoztatási törvény kapcsán, és ott javasoltam egy kétéves figyelembevételt, ami sajnos, elég szerencsétlen módon nem került végleges szavazásra. Ezért itt újólag fel kell hívnom a tisztelt Ház figyelmét, hogy egy újabb lehetőség lenne, amit most mondok, arra, hogy az ifjúsági munkanélküliség problémáját, ha nem is orvosoljuk, de valamelyest enyhíteni tudjuk. Tehát megkérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy tolmácsolják a többieknek is ezen indítvány fontosságát. Az a sajnálatos helyzet történt, mint hogyha a minisztérium igazából elhanyagolná ezeket, és még annyira sem tartaná preferenciának, hogy az átlagos szintet hozná, hogy mindössze 36 ezerről 37 ezerre növeli ezt a kvótát +91-ről +92-re, ami 2,7%-os növelést jelent, ami - képviselőtársaim, tudjuk mindannyian - minden szempontból tarthatatlan s megalapozatlan. El kell mondjam, hogy a tanműhelyi rész alapvetően két részből áll. Az egyik az, ami az iskolákhoz kötődik és az iskolák tartják fenn őket, ezek vannak alapvetően ezen pénzen keresztül finanszírozva. A másik pedig a vállalati tanműhelyek kérdése, ami a nagyobb részét teszi ki a tanműhelyi oktatásnak. Elsősorban ezen tanműhelyek vannak abszolút összeomlóban, hiszen a vállalatoknak nem érdeke ezen tanműhelyek fenntartása. Igazából ez a pótemelés - szívem szerint sokkal radikálisabb emelés is kellene - egy lehetőséget ad az önkormányzatoknak arra, hogy béreljenek ki vállalati tanműhelyeket, vagy más módon, pénzügyileg segítsék őket abban, hogy megmaradjanak ezek a tanműhelyek. Hiszen alapvetően itt már a beiskolázásnál is ez felmerül, ugyanis az történik nagyon sok helyen, tisztelt képviselőtrásaim, hogy olyan embereket vesznek fel csak szakmunkásképzőbe, akik papírral tudják igazolni, hogy tanműhelyi lehetőségük van, bizonyos céghez elszerződtek. Ehhez - be kell vallanunk, még ha a nyilvánosság esetleg nem is szerez róla tudomást, de ez létezik - komoly pénzeket tesznek le tanulók, illetve azoknak a szülei, hogy megkapják ezt a papírt, hogy itt és itt alkalmazni fogják őket. Ez szerintem egy olyan állapot, amit nekünk meg kell szüntetni, ha nem is egyik napról a másikra, de egy-két éven belül. Szerintem ez egy tűrhetetlen helyzet, szociálisan is nagyon-nagyon káros helyzet. Tehát én azt mondom, hogy ne 37 ezer legyen, hanem 40 ezer forint legyen, nem egy olyan jelentős emelés; a többi normatívához képest ez egy hasonló arányú növelés lenne, tehát igazából még azt sem mondhatni, hogy preferálni lehetne ezen szférákat a többihez képest. Tehát igazából nem látok semmilyen indokot arra, hogy az ifjúsági munkanélküliség problémáját, ezen minimális módon is, ne segítsük. És nagyon komolyan le lennék sújtva, hogy ha a Kormány részéről ez a minimáis tolerancia nem lenne meg. Kupa miniszter úr tett egy olyan kijelentést tegnapelőtt, hogy egyes módosító javaslatok szétrombolják a költségvetést, nincsenek források megjelölve. Igazából a magunk részéről nem veszem magamra a kritikát, hiszen mi alapvetően nagyon törekedtünk arra, hogy megalapozott módosító indítványokat tegyünk. De azért ki kell jelentenem, úgy tűnik, hogy Kupa miniszter úr saját maga segédkezik ebben. Ugyanis én tudok konkrétan egy esetről, lehet, hogy több is létezik, a 4380-as módosító javaslatot Bíró Ferenc terjesztette elő, ami egy 80 milliós tételről szólt, ami a háziorvosok gépkocsivásárlását segítette volna elő. Képviselő úr elmondtam, hogy ezt Kupa miniszter úr támogatja; igazából a minisztérium nem támogatta ezeket a bizottsági üléseken, sehol nincs rá fedezet. Tehát a miniszter úr támogat olyan javaslatokat, amire nem teremtette meg a fedezetet. Tehát én ezt annak fogom fel, hogy szétveri a saját költségvetését, nehezen tudom másnak felfogni. Remélem, hogy olyan nagyon sok kormánypárti képviselőnek nem ígért olyan nagyon sok minden dolgot - a választási körzetében tudjuk, hogy ígért néhány dolgot meg korábban is ígért néhány dolgot, de hát ez az ő lelkiismeretén szárad. Én beterjesztettem egy módosító javaslatot egy 10,8 milliárdos szolidaritási alapnövelésről, aminek ezen költségvetési szerkezetben a forrásoldalát sajnálatos módon képtelenség előteremteni, ebben a szerkezetben nem lehet ilyen nagyságú pénzeket például megjelölni. Ugyanakkor fenntartottam egy 0,8 milliárdos javaslatot, ami nem más, mint a költségvetési intzmények 12%-os munkanélküliség esetén kialakuló többletjárulék-kiadásai. Ez azt jelenti, hogy a szolidaritási alapnak a költségvetési támogatása valójában nulla, ami szerintem egy tarthatatlan helyzet, elvi okból is meg finanszírozási oldalról is. Költségvetést sok minden fajta módon szét lehet verni, nem akarom részletezni, de amit én látok a Kormány részéről, az eléggé fenyegető veszély, és ezt azt hiszem, el kell mondjam a saját lelkiismeretem miatt és mint országgyűlési képviselő is. Jól kell látni azt, hogy a szolidaritási alap körülbelül 15-20 milliárdos hiánya és a társadalombiztosítási alap körülbelül hasonló nagyságrendű, jövő évi várható hiánya körülbelül egy 30-35-40 milliárd forintos költségvetési plusz deficitet fog jelenteni, ami 100 milliárd forintra fogja növelni a költségvetési deficitet, még hogyha nem is törénik semmi más igazából, ami lényeges kiadástöbbletet jelentene. Tisztelt Képviselőtársaim! Elmondtuk már, hogy sokfajta szempontból bíráljuk ezt a költségvetést, szerkezeti oldalról, az egész struktúrakonzerválás oldaláról, inflációnövelő oldaláról, ami a költségvetési hiányon keresztül érvényesül elsősorban. És itt kell elmondani, hogy ha itt felborul ezzel a 35-40 milliárddal a költségvetési hiány, akkor ezzel nagyon sok minden felborul, tisztelt képviselőtársaim! Felborul az inflációs ráta, felborul a lakossági fogyasztás, az életszínvonal felborul, nagyon sok minden felborul. Tisztelt Képviselőtársaim! Kormánypárti képviselőtársaim vállán a felelősség, ők viszik el ezt a balhét. Köszönöm szépen. (Taps.)