DR. ORBÁN VIKTOR (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Hozzászólásom célja nem Deutsch Tamás beszédének lehetetlenné tétele, hanem egy nagyon rövid reagálás arra, amit az államtitkár úr mondott - tekintettel arra a néhány tucat rádióhallgatóra, aki még föltehetően a készülékek előtt gubbaszt, ha végighallgatta velünk együtt a Parlament egész éjszakai munkáját. A következőket szeretném elmondani ezzel kapcsolatban. Az, ami most itt folyik, annak az eredménye, hogy a Kormány a költségvetést későn terjesztette be. (Taps a bal oldalon.) Az, ami itt történik, annak az eredménye, hogy olyan ülésben volt tegnap este részünk, ahol a Házszabályt körülbelül huszonhatszor erőszakolta meg egy MDF nevű parlamenti frakció - különösebb tekintet nélkül mindenfajta alkotmányos szabályra+ (Taps a bal oldalon. - Közbeszólások: Így volt!) Amit most itt tapasztalunk, az annak az eredménye, hogy tegnap egész éjjel ült a Parlament, hogy a Kormány volt olyan kegyes, a kormánypárti képviselők voltak olyan kegyesek, hogy - ha jól számolom, körülbelül - 15-17 órát is hagytak arra, hogy az ország 1992. évi költségvetésének részletes vitáját a Magyar Parlament lefolytassa. Ezért vagyunk most itt ennyien. Az a tény pedig, hogy most, fél tíz tájban, mindössze ellenzéki képviselők vannak jelen számottevő mértékben, és csak néhány kósza MDF-es képviselő bóklászik velünk szemben a padsorokban, az pedig egyszerűen annak az eredménye, hogy sem az MDF-es képviselők - tisztelet a kivételnek, akik jelen vannak -, sem pedig maga az MDF-kormány nem törődik azzal, hogy az ellenzék milyen indítványokat terjeszt elő+(Közbeszólás a bal oldalról: Így van!)+ és milyen érveket próbál fölsorakoztatni annak érdekében, hogy az ország költségvetését jobbá tegye. (Közbeszólás a bal oldalról: Úgy van!) Az, amit most itt látunk, hogy a Kormány két egész darab államtitkárral+ (Derültség a bal oldalon.)+ tisztelte meg a Parlament plenáris ülését, híven fejezi ki, hogy körülbelül milyen fontosságot tulajdonít az MDF-kormány a Magyar Parlament működésének. Ennyiben kívántam kiigazítani az államtitkár úr szavait. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a bal oldalon.)