DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim - ha jól látom Hölgyeim - és Uraim! Én az 1992. évi költségvetés részletes vitájának lassan 17. órájának a végén szeretném röviden elmondani azt a hozzászólásomat, amivel már közel két héttel ezelőtt elkészültem, de amit a FIDESZ konstruktivitásának jegyében az általános vita során nem mondtam el. Nagyon köszönöm, őszinte hálával tartozom a kormánypárti képviselőtársaimnak, hogy többszöri határozott próbálkozásuk ellenére végül is nem fojtották belém meg más ellenzéki képviselőtársaimba a mondanivalónkat, bár valószínűleg az érdeklődésük nem olyan nagy - ez a jelenlévők számából is látható - azonban, hogy valami kis tréfaszerűséggel szolgáljak így egy kicsit tompán, egy kicsit fáradtan, de azért a téma elmondása szempontjából jottányit sem kisebb lelkesedéssel, az az, hogy a három koalíciós kormánypárt egyenként, külön-külön és összességében is hozzászokhat végre ahhoz a helyzethez, ami - remélem - két év múlva a Parlament rendes állapota lesz, hogy külön-külön és együttvéve is sokkal több FIDESZ-es képviselő lesz ebben a Parlamentben, mint amennyi mostani kormánypárti képviselő van, ezt az állapotot most néhány óra erejéig szokni tudják. (Derültség. - Taps a FIDESZ padsoraiban.) Visszatérve, mert 3-4 órával ezelőtt ilyenkor hangzottak el az első közbekiáltások, hogy most már gyorsan térjünk a tárgyra, tehát szeretnék visszatérni a költségvetés részletes vitájához. A hozzászólásomban két kérdéssel szeretnék foglalkozni. Egyfelől a rendőrség költségvetésével, és örömömet szerettem volna kifejezni még 10 perccel ezelőtt, hogy a két államtitkár egyike, aki jelen van, az a Belügyminisztérium államtitkára, de úgy látom, hogy megijedt a felszólalásomtól és ő is eltávozott. (Derültség.) A másik kérdés, amivel pedig foglalkozni szeretnék: a költségvetés ifjúsági vonzatú előirányzatai, illetve a rendőrséggel és az ifjúsági kérdésekkel kapcsolatos módosító és csatlakozó módosító indítványaimról is szeretnék említést tenni. (Megérkezik dr. Morvay István belügyminisztériumi államtitkár.) Szeretettel köszöntöm államtitkár urat. (Derültség.) Tehát a rendőrség. Lassan közhelyszerűek, amikor a rendőrségről ejtünk szót, akár parlamenti felszólalásokon, akár tévévitákon, azok a kijelentések, amelyek az egyre növekvő bűnözési hullámról beszélnek. Azonban ezzel kapcsolatban én szeretnék nem sztereotipiákat elmondani, mert én azt gondolom, hogy amikor egy nagyon fontos közfeladat ellátásáról és ennek a költségvetési vonzatairól teszünk említést, akkor fontos az, hogy a parlamenti képviselők - legalábbis, akik hallanak egy ilyen felszólalást -, azok tisztában legyenek bizonyos kérdésekkel, és ha emlékeim nem csalnak, akkor azt hiszem, összesen három vagy négy felszólalás - akár az általános vitára gondolok, akár a részletes vitára - foglalkozott a rendőrség kérdésével. Hát, valóban igaz az, hogy mérhetetlenül nagy Magyarországon a bűnözés. Közismertek azok az adatok, hogy 1990 folyamán Magyarországon több mint 341 ezer bűncselekményt követtek el, ez az előző évihez képest közel 53%-os növekedést jelentett, és az 1991-es év első felében ez a növekedési ütem a +90-es 53%-hoz képest még nagyobb: 60%-os, s az idén minden bizonnyal - a mai meg a holnapi nap még eddig el nem követett bűncselekményeivel együtt -, több mint félmillió bűncselekményt követnek el valószínűleg Magyarországon 1991- ben. Azonban ezek a számok - mint ahogy ez az állítás már elhangzott a Parlamentben is - még mindig azt jelzik, tehát a bűnözésnek ez a rátája ez mindig azt jelzi, hogy Magyarország viszonylag jó helyzetben van az európai országokkal való összehasonlításban. Magyarországon tízezer lakosra - egy tavaly nyári felmérés alapján - 3075 elkövetett bűncselekmény jut, ami még mindig egy igen kiváló európai bűnözési rátaszámnak felel meg. Ugyanígy viszonylag jó adatnak számít a másik nagyon fontos, a bűnözés mérésére szolgáló objektív tény: ez pedig a felderítési ráta, ami ugyancsak a most általam előbb idézett összesítésben szerepel, ami azt mutatja, hogy amennyiben az ismeretlen elkövetős bűncselekményeket is beleszámítjuk, akkor az elkövetett bűncselekményeknek közel 41%-át tudja felderíteni a rendőrség, ami ugyancsak egy viszonylag jó felderítési arányszámot mutat. Ami tehát Magyarországon mindenképpen ijesztő, és ami a bűnözés növekedésével kapcsolatban mindenképpen növeli a polgárok bizonytalanságérzetét, az a bűnözés növekedésének az intenzitása, az, hogy évről-évre szinte másfélszeresére, egy és háromnegyedszeresére nő az elkövetett bűncselekményeknek a száma. Ennek megfelelően teljes mértékben igazak azok az állítások, hogy Magyarországon mind a technikai felszereltségét, mind a kiképzettségét, mind pedig a tényleges rendőri állomány létszámát tekintve, a magyar rendőrség nincs kellő mértékben felkészülve arra, hogy az egyik alapvető funkcióját: a bűnüldöző tevékenységét, az elkövetett bűncselekmények felderítésének a tevékenységét megfelelő színvonalon el tudja látni. Ezzel kapcsolatban kering egy szám, amit közel egy év óta hallunk, hogy Magyarországon körülbelül 10 ezer új rendőrre lenne szükség, körülbelül tízezerrel kellene növelni a tényleges rendőri állomány számát. Ezzel kapcsolatban - ennek az 1992. évi költségvetési törvénybeni megjelenésével kapcsolatban - szeretnék néhány gondolatot elmondani. E tízezer rendőr beállításával lenne elérhető az a szám, hogy Magyarországon egy rendőrre körülbelül az európai középértéknek megfelelő állandó lakos jusson. Ez ma Magyarországon a tényleges rendőri állományt tekintve azt jelenti, hogy egy rendőrre - ha jól emlékszem - 409 lakos jut, és e tízezer új rendőr beállításával, felvételével lehetne elérni azt, hogy ez a szám 300 alá csökkenjen. Az 1992. évi költségvetési törvény másfél milliárd forintot kíván elkülöníteni annak érdekében, hogy 1992 folyamán 3 ezer új rendőrrel nőjön a Belügyminisztérium rendőri állománya. A Fiatal Demokraták Szövetsége ezt az előirányzatot messzemenően támogatja, azonban néhány, ezzel az előirányzattal kapcsolatos aggályunknak szeretnénk hangot adni. Ezek pedig alapvetően nem rendőri szakmai vagy sokkal kisebb részben rendőri szakmai kifogások, sokkal inkább pénzügytechnikai, költségvetési kifogások. Ami az előbbieket, tehát a rendőri szakmai kifogásokat vagy aggályokat illeti, annyit szeretnék mindenképpen megjegyezni, hogy az Országos Rendőr- főkapitányság új kiképzési elképzelései szerint az újonnan belépő rendőrök - tehát mind a 3000 új rendőr - a korábbi állapothoz képest, amikor ezek az új rendőrök egy alig 10 hetes kiképzésen vettek részt, több hónapos kiképzés alá esnének. Ennek megfelelően tehát jó, ha azzal az illúzióval leszámol mindenki, hogy ennek a 3 ezer rendőrnek a felvétele rögtön, néhány héten belül érezhetően javítani fogja azt a biztonságérzetét a polgároknak, hogy rettentő sok új rendőr fog megjelenni az utcákon, rettentő jól kiképzett, jól felszerelt és kiváló képességekkel bíró rendőr fog járőrözni és nyomozni a bűnelkövetők után. Valószínű, hogy ennek a háromezer új rendőr felvételének és kiképzésük után a mindennapi szolgálatba való beállásuknak az első eredményei 1992. év végén vagy +93 elején fogja éreztetni a hatását, ami természetesen nem baj, csak mindenképpen fontos elmondani, hogy nem valami csodaszer, nem valami egyedüli gyógyír ez a másfél milliárd forint, aminek a következtében 3000 új rendőrt tud - még egyszer mondom - a Belügyminisztérium alkalmazni. Ami pedig a költségvetési kifogásokat, vagy inkább ezeket a pénzügytechnikai kifogásokat jelenti, azzal kapcsolatban annyit szeretnék elmondani, hogy a Belügyminisztérium fejezetével foglalkozó költségvetési fejezeti szöveges indoklás azt tartalmazza, hogy ez a másfél milliárd forint a felvételre kerülő rendőröknek mind a béralapját, mind a béralap társadalombiztosítási vonzatát, mind a szolgálatba lépő új rendőrökkel kapcsolatban felmerülő dologi költségeket fedezi. Ezzel kapcsolatban annyit mindenképpen fontos megjegyezni, hogy ez az állítás sajnos nem derül ki azokból a táblázatokból és a költségvetés I. számú fejezetéből sem, illetve ennek az I. számú fejezetnek a magyarázataként szolgáló adatsorból. Tudniillik már eleve ott igen nagy problémák vannak, és ez egy fontos aggályt jelent, hogy mihez képest fog felvenni a Belügyminisztérium 1992-ben háromezer új rendőrt: a költségvetési törvény különböző körleteiben meglévő különböző táblázatok legalább háromféle adatot tartalmaznak, hogy 1991 végén ténylegesen hány rendőr is szolgál Magyarországon. Ezek között az adatok között több százas az eltérés. Az egyik adat szerint a rendőri állomány a polgári alkalmazottakkal együtt: 32 922, a másik adat szerint: 32 592, míg egy felmérés szerint, hogy pontos adatot mondjak: 32 941. 1992 végére a háromezer új rendőr alkalmazásával az egyik adat szerint 37 350 lesz a Belügyminisztérium alkalmazottainak a száma a polgári alkalmazottakkal együtt, míg egy másik adat szerint ez a szám 37 020 lesz. Na most, ez az adat ez azért nagyon fontos, mert ezek az adatok - még egyszer mondom - a rendőri állomány és a polgári alkalmazottak számát együttvéve mutatja. Na most, azok a felmérések, amik az elmúlt egy évben születtek, mind azt mutatták, hogy a Belügyminisztérium személyi állománya egy szempontból nagyon rossz összetételű: túlságosan magas a polgári alkalmazottak száma, ahogy a számokból is kiderült: körülbelül 23%-a a Belügyminisztérium állományának polgári alkalmazott. S ezen mindenképpen változtatni kéne. Akárhogy nézem ezeket a számokat, ezekből körülbelül az derül ki, hogy a háromezer új rendőr alkalmazása mellett 500-600-700-800-1100 új polgári alkalmazott alkalmazására is sor kerül. Ennek a béralap és társadalombiztosítási vonzatát sehol nem találja meg az ember a költségvetésben, mert az 1991-es tényszámokhoz képest pusztán a tízszázalékos bérautomatizmussal felszorzott összeg, plusz ehhez az összeghez a másfél milliárd forint hozzáadásával tudunk eljutni az 1992-es előriányzat számához. Igen értetlenül állunk az előtt, hogy akkor ténylegesen az a négyezres növekedés, ami a Belügyminisztérium állományát jelenti, azaz a háromezer rendőrön felül miért jelent ezer új polgári alkalmazottat, amikor - még egyszer mondom - már most is, 1991-ben is sok a Belügyminisztérium polgári alkalmazottainak száma rendőri, szakmai szempontból, másfelől pedig nem tudjuk, hogy milyen pénzből lesznek ezek fizetve. Egyébként - egyetlen átlagszámot szoktak mondani - nemigen magas a Belügyminisztériumban dolgozó polgároknak, rendőröknek a fizetése sem, ezt Kőszeg Ferenc mondta még talán tegnap kora éjjel az egyik felszólalásában, de lehet, hogy ma hajnalban volt már ez a felszólalás. A másik, amit mindenképpen el szeretnék mondani, az, hogy - amint említettem - ez a másfél milliárd forint mind a béralapot, a béralap társadalombiztosítási vonzatait jelenti, mind pedig a háromezer új rendőr alkalmazásával kapcsolatban felmerülő szolíd költségek fedezetéül is ez az összeg szolgál. Ha az ember a dologi költségektől eltekint, egyszerű számtani művelettel ebből az derül ki, hogy a béralapra ebből az ezerötszázmillió forintból körülbelül ezerötvenmillió forintot lehet fordítani, és ennek a vonzata a maradék 450 millió forint, mint társadalombiztosítási járulék. Ehhez képest - a Belügyminisztérium által készített táblázat szerint - az 1991-es korrigált bázisszámhoz képest, bázisadathoz képest az 1992-ben alkalmazott belügyminisztériumi alkalmazottaknak a béralapja ehhez a bázisszámhoz képest 1437 millió forinttal, tehát közel másfél milliárd forinttal fog nőni. Tehát ezen adatok szerint szemben azzal az állítással, miszerint a másfél milliárd forintból a béralap, a társadalombiztosítási járulék és a dologi költségek is meg a mutatók is fedezve lesznek, ezzel az állítással szemben ez a táblázat azt mutatja, hogy ez a másfél milliárd forint alig 60 millió forint híján kizárólag az új alkalmazottak béralapvonzatát fogja fedezni. Így az emberben fölmerül az a kérdés, hogy honnan fogja a Belügyminisztérium vagy az Országos Rendőr-főkapitányság, vagy a rendőri ezred, vagy a megyei rendőrkapitányságok, a rendőr-főkapitányságok kifizetni az újonnan belépő rendőrök bérének társadalombiztosítási járulékát, nem beszélve, mondom, az új rendőrök alkalmazásával kapcsolatban felmerülő dologi költségekről. Én mindenképpen örülnék, ha a pénzügyminiszter úr igen rövidre szánt félórás válaszában erre valami információt kapnék, már csak azért is, mert - még egyszer mondom - messzemenően támogatjuk, hogy háromezer új rendőr alkalmazására sor kerüljön 1992-ben, de félő, hogy ha a béralapjukra szolgál ez az 1400 millió forint, akkor az 1050 millió forintból, amennyit ténylegesen lehet az 1500 millióból fordítani bérre, hogy a társadalombiztosítási járulékot is ki lehessen fizetni, sokkal kevesebb rendőrt lehet majd alkalmazni, mint háromezer. A másik dolog, amit a rendőrséggel kapcsolatban mindenképpen el szeretnék mondani, az, hogy aki kicsit is ért valamihez, az nagyon jól tudja, hogy egy rendőr fölvételével még semmi nem oldódik meg, hisz ennek a rendőrnek egy igen fejlett technikát kell működtetnie, különösen akkor, amikor a bűnözők szerte a világon, így Magyarországon is, igen fejlett technikával bűnöznek - hogy ezt a buta kifejezést használjam -, és a már általam is meg mások által említett felmérések is azt mutatják, hogy a magyar rendőrségnek egy ilyen súlyos fogyatékossága az, hogy nemcsak hogy kevés a rendőr, de ezek a rendőrök nyugati, nyugat-európai kollégáikhoz képest körülbelül egy nyugat-európai kolléga munkáját három magyarországi rendőr látja el, éppen a számára rendelkezésre álló technikai felszerelések nagyon elavult volta miatt. Ehhez képest szeretnék röviden két mondatot mondani egyik módosító indítványomról, aminek a számáról nem tudok sajnos beszámolni, mert még kiosztva nem találkoztam vele, csak a szám nélkül beadott példány másolata áll rendelkezésemre, amiben arra teszek javaslatot, hogy a rendőrség a Belügyminisztérium fejezetében, tehát a VIII. fejezetben, a 18. cím második előirányzata alatt szerepel egy 535 millió forintos összeg, ami egy fejezeti kezelésű előirányzat, és ebből az 535 millió forintból 530 millió forint céljelleggel, a Belügyminisztérium technikai berendezéseinek a korszerűsítésére szánt beruházásokra szolgál. Ennek az összegnek a megnövelését indítványozom egy csatlakozó módosító indítványomban 635 millió forintra úgy, hogy ebből ne 530, hanem 630 millió forintot fordíthasson a Belügyminisztérium a rendőrség technikai berendezéseinek fejlesztésére. Ennek a 100 millió forintnak a fedezetét pedig, hogy mérhetetlenül konstruktív ellenzéki indítvány legyen az indítványom, abban vélem felfedezni, hogy javaslom egy másik csatlakozó módosító indítványomban elhagyni a polgári védelem ugyancsak VIII. fejezetben levő egyik címéből 100 millió forintot, mégpedig a polgári védelem címnél az állóeszköz-felújítás, nagyjavításnál szereplő 100 millió forintot. Ehhez csak annyit hadd mondjak, hogy ma, nem tudom, mennyien tudják a jelenlevő képviselőtársaim közül, ma a polgári védelem központja a gödöllői Grassalkowich kastélyban székel, s a Belügyminisztériumnak megállapodása van a gödöllői önkormányzattal, hogy innen a polgári védelem központja 1992. március 31-ig kiköltözik, és új helyszínül egy budapesti volt szovjet laktanyát jelöltek meg, és ennek a felújítására szolgálna a százmillió forint. Ezt önmagában természetesen változtathatatlannak, ténynek kéne tekintenünk, de akkor, amikor tudjuk közel másfél éve, mióta ebben a Parlamentben ülünk, mióta ez a Kormány kormányoz, hogy a polgári védelem ügye egy teljes mértékben átgondolatlan, meg nem oldott kérdés. Nagyon várják - én azt gondolom - a kérdéssel foglalkozó képviselők, hogy a Kormány végre készítse el azt a régen ígért törvénytervezetét, amivel a polgári védelem kérdését végre törvényi szinten tudná rendezni, és valahogy az ő elképzelése szerint létrejönne végre az az egységes, katasztrófaelhárító, a polgári védelem feladatait is ellátó új szervezet. Ameddig ez a törvényi rendelkezés meg nem történik, egy kicsit talán elhamarkodott beruházásnak tűnik többünk számára az, hogy mikor nem is lehet tudni, hogy milyen szervezeti keretben fog működni a polgári védelem, mikor nem is lehet tudni, hogy lesz-e polgári védelem úgy, ahogy van, akkor arra költsünk százmillió forintot, hogy a polgári védelem központjának sajátos igényei alapján állítsanak helyre, vagy újítsanak fel egy most bizonyára nagyon leromlott állapotban levő volt szovjet laktanyát. Úgy gondoljuk, hogy március 31-ig más elhelyezést is tud találni a Kormány, különösen akkor, amikor a bizottsági ülésén jelenlevő belügyminisztériumi képviselő azt mondta, hogy nagyrészt itt a polgári védelem eszközeinek raktározási igénye merül föl, a polgári védelem ügyének törvényi rendezéséig, és mi úgy gondoljuk, hogy százmillió forintot egy nagy raktár elkészítésére nem lenne talán célszerű 1992-ben előirányozni a költségvetésben. Úgy gondoljuk, hogy a polgári védelem gázálarc és egyéb, nagyon fontos eszközeinek a raktározását más módon is meg lehet oldani. Nagyon röviden, és valóban nagyon röviden, mert tudom, hogy 17 perce beszélek, de az elmúlt két hétben mérhetetlenül sok kérdés merült föl bennem a rendőrséggel kapcsolatban, ennyit szerettem volna a rendőrséggel kapcsolatban elmondani. Hogy a másik témámra, az ifjúságra térjek rá, de itt most egy gondolatjellel hadd nyissak: - szeretném elkerülni azt a durva pletykát, ami szájra kap majd a felszólalásom után, hogy a FIDESZ 1992-ben az ifjúság ügyét rendőrségi ügynek kívánja kezelni, hisz a felszólalásában a rendőrséggel kapcsolatos gondolatai elmondásával együtt mondja el a véleményét a költségvetés ifjúsági vonzatú előirányzatához. Ez a vád durva inszinuáció, sajnos így alakult, történelmileg így alakult - és ezt a történészek számára mondom -, hogy kénytelen vagyok itt fizikailag egy beszédben elmondani a véleményünket. Ráadásul ez a véleményem nagyon rövid lesz, hisz nincs miről beszélni. Ez pedig igen sajnálatos akkor, amikor ma Magyarországon nincsen politikai erő, közintézmény, politikai párt, vezető politikus, bárhol is szerepeljen a politikusok népszerűségi listáján, aki ne azt mondaná, hogy az ifjúságé a jövő, nincs "stratégiaibb" ágazata ma a magyar társadalompolitikának, mintsem az ifjúság, amelynek az oktatási rendszeren keresztül, a civil szférán keresztül, a munkanélküli fiatalok segélyezésén és helyzetük javításán keresztül mérhetetlenül sok forrásból kell az államnak az ifjúsággal kapcsolatos problémák terén feladatot vállalnia. Most ehhez képest - az itt elmondottaimban vissza kell utalnom Rózsa Edit képviselőtársnőm általános vitában elmondott felszólalásához - a Kormány, anélkül természetesen, hogy a mostani békés kora reggeli hangulatban valami durva politikai felhangot venne a hozzászólásom, a Kormány tetézte abbéli rendíthetetlen törekvését, hogy minél több jogszabálysértéssel tarkítva nyújtsa be a költségvetést, ezt egy újabb jogszabálysértéssel tudta megfejelni. Méghozzá azzal, hogy a 3320/1991-es minisztertanácsi határozattal szemben, ami kötelezővé teszi, saját maga a Kormány egy saját jogszabályával tette saját maga számára kötelezővé, hogy az 1992. évi költségvetés egyik mellékleteként nyújtassék be az összesítés, amely összesítésben világosan lehet látni, hogy a Kormány által elfogadott hároméves intézkedési terv, amely a magyar gyermekek és fiatalok helyzetének javítását szolgálja, ennek az intézkedési tervnek az 1992. évre eső időarányos feladataira a költségvetés 1992-ben milyen összegeket kíván fordítani. Ezekről az összegekről kellett volna a Kormánynak egy összesítő táblázatot elkészítenie. Tudj+ Isten, miért - és ezeket a kérdéseket, hogy miért; nem volt idő, nem volt energia, nem akarták, nem tudták, nagyon sok ilyen bölcs kérdést lehetne feltenni -, a választ eddig az általános vita és a részletes vita mostani pontjáig nem kaptuk meg, nem készült el, pontosabban fogalmazva a Kormány nem készítette el - nem annyira szenvedő ez a szerkezet -, nem készítette el ezt a mellékletet. Tehát sok melléklete van ugyan a költségvetési törvénynek, ezek a mellékletek önmagukban is külön-külön, meg együttvéve is nagyon hasznosak, de egy jogszabállyal meghatározott kötelező melléklete hiányzik ennek a költségvetésnek. Most azt a szinte felhőtlennek tetsző kijelentésemet már meg sem merem kockáztatni, de igazándiból felmerül az a kérdés, hogy most így akkor ez a fogyatékosság mennyiben befolyásolja azt a tényt, hogy joghatályos lesz-e a Grezsa képviselő úr által jelzett módon az MDF-es és más parlamenti képviselők hatalmas munkájával elfogadott költségvetés avagy sem. De egy biztos, az ifjúság ügye 1991 második felében, a költségvetés hosszú és alapos kormányzati előkészítése során továbbra is csak üres szlogen volt. Arra nem volt energiája a Kormánynak, ifjúságpolitikai kormánybiztosostul, több miniszteri és tárca nélküli miniszteri irányítással és működő ifjúsági kabinetestül együtt, ifjúsági érdekegyeztetéssel, hároméves intézkedési terv megfogalmazásával és a Magyar Közlönyben való publikálásával együtt, hogy saját maga számára egy nagyon olcsó, de végül is saját maga által hozott jogszabályt megtartson, és nem készítette el ezt a költségvetési mellékletet. De hát így nagyon nehezen tudok bármiről is beszélni, mert nekem kellett volna valahogy összebogarásznom, azt a feladatot elvégeznem, amely feladatot ráadásul nagyon nehéz is elvégezni, hisz nehéz eldönteni egy tételről, hogy ez konkrétan ifjúsági vonatkozású vagy sem. Ha ifjúsági vonatkozású, akkor ez a Kormány intézkedési programjában szereplő feladat végrehajtása, avagy sem. Ennek megfelelően én most már felszólalásom vége felé haladva - persze eleje óta a vége felé haladok - két módosító indítványomról, illetve Rózsa Edittel közösen beadott módosító indítványunkról szeretnék szót ejteni, ami nyilvánvalóan a költségvetés ifjúsági vonatkozású előirányzataival foglalkozik. Az egyik módosító indítványunkban egy olyan javaslatot teszünk, aminek semmilyen - se pozitív, se negatív - költségvetési vonzata nincsen, méghozzá módosító indítványunk tartalma az, hogy a költségvetési törvény II. fejezetében, a társadalmi szervezetek előirányzatban szerepel egy 420 millió forintos támogatási összeg. Ezt az összeget egy parlamenti ad hoc bizottság fogja majd - a tavalyihoz hasonlóan - a társadalmi szervezetek támogatására fordítani, ő fogja ezt elosztani, és egy pályázati rendszer keretében a társadalmi szervezetek támogatására felhasználni. Nos, mi azt javasoljuk, hogy tapasztalva, vagy két ilyen apró bizottsági munkasorozat tapasztalatai alapján azt indítványozzuk, hogy külön címként jelenjen meg már a költségvetési törvényben az az összeg, amit a társadalmi szervezetek támogatására fordítható pénz felosztását végző bizottságnak ennek alapján nem saját hatáskörében meghozott döntése következtében, hanem a költségvetési törvényben már megtörtént elválasztás következtében ifjúsági és gyermekszervezetek támogatására kell fordítani. Ennek megfelelően mi a javaslatunkban ezt a 420 millió forintos összeget kettéválasztottuk, azt mondjuk, hogy a társadalmi szervezetek támogatására 270 millió forint fordíttassék 1992-ben, 150 millió forint pedig ebből a 420 millió forintból levonva külön címként a gyermek és ifjúsági társadalmi szervezetek támogatására fordíttassék. Az elosztás rendje ennek, ami a Parlamentet illeti, természetesen a már eddigi kevésbé, vagy alig bevált módon történne meg 1992 elején is. A másik dolog, amivel pedig egy csatlakozó módosító indítványom foglalkozik, az az, hogy egy ugyancsak nyilvánvalóan ifjiúsági célra előirányzott költségvetési cím a központi ifjúsági alap. Az a központi ifjúsági alap, amelynek a kezelésére többször módosított kormányhatározatok alapján végül is a Kormány ifjúságpolitikai kabinetje jogosult, az ő hatáskörébe tartozik ezeknek a pénzeknek a felosztása. A Kormány ifjúságpolitikai kabinetje titkárságaként is működő, Miniszterelnöki Hivatalban levő ifjúságpolitikai titkárság már elkészítette azoknak a projekteknek a pályázati feltételeit, amelyekre 1992-ben a különböző gyermek- és ifjúsági szervezetek, közösségek, és gyermek- és ifjúsági szervezetekért működő szervezetek pályázhatnak. Itt most már csak az a kérdés, hogy mi az az összeg, amelyekre a különböző pályázati címek alatt pályázatot nyújthatnak be. A Kormány eredeti előirányzatában 100 millió forintot szán erre az 1991-es 80 millió forinthoz képest, tehát el kell ismerni, a Kormány is növelni akarja 1992-ben a központi ifjúsági alap előirányzatát. Mi Rózsa Edittel a közösen megfogalmazott módosító indítványunkban ezt az összeget - véleményem szerint a költségvetés egésze, vagy akár csak a miniszterelnöki fejezet egésze szempontjából is - jelentéktelen mértékben, 120 millió forintra indítványozzuk megnövelni. Itt valóban arról van szó, hogy többek között azért is, mert nagyon nehezen lehet azt megállapítani, hogy mik azok a központi, a költségvetésben megjelenő pénzek, amik közvetlenül ifjúságpolitikai célokat szolgálnak. Úgy gondoljuk, hogy ehhez képest viszont óriásiak azok a feladatok, amelyek ifjúsági vonatkozásúak, és bármennyire visszahúzódik az állam, de mindenképpen állami feladatvállalásként fognak megmaradni. Tehát úgy érezzük, hogy természetesen ez az amúgy is tervezett növekedéshez képest jelentősebb, hisz a 20 millió forinthoz képest 40 millió forinttal nőne a KIA, a központi ifjúsági alap, de még így is úgy gondoljuk, hogy a feladathoz képest eltörpül a KIA összege. Itt hadd mondjak - zárásul - egy összehasonlítást, ami - még egyszer mondom, remélem, a vita nagyon nyugodt voltára tekintettel senki nem akarja félreérteni, mert ha valaki akarja, akkor félreértheti -, azért ez mindenképpen döbbenetes szám: 1988-ban, amikor utoljára kapott költségvetési támogatást az akkor még egyetlen ifjúsági szervezet és egyetlen gyermekszervezet, a KISZ, illetve az Úttörő Szövetség, akkor ennek a támogatásnak az összege több mint egymilliárd forint volt. Ehhez képest 1991- ben, amikor nem egy ifjúsági szervezet és nem egy gyermekszervezet van az országban, hanem csak országos ifjúsági szervezetek közül több mint 350 működik az országban, összesen mind az ifjúsági, mind a gyermekszervezetek írd és mondd 97,1 millió forint támogatást kaptak, és 1988 óta információim szerint Magyarországon nem defláció, hanem infláció van. Tehát ez az összeg az 1988-as összegnek töredéke. És tudom, hogy az 1988-as összegből egy hatalmas vízfejapparátust kellett fenntartani, és tudom, hogy ezek az összegek nem jutottak el közvetlenül az ifjúsághoz. Hogyha egy nagyon durva kijelentést teszek, ami azt gondolom, hogy mindig alul becsli, ennek az összegnek, biztos vagyok benne, hogy húsz százaléka közvetlenül ifjúsági célokat szolgált - mármint az egymilliárdnak -, tehát 1988-ban is azért ha egy átkos rendszerben ugyan, de 200 millió forint valahogy központi állami pénzekből eljutott az ifjúsághoz. Ehhez képest 1991-ben - mondom, a társadalmi szervezetek támogatása címén - összesen 97,1 millió forint, ha a KIÁ-t hozzászámoljuk, akkor 177 vagy 180 millió forint jutott az ifjúsági szervezetekhez. Én azt gondolom, hogy ez mérhetetlenül kevés. Ezen a rettentően sanyarú szűkösségen szeretnénk - a lehetőségekhez képest - valamit változtatni itt a most már nem is annyira korahajnali, hanem koradélelőtti órákban. Megtisztelő figyelmüket megköszönve befejezem a hozzászólásomat. (Taps.)