DÉNES JÁNOS (független): Elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! Abban a reményben álltam fel, hogy végre egyszer az érdemi munka fönntartása nélkül, térben és időben végtelenül nagyrétűen tudok beszélni. Ez a lehetőség - hogy 11-kor befejezzük - elesett. De engedjék meg, jóllehet köztudott rólam, hogy Szűrös Mátyás elnök úr javára nem vagyok túlzottan elfogult, de elismerésemet fejezzem ki, és azt hiszem, nemcsak a magam és az itt ülők, hanem a távollévők nevében is ahhoz az erkölcsi méltósághoz, ahogy az elnöklést ellátta. Sajnos, ez az erkölcsi méltóság gyakorlati síkon nem valósulhatott meg, mert a tisztelt Háznak módja volt létrehozni, ami senkinek sem sikerült: a perpetuum mobilét, hogy pontosabban megértsük - mivel szűkre zsugorodott a szürkeállományunk -, maradjunk csak a páternoszternál, tehát szinte megállíthatatlan volt ez, ami itt történt, most bölcsen 11 órakor talán be tudjuk ily módon fejezni. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban elmondjam azt, a magam részéről kell, hogy megcsodáljam azt a rendkívül nyugodt bölcsességet, ahogy a nyugodt erő megfelelő erőbeosztással, megfelelő felállással vett részt ebben a vitában ily módon, és jelét és lehetőségét adta annak, hogy milyen mérsékeltnek kell lenni a túlsó oldalnak, ha majd eljut arra az oldalra. Tehát remélem, hogy a tisztelt ellenzék - elsősorban, sőt csak kifejezetten az SZDSZ-re és a FIDESZ-re gondolok -, még van egy pár másodpercem kérem szépen, méltó lesz ahhoz, az itt eltöltött jónéhány órához akkor, amikor majd neki kell akkora mérsékletről tanúságot tenni, amit a választások megbízása értelmében a kormánypártok, a koalíció tesz, hogy meg tudjon felelni annak a feladatnak, amely feladatra a magyar nép kijelölte az 1990. március 25-i és április 8-i választásokon. És ehhez azt a bölcsességet ajánlom önöknek, amire a figyelmet önök számára is Ráday képviselőtársam felhívta. Köszönöm, hogy meghallgattak és boldog új esztendőt kívánok.(Taps. - Közbeszólás: Viszont!)