DR. PÁRIS ANDRÁS (SZDSZ): Akkor, tisztelt Ház, a lényegre térek. Azt hiszem, hogy a legkisebb kisebbségi véleményt kell tolmácsolnom. Sajnálatos módon arról az 1,1 milliárdos pénzösszegről van szó, amellyel a Ház, eleve bekalkulálva, hogy ennyivel deficitesebbé válik az 1992. évi költségvetés, a kormánypárti módosító indítványra az érintett bizottságok támogatásával a Honvédelmi Minisztérium költségvetését meg kívánja emelni. Legalábbis Horváth képviselő úr előterjesztésében. Azért bátorkodtam megemlíteni, hogy a legkisebb kisebbségi vélemény, mert én voltam az egyetlen a honvédelmi bizottság ülésén, aki tartózkodtam, egyalaki még nemmel szavazott. Ha agyonütnek sem tudom megmonani, hogy ki volt az. (Szili Sándor közbeszól.) Szili Sándor elvállalja a dolgot. De rögtön előre kell bocsátanom, hogy a jelenlévő szabad demokrata képviselők abból kiindulva, és azt a tényt félreértelmezve, hogy valamennyien a honvédség koncepcionális fejlesztésének hívei vagyunk, ebből kiindulva a jelenlévők nem támasztottak akadályt a javaslat bizottsági támogatása ellen, amelyet utólag átgondolva a dolgot, mélységesen fájlalok. Mindenekelőtt hadd tegyem hozzá: a szándék dicséretes, a hadsereg és a honvédelem koncepcionális fejlesztése - de szabadjon megjegyeznem, hogy itt még véletlenül sem erről van szó! Ha megengedik, csak érzékeltetve, milyen légkörben zajlott a honvédelmi bizottságon belül ennek a javaslatnak a tárgyalása, s előzményként megemlítve, hogy komolyan véve a liberális-minimum kérdéskörére való kormánypárti, korrekt felhívást, egy albizottság, a honvédelmi bizottság egyik albizottsága - amelyben valamennyi párt képviseltette magát - igen komoly munkát végzett a honvédelem költségvetésének átfésülésére. Ez az albizottság ezt a módosító javaslatot, Hováth úr javaslatát - máig nem tudom, milyen okból - nem vállalta föl, és Horváth úr 4017-es számon, önmaga terjesztette elő. Önmaga ismeri el, hogy "az indoklás részében nagyon röviden írtam le azt - talán nem is a bizottsági tagok, hanem inkább a többi parlamenti képviselő számára -, hogy szomszédainkban olyan számban vannak repülőgépek, amelyek jelentős mértékben meghaladják a magyar légierő repülőgépeinek számát." Ez, valószínűleg, így igaz. Ám, ha az indoklás további részét a honvédelmi bizottság tagjai - mint beavatottak - számára tett előadást az előterjesztő részéről ismertetem, valószínűleg önök is ugyanúgy elgondolkodnak, és őszintén remélem, hogy legkevesebb, a kétely, önöket is megfertőzi. Az előterjesztő azt állítja, hogy megítélése szerint az lenne a megoldás, az ideiglenes megoldás, hogy - maga sem tudja pontosan, mennyit - egy-két századnyi repülőgépet olyan minőségűre feljavítani, a lehető legolcsóbb megoldást választva - tehát elektronikai átbélelést végezni -, hogy ez egyenértékű legyen a környező országok hasonló kategóriájú és valóban feljavított gépeivel - egész konkrét pédát hozva, mondjuk, a jugoszláv MIG-21- esekkel. Az előterjesztő azt is elmondta, egy olyan vizsgálódásba kezdett, amelynek erdményeképpen mint országgyűlési képviselő, egy angol cégtől árajánlatot kért, komplett árajánlatot, amelyben az árajánlatot adó cég 1-1,1 milliárd forint nagyságrendből 20 darab jó állapotban lévő MIG-21-esnek az elektronikai átbélelését tudná elvégezni. Az árajánlat több közös vállalatra való ajánlatot is tartalmaz, amely a magyar haditechnikai ipart tudná támogatni. Ha ez beindul - jól tessenek figyelni, mert ez egy érdekes gondolat, és nagyon konzekvens - a környezetünkben igen nagy számban repülő, hasonló típusú repülőgépeken hasonló típusú átalakításokkal, tulajdonképpen piacot találna. Nekem nagyon tetszik a gondolat, hogy repülőgépeinket szeretnénk a környező államok viszonylag modernnek tűnő gépeinek szintjére hozni azzal, hogy utána majd az ő esetleges lemaradásaikat a mi vegyesvállalataink gyorsan pótolnák, és ismét a mi szintünkre kerülnének a környező országok hasonló kategóriájú repülőgépei+ És ez az egész kezdődne elölről, és talán így is folytatódna. (Kis Zoltán közbeszól: Azt nem tudjuk! - Közbeszólás a bal oldalról: És ki hatalmazta fel ilyenre?) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A bizottság ülésén én jeleztem, hogy számtalan kérdésem van ezzel az eljárással kapcsolatban, és egész konkrét kérdéseket tettem föl - elismerve, hogy a dolgokhoz nem nagyon értek; elismerve, hogy az előterjesztő képviselő úr áramlástani szakon végzett a Műegyetemen, jelentős ismeretei vannak, és saját bevallása szerint is, amatőr szinten kiválóan ért a légierő és a repülőgépek kérdéseihez. Elismerve azt, hogy én nem nagyon értek hozzá, kézenfekvő volt a kérdés: ezt az árajánlatot vajon szakértő kiértékelte-e, egyáltalán nyilatkozott-e bárki hozzáértő, abban a kérdésben, hogy ez az árajánlat, amelyet egy magyar országgyűlési képviselő - élesen elhatárolva magát minden hivatalos csatornától, bár mint országgyűlési képviselő - kért be, komolynak tekinthet-e. Távol áll tőlem minden olyan szándék, amely ezt a kérdést lekicsinyelni kívánná, de önöknek tudniuk kell, hogy egy osztrák cég, ha egy 15 millió schillinges golfpályát kíván beruházni, akkor egy előzetes ajánlatot követően, egy konkrét árajánlat kimunkálásához, mondjuk, nagyságrendileg félmillió schilling kauciót kér - utána áll neki egy főtervbe belefektetni több hónapi munkáját, szellemi energiáját. Ezt csak az összehasonlítás kedvéért jegyzem meg. Amikor eljutottunk idáig, a honvédelmi bizottság általam nagyra becsült elnöke azt a megjegyzést tette - ha megengedik idézem a jegyzőkönyvből; "Szabad-e ehhez a kérdéshez lezárás jelleggel hozzászólni?" Természetesen úgy nyilatkoztam, hogy nem szabad - ugyan ennek különösebb jelentősége nem volt -, és így jutottunk el ahhoz a megállapításhoz, amelyet végül is egy-két elhangzott kérdésemre az előterjesztő úgy foglalt össze, "ahhoz, hogy az a cél, amit ő megjelölt, létrejöhessen, a pénzt valahonnan biztosítani kellene. Ezért gondoltam, hogy a miniszterelnöki tartalék terhére, az ország légterének védelme megéri azt, hogy 1 milliárddal nagyobb legyen a költségvetés deficitje." Na most, ez a kérdés megint megér pár szót, mert ezek szerint az előterjesztő úr eleve bekalkulálja az 1 miliárdos deficitnövekedést, tehát - hogy mondjam csak? - akkor végül is nem a kormányzati tartalék terhére történne a honvédelmi költségvetés megemelése. Én csak és kizárólag az elhangzott szavakból indulok ki. Nem teljesen érdektelen a jelenlévő szakemberek - tehát a Pénzügyminisztérium képviselőjének, illetőleg a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkárának - az ügyben tett reflexiója. Azért bátorkodom megjegyezni, mert végül is, ami a katonákat illeti, szakemberekről van szó. Ha ilyen lépést bárki kezdeményezni kíván, azt hiszem, elsősorban a katonákra tartoznék - de halljuk, hogy mit mond a Honvédelmi Minisztérium államtitkára ez ügyben: "Maga a feladat, amit a módosító javaslatban a képviselő úr nevesít, az rendkívül sürgős." Ám engedjék meg, hogy kiemeljem azt a mondatot: "Erre vonatkozóan mi nyilatkozni nem tudunk, mert nem áll kompetenciánk körében a kérdésnek ez a része." Újabb fölvetés, a "hogyan" kérdése: "Ha a tisztelt bizottság úgy dönti el ennek a javaslatnak a sorsát, hogy ez menjen a Ház elé, és maga a Ház dönt úgy, hogy elfogadja, akkor ez egy adott pénzmenynyiség." Kérem, pillanatnyilag a honvédelmi tárca e nyilatkozat alapján nincs abban a helyzetben, hogy ezzel a konkrét pénzmennyiséggel prompt bármit kezdeni tudjon. Kérem, ha a Ház elfogadja ezt a javaslatot, akkor mi 1,1 milliárd forintot - hogy úgy mondjam - oktrojálunk a Honvédelmi Minisztériumra, amelynek sorsáról a tárca saját előadása szerint legkevesebb több hónapi intenzív, megfeszített munkával tud majd a tárca dönteni. Megint csak kénytelen vagyok a közigazgatási államtitkár urat idézni: "Úgy tűnik, hogy itt pontosan megmondani azt nem lehet, hogy mennyi kell ennek a célnak a teljesítéséhez - de egy ilyen lépés megtételével ezt a feladatot meg lehet kezdeni." Na, most tessenek figyelni, mert itt a mondat lényege: "Az, hogy milyen megoldásokkal, kiknek a versenyeztetésével, milyen bírálati rendszerben, és konkrétan milyen rendszerek beszerzésével, és hogy erre hogyan kerülhet sor, hogyan és mit tud ebben vállalni a magyar ipar, és mi az, amit nem tud vállalni - ez egy hatalmas munka. Olyan hatalmas munka, amelynek ez a szakasza legalábbis márciusig nem fejezhető be." Ezek után kézenfekvő a kérdés: jogos-e a kétkedésem, hogy ez a javaslat, amely ezek szerint - és ezt próbáltam demonstrálni a bizottsági jegyzőkönyv bő idézésével - egy hozzá viszonylag, az átlagosnál jobban értő, ám lelkes amatőr javaslata megalapozottnak és komolynak tekinthető-e. Még egyetlen egy dolog kívánkozik ide. Jó lenne azért tudni végső soron, hogy a miniszterelnöki tartaléknak nevezett, ám lényegében kormányzati tartalékként szolgáló összegnek ezzel a javaslattal a 10 százaléka van érintve? (Közbeszólás: Igen.) Tehát az 1,1 milliárd a kormányzati tartalékoknak a 10 százaléka. Köszönöm szépen a pontosítást. Vajon ilyen elvonás esetén - hiszen ha jól tudom, ezek a tartalékok előre nem valószínűsíthető, előre ki nem számítható, számos tényező leküzdésére, kezelésére szolgálnak -, ezeknek a tartalékoknak ilyen nagymérvű csökkentése vajon az előrelátható feladatok megoldását nem lehetetleníti-e eleve? Vagy - vagy, kérem szépen - kézenfekvő a következtetés: 1,1 milliárddal kimondottan deficitessé teszi a jövő évi költségvetést. Most határozott indítványt nem teszek, hogy miként szavazzanak önök, mert magam is nagy gondban vagyok. A honvédelmi kérdésekkel foglalkozó szabad demokraták valamennyien elkötelezettek a honvédség koncepcionális fejlesztésének. Ám azt is kell tudniuk, hogy a honvédség fejlesztésére elfogadott koncepció az ország védelmi biztonsági politikájára általunk, az Országgyűlés által elfogadott koncepció nincs. Az ország biztonságpolitikájának mikéntje, és ezen belül a honvédelem doktrinája még megvitatásra és elfogadásra vár. Ilyen helyzetben én azt hiszem, kicsit elsietettnek tűnik, ha országgyűlési felhatalmazással indítjuk el egy kényszerpályán a honvédség fejlesztését. Valószínűleg a szabad demokraták azért estek bele ebbe a csapdába, mondhatom velem együtt, mert valamennyien úgy gondoljuk, hogy előttem már szóló által is felmelített: kicsi, ám profi hadseregnek elengedhetetlen kelléke egy jól működő légierő, és ennek a légierőnek a majdani megvalósulása esetére, megfelelő források felmerülése esetére nem kívánunk semmi akadályt állítani, sőt tevékenyen és a közmegegyezés-minimum alapján kívánunk ehhez hozzájárulni. Ám, ennek a javaslatnak az elfogadásával most - fejlesztési koncepció híján - bizonyos kényszerpályára terelnénk a honvédség fejlesztését. Azon kívül, hogy senki nem kívánhatja ebben a Házban a költségvetésnek eleve 1,1 milliárd deficittel történő megterhelését, azt hiszem, célszerű lenne a honvédség fejlesztésének elfogadott koncepciója alapján dönteni ebben a kérdésben. Ezért azt kérem, hogy a bizottságok mechanikus támogató állásfogalásán túl ezeket az érveket is legyenek szívesek az erről történő szavazáskor figyelembe venni, és legjobb lelkiismeretük szerint nyomni a gombot. Köszönöm szépen. (Taps.)