DÉNES JÁNOS (független): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Igen nagy a tisztesség számomra, hogy 1991. december 30-án közel 13 órakor, ilyen felelősségteljes időpontban szólhatok a tisztelt Ház színe előtt, mégpedig azzal a könnyedséggel és azzal a felelősséggel egyszerre, hogy a tisztelt Ház érdemi munkáját nem tartom fel. Ugyanakkor nem vadászom a napi politika babéraira, hiszen az előttem felszólaló SZDSZ-es jeles képviselőtársam a külső oldalra hárította már a napi politika babérerdeinek a dicsőségét, és mint közölte, kimondottan az utókor számára beszélt. Az én szerénységem is azt követeli meg, hogy ebből ne maradjak ki, és éppen ezért engedjék meg, hogy én viszont szigorúan a tárgynál maradjak, hiszen - ha jól tudom - az 1992-es költségvetés részletes vitájánál tartunk. Én felszólalásomban tekintettel leszek arra a beterjesztésre, amit a Kormány 3636-os számon nyújtott be, valamint kezelendőnek ajánlta a 3809-es számú beadványt is. És nem hagyom figyelmen kívül az Állami Számvevőszék 3790- es számú ilyen irányú beterjesztését sem. És miután egy kicsikét az általános vita területére kalandoztam, de ez kimondottan csak azt kívánja alátámasztani, hogy én menynyire szakszerű módon a részletes vitánál akarok maradni, éppen ezért hivatkozom ebben az ügyben igen remek érzékkel bizonyságot tevő Horváth Aladár SZDSZ-es képviselőtársam előadására, aki kifejezetten szakszerűen, a részletes vitának megfelelően szólalt fel. Engedjék meg, hogy én az ő szakszerű és kimondottan a részletes vita hatáskörébe tartozó felszólalásához csatlakozzam akkor, amikor nagyon elismerem azt a faji öntudatot, ahogy a kisebbségi, nemzetiségi problémákat megemlítette, és a magam részéről pénzügyi támogatását is javasolom ennek, hiszen a kisebbség jogainak elismerése és a kisebbségi szervezetek működésének a biztosítása, annak pénzügyi feltételeinek a megteremtésében látom annak a lehetőségét, hogy olyan kisebbségi közösségek alakuljanak ki, amely kisebbségi közösségek egy belső megújhodást, egy tisztulást hoznak kisebbségi közösségeink életébe. Egy olyan pozitív általános társadalmi jelenség fog belőle bekövetkezni, amely pozitív társadalmi jelenség a nemzetgazdaságban a termelés szintjén is, valamint a társadalmi megbékélés szintjén is, valamint a jövőépítés szempontjából is nap mint nap majd érzékelhető lesz. Én ehhez kívánom, hogy a Kormány bölcsen fontolja meg Horváth Aladár úr javaslatait az 1992-es költségvetéssel kapcsolatban, és ilyen ígérvények közepette támogassa Horváth Aladár úr módosító javaslatait. Valami módon azonban a Kormány teremtse meg annak a garanciáit, hogy ennek az összegnek, amit e nemes célra kíván és szándékozik a Kormány e nemes javaslat alapján fordítani, meglegyenek azok a biztosítékok, hogy ezek a közösségek valóban a társadalmi megbékélés és a holnap igényével lépjenek fel mind a munkaerkölcs, mind a bűnözési statisztikák javítása szempontjából. Ezen a területen feltétlenül igen sok szerepe van nemcsak a pénzügyi beavatkozásnak, nemcsak a pénzügyi segítségnek, hanem annak az emberi segítségnek, annak az emberi tisztességnek, amit Horváth Aladár képviselő úr képviselt szakszerű és kimondottan a részletes vitának megfelelő hozzászólásában és javaslataiban. A magam részéről üdvözölném azokat a garanciákat, amelyek megteremtenék annak a lehetőségét, hogy ezek a közösségek egy olyan tisztulást hozzanak létre, hogy valóban az utcán lemérhető, kézzelfogható javulás következzék be. Csökkenjen a bandákban elkövetett bűncselekmények száma. Csökkenjen a brutális bűncselekmények száma. Csökkenjen a női bűnözést túlsúlyba emelő statisztikai adatok és körülmények száma. Mindezeket elvárom attól a nemes felszólalástól, és attól a remélhetően megkapott pénzügyi támogatástól, amit Horváth Aladár úr a felszólalásában megejtett. A magam részéről nagyon jólesően hallottam anyanyelvén való fölszólalását is. Jólesett hallanom, egy új, üde színfolt ez a magyar Parlamentben. Csak azt kérem a Ház elnökétől, hogy legyen meg ennek a hiteles fordítása is, miután gondolom, hogy a gyorsírók, akik a Radnai-féle sztenogram szerint használják a gyorsírást, nehezen tudták rögzíteni, és a magam részéről igen nagy érdeklődéssel olvasnám, hogy az én számomra is megérthető legyen az a nemes gesztus, amit Horváth Aladár úr itt a Parlamentben végső soron a társadalmi, nemzeti megbékélés és a kisebbséggel való előrehaladás érdekében tett. Ezt én örömmel olvasnám, és örömmel terjeszteném ezt a nemes gesztust, amit ő feltétlenül mindnyájunk számára a karácsony utáni kellemes hangulatban, újévi jókívánságként nyújtott nekünk, a Parlamentnek és az ország népének a tévé és a rádió nyilvánossága segítségével. Még egyszer megköszönöm Horváth Aladár úrnak felszólalását. A magam részéről koncentrálni fogok, nehogy véletlenül támogatásából kimaradjak a szavazás alkalmával. Engedelmükkel még szeretném folytatni, hiszen - mint mondottam - abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy érdemi munkát nem gátolok. Tudniillik nekem szakértőim, tanácsadóim, jövőtervezőim elmondották, hogy hogyan fog lezajlani - három-négy hónnappal ezelőtt - az ez évi költségvetési vita. Ezen előrejelzés alapján történt az a döntésem, hogy tegnap este 10 óra és valahány perckor elmentem haza aludni, hogy most kellőképpen tudjam segíteni közös mindnyájunk munkáját. És ebből is adódik az az igen szerény teljesítmény, amivel próbálom most önöket megajándékozni, és remélem, hogy nem haszontalanul. Kérem a kedves figyelmüket, mert úgy megtisztelő a számomra, hogyha én figyeltem az önök számára, önök is egy kicsikét idefigyelnek énrám. Igyekszem tempósan beszélni, nehogy visszaéljek türelmükkel, és ne engedjem lankadni idefigyelésüket, amelyre igényt és számot is tartok, természetesen azon képviselői szolidaritás és végső soron egymásnak a tisztelete és becsülése szempontjából, ami a tisztelt Házat eddig is, és remélem a jövőben is, az új esztendőben is jellemezni fogja. Kedves engedelmükkel engedjék meg, hogy hivatkozzam Ráday Mihály képviselő úr Tv-költségvetését támogató javaslataira és ugyanakkor ellentmondásos viselkedésére. Az ellentmondásos viselkedést abban láttam, hogy arra az egyéni megállapításra jutottam - remélem, önök is elgondolkodnak rajta -, hogy a tisztelt Ház közösségi, kollektív bölcsessége azt hiszem, Ráday Mihály úr esetében elégtelenül vizsgázott akkor, amikor összeférhetőnek tartotta képviselői magatartását, illetve minőségét a Tv-beli foglalkoztatottságával. Tudniillik itt Ráday Mihály általam igen tisztelt képviselő úr, akit én még tévés korából tanultam meg tisztelni, művészete, tudománya, szakszerűsége, emberi kvalitásai alapján, azonban ellentmondás van képviselői magatartása és hivatott, választott szakmája között. Tulajdonképpen itt, az önök szeme láttára végső soron, jóllehet, nem hasonlítható Napóleonhoz, de napóleoni allűrökkel lépett a tisztelt Ház elé és szereplési mániával - kérem szépen - vezényelte az egyébként szakmájához, állásához hozzátartozó instrumentumokat. Azt azonban ő - mint ahogy a Ház elnöke helyesen figyelmeztette - ebben a Házban nem tehette volna meg, és egy olyan "sapiens" jelzőt használó úrra, mint Ráday Mihály úr, azt hiszem, ettől ő saját magát megkímélhette volna. Még egyszer ajánlom a tisztelt Ház figyelmébe Ráday úrral kapcsolatos korábbi döntését és nagyon örülnék, ha ezt az illetékes bizottság, döntés szempontjából tárgyalásába felvenné, és a Házat erről tájékoztatná, hogy a Ház ebben a kérdésben szavazással dönthessen, még a jövő év első hónapjában. Igen nagy odafigyeléssel és igen nagy becsüléssel hallgattam dr. Szigethy István SZDSZ-es képviselő úr+ (Hodosán Róza: Az még tegnap volt!)+ engemet teljesen meghökkentő és a lelkemben neki teljesen igazat adó állásfoglalásomat, amit tudok önökkel most közölni, amikor az általa is pontosan meg nem nevezhető cégnek kifogásolta a korlátlan állami garanciát és ezt felelőtlennek nevezte. Meghökkentett, érzelmi ítélet alapján teljesen egyetértettem vele, ugyanakkor nekem eszembe jutott a Világbankkal kapcsolatos viszonya a magyar Kormánynak, a magyar államnak, a magyar népnek, a Világbankkal is ilyen túlzottan egyoldalú, kimondottan a Világbankot előnyhöz juttató, korábbi évtizedekben rögződött állami szerződéseken alapuló jogtalan előnyöket élvez a Világbank. S ha már itt tartunk, a magam részéről a tisztelt Házban elhangzott, hogy nagy bűn volt a 22 milliárdos állami adósság felhalmozása, de még nagyobb bűn lesz ezt a 22 milliárdos állami adósságot az ország eladásával kifizetni. Pár héttel ezelőtt a Vasárnapi Újságban megjelent egy közlemény, igen rövid közlemény, hogy a veszprémi bíróság vádat emelt államellenes bűncselekmény címén - névsort nem hoztak le - magyar állampolgárok ellen. Tehát sem a sajtóban, sem általam nem ismertek a nevek. Én azt szeretném, ha a legfőbb ügyész úr, illetve az igazságügy-miniszter úr a Parlamentet tájékoztatná arról, hogy mennyiben létezhet ilyen? Tulajdonképpen nekem nagyon megnehezedik a Parlamentben a helyzetem, hiszen én ezt a Parlamentben, ami az újságcikk szerint, mint vádemelés tárgyát jelentette az általam ismeretlen bűnelkövetőkkel szemben, én ezt a bűnt a Magyar Parlamentben elkövettem az előbb idézett és korábban elmondott felszólalásommal. Tekintettel arra, hogy nem kívánom sem obstruálni, sem destruálni az SZDSZ- nek, a FIDESZ-nek mai napra tervezett ténykedését, én a magam részéről az illendőség határán belül maradva tisztelettel megköszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)