KÉRI KÁLMÁN (MDF): Elnök Úr! Szeretett Képviselőtársaim! Múlt hó 30-án felszólalt itt a teremben egy horvát anyanyelvű képviselőtársunk. Magyarul, de közbeszóltak, hogy "beszélj horvátul". Kár, hogy nem tette, mert ebben a teremben 1938. kora őszéig a horvát nyelv egy megengedett nyelv volt a képviselőházban, és ha ezek a falak beszélni tudnának, akkor elmondanák azt, hogy ott, ahol most a FIDESZ-es fiatal társaim ülnek, ott +45-ben (sic!) 40-50 horvát képviselő ült, akik nem azt mondották, amikor felszólaltak, hogy "Tisztelt Ház!", hanem azt mondták, hogy "Visoki Sabor!", tehát horvát nyelven beszélhettek abban az időben, amikor Horvátország társországa volt hazánknak, közös volt a királyunk+ (Zaj.) +, és még valamit: volt egy horvát-magyar honvédség, ahol a szolgálati és vezényleti nyelv a horvát volt. Nos, nem a nosztalgia beszél belőlem, csak az a hit, hogy eljöhet az az idő, amikor nemcsak a karzaton üdvözölhetjük a horvát társainkat, hanem tán - a kisebbségi törvény alapján -, itt, e Házban is, s akkor ismét oly szívesen fogjuk hallani ezt a horvát beszédet, mint ahogy hallották egykor elődeink itt, ebben a teremben. Ezt kívánom, és azt kérem azoktól, akik a történelmet ebben a vonatkozásban nem ismerik, vegyék maguknak a fáradságot: hogy is volt ez a magyar-horvát barátság, min épült, meddig tartott, és mi volt a tartalma. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)