DR. SZŰCS ISTVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nagyon neuralgikus témához nyúltunk ennek a törvénynek a tárgyalásával, tudniillik azt gondolom, nem lehet ezt a törvényt nem támogatni, ugyanakkor úgy gondolom, ebben a formájában nagyon nehéz támogatni. Nem a legszerencsésebb időpontban és - megítélésem szerint - nem a legszerencsésebb tartalommal állott össze ez a törvénytervezet, aminek én a védelmében kívánok szólni, mert - így, vagy más úton - alapvetően fontosnak tartom, hogy a környezetvédelmet támogassuk, oda anyagiakat koncentráljunk, oda anyagiakat irányítsunk át. Azért mondom, hogy így vagy másként, mert tőlem alapvetően nem idegen az a gondolat sem, ami itt elhangzott, hogy már meglévő, megszavazott adóból irányítsuk oda - de mint lojális kormánypárti képviselőnek, természetesen, meg sem fordulhat a fejemben egy ilyen lehetőség. Ezért azt kérdezem, mit tudnánk tenni. Nem nagyon értem, miért szűkítettük le ezt a törvénytervezetet az egész gazdaság egy neuralgikus - bár nagyon veszélyes, de szűk - szegmensére, a közlekedésre. Példának okáért, félve nézek Szalay képviselőtársamra, de ebben az országban elégetünk 15-18 millió tonna szenet - ez a szén is károsítja a környezetet. De mindjárt túl is lépek: itt néhány millió tonna, nagyjából ezzel azonos mennyiségű műtrágyát használunk el, ebben az országban. Ez a műtrágya - főként célszerűtlen felhasználás esetén - rendkívüli módon károsítja a környezetet. Fekete Gyula képviselőtársam megemlített itt már kemikáliákat, vegyszereket, kifejezetten veszélyes anyagokat - nyilván ezekre is lehetne tenni ezt a környezetvédelmi termékdíjat. Ennek a gondolatnak a tükrében tehát egyáltalán nem értem, hogy miért csak ezt az egy kis részt csíptük ki és a törvény preambulumában, bevezetőjében miért nem utalunk arra, hogy ez egy tervezett kormányintézkedés első lépcsője és ez után a lépcső után - ha túléljük - további lépcsőket akarunk megmászni, és további intézkedéseket akarunk tenni. Mindenesetre én, jobbító szándékkal, néhány dolgot kérdeznék, illetve javasolnék. Amikor ez a törvényjavaslat készült, talán még nem volt világos, hogy ebben a hónapban Magyarországon megszűnik a 86-os oktánszámú motorbenzinnek a forgalmazása. Van viszont már egy módosító javaslatunk Ráday képviselőtársunktól, hogy ezt a benzint vegyük ki ebből a felsorolásból - természetesen ezt ki kell venni. Ezzel szemben én meg értetlenségemnek adok hangot, hogy miért nincs felsorolva a környezetvédelmi termékdíj-köteles benzinek között a 95-ös oktánszámú, úgynevezett ólommentes benzin. Kérem szépen, az, hogy ez az ólommentes benzin kevesebb ólmot tartalmaz, mint a 92- es vagy a 98-as, igaz, természetesen, de attól ez még benzin marad, és az eladott, mondjuk 90 ezer tonna - 90 ezer tonna, amit a múlt évben eladtunk -, annak rendje és módja szerint szén-dioxiddá, szénmonoxiddá ég el, sőt, elégetlen szénhidrogénként marad meg, és egyéb - katalitikus vagy nem katalitikus - hatások következtében savakat vagy más típusú, egygyűrűs, kétgyűrűs vagy oldalláncos vegyi anyagokat állít elő. Én tehát azt gondolom, hogy ez valami furcsa Janus-arcúság, hogy mi egyérszt arról beszélünk, hogy csökkenteni kell ebben az országban az ólomtartalmat a benzinekben - világos! -, de a környezetvédelmi termékdíj tekintetében az ólommentes benzin épp olyan szénhidrogén-veszélyforrás, mint az ólmozott benzin, tehát semmiképpen nem tudom megmagyarázni magamnak, hogy miért akarjuk mi tudatosan vagy ilyen farizeus módon ezt a 95-ös benzint kivenni. Ha egyáltalán átmegy a Parlamenten ez a környezetvédelmi termékdíj, mint vegyészmérnök, a leghatározottabban mondom, hogy ennek a 95-ös oktánszámú benzinnek is itt a helye, mert ez ugyanúgy károsítja a környezetet, mint a többi - csak éppen az ólomtartalom tekintetében jobb a helyzet. Maradjunk még az Otto-motoroknál. Kérem szépen, ezekben a benzinekben, ugye, elhasználunk mi meglehetősen sok olajat. Az ökölszabályként kenőolajnak hívott olaj értékesítési mennyisége a múlt évben 115-120 ezer tonna volt. Ezt az olajmennyiséget csak a magyar olajipar forgalmazta. Évekkel ezelőtt körülbelül ennek dupláját szoktuk forgalmazni, az utóbbi években 140-150 ezer tonnát szoktunk forgalmazni, mert a bejövő nyugati piacok hoznak magukkal is saját kenőolajokat, és azoknak a mennyisége pontosan nem mérhető föl. Most sem tudjuk tehát, hogy mennyi, csak sejtjük, hogy az OKGT jogutódja, mondjuk 115-120 ezer tonnát forgalmazott a múlt évben. Úgy gondoljuk, hogy ez a tényleges hazai fogyasztás 50-60 a lehet, tehát ehhez képest még körülbelül 40 0t más cégek is eladtak ebben az országban. A summa olajfogyasztásnak körülbelül 50át szoktuk Wartburgban, Trabantban, benzinbe belekeverve elégetni. Kérem szépen, az olaj égésterméke rosszabb, mint a benzin égésterméke az egészséget és a környezetet tekintve. Ezt az olajat - 50-60 ezer tonna kenőolajat - rosszul vagy kevéssé jól elégetjük a kétütemű motorokban, primer szénhidrogénként kiadjuk a környezetbe - mondtam: oldalláncos, aromás aldehidekké, savakká, ketonokká rosszul elégetve adjuk ki a környezetbe -; ezek nagyon-nagyon károsítják a környezetet, egészséget. Miért nem szól akkor ez a törvénytervezet ezeknek a kenőolajoknak a környezetvédelmi termékdíjáról? Alapvetően fontosnak tartom, hogy ezeknek a kenőolajoknak a termékdíját terjesszük ki a kenőolajféleségekre is. Az olajok másik fele, amit nem égetünk el a motorban, az az az olaj, amivel magunk is megtesszük, hogy szabadságunk alkalmával a Tisza, a Duna, a Dráva vagy a Balaton partján beleürítjük a fáradtolajat a vízbe vagy a csatornába. (Zaj. Közbeszólások.) Kérem, nem mindenki - de az vesse ránk az első követ, aki még nem csinált ilyesmit. (Többen jelentkeznek.) Mindenesetre ezzel irreverzibilisen tudjuk károsítani a természetet. (Közbeszólás.) Kérem szépen, sokan vannak itt, akik vetik, én meg, mint olajiparos, tudom, hogy mennyi az ÁFOR által visszagyűjtött fáradtolaj mennyisége, és tudom, hogy ezt már Rákosi elvtárs óta nem bírtuk ebben az országban megvalósítani, hogy visszagyűjtsük a fáradtolajat, és tudom, hogy nagyjából hová tűnik ez a fáradtolaj - ezért vettem a bátorságot, hogy beszéljek róla. Úgy gondolom tehát, hogy szükséges a listát kiterjeszteni a kenőolajféleségekre is. Van két módosító javaslatunk. Sajnálom, hogy nincs itt Ráday képviselőtársam - beszéltem vele, de mondta, hogy el kellett mennie. A két módosító javaslat a légiközlekedést érinti, az egyik a repülőbenzint. Megfontolásra ajánlom, kérem szépen: a repülőbenzin-fogyasztás ebben az országban néhány ezer tonna évente. Ha figyelembe vesszük, hogy a gázolaj- és a benzinfogyasztás, mondjuk hárommillió tonna volt a múlt évben, ehhez képest körülbelül 7-8 ezer tonna volt a repülőbenzin-fogyasztás, amit a növényvédelmi repülők fogyasztanak. Nem tudom, hogy ez jó-e nekünk vagy nem jó, nem tudom, hogy kedvező-e, hogyha a növényvédő gépeket, vagy azok üzemanyagát támogatjuk meg egy ilyen termékdíjjal. Igaz viszont, hogy a 106-110-es oktánszámú repülőbenzinben a legmagasabb az ólomtartalom kis hazánkban. A repülőbenzinek ólomtartalma tehát 1 vagy 1,2 gramm körül van pillanatnyilag - ez ugye, a jelenlegi "mezei" motorbenzinek három-négyszerese. Mindenesetre tehát a kis mennyiség és a magas ólomkoncentráció miatt megfontolásra ajánlom a repülőbenzin témát. Itt van viszont a sugárhajtómű-üzemanyagok kérdése. Képviselőtársam ezt a témát is javasolta, mondván, hogy a hőlégsugár-motor is motor, és ez is szennyezi a környezetet. Igen, de két dologra szeretném a nem szakmabeli képviselőtársaim figyelmét felhívni. Az egyik az, hogy Magyarországon ez a jet-fuel A vagy B típusú, tehát sugárhajtómű-üzemanyag, a tényleges forgalomnak csak egy egészen kis és nem pontosan áttekinthető részére terjed ki. A nyugati gépeknek tudniillik, csak azon egyedei tankolnak Budapesten, amelyek a célállomástól elfelé tovább utaznak. Általában, Európán belüli forgalomban hozza magával a saját üzemanyagát, leszáll, fölszáll és elviszi. Tulajdonképpen tehát, ha mi a magyarországi előállítású sugárhajtómű- üzemanyagot, jet-fuelt terhelnénk, ezzel címzetten csak és kizárólag a hazai légiforgalom üzemanyagát drágítanánk - és még akkor is van egy kérdőjel. Magyarország légterét, ugye, még a szovjet gépek is elhagyják 8-10 percen belül, mert kicsi az ország. Tehát Budapesten tankol, fölszáll és 5 vagy 10 percen belül elhagyja Magyarország légterét. Most tulajdonképpen hogy is kell akkor értelmezni ezt a termékdíjat? Tehát csak a magyarokat sújtjuk, vagy azt a csapatot, amely nálunk tankol, ezt követően pedig pillanatokon belül elmegy országunk légteréből ez a gép, ami itt szennyez? Ugyanakkor viszont Európa mindenféle gépei saját maguk tankolta, ugyanilyen minőségű üzemanyaggal jönnek és szennyezik a magyar légteret. Tehát csak szeretném fölhívni a figyelmet, hogy nem ennyire világos a dolog, mint Ráday képviselőtársunk mondta. Első közelítésben jó ez a gondolat, csak ha itt tovább gomboljuk egy kicsit, akkor nagyon megfontolandó, nehogy egy olyan légi útra tévedjünk, mint a földi útnál ugye az úthasználati díjnak a megemelése. Összességében én tudom, hogy ez általános vita, de azt hiszem, hogy fontos, hogy a hogyan tovább kérdésben döntsünk. Én úgy érzem, az általános vitához kapcsolódva, hogy egy ilyenre, vagy egy más törvényre szükség van. Én úgy érzem, hogy nem szabadna leszűkíteni a termékdíjat csak és kizárólag az üzemanyagokra, hanem ki kellene terjeszteni a kemikáliákra és az energetika egyéb területeire is. Sajnálattal mondom, mert pontosan az ország ezen iparágai, amelyek kifejezetten válságban vannak. Bocsánat, válsághelyzetben vannak. Na most eléggé rosszul adja ki magát, hogy itt terheljünk termékdíjjal, de mindenesetre megítélésem szerint, ha marad a termékdíj, akkor ezt ki kell terjeszteni azokra a nagyfogyasztókra, amelyek általában környezetszennyezést okoznak, és címzetten a jelen törvénynél pedig javaslom, hogy feltétlenül bővítsük ki a 95-ös benzinnel, és terjesszük ki a listát a kenőolajféleségekre is. Tisztelettel köszönöm. (Taps.)