DR. ORBÁN VIKTOR (FIDESZ): Majdnem. Meleg. (Derültség.) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ugyanabban a tárgyban szeretnék néhány szót szólni, amiről az előttem szóló miniszter úr is beszélt már. S örömmel hallottam azt a közlést is mondandójában, miszerint a minisztérium már január 10-étől elkezdte azt a tényfeltáró vagy áttekintő vizsgálatot, amelynek eredményéről most információkat kaphattunk. Ugyanakkor meg kell, hogy jegyezzem, a nyilvánosság előtt erről az egész problémáról - melynek súlyát teljesen másképpen ítéljük meg, mint azt a miniszter úr az előbb itt elmondotta - először a nyilvánosság hasábjain nem a minisztérium, nem a Kormány képviselői szólaltak meg; az egész ügy úgy került nyilvánosságra, hogy arról először egy ellenzéki képviselő, Glattfelder Béla képviselőtársam nyilatkozott. Ezután került az egész ügy az őt megillető, egyébként nem túlságosan dícséretes méltó helyre. Ezzel kapcsolatban a FIDESZ parlamenti frakciója a következőket szándékozza leszögezni. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Bizonyára mindannyian tudnak már arról, hogy az 1992. évi állami költségvetés elfogadott és kinyomtatott szövege között több ponton is lényeges eltérések vannak. E tényt akár az egész nevetséges és törvényszegő tavaly év végi költségvetési vita természetes következményének is tekinthetjük. Mit is várhattunk volna el egy olyan átvirrasztott éjszakák során végighajszolt törvénytervezettől, amelynek végén már csak a Kormány és a kormánypártok presztízse volt a tét. Az akkori diadalittas győztesek többnapos számszaki bogarászás után most kénytelenek beismerni, hogy az ügy - enyhén szólva - több, mint kényelmetlen. Az államigazgatásban ugyanis a hibák felfedezése óta - a mi információink szerint - elég nagy a jogbizonytalanság. E helyzetért való felelősségben osztozik a Kormány, mint az események kitervelője, és a kormánykoalíció pártjai, mint ennek szolgai végrehajtói. Együtt verték át tavaly év végén a Parlamenten a költségvetési törvényt olyan módszerekkel, amelyek elkerülhetetlenné tették a súlyosabbnál súlyosabb hibák és törvénysértések elkövetését. Arra persze már volt példa, hogy a kinyomtatott szöveg eltért az elfogadottól, és ez is épp elég kínos volt, de az ország működése szempontjából legfontosabbnak tekinthető költségvetés esetében ez megengedhetetlen. Annál is inkább, mert a költségvetési törvény kinyomtatott szövegében fellelhető hibák egy része kizárja, hogy azokat a figyelmetlenség, az elnézés, a fáradtság, az elírás és ehhez hasonló, az adott helyzetben talán még méltányolható mulasztások rovására könyveljük el. Eddigi ismereteink szerint Göncz Árpád köztársasági elnök úr 1991. december 31-én délután írta alá a szöveget, és ezt követően körülbelül este 6 órakor indult el a szöveggel a gépkocsi a Kecskemét közelében lévő nyomdába. Ehhez képest a Magyar Közlöny kinyomtatott példányait szilveszter éjjelén már árulták a budapesti aluljárókban, sőt a TV-Híradó soros műsorvezetője már fél 8-kor lelkesen meglobogtatta a nézőknek a corpus delictit, vagyis összesen kb. 6 óra állt rendelkezésre ahhoz, hogy az ominózus autó leérjen a nyomdához, ott kiszedjék ezt az irdatlan mennyiségű szöveget, kinyomtassák, majd ezt követően az egészet teherautóra pakolják, visszahozzák Budapestre, valahol szétosszák az árusoknak és elkezdjék árulni. Tekintettel arra, hogy mindezen műveleteket hat óra alatt elvégezni lehetetlen, alapos gyanú van arra, hogy a szöveget már azelőtt elkezdték, esetleg be is fejezték nyomtatni, mielőtt még véget ért volna a Parlamentben a szavazási procedúra. (Egy hang: Így van!) Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztában vagyok azzal, hogy súlyos szavakat mondtam ki az előbb, a jelenlegi, fölöttébb tisztázatlan helyzet azonban okot ad erre. Éppen ezért a FIDESZ parlamenti frakciója nevében nem elégszem meg pusztán azzal, hogy súlyos gyanúknak adjak hangot, hanem az eset kivizsgálására ezennel parlamenti vizsgálóbizottság felállítására teszek javaslatot. (Közbeszólás jobbról: Te leszel az elnöke!) E paritásos alapon felálló vizsgálóbizottság lenne hivatva eldönteni, hogy mennyiben megalapozottak szavaink. A bizottságnak kell a választ megtalálnia arra is, hogy mi történt az elfogadott törvény szövegével a szavazás befejezése után. Milyen szöveget írt alá Göncz Árpád köztársasági elnök úr? Általában ki, milyen utasításokat szokott adni a parlamenti apparátusnak a törvények elfogadása utáni javítgatásokra? Mi a javítgatásoknak az a mértéke, amely már felveti a közokirathamisítás gyanúját? És ami a legfontosabb, hogy vajon ez esetben e büntetőjogi tényállást az elkövetők kimerítették-e, avagy sem? Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mindannyian ismerjük a kormánypárti képviselőknek azon szokását, hogy gondolkodás nélkül leszavazzák az ellenzéknek minden olyan javaslatát, amely arra irányul, hogy a Parlament a valóságban is érvényt szerezzen a Kormányt ellenőrző funkciójának. Úgy gondolom, hogy a jelen helyzetben is nagy a kísértés a kormánypárti padsorokban javaslatunk leszavazására. Tekintettel azonban arra, hogy a felvetett problémák a magyar demokrácia legalapvetőbb alkotmányjogi pontjait érintik, megítélésünk szerint a tisztelt kormánypárti képviselők nincsenek abban a helyzetben, hogy egy parlamenti vizsgálóbizottság javaslatát a későbbiekben elutasítsák. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)