KÉRI KÁLMÁN (MDF): Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A Magyar Hírlap január 24-i számában a következő cikk jelent meg: Emlékezés a hideg napokra - az újvidéki razzia 50. évfordulója. "1942. január 21. és 23. között zajlott le a véres újvidéki razzia, melyben megközelítőleg 1300 zsidót és szerbet végeztek ki." - Jön a folytatás: "Szembetűnő az a törekvés, hogy a tragikus eseményt a napi politika szolgálatába állítsák és alátámasszák vele az itt élő, tehát bácskai magyar kisebbség kollektív bűnösségének elvét." Ezt olvasva aggályaim vannak. Tehát kapcsolatot teremtenek ma még Újvidék és a mostani napi politika között. Mint az akkori idő, tehát az újvidéki razzia idejében felelős beosztásban volt egyén, konkrétan ismerem az akkori helyzetet, és mindazt, ami akkor bekövetkezett. Először is, szeretném társaim figyelmét arra felhívni, hogy Újvidék - az nem spontán keletkezett, annak volt előzménye. Ez az előzmény az volt, hogy az akkor már magyar fennhatóság alatt álló bácskai területbe beszivárogtak a Bánátból - tehát a Tiszától keletre eső területből - csetnikek. Ez a fogalom talán már egyedül is alkalmas arra, hogy elhiggyék nekem, hogy amit a csetnikek ott akkor műveltek, az körülbelül azonos azzal, amit most is műveltek, de nem nálunk, hanem Horvátországban. Ebből kifolyólag ott elrémült lakosság volt, a magyar karhatalmi erőket pedig úgy lőtték, mint a nyulakat. Hát, kérem, mindezek alapján kiderült, hogy a góca ennek az egész csetnik működésnek Újvidéken van. Ezért indult meg - úgy a belügyi miniszter, mint a vezérkar főnökének utasítására - az újvidéki razzia. Egy pillanatig sem akarom azt mondani - s még a látszatát is kerülöm -, hogy az újvidéki eseményeket enyhítsem azzal, hogy mi történt azt megelőzően. Nem. Sőt! Olyannyira nem, hogy szembeszállok ezzel az újvidéki tudósítással, amelyik azt mondja, hogy 1300 ember. Hát kérem, át kellett egykoron tanulmányoznom az újvidéki aktákat, és most kénytelen vagyok az igazságnak megfelelően kijelenteni, hogy nem 1300 emberről volt szó, hanem 3755-ről. Nos! Azt mondják, hogy az újvidéki razziának volt a következménye az, amit a csetnikek 1944 végén, +45-ben teljesítettek. Hol? Azon a területen, ami ismét visszakerült Szerb-Jugoszláviához, ahol nem kevesebb, mint 40-45 - egyesek szerint 50 - ezer magyar állampolgárt végeztek ki a legbrutálisabb módon. Eddig erről nem hallottunk. Miért? És most megint előjön ugyanaz, ami már a múltban, a kollektív felelősség. Hát kérem, Újvidéket nem a magyar nemzet, nem a magyar honvédség, nem a magyar csendőrség csinálta, hanem egy tiszti csoport, amelyet nem lehet eléggé elítélni, s amelyik megkapta a büntetését is. Kivégzések voltak, és ha a németek nem vonulnak be ide 1944. március 19-én, akkor szabályszerű hadbírósági ítéletek hangzottak volna el. A vád megvolt, és ott ültek kérem, a Margit körúton, kivéve két tábornokot, akik tiszti becsületszavukat adták, de azt be nem tartották, elmenekültek. Hová? Németországba. Dehát a kollektív felelősség elvét ma még mindig felhozni, azt hiszem, hogy mindannyian, ahogy itt ülünk, tisztában vagyunk azzal, hogy ennek az Országgyűlésnek egy törekvése van a magyar-szerb egymáshoz való viszonyban, hogy baráti viszonyban akarunk élni a szerbekkel, baráti jobbot akarunk nyújtani, de akkor elvárjuk a másik részről is ezt a jobbot, és biztos, hogy mi be fogjuk tartani ezt, mert be akarjuk tartani a magyarság érdekében, bárhol éljen is annak egy-egy tagja a volt Jugoszlávia területén. (Taps.)