DR. ZSIROS GÉZA (az FKgP-i képviselők 33 tagú csoportja): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hát igen, itt mondják, hogy adjál neki+ Nem szándékozom adni senkinek, csak engedjék meg, hogy néhány gondolatot elmondjak. Mint tudjuk, a kárpótlás során mintegy 50 milliárd forintnyi vagyon jut az arra jogosultaknak. Itt e törvény kapcsán ennek tízszereséről, várhatóan mintegy 500 milliárd forintról lesz szó, illetve arról kerül döntés minden egyes termelőszövetkezetben. Na most érthető, hogy több érdeket, indulatot hoz felszínre, és mindenki a maga módján elmondta meglátásait politikai hitvallása és más rendező elvek alapján. Nagyon szép dolog és jól hangzik, amit Lakos képviselőtársam említett, hogy - ugye - kezeljük felnőttként a termelőszövetkezeti tagságot, és bízzuk rá, hogy döntsön szabadon a közgyűlésen. Csodálatos dolog, le a kalappal előtte, első hallásra. Miért mondom ezt, hogy első hallásra? Nem tehetek róla, én 1960-ban ott voltam az édesapám mellett - még kisgyerekként ugyan, de emlékszem rá -, amikor önként és dalolva bevonult a tsz-be. Ha akkor neki és másoknak olyan döntési szabadságot biztosítottak volna, mint amire most hivatkozik Lakos képviselőtársam, akkor a mai magyar mezőgazdaság nem így nézne ki. (Taps, közbeszólások jobbról: Így van! Vargáné Piros Ildikó: Jaj, ne csináld már!) És ez az egyik része. A másik része, ami fontos, igen, felnőttként kezelni, rendben van, de akkor felnőtt a nyugdíjas tag is, nem? Nem csak azok az aktív dolgozók, akik ott vannak. Tessék nekem megmondani: a tulajdon léte vagy nem léte az életkor kérdése? Nem. Hát ha valaki 90 évesen tsz-tag, és dolgozott ott 5 vagy 10 évet, de akkor is ott van a vagyona az alapító tőkétől kezdve a gyarapítási idővel együtt, amit összehozott, és az a tőke működött és működik ma is; igenis, ő a saját tőkéjével felelősséget vállalt ott, abban a termelőszövetkezetben. Ebből eredően annak előnye és hátránya is az övé. Következő része: jogos, merüljön föl, ne határozzunk meg semmiféle százalékot, felnőtt, nagykorú, ám legyen. Igen ám, csak mint tudjuk, volt lehetőség és mód erre már korábban, a Németh-kormány, illetve a korábbi Parlament jóvoltából, és akkor bizony jó néhány termelőszövetkezetben több- kevesebb sikerrel, de inkább többel, a fölvett fizetés került egyik döntő tényezővé. És mit ad a Teremtő, a tagok utólag döbbentek rá, hogy te jó Isten, mit szavaztunk meg. És most kapom a híreket több helyről, hogy már pontrendszert dolgoztak ki termelőszövetkezetekben és ipari szövetkezetekben, hogy e csodálatos szó, illetve szóhasználat, ami itt elhangzott, hogy a személyes közreműködés súlya alapján majd minél többet megszereznek. És már beosztották, hogy ki volt takarítónő, ki elnök, vagy főagronómus, annak megfelelően a különböző szorzószámok majd hogy néznek ki. Nekem erről az a véleményem, hogy a személyes közreműködés súlya alapján mindenki szépen zsebre tette a havi fizetését. A tulajdonosi felelősséggel kapcsolatos dolgok: hát itt elhangzott, hogy csak 1-2 Hát akkor miért remegünk annyira ezen arányért? Tudjuk jól, hogy miért. Szóval, nekem az a véleményem, hogy a tagsági viszonyban eltöltött év az konkrét és megfogható. Megfogható és bizonyítható, hogy valaki vitt-e oda vagyont be, vagy sem, szintén konkrét mérőszám. De ez a közepe, ez a személyes közreműködés súlya: nagyon szépen kérem, hadd kerüljön már elfeledésre, legalábbis ilyenformán. Mármint a törvény szövegéből kihagyásra. Na most tudom, hogy ez nem tetsző esetleg azoknak, akik abban és úgy gondolkodtak, hogy még szerezhetünk az 500s nevesítés mellé egy kicsinykét magunknak. Na de hát, ha annyira és évtizedeken keresztül ezek az elnök elvtársak a közös vagyon hívei voltak, hogy a kutya fülébe lettek olyan lelkes hívei most a magántulajdonnak, hogy minél többet nekem? Az az érzésem, hogy eddig is ezt vallották és csinálták, csak másként hirdették a dolgokat. És Lakos képviselőtársam itt felsorolta, hogy nem jut pénz osztalékra a termelőszövetkezetekben. Bizonyára így van. Az is elhangzott, hogy nem jut munkadíjra. Én hiányoltam az ő megközelítésükből azt, hogy nem jut földhaszonbérre sem. Ugye értjük a gondolatmenetet? Tényleg nem jut semmire? Hát akkor sürgősen abba kell hagyni. De én azt hiszem, nem a tevékenységet kell abbahagyni, hanem ezt a szemlélet- és megközelítésmódot. Hadd mondjak egy példát saját gyakorlati tapasztalatomból. Ugye, tíz éve magánvállalkozóként dolgozom, és a "hőskorban" próbáltunk termelőeszközt venni, így többek között közúti járműveket is. A Volán vállalatok a 4-8 éves gépkocsijaikat nemhogy elvitték a haszontelepre, hogy eladható legyen, elvágták az alvázát, és be a MÉH-telepre, pótkocsit is, nehogy megvegye a "piszkos" maszek és konkurrencia, mert akkor az azzal termelni fog. Honnan tudtunk eszközt szerezni annak idején? A honvédségtől a kiselejtezett csőrös Csepeleket - amit ugye, az ötvenes évek végén gyártottak -, illetve ilyen állattenyésztő vállalatoknál, illetve feldolgozó üzemeknél a hatvanas évek elején gyártott ilyen fabódés állatszállító pótkocsikat. Ezeket újítottuk fel és kezdtünk el dolgozni. És ma mit ad a Teremtő? Békés megyében gyakorlatilag több a magán teherfuvarozó, mint a Volán Vállalatnak az összes járműve, és Volán személytaxi nincs is. Na, hát ez az a pont, a személyes érdek és motiváció, amely csodákra képes. Miért probléma az, hogyha ezt szabadon, a döntés szabadsága alapján biztosítjuk az állampolgárnak? Nagyon szerencsés dolog az, hogy vitatkozunk erről. Mi vitatkozunk erről, de fölmerül bennem, hogy vajon a termelőszövetkezetek vezetői lesznek-e annyira etikusak és tisztességesek, hogy előveszik az alapító okiratokat, és az alapító tagokat, illetve azok örököseit kiértesítik-e vajon, hogy ugyan jelentkezzetek már, mert itt nektek vagyonrészetek van. Én azt hiszem, nagyon kevesen fogják ezt megtenni közülük. De azért a lelkem mélyén reménykedem, hogy mi ezeknek az embereknek tudunk segíteni és szólni, jelezni, hogy nekik még ott valamijük van, ami jogosan megilleti őket. Ehhez kérem az önök segítségét. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon és középen.)