DR. FREUND TAMÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tavaly a társadalombiztosítás koncepciójának vitájában módosító indítványokkal igyekeztünk elérni, hogy a kötelező biztosítás a lakosság minden rétegére teljes körűen terjedjen ki, hogy senki se maradhasson orvosi ellátás nélkül. Az akkori javaslataink elutasításának következményeként, az Országgyűlés a verbálisan elhangzó ígéretek ellenére, homályos szövegű határozatot fogadott el. A Kormány ezt a lehetőséget kihasználva terjesztette elénk ezt a tervezetet, amely diszkriminatív és a társadalom legelesettebb, legszerencsétlenebb rétegeit hozza képtelen helyzetbe. Azokat a gyengéket, akiknek semmilyen eszközük sincs önmaguk megvédésére. Ez a tervezet nem veszi figyelembe a társadalom valós helyzetét, nem veszi figyelembe, hogy a bukott rendszer szerencsétlen élethelyzetének szövevényét alakította ki. A pártállam négy évtizede során az adminisztratív úton irányított gazdaság burka alatt kiépült egy viszonylag jól működő árnyékgazdaság. Többek között ennek is köszönhető, hogy más ma a magyar gazdaság állapota, mint a szomszédos államoké. Közismert például, hogy az építőipari vállalkozások képezték az árnyékgazdaság jelentős részét. Az itteni igen alacsony bérszínvonalnak köszönhetően épülhetett fel az ország lakásállományának jelentős része. Az árnyékgazdaságban dolgozók többsége súlyosan kiszolgáltatott helyzetben élő, önmaga sorsát befolyásolni nemigen tudó egyén. Ők képezik a szocializmus hordalékaként megjelenő egzisztenciális hajótöröttek jelentős tömegét. Az árnyékgazdaság felszámolása sürgető gazdasági feladat. Ez azonban komplex kezelést, összehangolt ütemezést igénylő dolog, amelyben embertelen eszköz lenne az ingyenes orvosi ellátás megvonása. Megítélésünk szerint még most is jobb lenne a törvénytervezet átdolgozásra történő visszavonása, mert a beérkezett módosító indítványok garmadával sem lehet a tervezet valamennyi hibáját kijavítani. A törvényjavaslat változatlan elfogadása esetén rövidesen tízezrek kerülhetnek aggasztó, beláthatatlan következménnyel járó helyzetbe. Gondoltak- e arra a törvényjavaslat készítői, hogy például mi lesz azokkal a polgártársainkkal, akiknek megszűnik a munkanélküli járulékra való jogosultsága, és ezzel az egészségügyi szolgáltatásra szóló biztosítása is. Mi történik majd akkor, ha egy ilyen egyén vagy annak iskolás korúnál fiatalabb gyermeke hirtelen megbetegszik és netalán valamilyen műtétre lenne szüksége? Nem fogják megoperálni? Ha orvosetikai és sürgősségi megfontolásból a kórház nem utasítja el az ilyen pácienseket, akkor a jelenlegi törvényjavaslat alapján - ha jól értelmezem - a kórházat terheli a költség. A törvény által alkalmazott módon gyakorlatilag megoldhatatlan, hogy sok ezren ne kerüljenek tragikus, megalázó helyzetbe. Megdöbbentő, hogy azt a módosító indítványt, mely szerint a gyerekeknek akkor is járjon orvosi ellátás, ha a szülőknek nem jár, a Kormány az alkotmányügyi és a költségvetési bizottságban nem támogatta. A törvény előterjesztői bizonyára azt vélik megoldásnak, hogy az is biztosított lehet, akinek a szociális rászorultságát az önkormányzat megállapítja. Nyilvánvaló azonban, hogy mindig lesznek olyanok, akik annyira nem szegények, hogy ebbe a szociális kategóriába beleessenek, így olyan fiatalok, akiknek már nem jár tovább a pályakezdők munkanélküli segélye, de például az egy háztartásban élő szülők jövedelme miatt nem tekinthetők szociális szempontból rászorultaknak. Ez csak néhány, legnyilvánvalóbb, előre látható példa. Tragikus élethelyzetek sora azonban nem látható előre. Továbbá ezen a módon megalkotott törvények nem alkalmasak ezeknek a helyzeteknek a kezelésére. Alapvetően különbözik ettől az SZDSZ javaslatának megközelítése. Álláspontunk, hogy teljes körűen, járulékfizetés alapján a lakosság minden rétege jogosult legyen a kötelező biztosításra. Hangsúlyozzuk, hogy azt kell részletesen szabályozni, hogy az egyes speciális esetekben ki fizesse a járulékot. Annyira alapvető kérdésnek tartjuk, hogy megmarad-e teljes körűen a jogosultság vagy sem, hogy a 4708-as számú SZDSZ módosító indítványról név szerinti szavazást kérünk. Látnia kell az ország közvéleményének, hogy kik ragaszkodnak ahhoz, hogy a szociális biztonság legalapvetőbb eleme megmaradjon minden polgártársunk számára. Önök most mondhatják, hogy hónapok óta mást sem hallunk, mint hogy a teljes körű jogosultság és a biztosítási elv nem fér össze. Ez azonban nem helytálló a kötelező biztosítás esetében. A magánbiztosítás egészen más. A kötelező biztosítás esetében a hangsúly azonban azon van, hogy a biztosított számára egyértelműen meghatározottak a kötelezettségek és a jogosultságok. Egyrészt minden biztosított egyén járulékfizetésre kötelezett, de ezt a kötelezettséget átvállalhatja a költségvetés. A biztosítóintézetek számára lényegtelen, hogy ki fizeti a járulékot. A tiszta gazdasági viszonyok szempontjából az a lényeg, hogy minden biztosított egyénhez kapcsolódik járulékfizetés. Másrészt pontosan megfogalmazódik a jogosultság, az, hogy milyen szolgáltatásra jogosult a biztosított, továbbá hogyan kereshet jogorvoslatot, ha sérelem éri jogait. Az előző rezsim alatt hiába deklarálták az állampolgári jogosultságot, valódi jogok és kötelezettségek helyett az állampárt adományaiban részesültünk. Ebből azonban nem következik, hogy a fürdővízzel kiöntsük a gyereket is. Hangsúlyozom továbbá, hogy az állampolgári jogosultság nem feltétlenül jelent ingyenes ellátást. Ahogy a gyógyszer esetén is fizetünk hozzájárulást, az elképzelhető más esetekben is. De csak úgy, hogy senkit ne akadályozzon meg az ellátáshoz való hozzájutásában. Elgondolkodtató, hogy Spanyolországban a politikai rendszer demokratizálódása részeként vált állampolgári joggá az egészségügyi ellátás. Elgondolkodtató, hogy Angliában a Thatcher-kormányzat úgy vezetett be piaci ösztönzőket a finanszírozó egészségügyi hivatalok és a kórházak közötti kapcsolatban, hogy érintetlenül hagyta azt, hogy állampolgári jogon mindenkinek jár az egészségügyi ellátás. Elgondolkodtató, hogy Hollandiában, ahol eddig a lakosság leggazdagabb egyharmada maradt ki a kötelező biztosításból, az egészségügyi reform egyik eleme, hogy minden holland állampolgárra ki fog terjedni a kötelező biztosítás. Szerencsés, irigylésre méltó országok ezek, ahol nem keverednek össze olyan dolgok, mint a volt állampárt monolitikus hatalmi struktúrája és az állampolgárok szociális jogai. Azt is bizonyítják a nemzetközi tapasztalatok, hogy az ellátáshoz való hozzájutásban érvényesülő állampolgári jogosultság összegyeztethető a piac szerepének növelésével. Tőlünk nyugatabbra ugyanis, az egészségügyben piaci viszonyok alatt nem azt értik, hogy csak az a beteg jusson ellátáshoz, aki azt meg tudja fizetni - hangsúlyozom, nem azt értik -, hanem azt, hogy a kórházak és a biztosítók közötti viszonyban érvényesül a verseny: a kórházak versenyeznek a biztosító kegyeiért. Másképpen fogalmazva: a piaci viszonyok erősítésére a biztosító és a szolgáltatók közötti kapcsolatban lenne szükség nálunk is. Hangsúlyozom, hogy azokban az országokban, ahol nem mindenki biztosított, ott a lakosság felső rétegei maradnak ki a kötelező biztosításból, azaz egy adott jövedelemhatár feletti keresetűek magánbiztosítás révén jutnak ellátáshoz, vagy egy bizonyos határ feletti jövedelemrész már nem számít bele a biztosítás alapját képező jövedelembe. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A jelen helyzetben - amennyiben a Kormány nem kívánja visszavonni a tervezetet, úgy válassza a legkisebb rosszat - vagyis ahhoz, hogy ne legyen olyan polgártársunk, akinek nem jár orvosi ellátás Magyarországon, a Kormánynak támogatnia kell, a tisztelt Háznak pedig elfogadnia kell a szabaddemokrata módosító indítványokat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)