DR. FUTAKI GÉZA (SZDSZ): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Abban a kivételes helyzetben vagyunk, hogy a Parlament által múlt év december végén hozott XLII. számú törvényt a betegszabadságról törvénymódosítás nélkül elfogfadhatóbbá tudjuk tenni. Ezt szolgálja a Pelcsinszki Boleszlávval, Fáklya Csabával közösen beadott módosító indítványunk. Már az akkori vitában is a Ház mindkét oldaláról éles bírálatok érték a törvény egyik passzusát, mely szerint az első tíz nap betegszabadság idejére a munkáltató fizeti a táppénzt. Hogy legyen min felháborodni a szakszervezeteknek, munkavállalóknak, munkaadóknak, tehát szinte mindenkinek, a táppénz után a 44% tb-járulékot is meg kell fizetni. Ez a fából vaskarika tipikus esete. Ez úgy látszik, a sokadik kamatadó - és úgy látszik, rendszeresen meglepnek bennünket ilyen furcsa dolgokkal. A betegszabadság bevezetéséről rendelkező törvényben szó sincs arról, hogy ez a táppénz járulékköteles. Úgy gondolom, hogy a Parlament többsége december 29-én éjfél felé, amikor a szavazásra sor került, nem tudhatta még azt, hogy a betegszabadságot mint szabadságot fogja kezelni a munkaügyi miniszter egy héttel későbbi 1/1992. I. 8-ai rendelete. Ez a körlevélben szétküldött rendelet tudatta a munkáltatókkal, hogy nemcsak az első tíznapos táppénzt kell ezentúl fizetni, hanem - világ csúfjára - a tb extraprofitját is, a 44%- os tb-járulékot és a nyugdíjjárulékot is a dolgozónak. Erről egyébként, mivel ez rendkívül súlyos téma, már ma is elhangzott egynéhány felszólalás, de én bővebben szeretném ezt kifejteni. Minek tekinti a törvény a betegszabadságot? Sem szabadságnak, sem táppénznek, sem bérnek. Először: szabadságnak nem, hiszen nem üdülésre való, és évente három napot leszámítva, nem vehető ki önkényesen, csak akkor, ha az orvos azt igazolja, hogy beteg az illető, és amúgy sem az átlagkereset fizetendő ki, hanem annak legalább 75%-a. Másodszor: táppénz sem, mert a táppénz után jelenleg sem és a cél szerinti jövőben sem kell tb- és nyugdíjjárulékot fizetni. S harmadszor: bér sem, mivel a bér ténylegesen az elvégzett munka plusz a pihenőszabadság ellenértéke, nem pedig betegség idejére adott összeg. Azzal, hogy ez nem bér, egyetért mellesleg a Munkaügyi Minisztérium is, az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság is és a Pénzügyminisztérium is. Az ilyen kifizetéseket az úgynevezett egyéb bérjellegű költségek közé kell sorolni, oda, ahol olyan tételek vannak, amelyek után viszont nem kell megfizetni sem a 44%-ot, sem a 10%-os nyugdíjjárulékot. Állításom igazát az is bizonyítja, hogy például a múlt évben életben lévő ugyanilyen háromnapos kategória után nem kellett fizetni tb-járulékot, tehát nincs következetesség az előttünk fekvő törvényjavaslatban. Ha lenne, nem háborodott volna fel másfél hónap alatt szinte a fél ország. Most még van módunk kijavítani a hibákat. És engedjék meg, hogy egy kis kitérőt tegyek és a háromnapos betegszabadsággal foglalkozzam, amelyet igazolás nélkül is ki lehet venni. Eljuttatta hozzánk a Richter Gedeon Vegyészeti Gyár dorogi telepének vezetője az észrevételét, amelyet miniszter úr tisztelt figyelmébe szeretnék ajánlani. Ebben felhívják a figyelmet arra, hogy a veszélyes üzemek termelőrészlegeinek jelentős része, különösen a vegyiparban, folyamatos üzemvitelre kényszerült. Ez a technológia jellegéből adódó és szükségszerű. Az ünnepeken - különösen a torlódó ünnepnapokon -, illetve a szabadságolási időszakban a biztonsági és technológiai okokból minimálisan szükséges és elégséges létszámmal számolnak. Tartalékok mozgósítására a legtöbb esetben alig van lehetőség, különösen a nagyobb vonzáskörű vidéki gyárakban. Fennáll tehát a veszély, hogy a dologzók egy része él a törvény adta lehetőségével. Ez üzemzavart, baleseti veszélyforrást jelent. Természetesen eddig is előfordult, hogy a dolgozó váratlan megbetegedése megtörtént, most viszont kizárólag a dolgozótól függ majd, hogy beteg vagy már nem beteg, hiszen nincs szüksége orvosi véleményre. Ezért sok helyen - többek között a szigorú higiénés követelmények miatt - az említett munkakörben dolgozók esetében a vállalatok nem elégedhetnek meg azzal, hogy a dolgozó eldönti, hogy már ő nem beteg. Ennek orvosi ellenőrzésére szükség van, tehát a három nap után kezdődik az orvosi vizsgálat, ami esetleg további táppénzes állománybavételt jelent. Úgyhogy ami javaslat lehetséges ebben az esetben, hogyha már törvénymódosítással nem is, de a végrehajtási utasításokban, illetve alsóbb szintű szabályozásban mindenképpen beavatkozásra van szükség. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Mindenki egyetért abban, hogy az indokolatlan táppénzkifizetést le kell szorítani a minimális szintre. Ha a munkaadó fizeti az első tíz napot, a cél meg is fog valósulni, hiszen nem lesz népszerű dolog a jövőben betegnek lenni. Újabb példa ez a törvényjavaslat arra, hogy a könnyebb ellenállás irányába megy a Kormány. Nem a hamis táppénzek ellenőrzésének fokozásával, nem az 50 milliárd forint hiány kemény behajtásával hidalja át a tb a pénzügyi nehézségeit, hanem újabb adókat vet ki, mert véleményem szerint ez adó. A várható bevételt pedig nem fogja elérni, hiszen ezek után csak nőni fog azoknak a száma, akik a tb-befizetést jogtalanul megtagadják. Általában cél, hogy gyarapodjék a vállalkozások száma, ez a kormányprogramban is benne van, de nem ez történik, hanem egyre többen jutnak csődbe, és ezzel értelmetlenül növekszik a munkanélküliek aránya. Most a cél a minél nagyobb bevétel besöprése - olyan ez, mint régen a padlások lesöprése. S most a dolog különlegességéről néhány szót befejezésképpen: mint tudjuk, egyes állami vezetők költségtérítése után nem fizetnek tb-járulékot. Pedig mit fedeznek ezek a juttatások? Szerintem bérkiegészítésként funkcionálnak. (Közbeszólás a bal oldalról: Úgy van!) De említhetem a fegyveres testületek tagjait, ahol nem képez tb-alapot a betegségük esetén külön jogszabály alapján folyósított jövedelemkiegészítés. Most már csak Orwellre hivatkozhatunk, aki szerint mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek is. S egy megoldási javaslat, amely nagyon egyszerű: fogadjuk el a Futaki- Pelcsinszki-Fáklya-féle módosító indítványt. Köszönöm. (Taps.)