SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Belügyminiszter Úr, illetve Államtitkár Úr! Vajon akkor cselekszünk-e helyesen, hogyha felismerve egykori álláspontunk aktualitásának elvesztését, korrigáljuk azt, vagy hogyha továbbra is kitartunk makacs büszkeséggel, tévedésünk, egykori álláspontunk aktualitásvesztése mellett? Tulajdonképpen ez lesz az az egyszerű kérdés, amit ön nekem vagy nekünk, itt mindannyiunknak rövidesen meg fog válaszolni interpellációmra adandó válaszában. Komárom-Esztergom megye 3. számú Kisbér központú választókerületében tragikusan elhunyt képviselőtársunk, Deák Sándor körzetében tegnapelőtt tartották meg az időközi országgyűlési képviselőválasztás sorrendben hatodik kísérletét. Az eddig megtartott pótválasztási fordulók mindegyike érvénytelen volt, a megjelentek alacsony és egyre alacsonyabb száma miatt. A köztársasági megbízotti hivatal kimutatásának tanúsága szerint az első választási forduló 14,3%-os részvételi aránya egyenletesen csökkent le a mostani, hatodik forduló 9,86%-os részvételi arányára - nem számítva a nyár közepi fordulót, amikor csak 7,7% volt a megjelentek aránya. Így az átlag 10,8% a hat időközi választási forduló figyelembevételével, ami - mint tudjuk - messze alatta marad az 1989. évi XXXIV. törvény, azaz az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény által a második fordulóra előírt 25%-os küszöbértéknek. De nemcsak az urnáknál megjelentek száma, nemcsak a választók száma csökkent drámaian, hanem a jelöltek száma is egyre csökkent. Az első választási fordulóban még tíz potens képviselőjelölt volt, ezt követően kilenc, majd három, majd ismét három - és a legutóbbi két fordulóban már csak egyetlenegy jelölt vállalkozott erre a nem mindennapi tortúrára, mármint hogy végigcsinálja a választási kampányt. Oda jutottunk tehát, mint a nem is olyan túl rég volt pártállami időkben. Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy a hat eddigi eredménytelen választási kísérlet közvetlen költségvetési terhe 6,5 millió forint volt. A kvázi választási procedúra, természetesen - ha csak nem teszünk valamit - folytatódik, s következik a reménytelen hetedik, nyolcadik, kilencedik és ki tudja hanyadik forduló háromhavonta, már amennyiben megmarad legalább egy szem jelölt+ A jelöltek távolmaradása, persze, érthető. Aki több mint bizonyos afelől, hogy kárbaveszett fáradság, pénz és idő végigküzdeni egy választási kampányt, hisz+ a 25%-os választópolgári részvétel a dolgok jelenlegi állása szerint merő illúzió, nos, az nem vállal jelöltséget. Így aztán minél inkább szeretnénk törvényünk igazát beigazolódva látni, annál messzebb kerülünk attól - márpedig, ha a gyakorlat nem igazolja az elméletet, ez utóbbin ésszerű változtatni. A demokrácia alapvető intézményének védelmében, a megszaporodható betöltetlen képviselői helyek elkerülése végett kérem államtitkár urat, miniszter urat, hogy fontolják meg a szóban forgó választási törvény olyan értelmű módosításának előterjesztését, miszerint eltörlésre kerülne a második fordulóbeli küszöbérték - hasonlóan egyébként ahhoz, ahogy az az önkormányzati képviselők választásáról szóló törvényben is kodifikálva van. Ennek hatása bizonyára megmutatkozna egyrészt a jelöltséget vállalók számának szaporodásában, másrészt a választópolgári aktivitás ebből valószínűsíthetően következő növekedésében. A miniszter úr, Boross belügyminiszter úr, jól tudom, a törvénymódosítás ezen lehetőségét - Tölgyessy Péter egy tavaly nyári, hasonló értelmű interpellációjára adott válaszában - kizárta. Ígéretet tett viszont egyúttal a választási törvény ezen vonatkozását érintő másfajta módosító javaslat, módosító indítvány 1991 szeptemberéig a Parlamentnek történő benyújtására, ami azonban elmaradt, elfelejtődött. Kérem a miniszter urat - az államtitkár úron keresztül -, hogy tegyen eleget egykori ígéretének. Vizsgálja meg még egyszer akkori álláspontját, s esetleg beismerve, hogy akkortájt még kevés tapasztalat állván rendelkezésére, tévedett az ügy megítélésében, tájékoztasson bennünket arról, hogy lehetségesnek tartja-e - most már ennyi Kisbér után - a 25%-os küszöbérték eltörlését, illetve a törvény ilyen értelmű módosítását, a törvénymódosítás kezdeményezését. Ha ugyanis ezt a törvénymódosítást nem tesszük meg, könnyen eljuthatunk oda, hogy mindenki belefáradván a kvázi választások költséges és hiábavaló monotóniájába, sem választópolgár, sem képviselőjelölt nem marad, csak betöltetlen parlamenti helyek - és a józan észnek makacsul ellenálló paragrafus. Köszönöm szépen, várom válaszát. (Taps a bal oldalon.)