DR. MORVAY ISTVÁN belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Az 1990. év őszén bevezetett idegenrendészeti szigorítások szükségessé tették, hogy a hazánkban jogtalanul tartózkodó, és az önkéntes eltávozást megtagadó külföldiek átmeneti elhelyezésére megoldást találjunk. Erre a célra korlátozott lehetőségeink mellett a főváros közelségében egyedül a kerepestarcsai objektum volt alkalmas. A kerepestarcsai ingatlan egy részét a Kormány 1991. július 27-i döntésének megfelelően a Belügyminisztérium az önkormányzat részére valóban átadta. Ez úgy vált lehetővé, hogy korábbi belügyi tartalékos tisztképzésünket megszüntettük. Az önkormányzat igényének eleget téve az objektum belügyi kezelésében maradt részében egy ideig rendőrtiszthelyettes-képző tanfolyamok működtek. A táborban uralkodó körülményekkel kapcsolatban szeretném a képviselő úr felvetéseit néhány vonatkozásban pontosítani. Az ideiglenes szálláshely a jelenlegi állapotban nem 200, hanem 350 fő befogadására alkalmas. Ennek ellenére előfordul, hogy esetenként az elhelyezett személyek száma meghaladja az objektum befogadóképességét. E probléma megoldása érdekében újabb épületrész befogadásra alkalmassá tételét kezdtük meg. A szálláshelyen 24 órás orvosi ügyelet van, az elhelyezési körletekben minden héten nagytakarítást és fetőtlenítést végeznek. Az állapotok ellenére a szállás fennállása óta fertőzés, tömeges megbetegedés nem fordult elő. Sajnálatos azonban, hogy a táborban elhelyezett külföldiek egy része a kiutaztatás megakadályozása érdekében esetenként rendzavarással és kitöréssel próbálkozik. Szeretném megnyugtatni a képviselő urat, hogy a szálláshelyen szolgálatot teljesítő rendőrök mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a rendet fenntartsák és a helyi lakosságot a jogsértő külföldiektől megóvják. A félreértések elkerülése végett tisztázni szükséges, hogy a kerepestarcsai objektum sem nem menekülttábor, sem nem büntetésvégrehajtási intézmény. Az ott tartózkodók idegenrendészeti eljárásba vonása azért válik szükségessé, mert az érintettek nem folyamodtak menekültsátusért, de az országot sem akarják elhagyni. Azok előtt, akik hazájukba önként vissza kívánnak térni, a tábor kapui megnyílnak. Ennek azonban az esélye jóindulatú kezdményezés hiányában minimális. A képviselő úr kérdéseire válaszaim az alábbiak: Hosszabb távon, vagy végleges megoldásnak magam sem tekintem a jelenlegi elhelyezést kielégítőnek. Megértve az önkormányzat aggodalmát, reményemet fejezem ki, hogy összehangolt menekültügyi idegenrendészeti, határrendészeti intézkedéseink és a Parlament előttünk álló ide vonatkozó törvényalkotási tevékenységének eredményeként a közrendet e téren veszélyeztető jelenségek mérséklődnek. A jelenlegi szálláshely fenntartásának szükségességét a közbiztonság érdekein túl objektív lehetőségeink is meghatározzák. Jelenlegi ismereteink szerint kevés reményünk van arra, hogy sikerüljön a főváros közelségében, lakóterülettől távolabbi elhelyezési lehetőséget találni. Minden ajánlatot szívesen fogadunk, s ígérem, a kedvező alkalmat nem szalasztjuk el. Remélem, egyetértenek velem azonban abban, hogy ameddig Magyarországon ilyen nagy számban tartózkodnak illegálisan a közrendre, közbiztonságra is veszélyt jelentő külföldiek, akik nem hajlandók a nemzetközileg elfogadott normákat, és hazánk törvényeit tisztelni, addig a tábor fenntartásának szükségességét nem lehet megkérdőjelezni. Végül más interpellációkra utalással is megjegyzem, hogy ellenkező előjelű igényeknek a Belügyminisztérium aligha tud eleget tenni. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Kérem válaszom elfogadását. (Taps.)