ZSIGMOND ATTILA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mondandóm akár rémmesének is megteszi. Régen, vagy talán nem is olyan régen, az ötvenes évek elején a szörny fogantatása elmaradt. Ettől még a hetedhét országban rosszhírű Gerő Ernő is húzódozott. De sebaj. Jöttek a magukat legitimnek tartó és ilyen, vagy ehhez hasonló kalandokra mindig kapható válogatott legények és leszerződtek. Bűnös kapcsolatukat rejtegetve az érintett nemzetek kandi szeme elől. A legények hasonszőrű testvérei pedig keletre és északra persze támogatták e pártütést. E bűnös viszonyból egy nagyon drága erőművi vetélés a Dunakanyarban és egy szörnyszülemény, bizonyos bősi dunaszaurusz származott. A baj az, hogy már megszületése, sőt kezdeti csínytevései után tudni lehetett, ha e gonosz életben marad, szörnyűségekre lesz képes. De az igazlátók hiába mondták a magukét, nagyhatalmú rokonai beíratták az OVIBER-be, és féltőn megóvták minden támadástól, neveltetésébe, a vízi emberek kielégítésébe milliárdokat öltek. A veszély ma már hatalmas, a szörny pedig itt liheg a nyakunkban. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezt azért mondtam el, mert érzékeltetni akartam, hogy ez a rémmese sem most kezdődött. Bős nem váratlan, hanem várható természeti csapásként ér minket. És azt, hogy ennek a történetnek felelősei vannak. Felelősei a lágy diktatúra keményen a hátunk mögött dolgozó titoknokai, felelősei a politikai döntéshozók, a hivatott és hívatlan szószólók, és az úgynevezett vizes szakma. Igenis, felelősséggel tartoznak azok a vezető politikusok, akik már bőséggel ismerve a súlyos ellenérveket és várható károkat, immár nyilvánosan is erőszakolták a továbbépítést. Bizony tudjuk, jól emlékszünk arra, hogy az 1988. évi szomorú szavazást megelőző vitában és a politikai nyomásban, manipulálásban kik, milyen szerepet vállaltak. Ezek akkor is tények, ha az illetők vállalják akkori szerepüket, vagy sem. Netán szemfényvesztő módon egyenlőségjelet tesznek akkori és mostani, a művet ellenző véleményük közé. És a szakemberek? A vizes szakma? Mondták már, hogy sértem e jeles hivatás munkásait. Nem, hölgyeim és uraim. Én nem általánosítok. Hanem kizárólag arra a vízügyi tervezői, kivitelezői lobbyra gondolok, azokra, akik a zsíros falat megszerzését és megtartását a nemzet, sőt a nemzetek érdekei elé helyezték. Többek között a más véleményt valló vízügyi szakemberek szakvéleményét is elseperve az útból. Abszurd vízió, hogy azok, akik feldúlták a Dunakanyart, most megnyerhetik annak helyreállítási jogát. Mindezt valamennyiünk kárára, de mondhatom úgy is, hogy a magyar állampolgárok nyomorúságára. Tisztelt Ház! Az 1988. évi minősíthetetlen szavazás fordulópont volt. A csehszlovák fél óvatosan viszszafogta az építkezést, mert nem volt biztos abban, hogy a magyar Palament a továbbépítés mellett dönt majd. Ekkor a kész helyzet még nem volt ilyen szorító. A politikai erőszak azonban győzött, és északi szomszédunk megkapta a bátorítást. Ez az egyik súlyos következmény. A másik pedig az, hogy még egy újabb évig folyt az itthoni építkezés, milliárdokat elherdálva. Nos, erről a felelősségről beszéltem. A dunaszaurusz - bár Nagymarosnál retardáltan, de - kifejlődött, és megléte súlyosan veszélyezteti a magyar és a szlovák nép valós érdekeit. Mindkét nemzet méltatlanul kénytelen nyögni a testvérdiktatúrák iszonyú örökségét, melyet a Liszenkók, Davidovok és itteni követőik félművelt természetátalakító gőgjükkel hagyományoztak és erőltettek ránk. A Kormány előterjesztésével, a miniszterelnök úr erőfeszítéseivel határozottan egyetértek, azt támogatom. Azzal a megjegyzéssel, hogy a már hivatkozott készültségi fok és a C variáns építésének felgyorsítása nem tölt el túlzott optimizmussal. Ennek ellenére magam is a tárgyalások híve vagyok. Mindaddig, amíg van értelme. Ugyanis ha a tárgyalások taktikájával egyidejűleg óráról órára, napról napra a kész helyzet zsákutcájába menetelünk, az már a mi felelősségünk. A tárgyalásoknak akkor van értelme, ha a kivitelezésre halasztó hatálya lehet. Ha nincs, akkor akaratlanul is a szörny gyámolítóivá válhatunk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)