KIRÁLY ZOLTÁN (független): Tisztelt Ház! Könnyű helyzetben vagyok, mert Zsigmond Attila már hivatkozott az 1988-as, hasonló témában folytatott parlamenti vitára, amely vitában magam is részt vettem és magam is fölszólaltam. Akkor, 1988-ban, hét hónapos felkészülés után, amikor politikai-szakmai nézőpontokat tanulmányoztam, amikor vízügyi és ökológiai, környezetvédelmi szempontokat tanulmányoztam, volt időm végiggondolni a véleményemet és a döntésemet ez ügyben, és annak részben +88 júniusában, a nagymarosi munkálatok felfüggesztésére vonatkozó javaslatommal, illetve +88 októberében a "nem" szavazattal nyomatékot és hangot is adtam. Nyilvánvalóan akkor is az motoszkált bennem, ami egy kicsit talán most is előtérbe kerülhet a vita nyomán - és került is. Egyrészt, mint egy meghaladott politikai kurzus jelképét, nem lehet és nem szabad elfogadni Bős-Nagymarost, és nem lehet elfogadni - számomra legalábbis elfogadhatatlan - vízierőműként. A véleményem, több mint három esztendő után, nem változott meg - ily módon magam is mindazokkal egyetértek, akik ennek a létesítménynek a teljes megszüntetését, és netán még, végszükség esetén, az államközi szerződés felbontására vonatkozó kemény, következetes és konzekvens tárgyalásokat szorgalmazzák és javasolják. Nem akarok tehát itt véleményt mondani - hiszen, mondom, nem változott - hanem egy aggályomra és fájdalmamra szeretnék inkább figyelmet fordítani, arra, hogy nagyon kevesen vagyunk a teremben most - talán ha százan -, és nagyon kevesen voltunk - tán ugyanennyien - egy héttel ezelőtt, amikor ugyancsak erről a napirendi pontról tárgyalt az Országgyűlés. Nagyon kevesen hallgatták mindazokat a hozzászólókat, akik között többek között Pap János képviselő úr érzékletesen vázolta, hogy milyen nézeteltérések, véleménykülönbségek feszülnek a Kormányon belül ez ügyben - és amelyekről most, hellyel-közzel hangot és támpontokat is kaphattunk a mai vitában -, de nagyon kevesen hallották Katona Tamás államtitkár úr okos és higgadt érvelését is. Engem az zavar és az bánt, hogy egy ilyen horderejű kérdésben - amely döntés következményeként valóban politikai feszültségekkel lesz terhes netán a magyar-cseh és szlovák kapcsolatrendszer, jószomszédi viszony, amikor ennek a következményeként esetleg hosszadalmas nemzetközi procedúra és jogvita nyomán egy nemzetközi bíróság dönthet majd az ügyben, vagy amelynek következményeként netán, a második világháborút követő békeszerződések, a helsinki záróokmány ellenére esetleg megváltozhat a magyar államhatár - a képviselői felelősség, illetve a képviselői felelőtlenség úgy nyilvánul meg, hogy mindössze száz egynehányan ülnek a Parlament padsoraiban. Csak ennyit szerettem volna elmondani. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalról.)