RÓZSA EDIT (SZDSZ): Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Törvényjavaslatunk napirendre tűzése során Büky Dorottya képviselőtársammal közösen szeretnénk indokolni, miért tartjuk fontosnak, hogy indítványunk tárgyalását a Ház napirendjére tűzze, és megkezdődjön a vita ebben a kérdésben. Hiszen nem mindennapi esemény, hogy képviselők törvényjavaslatot készítsenek, különösen ritka, amikor ellenzéki képviselők nyújtanak be teljesen kidolgozott törvényjavaslatot. Nos, Büky Dorottya, Eörsi Mátyás, Hodosán Róza, Halda Alíz és jómagam benyújtottuk a tisztelt Háznak a terhességmegszakításról szóló törvénytervezetet. Azt reméljük, hogy a tisztelt Ház valamennyi tagja hozzánk hasonlóan érzi majd a súlyos felelősséget és támogatja javaslatunk napirendre tűzését. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a lelkiismeret és a józan ész vezesse önöket a szavazásnál, és ne az, hogy honnan származik a javaslat. Mi indíthat öt ellenzéki képviselőt arra, hogy törvénytervezetet készítsen és terjesszen a tisztelt Országgyűlés elé? Mint tudják, tisztelt képviselőtársaim, az Alkotmánybíróság 1991. december 9-én kihirdette döntését, amely szerint a művi terhességmegszakításról törvényt kell alkotni, nem szabad rendeleti úton szabályozni úgy, ahogyan az ma történik. Határidőt is szabott az Alkotmánybíróság: a magyar Országgyűlésnek 1992. december 31-éig döntenie kell. Amennyiben ez nem történik meg, másnaptól minden abortusz - még az anya életének megmentése érdekében végrehajtott is - bűncselekménynek minősül. A feladatot tehát megkaptuk, nem magunknak kerestük. Tisztelt Országgyűlés! Törvénytervezetünket nem sürgősséggel kívánjuk napirendre tűzetni, pontosan azért, hogy legyen ideje mindenkinek végiggondolni, milyen érvek szólnak a magzat jogai és milyenek az anya emberi jogai mellett. Önök is tudják, hogy a terhességmegszakítás kérdését nem lehet egy-két ülésnapon elintézni. Gondoljunk bele, tisztelt képviselőtársaim, mi lesz, ha rossz törvényt hozunk, ha nem lesz ideje a Háznak és a társadalomnak megvitatni a törvénytervezetet. Ha nem tudják érvényre juttatni véleményüket orvosok, jogászok, az egyházak, s legfőképpen a több mint ötmillió nő, akiknek a kérdésről igen határozott véleményük van. Ez a kérdés - tisztelt Ház - más, mint minden eddigi javaslat, amely az Országgyűlés elé került. Ez másképp érinti az embereket, mint az életszínvonalukat befolyásoló gazdasági törvények vagy az igazságérzetüket próbára tevő kárpótlási vagy igazságtételi ügyek. A terhességmegszakítás a családok, a nők legeslegbensőbb, legszemélyesebb magánügye, titok, tragédia, kényszerű döntés, szomorú, megalázó procedúrával. Valamennyien tudjuk, hogy a vállalt gyerekek számát, a terhességmegszakítást a társadalom nagy többsége a nők magánügyének tekinti. Olyasmibe avatkozunk tehát ezzel a törvénnyel, amibe eddig soha. Az Alkotmánybíróság döntésének megfelelően azonban törvényt kell alkotnunk. Nem választani kell a magzati élet és az anyai önrendelkezési jog között, sokkal inkább toleráns vitára van szükség, olyan vitára, amelyet a másik fél meggyőződésének mint komoly, megvitatásra méltó álláspontjának tisztelete jellemez. Az önök előtt fekvő tervezet meggyőződésünk szerint ilyen. Aki ezt figyelmesen elolvasta, az tudja, hogy megfelel annak az igen súlyos kritériumnak, amelyet az Alkotmánybíróság döntésében kérdésként fogalmazott meg, azaz, hogy hogyan lehet biztosítani a nő autonómiáját úgy, hogy közben a magzati élet is kellő tiszteletet kapjon. Nincsen oka tehát a tisztelt Háznak ezt a vitát elodázni, de minden oka megvan rá, hogy elkezdje a magyar Országgyűlés. Kérem önöket, tisztelt kormánypárti képviselők, szavazzanak igennel javaslatunk napirendre tűzésében, ne silányítsák pártpolitikai kérdéssé most ezt az eseményt. Választóink, az önök választói, mindnyájunk megbízói nevében bizalommal várjuk döntésüket, de még mielőtt erre sor kerülne, döntésük megalapozása érdekében Büky Dorottya fog azokról a szempontokról beszélni, amelyek e törvény jelenlegi formájához általunk figyelembe vettek. (Zaj a jobb oldalon. - Taps a bal oldalon.)