DR. FODOR ANDRÁS ATTILA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívántam eredetileg szólni, de az elhangzott felszólalások arra késztetnek, hogy röviden és gyakorlatiasan néhány szót szóljak erről a témáról. Bevezetőben szeretném azt az örömömet kifejezni, hogy elnök úr végül is lehetőséget adott Fekete Gyula képviselőtársamnak, hogy elmondhassa - kicsit talán távolinak tűnő - összefoglalóját az ő módosító indítványának a megindoklására. Legalább elhangzott ez a magyar Parlamentben. Ugyanezek motiválták az én módosító indítványom beadását is, hogy itt nem egyenlő felek közötti szerződéskötésről volt szó, még csak nem is a másik fél kényszerítette ránk az ő akaratát, hanem egy külső hatalom kényszerítette rá mind a két félre az akaratát. Ezek elég nyomós indokok egy nemzetközi szerződés felbontására, úgy gondolom. Szeretnék utalni az 1991. évi áprilisi határozatunkra. Több képviselőtársunk fölvetette már, hogy mi történt azóta, mit tett a Kormány. Én azt gondolom, ez a határozat igen szerencsétlen megfogalmazású volt, és ez a határozat kötötte meg a Kormány tárgyalási pozícióit, hiszen a Kormány nem tehet egyebet, mint hogy az országgyűlési határozat értelmében tárgyal egy másik féllel, törekszik arra, hogy kölcsönös megegyezéssel elhárítsa a várható ökológiai katasztrófát. A Kormány ezt tette - és pontosan ez a szerencsétlen országgyűlési határozat kötötte meg a kezét. Ezt azért tartom szükségesnek elmondani, mert attól tartok, hogy most egy határidő megszabásával ugyanilyen rugalmatlan pozícióba kényszerítjük a Kormányt. Természetesen nem arról van szó, hogy korlátlan lehetőséget kívánnánk biztosítani, hiszen a Kormány ezt nem is kérte. A Kormány azt mondta, hogy néhány hétről van szó, amíg megfelelő diplomáciai előkészítéssel tájékoztatja az európai országokat, különösen a Duna mentén fekvő országok vezetőit arról, hogy mi a mi elképzelésünk erről a szerződésről, és megpróbál ez alatt az idő alatt olyan megegyezésre jutni a csehszlovák partnerrel, hogy függesszék fel a munkálatokat a Duna mentén, és próbáljunk meg közös nevezőre jutni. Én a bizottsági vitán azt mondtam, hogy egy nemzetközi szerződést nem lehet csak úgy egyik napról a másik napra felmondani, hiszen ennek beláthatatlan következményei lennének. Egyrészt Magyarország megbízhatóságára vonatkozólag is, másrészt pedig az európai országoknak az ezzel kapcsolatos lépésünk megítélése tekintetében is. Nem egészen ide tartozik, de mégis úgy gondolom, szólni kell róla: Horn Gyula képviselőtársunk a nyilvánosság előtt rám hivatkozva azt mondta, hogy ő sem tett egyebet 1988-ban, októberben a Parlament emlékezetes szavazása előtt, minthogy ugyanezt mondta. Itt szeretném visszautasítani ezt a hivatkozást, hiszen egy egész más szituációról van szó. Mi akkor azt mondtuk, hogy néhány hét türelmet kérünk a szerződés felbontásának az előkészítésére, és akkor, ha ugyanezt tette volna, vagy ugyanezt akarta volna megtenni a Németh-kormány, akkor ma nem kellene itt erről vitatkoznunk, hogy most mi legyen a szerződés sorsa. Éppen ezért szeretném képviselőtársaimat megkérni arra, hogy Fekete Gyula javaslatát, vagy az én módosító javaslatomat, ami ugyanazt tartalmazza lényegében, csak talán - én úgy érzem - az enyém szerencsésebb megfogalmazásban, támogassák, hogy a történelmi hűség kedvéért is kerüljön be a preambulumba ennek a szerződésnek a megkötési körülménye. Másrészt pedig ne tegye rugalmatlanná egy határidő kikötésével a Kormány cselekvési lehetőségeit. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.