KOMOR SÁNDOR, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Az egymással szerves összefüggésben lévő 4972-es számú, a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló, a 4973-as számú, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről, valamint a 4974-es szám alatt beterjesztett, az állam vállalkozói vagyonára vonatkozó törvényekkel összefüggő jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslatokat együttesen tárgyalta meg a bizottságunk, így én is együttesen kívánok mindháromról szólni. A rendszerváltozás során a gazdasági stratégia legfontosabb feladata, a stratégia kulcskérdése a piacgazdaságnak megfelelő tulajdonviszonyok létrehozása. Ennek során az állami tulajdon többségére épülő gazdaságot magántulajdoni alapokra kell helyezni. Ezt csak kiegészítheti az önkormányzati és az állami vagyon. Ezen állami vagyon egy részével foglalkozik az előttünk fekvő 4972-es számú javaslat. Konkrétan az állami vagyon vállalkozói részével. Nem sorolja e körbe a javaslat az úgynevezett nonprofit szervezetek vagyonát. Két nagyon lényeges, pozitív elemét szeretném kiemelni a törvényjavaslanak. Az egyik említendő az, hogy a Kormány a beterjesztett javaslat szerint a tartósan állami tulajdonban maradó vagyon kezelésére, annak szigorú jogi karakterének meghatározása mellett nem egy költségvetési szervet, hanem vagyonkezelő részvénytársaságot kíván létrehozni. A részvénytársaság lényegesen több szabad lehetőség birtokosa, hiszen például - mint ahogy az államtitkár úr is említette - hitelt vehet fel, vagy kötvényt bocsáthat ki, egyszóval önállóan megjelenhet a pénzpiacon, míg egy költségvetésből gazdálkodó szerv lehetőségeit az évi költségvetés adott fejezete determinálja. Alátámasztják még a részvénytársasági megoldást a nemzetközi tapasztalatok is. Másodsorban kell pozitív tényezőként említenem, az előzőn túl, a javaslat azon részét, miszerint a tartósan állami tulajdonban maradó vagyonnal rendelkező gazdálkodó szervezetek körét a Kormány rendelettel határozza meg, sőt annak módosítására is csak így kerülhet sor. Tulajdonképpen ez azt jelenti, hogy az állami vagyon struktúrája teljes nyilvánosságot kap, sőt a törvényjavaslat lehetőséget biztosít az érdekképviseleteknek is a javaslattételre. Mint az előzőekben már említettem, az igazi stratégiai cél a piacgazdaságnak és a magánszektor túlsúlyának a megteremtése. Ennek elérésére a privatizáció csupán az egyik, bár elég meghatározó fontosságú eszköz. Olyan eszköz, amelyiknek a léte nélkülözhetetlen és hatással van a többi tényezőre is, mind a nem privatizáció útján megvalósuló külföldi beruházásokra, mind az új magánvállalkozások létrejöttére. A privatizáció nem csupán állami vállalatok eladása; sokkal mélyebb tartalmában. A privatizáció rendkívül ellentmondásos. Olykor mindent megoldó gyógyírnak, máskor a külföldi tőke hódítási eszközének, a gazdasági hatalom átmentési módjának, a munkanélküliség okozójának tekintik. A sajátságai között megemlítendő, hogy a privatizáció magyarországi lebonyolítása rendkívül bonyolult és összetett feladat, hiszen egy átalakuló nemzetgazdaságban politikailag és makrogazdaságilag képlékeny közegben, kipróbált modell példája nélkül, számottevő belső privatizációs vásárlóerő híján kell megvalósítani. Nemzetközi összehasonlításban a magyarországi privatizáció eddigi menete kifejezetten sikeresnek minősíthető. Összességében kedvező a nemzetközi megítélése; bizonyítja ezt az is, hogy a térségbe áramló működő tőke többsége hazánkat választja. Mindemellett a privatizációs folyamat az egész világon éles viták tárgya, hiszen azt érdekek összeütközése, a társadalmi és tulajdoni struktúra történelmi jelentőségű átrendeződése kíséri. Természetesen sokak számára ez fájdalmas. Így van ez hazánkban is. Egy angol példa jut eszembe. Angliában tizenkét éve zajlik az a részprivatizáció, amelyik erős belső forrásokkal rendelkező működő piacgazdaságban a nemzeti vagyon szerény részére terjed ki, mégis megvádolták annak idején Margaret Thatchert, hogy a privatizációval kiárusítja a családi ezüstöt. Természetes, hogy ezen a területen vita van. Tisztelt Parlament! Az előttünk fekvő törvényjavaslat ezen kérdések konkrét törvényi szabályozásához kíván segítséget nyújtani. Szerves kiegészítője ennek a 4974-es szám alatt jegyzett, jogszabályok módosítására benyújtott törvényjavaslat. A bizottsági ülésen egyik képviselőtársam felvetette, hogy ezek a törvényjavaslatok a nemzeti vagyon újraállamosítására szolgálnak. A vita során bebizonyosodott, hogy erről szó nincs, a kormányszakértők előadásából, illetve a beterjesztett törvényjavaslatokból egyértelműen kitűnik ennek az ellenkezője. Az elmondottak alapján mindhárom törvényjavaslatot a bizottságunk általános vitára alkalmasnak tartja.