DRAGON PÁL, a Független Kisgazdapárt-i képviselők 35 tagú csoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tardos Márton képviselőtársunk meleg szavakkal méltatta az előtte szólókat, MDF-es képviselőtársainkat, akik a törvényhez jobbító szándékkal és határozott hangon - akár bírálva is - szóltak hozzá. Én tulajdonképpen képviselőtársaim nevében ehhez a folyamathoz szeretnék csatlakozni; a törvényt jobbítani, de bírálni is. A mai napon a rendszerváltás, a polgári társadalom kiépítésének gazdasági alapjait megteremtő privatizáció törvényi szabályozása került napirendre. Végre napirendre került azon törvénytervezet vitája, amely törvényileg kívánja szabályozni a tartós állami tulajdon körét és annak hasznosítási módját. Mi, kisgazdák, örömmel üdvözöljük ezt az eseményt, megjegyezzük azonban, hogy mi sokkal hamarabb szerettük volna ezt a törvénycsomagot a Ház napirendjén látni. Elfogadható számunkra az a törvénykezési törekvés is, hogy intézményes szinten külön kell választani a privatizációs feladatokat az állami tulajdon kezelésétől és hasznosításától. Általánosságban elfogadhatónak tűnik a Vagyonügynökség működését, a privatizációt szabályozó törvénytervezet is. Módosító javaslatainkat és azok indoklását a részletes vitában ismertetni fogjuk. Az igazi problémát számunkra a tartósan állami tulajdonban maradó vagyon szabályozásának nem egészen áttekinthető volta jelenti. Mindenek előtt és elsősorban a törvény hatálya alá tartozó vagyoni kör nem egyértelmű meghatározása, s a meghatározó besorolási kritériumok egyértelműségének hiánya jelenti a gondot. Ha megvizsgáljuk a nyugat-európai országokban és az észak-amerikai államokban állami tulajdonban tartott ágazatokat, néhány számunkra is érdemes tanulságot vonhatunk le az adatokból. Először is, szinte egyetlen ágazat van, amelyet minden országban állami tulajdonban találunk; ez a posta. Másodszor, különböző országok különböző ágazatokat tartanak államosítva. Csak néhány példa. A vasút, szénbányászat, cigaretta-, autó-, fegyveripar listát végignézve megállapíthatjuk, hogy jószerével nincsen olyan fontosabb ágazat, amelyik az említett országokban ne lehetne állami ellenőrzés alatt. Ami az államosítások okait illeti, itt is széles a skála. Jellemző az elsősorban baloldali programokhoz kötődő politikai indíttatású államosítás. De megtaláljuk a tervezési fontosságokból bevezetett állami ellenőrzést is. A csődbement vállalatok megmentése céljából, foglalkoztatási célokból, és talán legjellemzőbben a monopóliumok elleni védekező eszközként bevezetett állami ellenőrzést találjuk. Mindenesetre a költségvetési bevételből a kormányzat vállalkozói és tulajdonosi jövedelme általában nem haladja meg az 50t sem. Megközelíthetjük az államosítás, az állami tulajdonlás kérdését közgazdasági szempontokból is. Általában a közgazdászok az állami szerepvállalás szükségességét a piac hiányosságaival szokták indokolni. Vagyis ott van szükség állami ellenőrzésre vagy tulajdonlásra, ahol a magánvállalkozás nem képes az erőforrások hatékonyságát felhasználni. Abraham Lincoln amerikai elnök mondta: a kormányzat legitim célja, hogy azt tegye meg az emberek számára, amit meg kell tennie. Amit ők maguk egyéni erőfeszítéseik révén egyáltalán nem, vagy nagyon nehezen tudnak megtenni. Az állami ellenőrzés és beavatkozás szempontjából több nagy területet szokás megkülönböztetni; közszolgáltatások területe, a közjavak előállítása, különösen nagy társadalmi károkat előidézhető tevékenységek ellenőrzése, amelyek különösen nagy hasznot hozhatnak, különböző tudományos kutatások például. Végezetül érdemes megemlíteni azokat a feladatokat, amelyek minőségellenőrzéshez, biztonsági előírások betartásához kötődnek. Van az állami ellenőrzés alatt lévő ágazatoknak egy olyan típusa is, amely nem sorolható az előbb említett csoportok egyikébe sem. Ezek az úgynevezett alapanyag- - szén-, olaj-, vas- stb. - termelő és -előállító vállalatok, valamint olyanok, amelyek termelésének kiesése esetén kétségessé válhat az alapvető kormányzati feladatok ellátása. Gondoljunk csak a nemzetvédelemhez kapcsolódó hadiiparra, vagy a Pestvidéki Gépgyárra. Úgy gondoljuk, az eddigieket figyelembe véve kell megemlítenünk az előttünk lévő 4972-es számú törvénytervezetet. A tervezet 2. §-a hivatott a tartósan állami tulajdonban maradó vagyon körét meghatározni. Vizsgáluk meg ezt a felosztást és értelmezést, amelyet a paragrafus tartalmaz. Az a) pontban a gazdasági stratégia, nemzetgazdasági vagy más fontos érdek szerepel. Az 1991. évi XVI-os, a koncesszióról szóló törvény éppen arra szolgál, hogy a gazdasági stratégia, mint nemzetgazdasági érdekek megvalósulását biztosító tevékenységek állami monopóliumát, illetve állami ellenőrzését biztosítsa. Ez a törvény indoklásában szó szerint meg is található. Ezeket a területeket a koncessziós törvény tételesen fel is sorolja. Van tehát egy törvényünk, amely előírja, hogy a felsorolt tevékenységeket csak többségi állami, önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságok, illetve az állami koncessziós szerződést kötött gazdasági társaságok végezhetik. Azt is megállapíthatjuk, hogy a koncessziós törvényben felsorolt tevékenységek felölelik a közszolgáltatások, valamint az alapanyaggyártás egy részét. Ez egybe is esik a szokás szerinti állami ellenőrzés alá vont ágazatok két nagy csoportjával. Csak feltételezni tudjuk, hogy a meglehetősen általános megfogalmazás az a) pontban ezen tevékenységekre utal. Ebből a szempontból tehát ennek a törvénynek az lenne a feladata, hogy tételesen meghatározza azoknak a vállalatoknak a körét, amelyek a koncessziós törvényben felsorolt tevékenységeket végzik, amelyek többségi állami tulajdonlása törvény által előírt -, kiegészítve azokkal a vállalatokkal, amelyek ugyan nem tartoznak a koncessziós törvény hatálya alá, de hasonló elvek alapján gazdaságstratégiai szempontokból meghatározhatók. Nehéz azonban ebből a szempontból a 2. § a) pont végén található "vagy más fontos érdek indokolja" kitételt értelmezni. Úgy véljük, egy ilyen általános megfogalmazásba bármi belefér, azért nem megengedhető egy törvény szövegében az ilyen kitétel. Továbbmenve a 2. § b) pontjára: itt is olyan értelmezési problémák merülnek fel, ha feltételezésünk helytálló, az itt említett közszolgáltatási célok nagy részét a koncessziós törvény szintén tartalmazza. Itt tulajdonképpen átfedés van az a) és a b) pont között. Itt csak azokra a közszolgáltatási tevékenységekre utalhat, amelyeknek szabályozása abból kimaradt. Nehéz viszont az eddigiek alapján mit kezdeni a b) pont második felével, vagyis hogy "csak egységes kutatási, termelési vagy elosztási rendszerben működtethetők gazdaságosan". A piacgazdaságban az ilyen gazdasági rendszerek vertikális vagy horizontális fúziók eredményeként jönnek létre. Tudva azonban, hogy a tervgazdaság körülményei között ezek egyszerűen államigazgatási döntések eredményei voltak, ezért felelősségteljes döntéshez feltétlenül szükséges azon közgazdasági megfontolásoknak a megismerése, amelyek alapján a gazdaságos működtetés körülményeire utaló megfogalmazás született. Sajnos, a törvényjavaslat jelen formájában nem ad lehetőségeket arra, hogy részben vagy teljesen állami tulajdonban maradó vagyon ágazati jellegét megismerjük; arra sem, hogy megismerjük konkrétan, milyen megfontolásból, milyen szándékból kívánja a Kormány állami tulajdonban tartani a vagyon egy részét; arra sem, hogy megtudjuk, ez mekkora értékű vagyontömeget jelent. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy ilyen fontos kérdésben, mint az állami tulajdon körének meghatározása, az említett alapismeretek nélkül lehetetlen körültekintően dönteni. Ezért nem tartjuk szerencsésnek a törvénytervezet azon javaslatát, hogy a törvény hatálya alá tartozó vagyon körét a Kormány később egy rendeletben határozza meg. Nem tartjuk szerencsésnek azért sem, mert a Kormány által meghirdetett nemzeti privatizációs stratégia csak akkor kaphat széles társadalmi legitimitást, ha a Parlament ellenőrzésével történik. A felelősségteljes, megalapozott döntés és folyamatos parlamenti kontroll érdekében az érintett vagyoni kört egy - a törvényhez tartozó - mellékletben tartjuk szükségesnek felsorolni. Szükségesnek látjuk továbbá, hogy a listán szereplő vállalkozói vagyont és pénzügyi mérleget is tartalmazza a melléklet. Ezt egyébként a javaslat 25. §-a szerint a költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat előterjesztésével egy időben a Kormánynak úgyis az Országgyűlés elé kell terjeszteni. Semmi nem indokolja, hogy ezek az adatok előzetesen ne kerüljenek a Parlament birtokába. Képviselőtársaim! Tudjuk, hogy javaslatunkkal kapcsolatban felmerülhet az az aggály, hogy ha a törvény tételesen felsorolja a hatálya alá tartozó gazdasági szervezeteket, akkor a Kormány keze túlságosan meg lenne kötve -, csak törvénymódosítással lehetne a listáról levenni vagy rátenni valamely szervezetet. Úgy gondoljuk, hogy az esetek nagy részében ez nem jelenthet problémát, hiszen a listára kerülő vállalatok valóban tartósan állami tulajdonban maradnának. A problémák az érintett vagyonnak csak két körével kapcsolatban merülnek fel. Az egyikben a stratégiailag fontosnak ítélt feldolgozóipar és kereskedelmi vállalatok, illetve azok a vállalatok tartoznak, amelyeket a javaslat szövege így jellemez: "csak egységes kutatási, termelési vagy elosztási rendszerben működtethetők gazdaságosan". Mivel az ezekkel kapcsolatos aggályainkat már elmondtam, ezért az általános javasolt megoldás alapján állami tulajdonban hagyott gazdálkodó szervezetek remélhetőleg valóban csak közgazdaságilag indokolt esetben kerülnek a listára. Így tartósan ott is maradnak, ha pedig mégis szükségessé válik a lista változtatása, az jelentőségénél fogva az Országgyűlés kompetenciájába kell, hogy tartozzon. Igazság szerint azonban ezek természete elüt az eddig tárgyalt vállalkozói vagyon természetétől. Szó szerint ezeket nem is kívánja a törvényhozás tartósan állami tulajdonban tartani, hiszen nem olyan vállalkozásokról van szó, amelyek piaci formában nem működtethetők hatékonyan. Ugyanakkor ideiglenesen szükséges az állami felügyelet fenntartása. Ezért talán nem is lenne indokolt a jelen törvény hatálya alatt tartani. Az egyetlen indok az lehet, hogy a vagyonkezelő részvénytársaság és az Állami Vagyonügynökség közötti funkciómegosztás logikája ezt diktálja. Mivel az állami vagyon közvetlen kezelését a Vagyonügynökség csak kivételesen és átmenetileg gyakorolhatja, indokolt ezen vállalatokat a vagyonkezelő részvénytársaság hatáskörébe sorolni. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezeket figyelembe véve úgy gondoljuk, ezen törvény keretein belül is megoldható lenne, hogy a folyamatos parlamenti kontroll fenntartása mellett biztosítjuk a Kormány számára a szükséges önállóságot az állami vagyon azon területén, ahol az szükséges. A tartósan állami tulajdonban maradó vagyon tételes felsorolását tartalmazó melléklet külön csoportban említené a feljavításra váró vállalatokat. Minden további nélkül felhatalmazhatná a törvény a Kormányt arra, hogy amennyiben szükségesnek látja, rendeleti úton szűkítse ezt a listát, vagyis levehessen a listáról olyan cégeket, amelyekkel kapcsolatban kedvező vételi ajánlatot kapott. De még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy csak ebben a szűk körben tartjuk megfelelőnek a rendeleti úton való szabályozást. Ha tételesen szétválasztaná a törvény azokat a vagyoni köröket, amelyeket a különböző indokok alapján tartós állami tulajdonban kívánunk tartani - itt már az előttem szólók utaltak a különböző holdingokra -, ezt én is szeretném megerősíteni, továbbá praktikus előnyökkel is szolgálhatna a törvényi szabályozás szempontjából. Egyértelműbben és követhetőbben lehetne meghatározni azokat a vagyonhasznosítási, működtetési elveket, technikákat, amelyek az egyes vagyontípusokhoz rendelhetők. Így például a koncessziós törvény hatálya alá tartozó tevékenységet folytató vállalatok esetén megengedhető mind a koncessziós, mind a költségvetési működtetés. Az egyéb koncessziós, törvényi hatály alá nem tartozó közszolgáltatási tevékenységek esetén megengedhető lehetne egy koncesszióhoz hasonló vagyonhasznosítási forma, illetve hasonlóan a költségvetési működtetés. Azon vállalatok esetében, amelyeknek - gazdasági stratégiájuk, nemzetgazdasági jelentőségük miatt - indokolt legalább többségi állami tulajdonban tartása, hasonlóképpen a 4973-as számú törvény 71-től 73 §-ához, rögzíteni lehetne a köthető szerződések főbb típusait. Befejezésül, feljavításra szoruló vállalatok esetén a vagyonpolitikai irányelvek feladata lenne évente előírni a válságmenedzselési fejlesztési programok főbb elvárásait, és az eddig teljesített programok hatékonyságát felülvizsgálni. Meggyőződésünk, hogy egy ilyen hatáskörű és szerkezetű változtatással sokkal áttekinthetőbbé válhatna az előttünk fekvő törvényjavaslat, és ellenőrizhetősége is sokkal inkább biztosított lenne, és úgy vélem, mivel nagy jelentőségű törvényről van szó, az áttekinthetőség, a követhetőség, az ellenőrizhetőség alapvető követelmény. Köszönöm képviselőtársaim megtisztelő figyelmét. (Taps.)