TOMPA SÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! A tavaszi napsugár már csalogatja a gazdákat a szőlősorok közé, ám ők nem tudják eldönteni: a metszőollót vagy a fejszét vigyék-e magukkal? Úgy gondolom, sokan olvasták ezt a lírai mondatot egy interpellációm témáját is érintő Népszabadság-beli cikkben a tegnapi nap során, és tudom, hogy az e mondatban lévő dilemmát sokan azok a képviselőtársaim is megélik, ismerik, akik valamely történelmi borvidékről származnak, vagy éppen azt a borvidéket képviselik. Én magam az ágazat problémáit Tokaj-Hegyalja példáján keresztül szeretném önök elé tárni, illetve a miniszter úrtól kérdéseimre a választ megkapni. A mezőgazdaság túltermelési válságaiból az elmúlt év során jócskán kaptunk ízelítőt. Ezek közül az egyik a szőlő- és bortermelés volt, de áttekintve a parlamenti jegyzőkönyveket, nem csak Tokaj-hegyaljai problémaként jelent ez meg. Utalni szeretnék Kelemen képviselőtársam +91. szeptember 3-i napirend előttijére, majd ezt követően egy szeptember 17-i kérdésére. A figyelem akkor terelődött erre a kérdésre, amikor a szerencsi választókerületben megindult a választási kampány. Szinte mindegyik jelölt foglalkozott Tokaj-hegyalja legismertebb termékével, az ott élők jelentékeny részének megélhetését biztosító szőlő- és bortermeléssel. A jelöltek javaslatai, ötletei persze szoros összefüggésben voltak a rendelkezésükre álló eszközökkel. Azt beszélik a Hegyalján, hogy az egyik jelölt Ondon, a mezőgazdasági gépkiállítás megnyitóján, amikor ez a kérdés is terítékre került, pénztárcájára csapott, és kijelentette: a tokaji bor felvásárlására mindig lesz pénz. Néhány adat az elmúlt szüretről. A Borkombinát csak a 19°-os, illetve az e feletti mustot vette át, és részben fizette ki, a többit csak bértárolásra vette át. Abból a bizonyos 800 milliós alapból fizette, amely, azt hiszem, sokójuk előtt ismert: a tavalyi év során hozta ezt létre a Kormány. Emellett az előző évekből is nagy készletek maradtak a termelő borosgazdák nyakán. Persze ez nemcsak a képviselő úr választókerületét érinti, hiszen Hercegkúton, amely egy szomszédos választókerületben van, lakossági fórumon elmondták a helybéli szőlősgazdák, a téesz és a borfeldolgozó vezetői, hogy csak náluk több tízmilliós készletek vannak, és minőségre sem lehet panaszuk. Ez utóbbit, mármint hogy a hercegkúti borral nincsenek minőségi kifogások, az interpellációmra készülve borszakértők is megerősítették. Kérdezem ezek után miniszter urat: 1. A Kormány a tavalyi szüret előtt 800 millió forintos alapot hozott létre. Mire használták fel ezt, és milyen mértékben sikerült azt kimeríteni? Mi lett a megmaradt összeg sorsa? 2. Kíván-e a megmaradt összegből, illetve újabb forrásokból a Kormány a termelők nyakán maradt felvásárolatlan borkészletek csökkentésére valamilyen alapot létrehozni? 3. Milyen más gazdasági eszközökkel kívánja miniszter úr, illetve a gazdasági kabinet apasztani a felhalmozódott készleteket? 4. Hol tart ma a Tokaj-hegyaljai Borkombinát privatizációja, illetve ezt milyen eszközökkel segíti a Pénzügyminisztérium? Milyen módon kapcsolódtak ebbe a folyamatba a bortermelők és az érdekképviseleti szervezeteik? És befejezésül visszatérnék arra a bizonyos kiállításon elhangzott kijelentésre, és kérdezem: lesz-e pénz nemcsak a tokaji, a történelmi borvidékek jóminőségű borainak felvásárlására, azaz megvan-e még és milyen állapotban pénzügyminiszter úr ama bizonyos pénztárcája? Várom a borosgazdákat is megnyugtató válaszát. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)