DR. ANDRÁSFALVY BERTALAN művelődési és közoktatási miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egyrészt örülök, hogy ez a felszólalás alkalmat ad némely homályos dolog tisztázására, különösen ami a Kormány oktatáspolitikáját illeti és a semlegesség kérdését. Másrészt egy kicsit sajnálkozom azon, hogy játékos elmék a Parlamentet ilyen barkochbázásos játékká ábrázolják, és nem tárgyszerű kérdésekre kérnek tárgyszerű választ. (Közbeszólások a jobb oldalon: Úgy van. Taps a jobb oldalon.) A következő: az első kérdésre a 3/B, C a helyes válasz. (Derültség. Hosszas taps a jobb oldalon.) Egyébként ezzel meg is elégedhetnék, ha nem használnám ki az alkalmat arra, hogy ezt meg is magyarázzam, mert láthatóan nem értik. Itt arról van szó, hogy olyan könyv jelenhet meg Magyarországon, akár tankönyvként is, amelyik ennek a Parlamentnek a jóváhagyását bírja. A szélső baltól, mondjuk, a jobb széléig, (Zaj.) ami nem politikai minősítés, hanem a Parlamentben lévő teljesség, akarom mondani. Egyébként a könyv, gondolom, azért került interpellációra, mert nem ért egyet a minisztérium elhatározásával vagy eljárásával. Ebből azt következtetem, hogy ön a könyv mellé állt. Ha ez nem így lenne, kérem, tiltakozzon. (Közbeszólás a jobb oldalon: Ott a helye.) Könyv ugyanis, nyilván képviselőtársam szerint objektív és semleges. Szerencsém van, mert Fodor Gábor képviselőtársam a nyilvános sajtón támadta meg ezt a könyvet, azt írván róla szó szerint, hogy ez a könyv bizonyítja, hogy a Kormány nem akar rendszerváltozást, mert kissé rózsaszínűbbre akarja festeni a közelmúltat, mint amilyen volt. Sajnos, ő sem olvasta el a könyvet, mint ahogy föltételezem, hogy képviselőtársam sem. (Derültség a jobb oldalon.) Ugyanis utána azt írja, hogy ez a könyv nem tesz említést a demokratikus ellenzékről, csak az MDF-ről és Göncz Árpádról. A 114. és a 118. oldalon tárgyilag be tudom bizonyítani, hogy ez a könyv - amit én most nem akarok védeni, csak ezt a tévedést akarom helyreigazítani - valószínű, a sajtó hazudott, nem a képviselőtársam tévedett. Egyébként azt szeretném ezzel kapcsolatban még hozzátenni, hogy ennek a könyvnek voltak tárgyi tévedései is, és a szellemiségével nem vitatkozom. Ez a szellemiség nem felel meg a kormánykoalíciónak, de megfelel a Parlamentben képviselt egyéb pártoknak is. Ez a pluralizmus és a tolerancia lényege, hogy ilyen és amolyan szemléletű könyvek is megjelenhetnek, még tankönyvek is. Más kérdés, hogy ki, melyiket választja majd a saját iskolájának, a saját szellemi arculatának megfelelően ezt a könyvet. Ez a demokrácia alapja. Ez a könyv, ahogy hallottuk, Fodor Gábor minősítése szerint is rózsaszín. Amikor megjelent a könyv, maguk a szerzők tisztázták a TV előtt, hogy ezt most ők mondták így, és ez más magyarázatot kíván, hogy a balközépnek felel meg politikailag. Tehát reformkommunista szemléletű. Ilyen párt van a Parlamentben, ilyent lehet kinyomtatni, ebből lehet tanítani, ahol ezt a szellemiséget akarják tanítani. Ez a sajtó- és az oktatásszabadság kérdése. Annál is inkább, mert hiszen ugyanez a képviselőtársunk ideológiailag elkötelezett oktatási rendszertől fél, attól, hogy én a nemzeti keresztény kurzust akarom ráerőltetni az oktatásra. Hát ilyen formában ugye, természetesen. (Taps a kormánypártok oldaláról.) Egyébként van ennek a könyvnek azért egy olyan oldala is, aminek javítása megfelelne a Parlament kívánságának is. Ugyanis ez a Parlament első törvényében +56 örökösének mondta ki magát. Azt hiszem, kivétel nélkül, egyhangúan. És az a könyv, amelyik az ellen van, az talán nem való, hogy ebben a formában terjesztődjön, tehát indokolt a kiigazítás. Hadd részletezzem, ez ennyit megérdemel: +56 megítélésében kulcskérdés az, ami a Köztársaság téren történt. A Köztársaság téren ugyanis nem az történt, amit a Kádár-propaganda világgá kürtölt, fényképekkel együtt, hogy ott egy pártházat rohantak meg - ugye, az a párt ellen volt - és erről így ír a könyv: "A felkelők személyi összetétele sokban változott, soraikban felbukkantak bosszúszomjas lumpenelemek, sőt bűnözők. A legsúlyosabb atrocitás október 30-án a Köztársaság téren történt, ahol megostromolták a budapesti pártbizottság épületét, majd a pártházvédők közül jónéhány embert brutális módon meglincseltek. A demokratikus követelések elfogadása után" - ugyanis 30-án már elfogadták, sőt az orosz kormány is fegyverszünetet kötött - "az értelmetlen fegyveres akciók sokakban az ellenforradalmi veszély rémképét erősítették fel." Ennyit a könyvből. Mi a valóság? Nagyon jól tudjuk, hogy ott nem a pártházat ostromolták meg, hanem ott lévő ávósokat, akik még 30-án is behurcoltak oda embereket. Ekkor megjelent ott egy tömeg és követelte ezek kiadását. Akiket előzőleg be is engedtek, azokat is elfogták. Ezekre lőttek rá, ezeket lőtték akkor le és akkor megindult egy ostrom. Miután a bentrekedtek sem Biszku Bélától, sem a szovjet hadseregtől nem kaptak felmentést, az ostrom több óráig elhúzódott, megjelentek a külföldi újságírók és fényképészek. Megadásra készültek fel és Mező Imre fehér zászlóval, két tiszttel kijött az épületből, hogy tárgyaljon a megadásról. Ekkor előjöttek a felkelők is a fedezékekből és a pártházból, hátulról egy Bozsó Imre nevezetű ávós tiszt lőni kezdett. Máig sem tudjuk, hogy Mező Imre honnan kapta a lövést. Mindenesetre az akkor előjött tömeg megrohanta az épületet és rövid tűzharcban és kézitusában 12 embert meglincselt, megölt, kettőt felakasztott lábánál fogva - miután megölte - a fára. Nem akarom jóváírni és menteni ezt a tényt. Mire a többi fegyveres odaérkezett, megmentették a többi embert, így menekült meg maga Bozsó Imre is és így menekült meg az egész védelem irányítója, egy Tompa Károly nevezetű ávós tiszt. Ugyanúgy megmentette az életét Nemes Dezső és mások is, akik a pártházban voltak. Ez az igazság. Erről így írni a forradalom emlékének bepiszkítása, és ezért ezt javítani kell. (Nagy taps a kormánypártok soraiból.) Még egy kérdésről szeretnék beszélni három mondatban. A nyugati sajtót bejárt fényképek - hiszen a kádári propagandának ez óriási ütőkártya volt, hogy ezt úgy állítsa be, ahogy itt a könyvben+ az persze másképpen volt ott leírva, de a könyv is csak sejteti - alapján összefogdosták mindazokat az embereket, akik ott fegyverben a képeken láthatók voltak. Képek készültek arról is, hogy a felkelők közül lelőtteket egy mentőautó akarja elszállítani és lelőtték a mentőst is. Ez teszi érthetővé azt az elkeseredett dühöt, amivel akkor megrohanták a pártházat. Mindazokat, akik a fényképeken szerepeltek, összefogdosták és 1958-59-ben, az utolsót +60-ban kivégezték. Erről nem lett nyilvános közzététel, pedig a diktatúra logikája az, ha kivégez valakit, elrettenteni akar. Nagy Imre kivégzését is nyilvánosságra hozták. Nagy Imre közeli munkatársai között is volt, aki kapott amnesztiát. Ezek közül a gyerekek közül senki sem. Mind a hatot kivégezték, köztük egy lányt is, köztük azt is, aki a pártházban megsebesült nőt a saját vállán vitte a kötözőhelyre, utána visszatért és véletlenül rákerült erre a fényképre. Őt is kivégezték. Miért? Azért, hogy senki se tudja meg erről az igazat, csak ezért. És most lett világossá, hogy miért kellett ezeknek a 16-17 éves gyerekeknek +60-ban kivégződni, és ezért mondom azt, hogy az ilyen könyveket ki kell korrigálni, egyébként minden nézetnek van joga és ennyit ahhoz, hogy mennyire kívánom én a saját világnézetemet ráerőltetni az oktatásra. Van egy határa, a könyv írjon igazat, ne mocskolja be +56-ot és utána minden rendben van. Én azt hiszem, ezt nekem meg kellett tennem, ennek a könyvnek a felelőse én vagyok. (Nagy taps a kormánypártok soraiból.)