FODOR TAMÁS (SZDSZ): Miniszter Úr! Egyszerűen elképesztő volt ez a szép történelmi előadás. Hát miből gondolja miniszter úr, hogy én másik pártban vagyok, nem abban a pártban vagyok, amiben Király Béla van, Darvas Iván van, Mécs Imre van? (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.) Miből gondolja, hogy itt a Parlamentben egy ilyen előadást kell tartani +56-ról, mintha mi másképpen gondolnánk? (Zaj, moraj.) Jó, ennyit arról, ami nem tartozott az interpellációra, és nem tartozott a miniszter úrra az, hogy ezt itt más hangnemben mondja, mert én az interpellációm első részében megmondtam, hogy nincs kifogásom a javítások többsége ellen, és egyáltalán nem a javításokról van szó. Egy szemléletről van szó, miniszter úr! Egyébként+ (Közbekiáltás: Halljuk!)+ egyébként, miniszter úr, ezt a könyvet, amelyet ön most ilyen módon elítélt,+ (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Nyugi! - Derültség.) + köszönöm szépen, január 2-i beérkezéssel engedélyezték. "A tankönyv használatát a +91/92-es tanév második felétől kezdődően engedélyezem, az engedély száma 111078/9123. Üdvözlettel: dr. Dobos Krisztina". Tessék szíves lenni elmondani neki majd ezt az előadást. Ez az egyik. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.) A másik pedig: ez a 10 pont, amiről itt szó van, egyáltalán nem erről szól, amit miniszter úr elmondott. Egyáltalán nem erről van szó. Itt szó van arról, hogy hány irányzata van az MDF-nek, ezt kihagyták, szó van arról, hogy az áprilisi választásoknál nem jelent meg táblázatban az eredmény, és szó van egy csomó más dologról. De ismétlem, én nem a könyvről szerettem volna beszélni, ez a könyv tőlem lehet rózsaszín, lehet piros, lehet bármilyen, nagyon szeretném, ha lennének zöld könyvek, lennének kék könyvek, ezt szeretném, ha tankönyvkínálat lenne. Mint ahogy miniszter úr is ezt szerette volna, csak nagyon furcsán történt ez a dolog. Decemberben ugyanis elhatározták azt, hogy a tankönyvpiacon decentralizálják, megszüntetik a Tankönyvkiadó monopolhelyzetét és akkor történt ennek a könyvnek a megírása is többek között. Ennek ellenére az az érdekes dolog történt, hogy januárban Dobos Krisztina még azt mondta, hogy szabad a vásár, az egész tankönyvkérdést decentralizálni kell, jöjjenek csak a kis kiadók és vállalják át a Tankönyvkiadótól. Aztán egyszerre csak az történt, hogy a gyógypedagógia iránt is elkezdődtek az érdeklődések különböző kis kiadók részéről. Csakhogy a gyógypedagógiai tankönyv egyik szerkesztője véletlenül egy MDF-es pártállású szerkesztő volt (Fodor András Attila: És mi közöd hozzá?!), és akkor kezdődött a baj, mert akkor kiderült, hogy mindent lehet, csak éppen a gyógypedagógiát nem lehet átadni a kis kiadóknak. Ekkor érkezett a minisztériumból egy letiltás, hogy a tárgyalásokat tessék félbeszakítani. Január folyamán a Tankönyvkiadó magyarázatot kért. Erre érkezett Kálmán Attila államtitkár úrnak egy újabb válasza, hogy most már lehet, közben személyi cseréket hajtottak végre, és az illető gyógypedagógiás szerkesztő magasabb állásnak a várományosa lett. (Mozgás és zaj a jobb oldalon.) Mindenesetre a 360 milliót megkapta most már a Tankönyvkiadó, amelyik valóban a csőd szélén állt, és az az érdekes, hogy amíg mi itt beszélgetünk a történelem tanulságairól, beszélgetünk az állam semlegességéről, addig áll a Tankönyvkiadó, és nem lehet tudni, hogy 300 millió tankönyv - 300 millió tankönyv! - hogy lesz kész szeptemberre, amikor az iskolák elindulnak. Mert miniszter úr előadást tart arról, hogy +56 milyen volt, ahelyett, hogy valami történne igazán a tankönyvkidás területén. (Zaj a jobb oldalon.) Hogy mennyire nem fog történni+ én nagyon örültem volna annak, hogyha a miniszter úr korrigálja a múltkori felszólalását, hogy nem tudja azt elképzelni, hogy létezik semleges iskola. Azt gondoltam, hogy most már talán tudja, hogy semleges iskola az az iskola és semleges állam az az állam, ahol az egymástól eltérő irányzatokat a tanuló elé tárják, függetlenül attól, hogy melyik irányzat milyen, és nem történik hittérítés. Hanem megmondják, hogy a különböző szemléletek és különböző világnézetek hogyan vannak egymás mellett, és a tanuló ezek között választ. Örültem volna+ (Zaj a jobb oldalon. Közbekiáltások: Idő! Idő!) Nincs idő, mert tizennyolc perc volt az első interpelláció; nem tartom be, kedves képviselőtársaim. Miniszter úr se tartotta be. Nagyon örültem volna, hogyha végre meghatározódik, és nemcsak az történik, hogy a 3/B, C pont mellett kötelezi el magát szavakban a miniszter úr, hanem elmondja, hogy a 3/B, C azt jelenti, hogy igenis semleges az állam ebben a kérdésben, és igyekszik minden irányzatot megmutatni, és igyekszik nem retorziókkal sújtani azokat a tanulókat és azokat a tanárokat, akik másként gondolkodnak. (Zaj a jobb oldalon.) Itt van a kezemben az a pártirat, amelyben visszamondják az egyes iskolák+