DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKgP): Elnök Úr! Meg kell jegyeznem, hogy én nem adtam okot semmiféle rendreutasításra, én tényekre hivatkozom, és ha az elnök úr megengedhetőnek tartja a disznó kifejezést, akkor elnézést kell kérnem, de én úgy gondolom, hogy ez még az angol parlamentben sem lehet megengedett. Nos, tehát szíveskedjenek megengedni, hogy elmondjam, mi történt. Magából dr. Szabó Lajos képviselő úr felszólalásából is kitűnik, ha volt valamiféle rendbontás, akkor azt nem a tömeggyűlést szervezők követték el, hanem nyilván a másik oldalról, hiszen ő azt mondja a jegyzőkönyv tanúsága szerint, amely a tegnapi napirend előtti felszólalásáról készült, hogy még körülbelül 200 személy, aki nem az egyetértés, hanem az ellendemonstráció szellemében ment oda. Hát ha már eleve egy gyűlésre ellendemonstrációt szerveznek, akkor úgy gondolom, hogy nem a gyűlés szervezőit kell felelőssé tenni, hanem az úgynevezett ellendemonstrációt, mert az ellendemonstráció nem más, mint maga a rendbontás. De csupán a rend kedvéért említem meg, hogy a dr. Szabó Lajos képviselő úr által prognosztizált nem egészen 20 személlyel szemben 1200-1500 személy jelent meg a gyűlésen, akik, amikor látták, hogy két-három személy egy tisztességtelen, olyan transzparenst tett fel, amely szidalmazza a Kisgazdapártot és elnökét, akkor valóban elkezdték ezt tojással dobálni méltatlankodásukban+ (Általános zaj. - Derültség.)+, mikor azonban Szabó képviselőtársunk megjelent+ (Az elnök csenget.)+, akkor a tojásdobálók célpontot változtattak és Szabó képviselő urat dobálták meg, akit el is találtak+ (Felzúdulás. - A bal és jobb oldali padsorokból számosan felállnak, nagy megbotránkozással elhagyják az üléstermet. - Folytonos zaj.)+, hát persze a demokrácia jegyében azt tartom helyesnek, hogy akik a másik véleményét nem ismerik el, azok távoznak, mert ez nyilvánvalóan a demokráciában megszokott eljárás+ (A pártok padsoraiból számos képviselő elhagyja az üléstermet.)+, hogy más véleményét nem hajlandók eltűrni. Épp erre céloztam, amikor a diktatúrát állítottam+ (Dr. Ómolnár Miklós: Szatmári! - Az elnök csenget.)+ igen, én kérem, hogy aki ilyet állít, az szíveskedjék megmondani, készséggel büntetőeljárást indítok ellene és ott bármit állíthat, amit kíván, de én azt hiszem, hogy tisztességtelen részeg ordítozással a Ház csendjét felverni, mert szíveskedjék megengedni - ismétlem - az, hogy én elmondjam azt, amit én kívánok, ez alkotmányos jog, és aki ezt nem hajlandó elviselni, annak semmi köze a többpárti parlamenti demokráciához. Tehát ismétlem, végül is Szabó úr felháborodását az váltotta ki, hogy az általa felingerelt tömeg végül is őt dobálta meg, de valótlan, hogy bármiféle akasztásra való felhívás történt volna, csupán bizonyos anyagi visszaéléseket emlegettek, amelyeknek valóságáról vagy valótlanságáról én természetesen nem győződhettem meg, ez nem tartozik az én kompetenciámba. Na most, legyen szabad arra utalnom, hogy sajnos dr. Szabó Lajos napirend előtti felszólalása hemzseg a valótlanságoktól. Ugyanis azt állítja, hogy én - többek között - azt ígértem, hogy Tajvanról 70 milliárd dollár érkezik Hódmezővásárhelyre. Hát kérem, nem tudom, hogy Szabó úr idegállapota teljesen rendben volt-e, amikor ilyenekre hivatkozik, természetesen én ilyet soha sehol nem mondottam. Arra hívtam fel mindösszesen a figyelmet, hogy Tajvan tavaly 70 milliárd dollár értékben importált, és mi egy olyan gazdaságilag erős országgal, amely ilyen összeggel rendelkezik import céljaira, nemhogy nem létesítünk kereskedelmi kapcsolatokat, hanem még a vízum beszerzésének jogát is lehetetlenítjük akkor, amikor a repülőtéren beszerezhető vízumok lehetőségét megszüntetjük. De én úgy gondolom, hogy épp így sértő dr. Szabó Lajos részéről az a szóhasználat, hogy felvidéki akcentussal utal, hogy bárki felvidéki akcentussal mondott volna ott bármit. Hát, elnézést kérek, én úgy gondolom, hogy a felvidéki magyarok egy csöppet sem rosszabb magyarok, mint az ország bármely részében élők, és kifejezetten visszautasítom az ilyen, gyűlölet felkeltésére alkalmas kifejezések használatát. Ki kell jelentenem, hogy természetesen nem hangzott el a "piszkos kommunista csőcselék" kifejezés sem, kifejezetten valótlan ez a tényállítás, és bár az MSZP képviselői természetesen most a Demokrata Fórum szélsőséges képviselőivel egyetértettek, akik az én felszólalásomnál elhagyták az üléstermet, de biztosíthatom ennek ellenére távollétükben is őket arról, hogy én ilyen kifejezést nemcsak hogy nem szoktam használni, hanem ez kifejezetten tudatosan gyűlöletkeltő, valótlan, rágalmazó tényállítás, amely nem Hódmezővásárhelyen, hanem Szabó képviselő úr részéről a Parlamentben hangzott el. Legyen szabad továbbá megjegyeznem, hogy teljességgel valótlan az is, mintha én néhai Nagy Ferenc miniszterelnök urat lejárattam, besároztam volna. A valóság az, hogy amikor az amerikai utammal kapcsolatos beszámolómat megejtettem, akkor elmondottam, hogy többek között megkoszorúztuk annak a Sulyok Dezső volt kisgazda vezérnek a sírját is, akit a Független Kisgazdapárt annak idején miniszterelnöknek jelölt, de akit egy éjszakai tanácskozás kapcsán Rákosi Mátyás és Szviridov altábornagy úr végül is nem engedélyezett kisgazda miniszterelnöknek. Tehát én nem Nagy Ferencet sároztam be, én történelmi tényeket mondottam el akkor, amikor egy koszorúzásról beszámoltam. Ezt csak azért vagyok kénytelen itt a Házban elmondani, hogy érzékeltessem, hogy a gyűlöletkeltés a Kisgazdapárt besározása, hogy azt lehessen mondani a Kisgazdapártról: ez egy szélsőséges párt, holott mi sosem voltunk szélsőségesek, sőt legyen szabad megemlítenem, minket sújtott mindig elsősorban a szélsőség, mert minket szétvertek a jobboldali fasiszták, a hitleristák +44-ben éppúgy, mint a baloldali fasiszták, a kommunisták +47-ben. Ezért tehát a Független Kisgazdapárt soha nem lehet szélsőséges. Most sem az. Azok a szélsőségesek, akik ilyen gyalázatos módszerrel akarják a Kisgazdapártot és annak vezetését lejáratni. Na most ugye Szabó képviselő úr igen gunyorosan szólott arról, hogy a hódmezővásárhelyi szociális otthon mennyire megörülne az én fizetésemnek. No persze itt még további tiszteletdíjról is tett említést, amiről nekem nincs tudomásom. De azért, hogy ne legyen senkinek kétsége ebben a tárgykörben, és miután én mindig is hirdettem azt, hogy nehéz időben az ország vezetőinek élen kell járniuk, és azért, miután nincs elég pénz a politikai üldözöttek kárpótlására, én, hogy jó példával járjak elöl, ezennel a képviselői fizetésem felét felajánlom a politikai üldözöttek kártalanítására, és felszólítok mindenkit arra, így Szabó képviselő urat is, hogy ő is hasonlóképpen járjon el, épp annak érdekében, hogy a kommunizmus politikai üldözötteinek kártalanítása minél inkább közeledhessen a teljességhez. Legyen szabad végül megemlítenem, hogy a képviselő úr azt kifogásolta az én beszédemmel kapcsolatban, hogy én a népszuverenitás elvének gyakorlásával fenyegettem meg az országot. Hát én úgy gondolom, hogy Szabó képviselő úrnak nem volt még alkalma a Magyar Köztársaság Alkotmányát kellő gonddal tanulmányozni, mert ha tanulmányozta volna, akkor tudnia kellene, hogy az Alkotmány 2. szakasza kimondja, hogy minden hatalom a dolgozó népé, és a dolgozó nép ezt a hatalmát vagy a választott képviselői útján, vagy közvetlenül a népszuverenitás gyakorlása útján fejti ki. De a népszuverenitás közvetlen gyakorlása nem úgy történik, ahogy azt Szabó Lajos képviselő úr feltételezi, tehát akasztással. Ez nem népszuverenitás, hanem bűncselekmény, az elképzelhető legsúlyosabb bűncselekmény. A népszuverenitás gyakorlása történhet az 1989. évi XXXII. törvény 21. § 1/b. szakasza értelmében, továbbá az 1. § d)-től e) pontjaiban írtak gyakorlásán keresztül éppúgy, mint történhet az 1989. évi XVII. törvény 8. § (1) bekezdés d) és 10. § (1) bekezdésének alkalmazásával. Tehát ezek nem alkotmányellenes, hanem alkotmányos jogok, márpedig alkotmányos jog gyakorlását alkotmányellenesnek idézni, citálni az egy teljes képtelenség. Végül legyen szabad még megemlítenem, hogy olyan kifejezéseket ad a mögötte ülő személy szájába Szabó képviselő úr, amely nemcsak, hogy nem hangzott el, hanem ha elhangzott volna, akkor kérdőre kellene vonni Szabó képviselő urat, hogy ezt miért nem jelezte rögtön a gyűlésen. Tudniillik a gyűlésen az egyik képviselő úr súlyos egyéniségét meghazudtoló fürgeséggel valóban eltávozott a helyszínről, de Szabó képviselő urat visszatartották, mondván, hogy hallgasson életében végül egyszer igazságot, amelyet Torgyán József szájából fog megismerni (Derültség.), és miután Szabó képviselő úr így arra kényszerült, hogy végighallgassa az én előadásomat, felszólították, hogyha azzal nem értene egyet, akkor ott, az én szememben fejtse ki mindazt, hogy mi az, amit kifogásol; és Szabó képviselő úr egyetlen egy szót sem szólt, holott, ha valóban a háta mögött olyan kifejezés hangozhatott volna el, hogy tamburahúrra akasztanak bárkit, hát ugye akkor ezt minimálisan ott észrevételeznie kellett volna. Most már csak mint jogász említem meg, hogy a tamburahúrt egyébként mi, jogászok alkalmatlan eszköznek tekintenénk, hiszen a tambura, amint az eléggé közismert, egy alul tojásdad alakú, felül nyakkal ellátott, egy körülbelül 25 centiméter nagyságú népi hangszer, amelynek a húrja tökéletesen alkalmatos ugyan pengetésre, de gyilkolásra semmiképpen sem. Szeretném, hogyha Szabó képviselő úrnak nemcsak az Alkotmány, hanem a népművészet tanulmányozására is nyílna lehetősége. (Közbekiáltások: Idő! Idő!) Ebben az esetben ilyen uszító felszólalásokat nem kellene tőle hallanunk. Köszönöm a türelmüket. (Tapsolnak a Független Kisgazdapárt 10 tagú csoportjának tagjai.)