DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Megpróbálom röviden összefoglalni, hogy mi a szocialista frakció véleménye erről az ügyről. Tehetem ezt annál is inkább, mert Hack Péter részletesen elmondta ennek az ügynek a történetét. A mi felfogásunk ebben az ügyben az, hogy 1990 áprilisában, amikor a hat parlamenti párt megállapodott, hogy bizonyos kérdéseket konszenzussal dönt el, akkor ennek a megállapodásnak pontosan ez a lényege, és ehhez képest minden más kérdés, tehát hogy a bizottságok létszámát hogyan határozzák meg, hogyan foglalnak állást az Országgyűlés tisztségviselőiben, ez mint ennek a döntésnek a végrehajtása. Tehát akkor, amikor ettől eltérünk, ettől az alapkérdéstől fogunk eltérni, nevezetesen az 1990. áprilisi megállapodásunktól, hogy bizonyos, a Parlament működése szempontjából fontos kérdéseket közös együttműködéssel és egyetértéssel határozunk meg. Most felvetődik a kérdés, hogy ebben a konkrét esetben megvannak-e a feltételei annak, hogy létrejöjjön ez a közös egyetértés. Megítélésem szerint megvannak. Megvannak akkor, hogyha a felek - mint minden más hasonló kérdésben - kellő együttműködési készséget mutatnak. Én nem látom be, hogy ebben a konkrét ügyben miért ne lehetne ezt az együttműködési készséget mutatni, mert ha ez meglenne, akkor végrehajtható lenne ennek az 1990. áprilisi megállapodásnak az egyéb következménye is, nevezetesen az, amiről Kónya Imre beszélt, hogy a bizottságokban koalíciós többség legyen. Tehát mi ebben az ügyben, és abban, hogy a három koalíciós frakció konszenzus nélkül terjesztette elő ezt a javaslatot, az 1990. áprilisi megállapodás lényegének a felrúgását látjuk, és ezért nem tudjuk elfogadni. Én kérem tisztelettel a koalíciós frakciókat, gondolják ezt végig, mert - minthogy már itt szó volt erről - ha most ebben a megállapodási rendszerben kiskaput nyitunk, akkor ennek beláthatatlan következményei lehetnek a Parlament egész működése szempontjából, ami - úgy gondolom, - senkinek nem lenne hasznos. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)