CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a privatizációs törvényjavaslat-csomaggal kapcsolatban kifejtsem véleményemet. Szokásos a törvényjavaslatok általános vitájában úgy kezdeni, hogy milyen fontos egy törvényjavaslat. Engedjék meg, hogy én azzal kezdjem, hogy ez a törvényjavaslat-csomag létfontosságú. Létfontosságú azért, mert ebben az évben most már valóban meg kell történnie, meg kell kezdődnie a gazdaságban az áttörésnek. Amikor mi már régen megadtuk azt az elméleti alapvetést, hogy piacgazdaság, magántulajdonosi dominancia, állami tulajdon lebontása, akkor nyilvánvaló, hogy az idő múlásával egyre sürgetőbb az, hogy végre a reálszféra fel tudja mutatni az eredményeket. És ebben az értelemben én úgy minősítem ezt a három törvényjavaslatot, hogy ez a főcsapás irányában megtett nélkülözhetetlen lépés. Ezért fontos, létfontosságú és sürgős. A privatizációt érintően különféle megítélések vannak a közvéleményben a gazdasági szakemberek részéről is. Egyesek azt mondják, hogy itt tulajdonképpen a térség leggyorsabb privatizációja zajlik, mások ezt nagyon lassúnak tartják. Mindenesetre azt hiszem, mindenki érzékeli, hogy a privatizáció ügyében valamiféle - így fogalmazok - koncepcionális megtorpanás észlelhető. Ezt mutatja az a vajúdás, ami a vagyonpolitikai irányelvek témájában is megvan. Az intézményrendszer kialakulását ezek a törvényjavaslatok is célozzák, és sajnos, még mindig ott tartunk, hogy intézményrendszer kialakulását sürgetjük. Ezért fölmerül a nagy kérdés, hogy nem késésben vagyunk-e máris. De amennyiben késésben vagyunk, akkor ez annál inkább aláhúzza ezeknek a törvényjavaslatoknak a sürgősségét és a fontosságát. Engedjék meg, hogy a javaslatcsomag egy-két aspektusára fölhívjam a figyelmet. Elsősorban arra, hogy erre a magyar privatizációra nincsen igazán modell. Nem található. Nyugat-Európában a fejlett országokban is hullámzó tulajdonképpen a privatizáció és államosítás. Egyes kormányok az egyikbe kezdenek bele, mások a másikba. Én azt hiszem, hogy leszögezhetjük, hogy a privatizációtól teljesen függetlenül mindig a legfontosabb a reálszféra és a produktum. Mert egy francia állampolgárnak teljesen mindegy, hogyha egy Peugeot gépkocsiba ül bele, amely a magánszféra terméke, vagy egy Renault gépkocsiba, amely az állami szféra terméke. Az a lényeg, hogy legyen megvásárolható gépkocsi. Ugyanakkor arra is szeretném fölhívni itt az általános vitában a figyelmet, hogy nem célravezető semmiképpen a vagyon valamiféle ingyenes vagy nagyon olcsó szétosztása. Én azt hiszem, hogy a lényeg az, hogy valódi tulajdonosokat kell találni. Valódi tulajdonosokat a magántulajdon dominanciájával. És kiemelten szeretnék röviden foglalkozni itt az állam szerepével. Az állam nyilvánvalóan kulcsfontosságú ebben az ügyben. De ebben a kérdésben is, és sok-sok más kérdésben itt a napokban fölmerült, költségvetést érintő problémában is, egyre inkább azzal találkozunk, hogy a múlt beidegződése dominál még, holott a privatizációt levezénylő demokratikus állam semmiképpen nem azonos a pártállammal. És az államnak igenis gyakorolni kell a tulajdonosi jogait, és be kell szedni a bevételeket. "A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezelése és hasznosítása" - ezt a címet viseli az első törvényjavaslat. Itt nagyon fontos, erre szeretném fölhívni a tisztelt Ház figyelmét, hogy itt is kiütközik az államnak egy egészen újfajta szerepe ebben a minőségben is. Egy nagyon fontos: az új tulajdonosi intézménynek a jogi karaktere. A törvényjavaslat szerint állami vagyonkezelő részvénytársaság fog alakulni, amennyiben elfogadjuk ezt a törvényjavaslatot, és ez a szerv nem költségvetési szerv lesz. Tehát ez is mutatja tulajdonképpen, hogy ebben a szférában is a piacgazdálkodás felé való irányultság áll fenn. Tehát egyszemélyes részvénytársaságról van szó, amely kizárólag állami tulajdonnal rendelkezik. Na most, fölmerül egy nagyon fontos kérdés, és ebben megoszlanak a vélemények: hogy ebbe a körbe, tehát a tartósan állami tulajdonban maradó körbe milyen gazdálkodó szervezetek kerülhetnek be, illetőleg hogy ezt ki döntse el. Itt fölmerül az a kérdés, hogy ez törvényszinten kerüljön szabályozásra, vagy pedig elegendő, hogyha kormányszinten. Sok érv szól amellett, hogy törvényszinten. De ugyanakkor átgondolva a magyar privatizációnak ezt a speciális helyzetét, amelyre - mint mondottam - nincs modell és nincs példa, az én gondolataim végül is arra a következtetésre jutottak, hogy elfogadható ez a törvényjavaslat, hiszen ebben a privatizációs fázisban, ebben a speciális történelmi helyzetben a törvényhozást nem lehet megterhelni vélenyem szerint azzal, hogy itt név szerint, esetleg kellő változtatások átvezetésével folyamatosan foglalkozzon azzal, hogy tételesen melyik körbe tartozik egy-egy vállalat, a tartósan, vagy ideiglenesen állami tulajdonban maradó körben. És véleményem szerint a törvényjavaslat szerinti megvalósulás is biztosítja a nyilvánosságot, hiszen kormányrendelet fogja ezt kihirdetni. Ez ugyanolyan nyilvánosság, mintha törvény hirdetné ki. És ehhez azt fűzném még hozzá, hogy mindenképpen a parlamenti kontrollt biztosítani kell. Én úgy vélem, hogy itt az illetékes bizottságoknak a szerepe értékelődik fel, elsősorban a gazdasági bizottságé. És amennyiben a gazdasági bizottság kontroll alatt tartja ezt a folyamatot, és ha problémát észlel, akkor kötelessége lesz azonnal a plenáris ülés elé hozni az ügyet. Tehát én a magam részéről e mellett a megoldás mellett vagyok, de el kell hogy mondjam, hogy frakciómban erről vita volt, és a többségi szavazat alapján ez érvényesült, de más vélemények is felmerültek. Az időlegesen állami tulajdonban maradó vagyon értékesítése, hasznosítása és védelme, ez a címe a másik törvényjavaslatnak. Itt én nagyon ki szeretném emelni a "védelme" szót. Védeni kell az állami tulajdont és semmiképpen nem eltékozolni és szétszórni. Üdvözöljük, hogy a törvényjavaslatban is benne van lényegében a társadalmi kontroll erősebbé tétele. Egy olyan szabályozás, amely ezt a társadalmi kontrollt jobban biztosítja, mint az eddigiekben. Lényegében ebbe a törvényjavaslatba megítélésem szerint beépül az állami vagyon védelméről szóló törvénynek a szelleme és egyes rendelkezései is. A törvényjavaslat ugyanakkor egy időbeli vonalat húz, mivel 1992. december 31- ében jelöli ki azt a határt, ameddig az átalakulásoknak háromféle jogi megoldása lehetséges, és ettől kezdődően már csak az Állami Vagyonügynökség - amely költségvetési szervként működik - fogja az átalakulást egyedül vezényelni. Itt aggályomat szeretném kifejteni, hogy helyes-e egy ilyen időpont kijelölése. Mert az eddigi tapasztalataink alapján ebben az igen fontos privatizációs témában voltak már határidők, amiket nem tudtunk betartani, illetőleg a gazdasági folyamatok nem voltak ezzel teljesen szinkronban. Úgyhogy én a magam részéről inkább annak örülnék, hogyha ilyen határpont talán nem lenne kijelölve, esetleg csak a későbbiek folyamán, ha már felmérhetjük ennek a folyamatnak az alakulását. Mindenképpen üdvözöljük a harmadik törvényjavaslatot, amely szerint az összefüggő jogszabályok módosítása most egy külön törvényben jelenik meg. Ez is mutatja ennek az óriási horderejét és azt is, hogy milyen sok törvényt érint, mert a gazdaság egészét érintő törvénycsomagról van szó. Végül szeretném felhívni a figyelmet itt, az általános vitában egy-két olyan gazdasági összefüggésre, amelyet mindenképpen figyelembe kell majd venni a törvényjavaslatok elfogadásánál, illetőleg a figyelemmel kísérésnél, elsősorban a parlamenti bizottságoknak. Az egyik ilyen összefüggés az inflációval kapcsolatos. Én elfogadom azt az alaptételt, hogy ez a privatizációs irányzat - amennyire ez sikerre fog vezetni és nyilvánvalóan erre törekszünk és ebben hiszünk és bízunk -, ez tulajdonképpen az infláció nagymértékű csökkentését fogja valamikor eredményezni, de ehhez még sok-sok tényező együttes fennállása szükséges. Tehát alaptételként én ezt el tudom fogadni, de fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a társadalmi tulajdon lebontásával nem feltétlenül arányosan mérséklődik az infláció, és ebben az átmenetben itt nagyon nagy veszélyek leselkednek, mert az átmenet során sajnos erősödhet is. A másik ilyen összefüggés egy piaci összefüggés. Ugye nyilvánvaló dolog, hogy a technikai munkamegosztás helyett, amely itt, ebben az országban úgy ahogy, valahogy érvényesült az elmúlt évtizedekben, most be kell következnie a piaci integrációnak, de integrációnak kell lenni, amelyet a piac vezényel a versenyszabályokkal együtt. És itt, a privatizációs folyamatban is, főleg az átmeneti időszakaszban erősen fennáll a monopolizálódás veszélye. Erre mindenképpen figyelemmel kell lenni, hogy ezt elkerüljük, mert a decentralizáció és a verseny kiszélesítése közt sem áll fenn feltétlenül a lineáris kapcsolat. Tehát ez egy ideális elképzelés lenne, hogy ahogy haladunk előre a privatizációval, úgy oldódnak meg ezek a gondok. Ezek sajnos így, közgazdaságilag nem igazak. Még egy ilyen összefüggésre hívnám fel a figyelmet: a tapasztalatok és a kisbefektetők szándéka általában azt mutatja, hogy a privatizációban részt vevők még azért nem érezték át eléggé, hogy itt tulajdonképpen miről van szó. A kisbefektetők nem annyira tartós tulajdonra törekszenek, hatékonyan működő tartós tulajdonra, amire szükség lenne, hanem mielőbbi nyereségre számítanak, és ez is tulajdonképpen egy veszélyt jelent. Én úgy vélem, hogy közös összefogással arra kell törekednünk, hogy minél hamarabb megvalósuljon a tulajdonosi érdekeknek az intenzívebbé válása, hogy minél többen legyenek azok a vállalkozók, persze ehhez nyilvánvalóan pénz is kell, de a pénz és a tőke megjelenése is tulajdonképpen elég örvendetesen fejlődik. Tehát hogy minél többen legyenek azok a vállalkozók, akik mint tulajdonosi érdeket képviselő gazdálkodó szervezetek jelennek meg egy olyan gazdaságban, ahol a verseny, a piac megfelelően működik, és ebben az esetben ezek a törekvések, amelyek mint elméleti alapvetések már régen megfogalmazódtak, biztos, hogy sikerre fognak vezetni. Ebben a folyamatban újólag üdvözlöm a három törvényjavaslatot és még egyszer alá szeretném húzni azt, hogy ezeknek az elfogadása sürgős, és egyáltalán sürgős a privatizációnak a megfelelő formában, az állami tulajdon kellő védelmével való felgyorsítása. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében, magam és frakcióm nevében ajánlom a tisztelt Háznak, hogy mielőbb fogadja el ezeket a törvényjavaslatokat. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)