DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKgP): Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Én úgy gondolom, hogy Eörsi Mátyás képviselő úr olyan részletességgel beszélt a privatizációs törvénycsomag kapcsán felmerülő problémákról, hogy nemigen maradt olyan terület, amely szűz területként felfogható lenne, és amellyel akként lehetne foglalkozni, hogy eddig még nem hangzott el bíráló észrevétel arról. Miután azonban a privatizáció kérdése a jövőnk alapkérdése, és egyáltalán nem közömbös az, hogy a privatizáció, tehát az állami vagyon lebontása egy szűk kör intézkedési lehetőségein belül maradva bonyolódik-e le, vagy pedig ez össznemzeti, társadalmi feladat lesz, úgy gondolom - bár a Független Kisgazdapárt már a vezérszónoka útján kifejtette álláspontját -, mégis szükséges, hogy még kitérjünk a kérdéskörökre, és egyértelműen rögzítsük azt az álláspontunkat, hogy a vagyonpolitikai irányelvek elkészülte nélkül, anélkül, hogy a most beterjesztett törvénycsomag, tehát a Parlament előtt fekvő három törvényjavaslat mellett a vagyonpolitikai irányelvek nem fekszenek a parlamenti képviselők asztalán, egyértelműen egy olyan helyzetet teremt, hogy ezt a törvénycsomagot felelősségteljesen megvitatni, azt netántán elfogadni nem lehet. Álláspontunk az, hogy a vagyonpolitikai irányelvek fogják végül is a tulajdonosi struktúrát ebben az országban meghatározni. Márpedig a tulajdonosi struktúra ismerete nélkül, anélkül, hogy tudnánk, hogy a Kormány egészen a részletekbe menően miként kívánja ezt a kérdéskört megoldani, egészen egyszerűen lehetetlen például az állam ún. vállalkozói vagyonára vonatkozó szabályokat elfogadni, megvitatni, hiszen ha egyszer nem ismeretes az egész, akkor annak részleteiről sem lehet vitatkozni. Ezt egy olyan alapvető hibának tartjuk, amely pótolhatatlan, jóvátehetetlen, tehát a vagyonpolitikai irányelvek hiánya egészen egyszerűen a beterjesztett három törvényjavaslattal kapcsolatos tárgyalásokat teszi lehetetlenné. (Közbeszólás: Mondjál már valamit!) Melyek azok a szempontok, amelyekre mi azt mondjuk, hogy nem elfogadhatók a három törvénytervezetben? Mindenekelőtt az álláspontunk az, hogy miután a privatizálás össznemzeti feladat kellene hogy legyen, nem elfogadható az előterjesztésnek az a struktúrája, hogy lényegében a Kormány kisajátítja ezeket a feladatokat, hogy lényegében kormányhatáskörbe viszi a legfontosabb privatizációs kérdéseket. Ez a jog vitathatatlanul a Parlamentet kellene hogy megillesse, és a Parlamenten keresztül ez össztársadalmi feladat kellene, hogy legyen. A mi megítélésünk szerint a jelenlegi előterjesztés mellett elfogadhatatlan, hogy ez nem így van. Ami a másik kifogásunkat illeti, az az, hogy álláspontunk szerint a vagyonkezelő részvénytársaságot is megfelelő ellenőrzés alá kell vonni, így az igazgatóság tagjait is, és nem elfogadható, sőt kifejezetten elvetendő az, hogy egy ilyen fontos hatáskört gyakorló szervezet tagjait a miniszterelnök legyen jogosult kinevezni, és adott esetben a Parlamentnek valamennyi joga ebben körben visszaszoríttassék, csorbát szenvedjen. Ez tehát - megítélésünk szerint - olyan hiányossága a beterjesztett törvénycsomagnak, amely csak egyetlen módon oldható fel; mindaddig, amíg nem ekként kerül előterjesztésre a törvénycsomag, addig az nem elfogadható. Ebben a körben külön rámutatunk arra, hogy különösen veszélyesnek ítéljük azt, hogy egy olyan új gazdasági elit alakulhat ki ebben a konstrukcióban, ami az egész privatizációt elviszi valamilyen általunk ismeretlen irányba, hisz legyen szabad rámutatnom arra, hogy nem név szerint kívánom felvetni ezt a kérdést, de rendkívül komoly mértékben felmerül valamennyiünkben annak a lehetősége, hogyha ez túlzottan kormánykörben lesz koncentrálva, az egész kérdéskör elbírálhatósága, miután gyakorlatilag a Kormány kulcsfontosságú pozícióit ebben a körben a Demokrata Fórum tagjai töltik be, hogy miután a pénzügyminiszter jogosult elbírálni az alapítványok vonatkozásában végül is azt a kérdéskört, hogy mely alapítvány esik adó alá, mely alapítványi összegek nem esnek adó alá, félő az, hogy végül is - a kellő ellenőrzés és a parlamenti beleszólás lehetőségének a hiánya miatt - egy olyan visszaélésnek az elvi lehetősége nyílik meg, amelynél mi távolról sem gondolunk arra, hogy ez a valóságban is bekövetkezhet, de elvként, elvi lehetőségként rá kell mutatnom arra, hogy ez a konstrukció szinte vonzza azt a lehetőséget, hogy miután a különböző lényeges állások betöltésére a Kormánynak van lehetősége, vajon a privatizálás lebonyolításánál nem fordulhat-e elő az alapítványok sorozatos létesítésének kérdése a Demokrata Fórum javára, vajon ebben az esetben nem teremtődik-e egy olyan helyzet, hogy a Demokrata Fórum javára tett alapítványok adómentes alapítványként egy óriási végösszegre rúgnak, melynek az lesz a következménye, hogy a legközelebbi előterjesztés már arról fog szólni, hogy meg kell szüntetni az állami támogatást, miután a pártok állami támogatása valóban általában a társadalom rosszallását vonja maga után, és ebben a helyzetben lényegében a Demokrata Fórum törvényes eszközökkel ki tudja ütni valamennyi parlamenti pártot a működés lehetőségéből. Tehát ez egy olyan veszélyeket felvető kérdés, amely fölött nem lehet elsiklani, tehát igenis a Parlamentnek ebben a kérdéskörben nem lehet engedékenységet tanúsítania, hanem parlamenti ellenőrzés alá kell vonnia ezt az egész kérdéskört. Már szóltam a vagyonpolitikai irányelvekről, de legyen szabad külön kitérnem arra, hogy különösképpen a munkavállalói, dolgozói tulajdonszerzéssel kapcsolatos kedvezmények kérdéskörében nem lehet semmilyen előrejutásra várni, amíg a vagyonpolitikai irányelvek kérdéskörében a Parlament megállapodásra nem jut. Legyen szabad rámutatnom arra is, hogy a tulajdonosi ellenőrzés hiánya lényegében óriási hiányossága a beterjesztett törvényjavaslatoknak. Az a megoldás, hogy az állami tulajdon lebontásának, illetve az állami vagyon meghatározott részének állami tulajdonosi ellenőrzése legyen a kizárólagos ellenőrzés, és a dolgozók az általuk létrehozott, megtermelt javakból nemcsak hogy ne részesedjenek, hanem a tulajdonosi ellenőrzés is hiányozzon, ez a mi számunkra elfogadhatatlan. Ezért tehát a vagyonkezelői részvénytársaságban a munkavállalók, illetőleg a szervezeteik részvételét is biztosítani kellene. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy a Kormány a vagyonkezelői részvénytársaságot teljes egészében a maga irányítása alá akarja vonni. Az Országgyűlés azonban nem engedheti meg, hogy a törvény kizárja annak a lehetőségét, hogy, mondjuk, az Országgyűlés maga számoltassa el a vagyonkezelői részvénytársaságot. Egy olyan fontos hatáskört adna ki a kezéből a Parlament, amely kifejezetten a többpárti demokrácia ellenére hatna, tehát a Parlamentnek ebben a kérdéskörben a saját jogosultságait nemcsak hogy fenn kell tartani, hanem arra határozott előterjesztéseket kell tenni. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy további hiányossága a három törvény összhangjának és előterjesztésének, hogy a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyonnak, és az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyonnal kapcsolatos tulajdonosi joggyakorlások összefonódnak, azok nincsenek kellően szétválasztva, ez pedig jelentős hátrányt okozhat a külföldi befektetők körében, akik nem fogják tudni azt, hogy mely szervezet gyakorolja a tartósan állami tulajdonban maradó tulajdonosi funkciókat, és mely szervezet gyakorolja az időlegesen állami tulajdonban maradó tulajdonosi funkciókat. Ezen túlmenően további kifogás tárgyává teszszük, hogy az igazgatótanács elnökének olyan jogosultságot ad a beterjesztett törvényjavaslat-csomagterv, amely lényegében a Kormány további funkcióinak az erősítését jelenti, mert hiszen a privatizációs miniszter közbeiktatásával lényegében a Kormány közvetlen kézivezérlése alá kerülhet az egész privatizáció, és miután a törvény ebben a körben nem szab meg határidőket, ezeket a jogosítványokat a Kormány úgy gyakorolhatja, ahogy azt ő a saját szempontjából jónak tartja. Hiányossága az előterjesztésnek az is, hogy a privatizáció elbürokratizálódik az előterjesztés szerint. Így ebben a körben kiemelnénk, hogy az illetékes tárcáknak vétójoga van lényegében az átalakulásnál, illetőleg az átalakulással kapcsolatban létrejövő új gazdasági társaság legfőbb irányító szerveinek személyi összetétele meghatározásánál. Ezek olyan jogosítványok, amelyeket ugyancsak nem lehet a végrehajtó hatalom körébe utalni, mert a privatizáció lebonyolításánál ezek beláthatatlan hátrányt okozhatnának a társadalom terhére. Legyen szabad rátérnem arra is, hogy - bár már az előbb utaltam rá - gondot okoz az előterjesztésnél, hogy továbbra sem megoldott a munkavállalói tulajdonlás kérdése. Én úgy gondolom, hogy az nem lehet vitás, hogy a tulajdoni rend átalakítása, különösen a felszámolások, az öncsődök számának növekedésével szociális bizonytalanságot, munkanélküliséget okoz. Ezeket a kérdéseket a törvénynek is kezelnie kellene, így a reorganizációs alap, a garanciaalap, illetőleg a foglalkoztatási alapok felállításával, illetőleg jogkörének kiszélesítésénél lehetne keresni a megoldást. Ami végül is a munkavállalói tulajdonszerzés meg nem oldottságának a kérdését illeti, itt legyen szabad rámutatnunk arra, hogy a vállalati vagyonjegyek vonatkozásában látunk problémákat, ugyanis az Állami Vagyonügynökség és a kibocsátó vállalat ebben a körben diszkréciót kap a megvásárolt vagyonjegy kivételével. Ez viszont ebben a körben a munkavállalói tulajdonszerzést fogja ugyancsak megnehezíteni, ezért ki kellene szélesíteni a kedvezményeket a privatizációs lízingnél az egyes munkavállalói csoportok tulajdonszerzését illetően. Mindezekből az előterjesztésekből egyértelműen következik, hogy addig, amíg a vagyonpolitikai irányelvek előterjesztésre nem kerülnek, márpedig, ugye, hadd utaljak arra, hogy a múlt év szeptemberétől lényegében ez a kérdés a mi napig húzódott, a Független Kisgazdapárt megítélése szerint a beterjesztett privatizációs törvénycsomag, tehát mind a három előterjesztett törvényjavaslat érdemi tárgyalása elképzelhetetlen. Köszönöm a türelmüket. (Szórványos taps.)