DR. RAB KÁROLY (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Kérdésem arra vonatkozik, hogy az ország jelenlegi és jövőbeni jogászigénye nem áll összhangban a jogászképzés létszámadataival. Többször hallunk az évekig elhúzódó peres ügyekről, amit többek közt létszámhiánnyal indokolnak. Igazságügy-miniszter úr a bírák, ügyészek béremelésének indoklásánál a béraránytalanságok mellett a létszámhiányra is hivatkozott. Azt gondolom, hogy a több bértől még nem nő meg a jogászok száma, a jogi végzettségűek száma, pusztán átrendeződnek, de akkor nem az igazságszolgáltatás, hanem a társadalom más területén keletkeznek hiányok. A jogállamiság, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, a gazdaság legkülönbözőbb területein a jövőben jóval több jogászra van szükség, lényegesen nőtt a jogi karokra jelentkezők száma, az idén körülbelül ötszörös a túljelentkezés. Ugyanakkor az elmúlt évben a négy jogi kar közül három karon kevesebb hallgatót vettek fel, mint azt az irányszámok jelezték. Az idei keretszámoknál, amit az egyetemek adtak meg, szintén helyenként a tavalyihoz képest kisebb keretszámot jelöltek meg. Általában is igaz, hogy az elmúlt években a jogi karokon szerényebb mértékű növekedés tapasztalható, 15-20%-os, mint a többi karon, például a közgazdász, műszaki, bölcsészettudományi, természettudományi karokon, ahol 30-40%-os növekedés van. Természetesen mindenhol nehézséget jelent a személyi és tárgyi, pénzügyi feltételek nem kielégítő volta, de úgy látszik, a különböző egyetemek nem egyformán tesznek erőfeszítéseket a létszám növelésére. Az egyik karnál egészen abszurd indoklással is találkoztam, mármint azzal, hogy azért nem tudnak több hallgatót felvenni, mert a gyakorlat, az igazságszolgáltatás, közigazgatás olyan mértékben szívta el a kiváló oktatóikat, hogy nem maradtak. Ne adj+ Isten, nehogy ott, ahol a gyakorlatnak nincs elszívó hatása, ott növeljék a hallgatók számát, mert nincs rá szükség a gyakorlatban. Szeretném, ha már az idén valamilyen változást lehetne elérni, hiszen rendkívül nagy lesz a jogászigény, és a fő probléma az, hogyha idén tudunk is valamit elérni, annak majdnem közel egy évtized múlva lesz majd hatása. Azt gondolom, hogy az egyetemeknek is van bizonyos szerény, korlátozott lehetőségük a helyzet változtatására, óraszámcsökkentéssel, felesleges anyagok csökkentésével, külső oktatók meghívásával, amivel lehetne a teremgondokat, létszámgondokat enyhíteni, de emellett, azt hiszem, hogy a segítség más módjára is szükség van. Ezért két kérdésem van miniszter úrhoz. Kérdésem az, hogy helyesnek tartják-e a jelzett tendenciát? A második kérdés pedig az, hogy tiszteletben tartva az egyetemek autonómiáját, mit kívánnak tenni ennek a helyzetnek a megváltoztatására? Várom a válaszát. Köszönöm. (Taps.)