DR. KISS GYULA munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amint a Ház előtt ismeretes, az újrakezdők vállalkozói kölcsöne 1988 júniusától 1990 végéig működő foglalkoztatáspolitikai eszköz volt, amely a munkanélküliek vállalkozóvá válásának folyamatát volt hivatott segíteni és támogatni. Az eredeti rendelkezések szerint a köcsönt az a munkanélküli igényelhette, aki kötelezettséget vállalt arra, hogy főfoglalkozásban vállalkozó lesz. A konstrukció működésének két és fél éve alatt 42 500 fő jutott ilyen kölcsönhöz, és ennek segítségével indította el vállalkozását. E foglalkoztatási eszköz működésével kapcsolatos tapasztalataink - így utólag vizsgálódva - meglehetősen ellentmondásosak és vegyes érzelmekkel teliek voltak. Az bizonyos, hogy az újrakezdési kölcsönben részesülők számára nagy kedvezményt jelentett az, hogy a kölcsönt lényegében kamatmentesen vehették fel, hiszen a kölcsön után járó kamatot, illetve a kölcsön folyósításával kapcsolatos banki költségeket a foglalkoztatási alap vállalta át. Csak a dolog súlyának érezhetősége miatt utalnék arra - természetesen a folyósítás első négy évére vonatkozott ez a kedvezmény -, hogy ez a foglalkoztatási alap számára évente 2-2 és fél milliárd forintos terhet jelentett, amely az összfoglalkoztatási alapnak a 15%-át kötötte le. Nagyon fontos ezeket a számokat tudatosítani annak érdekében, hogy a dolog súly szerint helyretehető legyen. Az eredeti rendelkezések szerint, ha az újrakezdési kölcsönt felvett vállalkozó az említett négy éven belül nem főfoglalkozásszerűen folytatja tevékenységét, tehát például munkaviszonyt létesít, akkor a kedvezmény megszűnik. A foglalkoztatási alapból folyósított kamat- és bankköltségek visszafizetésére - amelyet ön is említ - az esetben kerül sor, ha a kölcsönt a vállalkozó a kölcsönszerződésben meghatározott céltól eltérő módon használja fel. Ilyen esetekben azonban a kamatköltségek elengedésére sem jogszabályi, sem pénzügyi lehetősége a munkaügyi tárcának nincs. Tehát ebben az esetben vissza kell fizetni a kamatokat. A vállalkozás nehéz helyzete esetére, amely minőségileg más, mint az előbb említett eset, alapvetően az ön által is jól ismert foglalkoztatási törvényt is figyelembe kell vennünk, ha érdemi választ akarunk adni, ugyanis ebben az esetben nem ilyen kategórikus a válaszom, mint erre az esetre, ha nem a kölcsönszerződésben meghatározott cél szerint használja fel a pénzt. Sikertelen vállalkozás esetén az újrakezdési kölcsönt felvett munkanélküli ugyanis - jóllehet kamatvisszatérítési kötelezettségteljesítés ekkor is fennáll - igénybe veheti a foglalkoztatási eszközrendszer aktív eszközeinek bármelyikét, s amennyiben egy éves munkaviszonnyal is rendelkezik, ebben az esetben munkanélküli járadék is folyósítható részére. Mindezek mellett én a magam részéről változatlanul támogatom azt, hogy az ilyen helyzetbe került vállalkozók a jogszabályi keretek között segítséget kapjanak, s engedje meg, hogy példaszerűen néhány ilyen vonatkozású rendelkezést felsoroljak, amely ezt támogatja: ha a vállalkozó átmeneti kölcsöntörlesztési nehézségeinek idején is változatlanul folyósítjuk számára a kamattámogatást, avagy ugyanilyen rendelkezések közül való az, hogy a sorkatonai szolgálat vagy a gyes ideje alatt - ha a vállalkozás nem szűnik meg - változatlanul folyósítjuk a kamattámogatást. Továbbá ugyanide sorolható az, hogy a vállalkozó halála esetén lehetővé tettük, hogy a házastárs, örökös a vállalkozást az eredetileg vállalt kedvezményes feltételek mellett folytathassa. Én azt gondolom, hogy ezekből a konkrétan is említett példákból egyértelműen kitűnik a támogatási szándék, azt azonban egy ilyen konstrukció működésénél elvárni, hogy - ha a kölcsönszerződésben foglalt kötelezettségektől eltér -, változatlanul ez a kedvezmény járjon neki, abszurd lenne követelni, és még egyszer hangsúlyozom: ebben az esetben sem jogszabályi, sem pénzügyi lehetőségünk nincs, tehát ebben az esetben a kamatvisszatérítési kötelezettség meg fog állni. Mindezek alapján kérem válaszom elfogadását. Köszönöm szépen.