PAP ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, Elnök Úr. Államtitkár Úr, köszönöm a válaszát, elfogadom, és annak utolsó részeként hangzott el az, ami engem megnyugtat. Az, hogy a miniszter, illetve a minisztérium nyitva áll a további módosításokra, illetve azokra az igényekre, amelyeket még esetleg meg tudunk fogalmazni időben. Azokat, amelyeket előtte elmondott, azokkal tisztában voltam. Részt vettem azokon a tájékoztatókon, amelyeket a minisztérium tartott. De számomra azok sem voltak megnyugtatóak, ezért is tettem fel a kérdést, és továbbra is úgy tartom, hogy ebben a régióban gyorsforgalmi út nélkül nem fogunk tudni továbbfejlődni. Egyben hadd ragadjam meg még a visszalévő másfél percben az időt arra, hogy a tisztelt régióban lakó képviselőtársaimhoz is szóljak egy szót, tulajdonképpen igenre, nemre, pártállásra, felekezetre való tekintet nélkül. Íme, itt a lehetőség egy jó értelemben vett lobbyra, hogy ha még talán időnk is van arra, hogy sikerüljön talán módosítani ezt a tervezetet, hogy a dél- dunántúli érdekeket valóban ki tudjuk fejezni. Nagyon sürget az idő azt hiszem, valamennyiünket, hiszen tudjuk, hogy konceszszióba kerülnek fontos autópályák. Tehát itt az alkalom, itt az idő. Kérem, éljünk ezzel a lehetőséggel. Azt hiszem, hogy a régiót egyszer fel kell tenni arra a vicinálisra, amelyik végül is valahol nyugatra vezet, arra a nyugati expressz vonatra, amely nélkül gazdasági fejlődés nem képzelhető el a régiónkban sem. Köszönöm szépen, a választ elfogadtam.