DR. BALSAI ISTVÁN igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kárpótlási törvénykezésnek egy eléggé fontos, és a korábbi előzmények figyelembevételével tulajdonképpen elég széles körű - most már mondhatom így - konszenzust megvalósító állomásához értünk, amikor az ún. második kárpótlási törvény elfogadásáról kell a tisztelt Országgyűlésnek döntenie. Engedjék meg, hogy ne soroljam fel az igen hosszú és precíz címét a törvényjavaslatnak, mindenki itt ebben a Házban - és azt hiszem, a közvéleményben is - már úgy tartja ezt számon, mint a második kárpótlási törvényt, amely folytatása ugyanazoknak az elveknek az alkalmazásával, amely a tavalyi jogalkotásunkban 1949-ig oldotta meg a kérdést. Azt hiszem, azt sem kell már részletezni itt senki előtt, hogy a kárpótlás alatt - ami a törvénykezés tárgyát képezi - mit értünk. Nem kell itt most részletesen azokra az elvekre hivatkoznom, amelyek a korábbi törvényjavaslat nagyon sokszori vitája, megismételt eljárása során kiderültek, hogy részleges, hogy időben, térben a kárpótlandók alanyi körét illetően, a kárpótlásba bevonható vagyontárgyak körét illetően területileg is természetesen részleges kárpótlásról van szó. Részleges azért is, mert a nemzetgazdaság teherbíró képességét és a jelenlegi körülményeinket messzemenően figyelembe veszi. Figyelembe veszi továbbá a nemzetközi relációkat is, mindazt, amelyet kétoldalú államközi egyezményekkel kell és szükséges megoldani. Ez a törvény nem tartalmazhatja, ezért a továbbiakban majd ki fogok még erre térni. Ezért nem támogatunk bizonyos egyébként elvileg helyeselhető módosító indítványokat. Figyelembe veszi azt is, hogy a mai alkotmányos felfogásunk nyilvánvalóan eltér a háborús és népellenes bűncselekményekkel kapcsolatos jogi szabályozás akkori alkotmányos felfogásától. Akkor sem volt alkotmányos, de hivatalos. Természetesen ezzel kapcsolatban is egyetértünk azokkal a törekvésekkel, amelyek ezek alkotmányosságát ma már nem tartják fenntarthatónak, és ilyen értelemben a módosító indítványokban is testet öltő szemlélet alapján kívánják a kérdést megoldani. Mégsem tudjuk támogatni az elmondottakra és a később elmondandókra figyelemmel azt a javaslatot, amelyet e tárgyban nyújtottak be. Nos, a kárpótlási jogalkotás - ha szabad ezeket a szavakat használni, most már az V. vagy VI. törvényt tárgyalja a tisztelt Országgyűlés ebben a körben - azt hiszem, hogy általánosíthatóan leszűrhető, hogy igyekszik minden területen megoldani a legkülönbözőbb sérelmek orvoslását, és ugyanakkor - ezt szeretném hangsúlyozni - összehangolt munka ez mind a törvény-előkészítés, mind az önök munkája szempontjából a tulajdonviszonyok rendezésével és természetesen a privatizáció végrehajtásával is. Erről tehát nem is szeretnék többet szólni. Azonos elvek alapján a tavalyi 1991. évi XXV. törvény alapján igyekeztünk javaslatot tenni, teljesen azonos elvek szerint jártunk el. A különös, speciális jellege ennek a törvénynek mégis egészen más a korábbi törvényhez képest, hiszen olyan 10 évet fog át 1939 és 49 között, amely nagyon-nagyon kaleidoszkópikus módon be tudja mutatni azt a történelmileg nagyon eltérő, különböző ideológiát képviselő diktatúrák jogfosztó intézkedéseit, százezreket személyükben és vagyonukban érintő intézkedésekről van szó, hol jogszabályokban, hol bírói ítéletekben, hol még ezeket is nélkülöző egyszerű mindenféle formális jogi alapot is nélkülöző eljárásokban öltött testet. Úgyhogy ezt a specialitást kiemelve természetesen azt szeretném mondani - és azt hiszem, a lényege a miniszteri felszólalásnak -, hogy ez a törvény nem a nagybirtokosok törvénye, ez a törvény nem a gyárosok törvénye, ez nem a németség törvénye, nem műgyűjtők törvénye, nem is a zsidóság törvénye, nem is a kulákok törvénye; ez magyar és nem magyar állampolgárok törvénye, nem tesz különbséget a különböző sérelmükben nyilván különbözőképepn értékelhető csoportok között. Abból indul ki, amelyet az Alkotmánybíróság által is felülvizsgált I. törvény tartalmaz: nem lehet egyenlőtlenséget teremteni kárpótlási jogalkotás tekintetében. Nem lehet senkit sem a másik csoport elé helyezve jobb helyzetbe hozni. A hozzászólásokat és az általános és részletes vita közben elhangzottakat áttekintve úgy tűnik nekem, hogy a hozzászólások nem is annyira a törvény szabályaival foglalkoztak, hanem inkább a történelem által okozott sérelmeket részletezték, nyilván helyénvaló volt ezeket itt a Parlamentben a felszólalásokban érinteni. Nyilvánvaló a szándék, a kormányzati szándék is, hogy ezekre valahogyan elégtételt kell nyújtani, arra is figyelemmel, hogy közben a másik kárpótlási törvény végrehajtása elég jó ütemben történik, működik a kárpótlási törvény, tehát bízhatunk abban, hogy ennek folytatását képező jogszabály is szerves része lesz, és működőképes lesz. Viszonylag kis számú módosító indítvány érkezett, ezek közül néhányat - amelyek a pontosításokkal függenek össze, és amelyek valóban a törvény precizitását és tartalmilag talán nem túl lényeges, de hát a megfogalmazást illetően precízebbé tételét célozzák - természetesen támogatni fogunk. Lényegesebbek azok az indítványok, amelyekről már igyekeztem szót ejteni, s amelyeket tulajdonképpen nem tudunk támogatni. Az alapvető elveit érintik a kárpótlási törvénynek, és ilyen módon alapvető elveit érintik az előzményt képező, és az azonos elveket szükségszerűen figyelembe veendő törvénykezésnek. Nem tudjuk támogatni azt a javaslatot - nem, mintha nem értenénk egyet a céllal -, amely a törvény hatályát kiterjesztené a Magyarország határain túl sérelmet szenvedett magyarság kárpótlására. A javaslat előterjesztése, azt hiszem, elég világosan tartalmazza azt - mint a korábbi törvény is -, hogy itt a magyar állam által okozott tulajdoni sérelmekről van szó. Tehát nem tudunk más államok által nekünk oly fájó sérelmekkel kapcsolatban ebben a javaslatban - ebben a javaslatban! - megoldást nyújtani. Ezért tehát a határokon kívül sérelmet szenvedett magyarok kárpótlását ebben a törvényben nem látjuk megoldhatónak. Ugyancsak nem tudjuk támogatni a már nagyon-nagyon sokszor hangoztatott álláspontunk alapján azt a módosító indítványt sem, amely tulajdonképpen a másik kárpótlási törvényre is visszanyúlva az ingóságok 30%-ával, mintegy átalányként ingóságokban okozott károk címén juttatna a jogosultaknak egy ilyen megemelt kárpótlást. Nagyon-nagyon sok és azt hiszem, már unalomig ismert érv szól ez ellen, de elsősorban az, hogy az elmúlt és az ezt követni köteles törvény már döntött ebben a kérdésben. Az az okfejtés, amely ezt a módosító indítványt alátámasztva arra hivatkozik, hogy az I. számú kárpótlási törvény is tartalmaz ingóságokért való kárpótlást, ez valóban igaz, tudniillik az ottani átalányösszegek természetesen az ingóságokra is az értéket magukban foglalják. Ennek a megemelése tehát a mostani módosító javaslat szerint lehetetlen, és az sem okozhat félreértést, hogy ebben a törvényben bizonyos körben nem ingatlant, nem vállalkozást és nem házat veszünk alapul, hanem egy sajátos, speciális jogi helyzet alapján letétbe helyezett, valójában tulajdonba került, vagy ahhoz hasonló helyzetbe, jogi állapotba került ingóságokról, nagy értékű ingóságokról, aranyról vagy kifejezett értéktárgyakról van szó. Ez nem indokolja azonban azt, hogy a korábbi jogcímeken járó ingatlanért járó kárpótlás összegét 30%-kal mintegy ingóság átalányban megemeljük. Arról nem beszélve, hogy ez 30%-kal növelné a kárpótlással kapcsolatos kiadásokat, amelyre figyelemmel erre nincs is lehetőség a jelenlegi elfogadott és ismert igények kielégítési alapját illetően sem. A zár alá vétellel kapcsolatos ingóságok jogi helyzetét illetően kétségtelen tény, hogy a letétbe helyezés önmagában természetesen a szó jogi értelmében nem jelent tulajdonlást a letétbe helyezett tárgyak tekinetében az állam számára. Azonban az is kétségtelen, hogy 50 év során ezek a zár alá vételek eredetileg is megállapíthatóan tulajdonképpen erre a tulajdonba vételre irányultak, úgyhogy azt a módosító javaslatot - amely arra vonatkozik, hogy ezek az ingóságok - tekintettel arra, hogy nem kerültek államosításra, és más jogcím alapján kerül a jogviszony értékelésre itt a törvényben -, a vita során más nézőpont érvényesülhetne, és ezért tulajdonképpen természetben, de legalábbis teljes értékben vissza- jár -, az elmondottak alapján azért nem tudjuk támogatni, mert még egyszer mondom, egyik csoport sem kerülhet kedvezőbb helyzetbe a másiknál; a kárpótlási törvény alapelvét sértenénk meg, hogyha ebből az okfejtésből kiindulva ezt a kört teljes kárpótlásban tudnánk részesíteni. Sehol nem tudunk ezzel az eredménnyel biztatni senkit ezekkel a törvényekkel kapcsolatban. Van egy elég nagy vitát és nézetkülönbséget vagy talán álláspontok többféleségét kiváltó kérdés, hogy ti. a háborús és népellenes bűncselekmények miatt elítélt személyeket a javaslat kizárja a kárpótlandók köréből. Ezzel kapcsolatban több módosító javaslat van. A módosító javaslatoknak van egy részletesebb, részletezőbb formája, amely tulajdonképpen abból a teljesen helyes és támogatható alapelvből indul ki - és az egyik bizottság is támogatta -, hogy a kollektív felelősségrevonásnak ez a jellege, tehát a kollektív alá vonása bizonyos vagyoni hátrányokban is jelentkező helyzetnek nyilvánvalóan alkotmányellenes. Ezért teljes mértékben támogatjuk az alkotmányügyi bizottságnak azt a törekvését - és ehhez segítséget is nyújt a Kormány már a holnapi ülésen, a múlt heti elhatározáshoz képest -, hogy keresse meg az alkotmányügyi bizottság az Alkotmánybíróságot annak érdekében, hogy a szóban forgó alapjogszabály alkotmányossága ma, jelenleg fennáll-e vagy sem. Amikor az Alkotmánybíróság várhatóan és remélhetően ebben a kérdésben a jelenlegi alkotmányos felfogásnak megfelelő választ megadja, nyilván törvénykezési feladatot fog képezni a semmisségi törvény kiegészítése, hiszen büntető jogszabályokról van szó, illetőleg talán lehetőség lesz még az élet- és a szabadsággal kapcsolatosan is még a tisztelt Parlament által el nem fogadott törvény megfelelő helyére beilleszteni az ezzel kapcsolatos, alkotmányos felfogásunknak is megfelelő módosítást. Ezt a jelenleg beterjesztett módosítást azonban nem tudjuk támogatni. Kérem, gondolják meg a határozathozatal során, hogy milyen szervezetekkel kapcsolatban hoznánk most egy nem megfelelően előkészített módosító javaslat tekintetében - egyébként helyes szándék alapján - egy olyan döntést, amely nem biztos, hogy jelenleg, így, ebben a formájában minden szempontból kifogástalan. Azt pedig végképp nem tudtuk volna támogatni, hogy ennek a törvénynek az elfogadása akárcsak hetekre is késedelmet szenvedjen, mivel a kárpótlási törvénykezés folyik. Mivel nem ebbe a törvénybe illeszkedik be ez a módosítás, ezért semmi okunk nincs arra, hogy a módosítás nélkül a törvényt elfogadva erre a kérdésre visszatérjünk máshol. A sürgős rendezést természetesen ez a törvény indokolja, és éppen a dolog súlyára tekintettel semmiképpen nem lenne helyes, ha egy tulajdoni kárpótlásról szóló törvényben háborús bűnösségekkel kapcsolatos jogszabályok valahol módosító javaslat formájában a Parlament döntése és igazából - ha szabad így mondanom - nem kellően, részletesen, bizottságban sem kellően, részletesen megtárgyalt döntése tárgyává válna. A javaslatok közül szintén nem tudjuk támogatni azt a javaslatot, amely tulajdonképpen a korábbi kárpótlási törvény végrehajtását teljes mértékben anullálva tulajdonképpen a földkijelölési eljárástól kezdve megismételtetné a földtulajdon rendezése körében a jelenlegi, elfogadás előtt áló törvény jogosultjai szemontjából - mintegy nagyobb esélyegyenlőséget kínálva - a végrehajtási szakaszt. Hiszen a javaslat szerint az egész eljárást a földkijelöléstől kezdve fel kellene függeszteni mindaddig, amíg az itt javasolt módon az igényeket be nem jelentették és valamikor azoknak az elbírálását követően az itteni jogosultak kárpótlási jegyeikkel tudnak árverezni. Nagyon sokszor elmondtuk, továbbra is állítjuk és bizonyítani fogjuk, hogy a jelenlegi törvény hatálya alá tartozó és földre vonatkozóan igényt támasztó kárpótlási jogosultaknak is lesz lehetőségük a föld megszerzésére, ugyanakkor úgy látjuk, hogy körülbelül egy évvel hátráltatná a kárpótlási törvény már folyamatban levő végrehajtását ez a javaslat, ha elfogadnánk. Én úgy gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy ezt a törvényt ma meg kell alkotni, éppen annak érdekében kell ma megalkotni, hogy azok a szempontok, amelyek a kárpótlási törvénykezésnek ezt a szakaszosságát nyilván kísérik - és egy szakaszos törvénykezésnek mindenképpen velejárója, hogy mindenkinek nagyjából azonos esélyeket kell azonos jogintézmények igénybe vétele esetén biztosítani -, mindenképpen a sürgős törvényalkotást indokolják. Hiszen tudvalevő, hogy november 30-a előtt beterjesztettük a törvényt és bizony nem kevés idő telt el azóta. Úgyhogy ezekre figyelemmel kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az elmondottakra tekintettel az általunk javasolt és elfogadható módosításokkal együtt szíveskedjék a törvényt elfogadni. (Taps.)