VASS ISTVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Váratlanul előrejött a mondandóm, de ennek csak örülök, mert fontosnak tartom. Ez év február 18-án mondtam el itt a tisztelt Ház előtt azt az interpellációt, amelyben a munkavállalók kiszolgáltatottságával foglalkoztam. Az interpellációra a miniszterelnök úr megbízásából Kiss Gyula munkaügyi miniszter úr válaszolt. Válaszát sem én, sem a tisztelt Ház nem fogadta el, így az megtárgyalásra a gazdasági bizottság elé került. Azért vagyok kénytelen a napirend előtti felszólalás eszközéhez folyamodni, mert Kiss Gyula miniszter úr immár majd két hónap elteltével nem adott a bizottság által megtárgyalható választ a munkavállalók érdekében feltett kérdéseimre. Az azóta eltelt időben az általam példaként említett budapesti Autóvillamossági Vállalatnál a dolgozók helyzete tovább romlott. Miközben munkahelyek százai kerülnek veszélybe, az érdekvédelmi szervezetek által bizonyítottan indokolatlanul, a vállalat dolgozói által remélt segítség, amit a bizottsági meghallgatástól várnak, egyre inkább a semmibe vész, mivel a miniszter úr érthetetlen késlekedése miatt a gazdasági bizottság nem tud az üggyel foglalkozni. Rosszallásomat fejezem ki emiatt a széles nyilvánosság előtt; nyomatékosan kérem a miniszter urat, hogy adja meg végre a munkavállalók, a Parlament és az általam is elfogadható választ a sok ember sorsát érintő ügyben elhangzott kérdéseimre. Sajnálatosnak tartom azt, hogy a Kormány saját szándékainak is ellentmondó rendelete, amely a munkavállalók tájékozódáshoz való jogát formálissá silányítja, annak ellenére, hogy interpellációmban felhívtam rá a miniszterelnök úr figyelmét, mind a mai napig változatlanul érvényben van. Ismételten kérem tehát a Kormányt, hogy módosítsa elvárható módon a 119/1991. IX. 12-i kormányrendeletét. Sajnálkozom, én magam is szégyenkezem a Kormány illetékeseinek ez ügybeni viselkedése miatt, hiszen ahogy az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium az ügyben érintett érdekvédelmi szervezetek többszöri megkeresését még csak válaszra sem méltatta, úgy most a Munkaügyi Minisztérium időhúzó, halogató magatartása sem utal a nehéz helyzetben levő emberekkel szemben elvárható megértő, gondoskodó szándékra. Kérdezem a miniszter urat, mikor fog válaszolni a majd két hónappal ezelőtt elhangzott interpellációmra. Mikor lesz így mód arra, hogy az érintettek a bizottság előtt előadhassák a helyzetükkel kapcsolatos mondandójukat? A megszólalás lehetősége a miniszterelnök úrnál, illetve az általa megbízott Kiss Gyula miniszter úrnál volt. Ez ügyben is csak a kisembereket kellett volna megszólítani, jó választ adni az őket érintő kérdésekre szerényen, tisztelettel. Őszintén sajnálom, hogy ismét csak nekem kell és így kell szólnom. Köszönöm. (Taps az SZDSZ soraiban.)