DR. PONGRÁCZ TIBOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő úr! Először is egy félreértést kell tisztáznom: nincs megkülönböztetés az OTP-nél, illetve a magánforgalomban vásárlók között. A lakáscélú támogatásokról szóló kormányrendelet meg sem említi az OTP-t. Az Országos Takarékpénztár pontosan ugyanolyan pénzügyi feltételekkel forgalmazza a használt lakásokat, mint a többi ingatlanközvetítő vagy amelyek a magánfelek közötti adásvételre vonatkoznak. Különbség van viszont az új lakások építése vagy vásárlása, valamint a meglévő lakások vásárlásának feltételeiben. Aki új lakást épít, az igényelheti a szociálpolitikai kedvezményt, a már meglévő lakás vásárlója nem. A lakáshiány ismert körülményei ugyanis azt indokolják, hogy minden lehető állami eszközt a lakások számának növelésére használjunk fel. Ez az egyik oka annak, hogy nem lehet a meglévő lakások vásárlásához szociálpolitikai kedvezményt nyújtani. A másik ok az, hogy a lakáspiac eddig is valódi piacként működött, s így az árakat a kereslet fizetőképessége határozta meg. Ezért a támogatás, amelyet a vevők kapnak, az árakat is emeli, és az eladóhoz jut. Így sem több lakás nem épül az adófizetőktől elvont pénzből, sem a rászorulók számára nem jelent tényleges támogatást, csak az inflációt növeli. Ennek az elméletileg megfogalmazott szabálynak a valódiságát bizonyítja a falusi családi házak vásárlásához 1989. január 1-jétől nyújtott szociálpolitikai kedvezmény és kiemelt állami támogatásos kölcsön hatása. Egyértelmű volt, hogy a támogatott hitel és szociálpolitikai kedvezmény az eladókat gazdagította, nem a vevőket segítette, és eredményeként újabb lakás sem épült fel. Ez volt az indoka a rendszer megszüntetésének. Az árak növelése érdekében nem szabad újabb terheket róni az adózókra. Mindez nem jelenti azt, hogy a valóban rászorulók nem kaphatnak segítséget. Igénybe vehetnek kölcsönt általános törlesztési támogatással és kamatmentes kölcsönnel vagy vissza nem térítendő támogatással segíthetik őket a munkáltatók és a helyi önkormányzatok. Úgy gondolom, hogy a helyi önkormányzat képes azt megítélni, hogy melyik család, milyen célra, mennyi támogatást kapjon. Ezért az 1992. évi állami költségvetésben nem a szociálpolitikai kedvezmény igénybevételi jogosultságának a meglévő lakásokra vlaó kiterjesztésére, nem is összegének - egyébként indokolt - emelésére használtunk fel forrásokat, hanem az önkormányzatok normatív hozzájárulásának növelésére. Az 1991. évi 5 milliárd forinttal szemben 7,5 milliárd forint az 1992. évi előirányzat. Ez a módszer ugyanazt az összeget - véleményem szerint - sokkal hatékonyabban, célirányosabban és a nem kívánt mellékhatásokat mérsékelve használja fel, mint a szociálpolitikai kedvezmény igénybevételi jogosultságának kiterjesztése. Kérem válaszom elfogadását. Köszönöm.