PÁL LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, Elnök Úr! Megjegyzésként annyit, hogy a hatályos Alkotmány módosítására nyújtottam be javaslatot: jelenleg is érvényes az 1949. évi XX. törvény, csak számos alkalommal módosította a Parlament - többek között, természetesen, a jelen Parlament is. Módosító indítványom az Alkotmány 10. §-ának (1) bekezdéséhez kapcsolódik. Ez az (1) bekezdés a hatályos Alkotmányban a következőképpen szól: "A magyar állam tulajdona nemzeti vagyon." Az a javaslatom, egészítsük ki ezt a bekezdést a következő szöveggel: "A magyar állam tulajdonának elidegenítését törvények szabályozzák, amelyek elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges". Nagyon rövid tehát az az önálló képviselői indítvány, amit előterjesztettem. Ennek apropóját az adja, hogy megkezdtük a Parlamentben az úgynevezett privatizációs törvénycsomag tárgyalását. Két körben lefolytattuk a privatizációhoz kapcsolódó három törvény általános vitájának az első hozzászólásait, és ennek benyomásai, az eközben kialakult vélemény vezetett arra, hogy ezt a javaslatot előterjesszem. Szeretném aláhúzni: nem arról van szó, hogy nem értenénk egyet azzal, hogy a gazdasági törvények általában feles tövények legyenek. Helyes lépés volt a jelen Parlament részéről, hogy két évvel ezelőtt, a Parlament megalakulása után, úgy döntött az Alkotmányban, hogy megszünteti az alapvető gazdasági törvények kétharmados voltát. Helyes lépés volt az is a jelen Parlament részéről, hogy akkor lefolytatott egy vitát a tulajdontörvények alakításának sorsáról - bár én akkor sem értettem egyet azzal, hogy nem fogadtuk el a kétharmadosat. Most, a jelenlegi vita bebizonyította számomra, szükség lenne arra, hogy keresse a Ház a konszenzust a privatizáció, az állami tulajdon elidegenítése tárgyában, és ennek a konszenzusnak a lehetősége benne van a mi Parlamentünkben. Szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy a Kormány sem egy véglegesen kialakult állásponttal közelít a privatizációhoz. Számos dokumentum volt már a Parlament előtt - részben tárgyaltuk őket, részben nem -, amelyek a Kormány elképzeléseit tartalmazták. Így az Állami Vagyonügynökségről szóló törvény 1990 júniusában, ugyanezen év augusztusában-szeptemberében tájékoztatásul megkaptuk a Matolcsy György államtitkár nevével fémjelzett tervezetét a Kormánynak a privatizációs stratégiáról, később Kupa miniszter úr programja foglalkozott ezzel a kérdéskörrel, többször tágyaltuk a vagyonpolitikai irányelveket, és most napirenden vannak az említett törvények. Szeretnék utalni arra, hogy valamennyi alkalommal pontosodott, változott, módosult a Kormány álláspontja is. Én ezzel csak azt szeretném aláhúzni, hogy ez nem egy kialakult, egyszer s mindenkorra eldöntött, egyetlen lehetséges változat, amely előttünk fekszik, és amelyet nagy valószínűséggel el fogunk fogadni. A privatizációnak más módszereit is érdemes lenne egymás között egyeztetni és keresni a legjobb megoldást. Hogy mennyire van erre lehetőség, bizonyította az előbb említett kétkörös vita, ahol többek között kormánypárti oldalról is ugyanazokat a kételyeket, bizonytalanságokat éreztem, mint ellenzéki oldalról. Hogy másra ne utaljak: Kánya Gábor képviselő úr, Vona Ferenc képviselő úr, Dragon Pál képviselő úr szintén fölvetettek ugyanolyan problémákat, mint amelyek ellenzéki oldalról elhangzottak ezen törvénytervezetek vitája kapcsán. Szerintem tehát az egyeztetés, a kétharmados megoldás keresése itt előrevinne, és volna ilyen lehetőség. Meggyőződésem, hogy nem lassítaná a privatizációt magát sem ez a tárgyalás, a tárgyalás ilyen módszere - bár természetesen felmerülhet ilyen gondolat. Azért hiszem azt, hogy nem lassítaná magát a privatizációt, mert a megállapodott módszerek után történő konkrét lépések, meggyőződésem szerint, sokkal kevesebb támadásnak esnek alá, mint a jelenlegi folyamatban megfigyelhető események. Emlékezzenek vissza, tisztelt képviselőtársaim, arra, hogy a legkülönbözőbb privatizációs ügyekben a Ház szinte valamennyi oldaláról hangzottak el interpellációk. Ezeket az interpellációkat az én érzésem szerint ugyanazok az indulatok, a nemzeti vagyon védelmének - tehát az Alkotmányban előírt kötelezettségnek az indulatai vezényelték. Azt hiszem, hogy ha ez a szemlélet általános a mi Parlamentünkben, akkor érdemes keresni a privatizációs törvényekben is a közös megoldásokat. Javaslom, a Ház fontolja meg, hogy itt ne arra kerüljön sor, hogy a jelenlegi kormánykoalíció, illetve a jelenlegi Kormány egy idő után elszámolásra kényszerüljön a nemzet előtt azzal a vagyonnal, amely vagyonnak a privatizációja most van folyamatban. Azt hiszem, a Parlament többi pártja is megoszthatja ebben a felelősséget - a közös felelősségvállalás pedig itt csak előre vihet. Kérem, támogassák a javaslatomat. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)