KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Katona Kálmán képviselőtársam intelmeinek megfelelően megkezdem a törvényjavaslat dicséretét. (Derültség.) 1990. szeptember 18-án Páris András képviselőtársam a siófoki helyi távbeszélőhálózat fejlesztése kapcsán interpellált Siklós Csaba miniszter úrhoz, aki válaszában többek között a következőket mondta: "Elkészült az az átfogó, teljesen új távközlési törvényjavaslat, mely a liberalizálás, a monopoljogi oldás, a piacépítés, a magánvállalkozás esélyeit tekintve lényegesen több lehetőséget irányoz elő, mint a legtöbb európai ország jelenleg hatályos távközlési törvénye. Erről legkésőbb decemberben a tisztelt Ház is meggyőződhet." Nos, minderről a tisztelt Ház természetesen nem győződhetett meg 1990 decemberében, miután a törvény benyújtására 1992 januárjában került sor. A kérdés csak az, hogy a törvényszöveg ismeretében most meggyőződhetünk-e mindarról, amit a miniszter úr 1990-ben még szükségesnek tartott elmondani. Először vizsgáljuk meg, hogy vajon a szabályozás alapvetően szolgáltatócentrikus, avagy felhasználó-, vagyis fogyasztócentrikus. A szolgáltatócentrikus szabályozás a meglévő gazdasági és szervezeti struktúrák fenntartását és ezek minél kedvezőbb működési feltételeit az adott kereten belül, a távközlési rendszer létesítése és üzemeltetése gazdaságosságának javítását, a rendszer biztonságának megőrzését állítja középpontba. A felhasználócentrikus szabályozás ezzel szemben a rendszerlétesítés és a szolgáltatások hatékonyságának a növelésére és ezáltal a fogyasztók előnyeire helyezi a hangsúlyt. Ez utóbbi esetben persze a szolgáltatók is jól járnak, de közülük csak azok, amelyek versenyképesen működnek. Míg a szolgáltatócentrikus szabályozás hajlamos a meglévő monopolista pozíciók megvédésére, az állam szerepének erőteljes hangsúlyozására, a felhasználócentrikus szabályozás nagyobb teret enged a szolgálatók közötti versenynek. Mi a fogyasztók érdekeinek fokozottabb figyelembevétele miatt a felhasználócentrikus szabályozást tekintjük követendő útnak, szemben a törvényjavaslat - mint majd látni fogjuk - szolgáltatócentrikus vonásaival. A törvényjavaslatból az a koncepció olvasható ki, hogy a távközlés szükségszerűen robbanásszerű fejlődése elengedhetetlenné teszi, hogy a távközlésfejlesztés folyamata koncentrált pénzügyi és irányítási erőfeszítések, szigorú+ (Beszélgetés a kisgazda képviselők padsoraiban.) Kérem a kisgazda képviselőket, hogy a harag napját kinn a folyosón szíveskedjenek+ (Derültség. - Közbeszólás kisgazdapárti padsorból: Ez a barátság napja.) Akkor pláne. A távközlésfejlesztési folyamat a koncentrált pénzügyi és irányítási erőfeszítések, szigorú és átfogó központi kontroll, részletekbe menő és filozófiájában korlátozó piacszabályozás, a piac kínálati oldala szereplőinek központi kiválasztása útján menjen végbe. Az nem vitatható, hogy ebben az átmenetben valóban olyan biztonságos jogi, intézményi és szabályozási keretekre van szükség, amelyek képesek megakadályozni, hogy a gazdaság és a távközlés átalakulása káoszba fulladjon. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a gazdaság és a távközlés átalakulása és a fejlett piacgazdaságnak megfelelő berendezkedése csak akkor jöhet létre, ha a gazdaság szereplőinek viselkedése, gazdálkodási motívumai és ezért a gazdálkodás játékszabályait megszabó intézményi, szevezeti, tulajdoni viszonyok is gyökeresen átalakulnak. Ez a folyamat pedig aligha válik hihetővé és sikeressé, ha megáll azon a ponton, hogy az állam lead valamit a magánszférának a jogokból, de e jogok túlnyomó többségét továbbra is magának tartja fenn. Végeredményben tehát olyan szabályozásra van szükség, amely minél nagyobb mértékű belföldi és külföldi magántőke beáramlását teszi lehetővé a távközlésben, és ugyanakkor egyértelmű és a magyar piacot, a fogyasztókat védő jogi, intézményi kereteket, szigorú kiválasztódási szempontokat határoz meg a vállalkozások számára. Mennél nagyobb és kirekesztőbb jellegű ugyanis az állami tulajdon részaránya, annál kisebb a magántőke hajlandósága arra, hogy beáramoljon a távközlési piacra. Ebből következően és a verseny kizárása vagy korlátozása miatti hatékonysági veszteségből fakadóan a szolgáltatások profitja is kisebb lesz. Végeredményben az állam nagyobb relatív részesedése a tulajdonból azzal párosul, hogy a távközlésbe fektetett tőke abszolút volumene és még az államnak jutó profit abszolút tömege is kisebb lehet, mint az állami dominancia feladása esetén. A továbbiakban felmerül a kérdés, hogy ki szabályozzon. Erre a kérdésre a fejlett piacgazdaságokban is többféle gyakorlati válasz létezik. Van, ahol a szabályozó hatóság miniszteriális szintű és jellegű, és van, ahol a kormányzattól viszonylag független, közvetlenül a parlament alá rendelt hivatal tölti be ezt a funkciót, mint például Nagy-Britanniában. A tapasztalati tendenciák azt mutatják, hogy az előbbi megoldás inkább szolgáltatócentrikus, míg az utóbbi inkább felhasználócentrikus megközelítést eredményez. A korábban elmondottaknak megfelelően mi az utóbbi, vagyis a kormányzattól függetlenített szabályozás hívei vagyunk. Mindezek következtében úgy véljük, hogy a távközlési koncepciónak és ebből adódóan a távközlési törvénynek a verseny irányába való elmozdulást kell elősegítenie. Ebből az következik, hogy sokszereplős távközlési piacot kell létrehozni, törekedni kell a monopolhelyzet minimálisra csökkentésére. Az alapelv a verseny kiterjesztése; nem a verseny erősítésére, hanem annak korlátozására irányuló szándékokat kell alaposan indokolni. Ahol versenyhelyzet van, vagy versenyhelyzet nem - vagy csak korlátozottan - hozható létre, ott a monopolhelyzet káros következményeinek csökkentéséről szigorú szabályozással kell gondoskodni. Le kell építeni azokat az akadályokat, amelyek hátráltatják, hogy a lakossági és a belföldi vállalkozói tőke, valamint az önkormányzatok bekapcsolódjanak a távközlés fejlesztésébe. Lehetővé kell tenni a külföldi tőke nagymértékű részvételét a távközlési hállózat fejlesztésében és működtetésében. A vállalkozási alapon szerveződő távközlési társaságokra olyan támogatási és preferenciarendszer kidolgozását tartjuk szükségesnek, amely összhangban áll az ország egyes területeinek infrastruktúrafejlesztési politikájával, és amely fokozottan figyelembe veszi az egyes területek lehetőségeit és adottságait. A helyi önkormányzatok az egyes területek távközlésének fejlesztésében kapjanak erkölcsi és szakmai támogatást, rendelkezzenek a törvényjavaslatban megengedettnél erőteljesebb kezdeményező szereppel. A törvényjavaslatnak egyértelműbben meg kell határoznia az országszerte jelenleg szerveződő helyi társaságok lehetőségeit, jogait, különösen azokban az esetekben, amikor ezen társaságok a koncessziós versenyben esetleg alulmaradnak. Tekintettel arra, hogy a koncessziós törvény az átfogó szabályozást adta meg, az ágazati törvény a távközlés esetében még hiányzik, ezen terület részletesebb szabályozását tartjuk szükségesnek - egyetértve ugyan Katona Kálmánnal abban, hogy nem itt kell a teljes szabályozást megadni, a kereteket azonban jobban kell szabályozni, mint ahogy jelenleg a törvényjavaslatban szerepel. A mi megközelítésünkben ma Magyarországon a távközlés vonatkozásában a társadalom érdeke az, hogy a lehető legrövidebb időn belül, a nemzetközi normáknak megfelelő színvonalon és szolgáltatásokkal, a fogyasztók számára elfogadható árakon, az egész országban mindenütt elérhetően - ide beleértve a területi aránytalanságok felszámolását is - létrehozni egy, az igényeknek megfelelő kapacitású távbeszélő hálózatot, biztosítani annak megfelelő működését és önerejű továbbfejlődését. Mindezt úgy kell végrehajtani - és ebben egyetértünk a miniszter úrral -, hogy az elősegítse az Európai Közösséghez való csatlakozásunkat. Az államnak az a feladata, hogy a maga eszközeivel ezen célok megvalósításának kereteit teremtse meg. Az eddig elmondottaknak megfelelően módosító indítványokat fogunk benyújtani a törvényjavaslathoz, mely számunkra jelenlegi formájában nem fogadható el. Módosító indítványainkkal segíteni kívánunk Siklós Csaba miniszter úrnak abban, hogy 1990 őszi gondolatait 1992-ben megvalósíthassa. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)