JUHÁSZ PÉTER (a KDNP képviselőcsoport vezérszónoka): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mind a magyar társadalom, mind a szakma hazai képviselői felfokozott várakozással tekintenek a távközlési törvény megszületése elé, de a távközlési piacon érdekelt hazai és külföldi befektetők is megkülönböztetett figyelemmel kísérik munkánkat. A tét óriási, hiszen a hazai távközlés és távközlési ipar fejlődésének kell hosszú távra irányt szabnunk. A távközlési albizottság tagjaként számos szakmai fórumon vettem részt, és a szakemberekkel folytatott tárgyalások is igazolták, hogy a távközlési törvényt csak a távközlési politika tükrében szabad megvizsgálnunk. Ezért engedjék meg, hogy az általános vita során a fejlődés lehetséges útjaival is foglalkozzam. A távközlésfejlesztési célok különböző modellekben valósíthatók meg. Az alkalmazott modell megfelelősége, jósága több szempont együttes teljesülésének függvényében ítélhető meg, azaz: mennyire alkalmas a modell a fejlesztési célok teljeskörű megvalósítására, milyen hatékonysággal valósítja meg a modell a fejlesztési célkitűzéseket, milyen mértékben igényli a modell megfelelő működéséhez a fennálló belső és külső feltételek megváltoztatását. Az alábbiakban a távközlésfejlesztési célok megvalósításának azon modelljét vizsgáljuk meg, amelyet a ma fejlett távközlési szolgáltatásokat nyújtó országok legtöbbje követett hálózatuk jelenlegi szintjére történő kiépítéséig. A modell lényege, hogy a távközlés fejlesztése, az automatizált hálózat országos kiépítése tulajdoni és szolgáltatási monopólium keretében valósult meg. A monopolhelyzetben lévő szolgáltatónak azonban az állam meghatározott szolgáltatási kötelezettséget ír elő, egyidejűleg meghatározva a szolgáltatási feltételeket - műszaki paraméterek, minőségi mutatók, árak, árképzési módok stb. -, gondoskodva a végrehajtás megfelelő ellenőrzéséről. A nyilvános távközlésben a monopólium fenntartásának alapvető célja, hogy biztosítsa a távközlési szolgáltatások nyújtásához, az infrastruktúra teljeskörű kiépítéséhez, fejlesztéséhez, valamint a távközléspolitikai célokból eredő kötelezettségek megvalósításához a szükséges források megteremtését úgy, hogy az egész ország területén mindenki számára biztosított legyen a távközlési alapszolgáltatásokhoz való hozzáférés. A fenti célok megvalósítását a monopolhelyzet azzal segítette elő, hogy nem engedte meg a gazdaságosan fejleszthető és üzemeltethető területek leválasztását a gazdaságtalanul fejleszthető és üzemeltethető területekről, ezzel biztosította a távközlési infrastruktúra kiépítéséhez a keresztfinanszírozást, ami a legtöbb esetben a helyközi forgalomból származó jövedelemnek a rurál területek fejlesztésére való átcsoportosítását jelentette. A távközlés monopolhelyzetben történő fejlesztésére általában a gazdaság felfelé ívelő szakaszában került sor, amikor az állami költségvetés is hozzájárult közvetlen - például költségvetési támogatás - vagy közvetett - például adókedvezmény, beruházást ösztönző szabályozás - módon a fejlesztési források előteremtéséhez. Ezt a támogatást nem önzetlenül adták az egyes kormányok, hanem azon felismerés alapján, hogy egy adott fejlettségi szint elérése után a távközlés fejlesztése önfinanszírozó módon mehet végbe, megfelelő nyereséget biztosítva az üzemeltetőnek, amelyből az állam is részesül a megfelelő módon, esetleg osztalékon keresztül, ugyanakkor a távközlés megfelelő szintű biztosítása serkentően hat a gazdaság valamennyi területére, illetve elengedhetetlen a gazdaság egészének fejlesztéséhez. Annak feltétele, hogy a monopolhelyzetben a távközlés fejlesztése közel optimális legyen - azaz hatékonyan tudja az összes fennálló igényt kielégíteni -, az, hogy a szakmailag jól felkészült, előfizetőcentrikus, megfelelő üzleti stratégiával rendelkező szolgáltató mellett, azzal szakmailag azonos szintű, minden szempontból független szabályozó és ellenőrző szervezet jöjjön létre. Monopólium keretében történő szolgáltatásoknál a mindenre kiterjedő szabályozásnak olyannak kell lennie, hogy helyettesíteni tudja a piac szabályozó szerepét, azaz fokozza a szolgáltatások nyújtásának hatékonyságát, optimálissá tegye a szolgáltatások igénybevételét, segítse elő az előfizetői igények teljes körű, megfelelő áron történő kielégítését, a beszéd- és nem beszédcélú szolgáltatások valamennyi területén; támogassa a műszaki fejlődést, ösztönözze az információs és távközlési igény és kereslet növekedéséből eredő előnyök kihasználását; segítse elő a távközlési infrastruktúrával szemben támasztott mennyiségi és minőségi igények kielégítését; biztosítsa a nemzetközi távközlési hálózatba való beilleszkedést. Ahhoz, hogy Magyarországon a távközlési monopolhelyzet fenntartásának előnyeit és hátrányait értékelni lehessen, meg kell vizsgálni, hogy mennyiben alkalmas ez a modell a távközlésfejlesztés hosszú távú célkitűzéseinek teljesítése szempontjából, figyelembe véve a népgazdaság és a távközlés jelenlegi helyzetét. Ahhoz, hogy a távközléssel szemben támasztott jogos igények kielégíthetők legyenek, ki kell elégíteni a valamennyi szolgáltatás lebonyolítását lehetővé tevő digitális helyközi alaphálózatot úgy, hogy azon keresztül valamennyi szolgáltatáshoz a hozzáférés biztosítható legyen. Végre kell hajtani a távbeszélő-központok automatizálását, bővítését, illetve digitalizálását a hozzájuk tartozó helyi hálózatok teljes kiépítésével együtt. Létre kell hozni, illetve bővíteni kell a nem beszédcélú szolgáltatások infrastruktúráját úgy, hogy valamennyi szolgáltatás országos lefedésű legyen. Biztosítani kell a számítógéppel támogatott, korszerű fenntartási rendszer kiépítését és működtetését. A fenti feladatok tükrében vizsgálva a monopólium fenntartásából származó - részben műszaki, részben gazdasági - előnyök röviden az alábbiakban foglalhatók össze: a hálózat kiépítése egységes technológiával, központosítva hajtható végre a jelenlegi műszaki tervek, előírások alapján. Az automatizálást követően országosan egységes szolgáltatások biztosíthatók. Egyetlen fenntartási szervezetet kell létrehozni és működtetni. A modell nem kívánja meg a jelenlegi szervezet drasztikus megváltoztatását, ugyanakkor a piacgazdaság kialakulásakor a továbbfejlesztés sima átmenettel valósítható meg. Automatikusan biztosított a keresztfinanszírozás, a helyközi bevételek egy része átirányítható a rurálterületek fejlesztésére. Ugyanakkor a monopolhelyzet fenntartásának hátrányai is vannak: a szolgáltatót automatikusan nem ösztönzi a beruházási és fenntartási költségek csökkentésére, a hatékonyság fokozására. A keresztfinanszírozás miatt az egyes szolgáltatások tényleges költsége nehezen határozható meg, így az árképzés ellenőrzése nehézkes. Összetett, minden részletre kiterjedő szabályozás kidolgozását igényli. A fejlesztés kezdeti szakaszában a megfelelő automatizáltsági, fejlettségi szint eléréséig jelentős beruházási források biztosítása szükséges, ami a fejlesztési forrás előteremtéséhez igényli az állam közvetlen vagy közvetett hozzájárulását. A magyarországi távközlési helyzet ismeretében ahhoz, hogy a monopolhelyzet fenntartása esetén is az igényeket mind mennyiségi, mind minőségi szempontból kielégítő fejlesztés valósuljon meg, szükség van egységes távközlés- fejlesztési politika és döntési mechanizmus kialakítására, megfelelő, mindenre kiterjedő, egységes rendszerű szabályozás kialakítására, erre szakmailag megfelelő felkészültségű szakemberekkel rendelkező szervezet létrehozására, a hatósági és vállalati feladatok tényleges elválasztására, a feladatok és az azokat végrehajtó szervezetek közötti hatáskörök pontos kijelölésére, a távközlés szervezetének piac- és előfizető-centrikussá történő átalakítására, a távközlésen belüli feladatoknál is a felelősség és hatáskörök egyértelművé tételére, a kialakított elvek maradéktalan betartására, a hatósági és vállalati szervezetek szoros, harmonikus együttműködésére, a folytonosan változó gazdasági környezet hatásait tompító szabályozás megalkotására, az állam részvételére a fejlesztési források biztosításában. A fentiek közül a mai helyzetben két kritikus pont adódik. Az egyik az állam szerepvállalásának biztosítása, hiszen a költségvetés jelentős nehézségekkel küszködik, nincs reális alapja annak, hogy a távközlés fejlesztését - akár csak közvetett úton, adócsökkentés vagy -elengedés, szabad kedvezmény adása stb. - támogatni tudná. A másik: a szabályozó és ellenőrző szervezet felállításához a szakemberek biztosítása, ugyanis a távközlés jelenleg önmagában is szakemberhiánnyal küzd - ami különösen a jól képzett, felső fokú szakemberek területén kritikus -, így nincs szabad vagy felszabadítható, megfelelően képzett munkaerő e feladat ellátásának biztosításához. A fentiekhez meg kell jegyezni, hogy a dereguláció, valamint a tulajdoni monopólium oldásának kérdése a világon mindenütt a fejlődő országokban kap legnagyobb hangsúlyt, mivel a hiányzó állami szerepvállalást egyre inkább a magántőke bevonásával kívánják biztosítani. Ezért elkerülhetetlen, hogy a helyi hálózatok kiépítése és a távközlési szolgáltatások nyújtása tekintetében biztosítsuk a verseny lehetőségét. Ennek feltétele viszont, hogy a koncessziós területi egységek meghatározottak legyenek, a koncessziós díj fizetésének kötelezettsége és mértéke meghatározott, illetve kiszámítható legyen - kizárólagosságot lehet remélni vagy több szereplőt a területen -, a bevételek kalkulálható legyenek, tisztázott legyen a bevételek megosztásának módja a kooperáló szereplők között, a koncessziós terület adatai legyenek hozzáférhetőek, a tervezési alapadatok törvényileg legyenek biztosítva. Meg kell határozni azokat az alapelveket, amelyek mentén a koncessziós társaság átveheti a szolgáltatást a mai monopolista üzemeltetőtől, rendezni kell az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Ilyenek: az állami tulajdon, az üzemeltetéshez szükséges területhez kötődő eszközök, anyagi és nem anyagi jogosultságok, kötelezettségek átvétele, szolgáltatási, hálózati, előfizetői szerződések jogfolytonossága, a munkaerővel kapcsolatos kérdések. Röviden: mit köteles átvenni a koncessziós és mit nem. Ennek elvi szabályozása a törvényre tartozik. A vállalkozási térrel kapcsolatos egyéb fontos információk: mennyi időre szól a koncesszió, kizárólagosság adható, vagy korlátozott verseny várható, mi történik a tulajdonnal, ha a befektető nem nyeri el a koncessziót, mi történik a tulajdonnal, ha a koncesszió lejár; pontosan milyen terhek várhatók - koncessziós díj, belépési díj stb. - a fogyasztói hozzájárulással kapcsolatos szabályok milyenek lesznek? A fenti felsorolásban - nem teljességgel - jelzett szempontok rendezettsége jelenti azt, hogy a vállalkozói tér átlátható. Jelen pillanatban a törvényjavaslat e felvetett kérdéskörökkel nem vagy csak olyan elnagyoltan foglalkozik, hogy pillanatnyilag nem lehet a vállalkozói tér átláthatóságáról beszélni. A koncessziós díj betöltheti-e a piaci szabályozás szerepét? A törvényjavaslatban és a távközlés-politikai koncepcióban egyaránt embrionális állapotban maradt, és semmiféle kézzelfogható javaslat nem született e tényező körülményeinek, nagyságának meghatározására. Még koncepcionálisan sem került meghatározásra, hogy egyáltalán mi a célja és szerepe ennek a költségtényezőnek vagy bevételi forrásnak. Mit tudunk a koncessziós díjról? Tudjuk, hogy a koncessziós szerződésnek tartalmaznia kell a fizetendő koncessziós díj nagyságát. A koncessziós törvény 13. § (3) bekezdése rögzíti, hogy a koncessziós díjakat elkülönítetten kell nyilvántartani, és felhasználásukról az Országgyűlés dönt az éves költségvetés meghatározásakor. Ennek ismeretében meglepő és érthetetlen, hogy miért maradt ki a törvényjavaslatból a korábbi tervezetekben szereplő távközlési alap. A koncessziós törvény úgyis előírja az elkülönített kezelést mind a befizetés, mind a felhasználás tekintetében, sokkal szimpatikusabb, ha mindez normatívák szerint történik, megnevezve a forrásokat és kiadásokat is. Ezért javasoljuk visszaállítását a törvénybe. Ennél többet a koncessziós díjról nem tudunk. Ez a helyzet azonban elfogadhatatlan, mert a leglényegesebb elemet tekintve a szabályozás áttekinthetetlen és kiszámíthatatlan. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmondottak alapján képviselőcsoportunk ki fogja dolgozni azokat a módosító indítványokat, amelyekkel a távközlésről szóló törvényjavaslatot elfogadhatónak tartjuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)