DR. PELCSINSZKI BOLESZLÁV (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Olyan előterjesztéssel lépünk a tisztelt Ház és az ország nyilvánossága elé, amely két okból különös figyelmet érdemel. Egyrészt javaslatunk elfogadása több százezer család anyagi helyzetén javítana, másrészt a javaslat tárgyának eddigi története az új demokrácia egyik legtöbbet vitatott ügye. A lakáshitelkamat-törvény, ismertebb, ám pontatlan nevén a kamatadó-törvény megváltoztatását akarjuk. Az ország egyik legégetőbb gondja az adósságválság. Nemcsak a külső és belső állami tartozások terhelik meg a rendszerváltást, hanem az adósságállomány is, amivel az emberek tömegei tartoznak a magyar államnak. A Magyar Köztársaság 1991. évi költségvetéséről szóló törvény megváltoztatta a lakáscélú kölcsönök kamatait. A hátrányosan érintett adósok köre az első pillanattól tiltakozott a változtatás ellen, és a mai napig nem tudja elfogadni a kamatok és a törlesztőrészletek drasztikus emelkedését. Egyrészt mert úgy érzékelték, hogy a kormányzat velük fokozottan kívánja megfizettetni az országra nehezedő terheket, másrészt pedig az egyoldalú szerződésmódosítás megrendítette az állampolgárok jogbiztonságba vetett hitét. Mára már az is világossá vált, hogy az alacsony jövedelmű és a magas hitelállománnyal rendelkező családokat sújtja legkeményebben a törvény. Sokuknak az adósság elviselhetetlen mértékű teherként nehezedik a vállára, és egyre nő azon hátralékosok száma, akik nem képesek megfizetni az esedékes havi törlesztőrészleteket. A +92-es év ugyanis még súlyosabb helyzetbe juttatta az adósokat. A tavalyi 1500 forinthoz képest ez évben még újabb havi törlesztőrészlet-emelkedést kell elviselniük. Békés megyében például minden második számú hátralékos és az adósok legalább 90%-a többet fizet, mint tavaly. Különösen az elkeserítő számukra, hogy úgy kell súlyos tízezreket befizetniük évente, hogy az adósságuk eközben alig néhány ezer forinttal csökken. A társadalom tiltakozását tükrözendő, sokasodnak az OTP ellen indított bírósági perek is, amelyek néhány esetben már sikerrel jártak. Az alig másfél éve megszületett törvény hibái és végrehajtásának nehézségei egyre jobban előtűnnek, mert a terhek megosztása aránytalan volt. Akik azt a változatot választották, amelyben az adósság felét az állam elengedte, és már nem volt nagy a tartozás mértéke, azok számára a piaci kamat nem jelent pluszterhet, vagy legalábbis elviselhető mértékű. Akik visszafizették egy összegben a tartozásukat, azok is megúszták a kamatok emelését. Igaz, sokan nagy áldozatot hoztak a visszafizetés érdekében, sok esetben személyi kölcsön igénybevételével vagy széles körű családi összefogással. A 80-as évek építkezői azonban, akiket az építkezés amúgy is elszegényített, ha nem tudták visszafizetni tartozásukat, és ha reményük sincs erre a közeljövőben, a törvény megváltoztatása nélkül életfogytiglani törlesztésre vannak kárhoztatva, csupán azért, mert saját lakásgondjaik megoldására önállóan vállalkoztak. Elgondolkoztató az is, hogy eközben a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslatot előterjesztő Kormány javasolja, hogy az állami és önkormányzati lakások és helyiségek adásvételénél legalább hatévi kamatmentesség illesse meg a vevőt. Ezt mi is támogatjuk, de nem szól semmiféle érv amellett, hogy a társadalom egy bizonyos rétegét diszkriminatív módon továbbra is óriási kamatterhekkel sújtsa a központi költségvetés. Ebből kiindulva Futaki Géza és Kádár Péter képviselőtársaimmal együtt egy olyan javaslattal fordulunk a tisztelt Házhoz, amely a következő előnyökkel járna: könnyítene a lakáshiteleket egykor igénybe vevők helyzetén; növelné a társadalom jogbiztonságba vetett hitét; kiszámíthatóvá tenné az adósok számára a jövőt; helyreállítaná az eredeti szerződésben foglalt kamatfeltételeket; mérsékelné a havi törlesztőrészleteket; lerövidítené a törlesztés futamidejét - és mindeközben eleget tenne a költségvetés méltányolható szempontjainak is. Javaslatunk alapja az általunk az 1991-es költségvetési törvényhez benyújtott módosító indítvány. Ezt igazítottuk a jelen helyzethez. Indítványozzuk tehát a kamatok eredeti szerződés szerinti visszaállítását és az 1990-ben megállapított törlesztőrészlet-emelés maximálását 1500 forintban hitelenként és havonként. A többletbefizetések átmenetileg továbbra is enyhítenének a költségvetés hiányán, míg a hitelek törlesztési ideje jelentősen lerövidülne az adósok számára. Javaslatunk az eddigi törlesztési módozatokat is változatlanul hagyja. Ha bárki aszerint kívánja törleszteni a tartozását, továbbra is élhet a lehetőséggel. Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Ha a Parlament nem változtatja meg az 1990-es decemberi döntését, az adósok jelentékeny része képtelen lesz fizetni a jelenlegi szinten tartozását. Kérem tehát, fontolják meg javaslatunkat, és vegyék figyelembe felsorolt érveinket a szavazásnál. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)