DR. PÁLOS MIKLÓS (KDNP): Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Ház! A módosító indítványomat 4539-es szám alatt terjesztettem be, ezúttal másodszor. Az első módosító indítványom, amely e témára vonatkozott, még az első kárpótlási törvényhez került előterjesztésre. Mint tudott, 1963 után az állam a kiutazások lehetőségét az állampolgárok nagyobb részére biztosította, mintegy liberalizálódási folyamat zajlott le, s ennek következtében nagyon sokan utazhattak, elsősorban a nyugati államokba. Most az utazásokról azonban évente több ezren nem tértek vissza. A vándorbotot két okból választották. Vagy politikai okokból, vagy pedig gazdasági megfontolásból, egzisztenciálisan nem találták meg Magyarországon a boldogulás lehetőségét. A joggyakorlat a tételes jogszabályra alapozva két irányban fejlődött. 1963 után a jogellenesen külföldre távozók, a hazatérést megtagadók, vagy az utazási szabályok kijátszásával külföldön maradók ellen kezdetben büntetőeljárást folytattak le, és túlnyomórészt távollétükben szabadságvesztés-büntetésre ítélték, egyidejűleg a Magyarországon maradt lakóingatlanaikat, tehát lakásaikat és lakóházaikat elkobozták. Később az eljárás változott, mert a büntetőeljárást már mellőzték, de ugyanakkor tárgyi eljárás keretében, államigazgatási eljárással elvették lakóházaikat, lakóingatlanaikat. Az elkobzásnak aztán az lett a következménye, hogy az Országos Takarékpénztár, mint erre kijelölt szerv, értékesítette az ekként állami tulajdonba vett ingatlanokat, és ezt a leendő vevőknek OTP-kölcsön igénybevétel biztosításával elidegenítette. Az első kárpótlási törvénynél az alkotmányügyi bizottság a módosító indítványomat, hogy ezek köre is kapjon kártalanítást, azzal utasította el, hogy ebben a kárpótlási törvényben kell ezeknek a kárpótlásáról gondoskodni. Azonban meglepetésemre most az alkotmányügyi bizottság összefoglaló jelentésében nem támogatta a módosító indítványt, így az a helyzet adódott, hogy a jogellenesen külföldre távozók, illetve a hazatérést megtagadók vagyoni kártalanítása nem történik meg. Indokoltnak tartom már csak azért is, mert az újraértékesítés során a magyar állam ezeknek az ingatlanoknak az értékéhez hozzájutott, és miután túlnyomórészt kölcsönnel értékesítette ezt, ez a pénz még ma is befolyik az államkasszába. Én számos észrevételt kaptam, amikor az első javaslatomat beterjesztettem, a külföldön élőktől egy levéláradat indult meg, részben a frakcióiroda felé, részben pedig személy szerint hozzám, hogy nagyon sokan választanák a hazatérés lehetőségét, ha valamilyen formában kártalanítást kapnának az itt jogtalanul elvett ingatlanaikért. Ezért változatlanul fenntartom a 4539-es szám alatt benyújtott módosító indítványomat, és kérem a tisztelt Házat, hogy fogadják el ezt. Hiszen az a helyzet adódik, hogy a magyar állam ugyan hozzájut az elkobzott ingatlanok ellenértékéhez, ez még ma is befolyik az államkasszába, ugyanakkor azok nem kapnának kártalanítást, akiktől ezt elvették. A módosító indítványomban kitértem arra is, hogy miután nem mindenki kíván hazatérni, tehát devizakülföldiek lesznek a kárpótlásra jogosultak, ezért a devizajogszabályok mindenképpen irányadók. Továbbá azt is kidolgoztam a javaslatban, hogy akik terhekkel hagyták itt az ingatlant, úgy nyilvánvalóan a terhekkel csökkentett értékre tarthatnak csak igényt. Végül pedig azt is belevettem a javaslatomba, hogy ott, ahol a természetbeni visszaadásnak megvan a lehetősége, és a kárvallott kinyilatkoztatja, hogy Magyarországra vissza kíván települni, vagyis vissza kíván térni a saját házába, eseteg egy természetbeni kártalanításra is sor kerülhet. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)