DR. SZABÓ TAMÁS tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársam! Legalább annyit kell foglalkozni a felvezetővel, mint a kérdésekkel, ezért néhány dolgot hadd ragadjak ki. Először is: nem kavart nagy vihart - hála a jó Istennek - a Növényolajipar privatizációja. A szokásos eset fordult elő: aki nem nyert, az természetesen komolyan reklamált. Azt hiszem, ez minden esetben így van, és erre mindig fel is kell készülni. Másodszor: a termelők nagy része a szerződéseit megkötötte egyébként azzal a csoporttal minden probléma nélkül. Ezért ebben a tekintetben nem látok aggodalmakat. Örülök annak, hogy a termelők véleménye szerint fogalmazta meg a képviselő úr azokat a sajátos megjegyzéseket, amelyek arra utalnak, hogy milyen privatizáció történt. Egyszerűen nem igaz, hogy a termőterület került volna eladásra, egyszerűen tévedés az, hogy a magtermelésben annak a vevőnek, aki megvásárolta ezt a céget, monopóliuma lenne. Ezek egyszerűen tévedések. Vagy olyan fordításai a termelők szájából, amelyek kizárólag egy bizonyos szempontból értékelik a tényeket. Harmadszor szeretném megemlíteni, hogy az sem igaz, hogy a magyar befektetők ki lettek volna ebből zárva. Nyílt tender volt, 17 pályázó vitte el a tendert, azok közül természetesen csak egy része jelentkezett, és adott be konkrét ajánlatokat. Azt is meg szeretném említeni, még mielőtt a konkrét kérdésekre választ adnék, hogy azok a példák, amelyek a cukoriparral hasonlítják össze, erősen sántítanak. A cukoriparnál nem egy termelő vásárolta fel a cukoripart, olasz, angol és osztrák befektetők vásárolták fel a magyar cukoripar összesen 30%-át. Nincsen szó arról, hogy bármilyen jellegű tulajdonosi egyeduralom jött volna létre a piacban. És azt gondolom, hogy végül azt is meg kell említeni, hogy semmi köze nincs a privatizációnak a cukorrépa elmúlt évi piaci problémájához, mert öszszefügg a jugoszláv helyzettel, a jugoszláv piacok elvesztésével, a kelet- európai piacok csökkentett igényeivel, és még eggyel, hogy a szerződésben rögzített mennyiségekhez képest 30%-kal nagyobb vetésterületen vetettek tavaly cukorrépát, mint amennyi le volt kötve, hogy el tudják adni. Ezek után a konkrét kérdésekre. Az első kérdésre azt tudom mondani, hogy teljesen nyílt tender volt. Még egyszer megismétlem: 17 pályázó méltatta a nyílt tendert arra, hogy elvigye a versenyfelhívást, és ezek közül három méltatta arra, hogy erre beadjon valamilyen pályázatot. A magyar ajánlatok közül olyan, ami versenyképes lett volna a külföldi ajánlattal, lényegében nem volt. A legjobb magyar ajánlat egytizedét ígérte annak, amit a külföldi befektető ígért ezért a termékért. Megjegyzem, én teljesen tévedésnek tartom azt az elképzelést, hogy az adott esetben egy termelés biztonságát az teremti meg, hogyha a termelő tulajdonában van a feldolgozás. Akkor van a termelő biztonságban, hogyha a feldolgozó olyan minőségű terméket csinál az ő alapanyagából, amit el tud adni a piacokon, és az egyáltalán nem biztosítható, amikor pontosan tudjuk, hogy a növényolajipar piacát a világon néhány nagy cég uralja, és feltétlenül fontos az ezekkel való termelői, ne adj+ isten! tulajdonosi együttműködés. Ez a válasz a második kérdésre. Hozzáteszem még egyébként, hogy itt valójában a korábbi monopolstruktúra még oldódott is, mert korábban egy, az állam tulajdonában levő növényolajipar létezett, most a Feruzzi és az UNILEVER közös vásárlása. Tulajdonképpen két tulajdonos kezébe került ez a kapacitás. A harmadik kérdésre, hogy a termelőket hogyan lehet megnyugtatni? Kérem, nem hiszem, hogy van olyan befektető, aki őrült nagy összeget, 100 millió dollárt kiad valamiért, azért, hogy saját magát tönkretegye, és szóba se álljon a termelőkkel. Hangsúlyozni szeretném, hogy a magyar magtermelésnek egyszerűen komparatív előnyei vannak. Ide nem fognak hozni, mert rendkívül szállításigényes, rendkívül drága szállítani, és azonkívül nincs olyan minősége nagy valószínűséggel távolról jött termékeknek, mint amit a magyar magtermelés ebből biztosítani tud. Harmadszor, még ehhez a harmadik kérdéshez hozzá szeretném tenni azt a sajátos helyzetet is, hogy a vevőkkel szemben a magtermelők legalább ugyanolyan helyzetben vannak, mint aki megvette, ugyanis ők vannak a komparatív előny birtokában. Ne adj+ isten, ha ők összeállnak, megjegyzem, hát nyugodtan kényszeríthetik szegény vásárlót is, hogy mit tegyen, mert ő se tud isten tudja milyen messziről szállítani. A negyedik kérdésre: a dohányipar, édesipar, növényolajipar és a kereskedelmi hálózatok. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy ezt nem egyetlenegy cég vásárolta fel, tehát nincs semmilyen veszélye annak, hogy itt egy sajátos tulajdoni szerkezet ráül egyszerre a magyar dohányiparra, édesiparra, növényolajiparra, valamint a kereskedelmi hálózatok jó részére. Azt gondolom, hogy az, ami a normális együttműködést ezek közöt kialakítja, egy lehet, hogy furcsa fogalom, ez a piaci koordináció. Ez a láthatatlan kéz, amitől várjuk egyébként, hogy valószínűleg kényszeríti a magyar gazdaságot a hatékonyságra, és pont ezt szeretnénk elérni például ilyen intézkedésekkel is, hogy, mondjuk, a piacgazdaság bevezetésre kerüljön. Végül, a kárpótlásról. Az elmúlt héten a Kormány elfogadta a kárpótlási jegyek tulajdonra váltásáról szóló intézkedéscsomagját. Biztosítva látom ezek után, hogy megfelelő kínálatot tudunk a kárpótlási jegyekkel szembeállítani. Most hosszú lenne ezt elmondani, az elkövetkezendő napokban erről egy nagyon részletes sajtótájékoztatót fogok tartani. Végül, egy nagyon örvendetes dolgot szeretnék említeni, hogy mit hoz magával a piac. Csoda történik, mert megveszi valaki a növényolajipart, majd, mivel a termelőknek sajátos érdekeik vannak, elkezdenek olajütőket felállítani. Ez folyik ma Magyarországon. Ez a lépés fog versenyt teremteni ezen a területen is, és megjegyzem, támogatandónak tartom az ilyen termelői kezdeményezésű feldolgozási vertikumok kialakítását. Ezek alapján kérem válaszom elfogadását. Köszönöm. (Taps.)