1992. május 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 26. napja

Szabad György és dr. Szűrös Mátyás elnöklete alatt

Jegyzők: dr. Horváth József, Trombitás Zoltán, Juhász Péter, Boros László

Az ülésen jelen voltak:

DR. ANTALL JÓZSEF miniszterelnök, DR. ANDRÁSFALVY BERTALAN művelődési és közoktatási miniszter, DR. BALSAI ISTVÁN igazságügy-miniszter, DR. BOROSS PÉTER belügyminiszter, DR. RAFFAY ERNŐ honvédelmi minisztériumi államtitkár, DR. GERGÁTZ ELEMÉR földművelésügyi miniszter, KATONA TAMÁS külügyminisztériumi államtitkár, BOGÁR LÁSZLÓ nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztériumi államtitkár, KERESZTES K. SÁNDOR környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, DR. KISS GYULA munkaügyi miniszter, DR. KUPA MIHÁLY pénzügyminiszter, DR. MÁDL FERENC tárca nélküli miniszter, NAGY FERENC JÓZSEF tárca nélküli miniszter, RAJKAI ZSOLT közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi államtitkár, DR. KELEMEN ANDRÁS népjóléti minisztériumi államtitkár, DR. SZABÓ IVÁN ipari és kereskedelmi miniszter, DR. SZABÓ TAMÁS tárca nélküli miniszter.

Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 26. ülése

(Az ülés kezdete 15 óra 10 perc - Elnök: Szabad György - Jegyzők: Dr. Horváth József, Trombitás Zoltán)

Az ülés megnyitása

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm képviselőtársaimat, kedves vendégeinket, soraikban Kővágó Józsefet, Budapest kétszer szabadon választott polgármesterét... (A képviselők tapsát a vendég a páholyban felállva köszöni meg.), a szabad magyar emigráns szervezetek kiemelkedő vezetőjét. Köszöntöm minden honfitársamat, aki a rádióra és a képernyőre figyel.

Tavaszi ülésszakunk 26. ülésnapját megnyitom.

Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Horváth József és Trombitás Zoltán jegyzők lesznek segítségemre. Mai ülésnapunkról 32 képviselőtársunk jelentette be előzetesen távolmaradását. Kérem, amennyiben valamelyikük mégis meg tudott jelenni, szíveskedjék jelezni gépe bekapcsolása végett. (Kis szünet után folytatja.) Senki sem jelentkezett.

Emlékeztetem képviselőtársaimat arra, hogy az igazolt képviselők száma jelenleg 384, a határozatképességhez így 193 képviselő jelenléte szükséges. Most jelenlét-ellenőrzést tartunk. Kérem, nyomják meg az "igen" gombot. (Megtörténik.) Köszönöm. A jelenlévők száma egy államtitkárral - aki jelentkezett -, együtt 256, az ülés határozatképes.

Napirend előtt

Megemlékezés az Országgyűlés alakuló ülésének 2. évfordulójáról

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! A hét végén volt második évfordulója annak, hogy a szabadon választott magyar képviselők országgyűlést alkotva megkezdték ma is folyó ülésezésüket. Az elmúlt két esztendőről sok méltó szó hangzott el. Engedjék meg, hogy én néhány mondatra korlátozódjam.

Három képviselőtársunkat veszítettük el ebben a két esztendőben: Csengey Dénest, Deák Sándort és Demény Pált. Az Országgyűlés eredményeiről, úgy gondolom, nem nekünk tisztünk és kötelességünk szólni. Azt hiszem, igazuk van azoknak, akik tényként állapítják meg, hogy Magyarország politikai életének központjává ismét a magyar Parlament vált, tanúsítójaként annak, hogy Magyarországon a parlamentáris demokrácia megvalósult. Ebben az időszakban, statisztikai adatok szerint, a magyar Országgyűlés 98 új törvényt alkotott, 99 törvénymódosítást hozott és 147 országgyűlési határozatot.

Én azt kívánom a magyar Országgyűlésnek, hogy az eljövendő két esztendőben gondos törvény-előkészítéssel, a lényegre koncentráló vitákkal és a törvényvégrehajtás feltételeinek biztosításával járuljon hozzá az ország függetlenségének biztosításához, demokratizmusának kibontakozásához, jogállamiságának sértetlenségéhez. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Napirend előtt, rendkívüli ügyben, képviselőcsoportja támogatásával, Török Ferenc képviselőtársunk kért szót a Szabad Demokraták Szövetsége részéről.

Napirend előtti felszólaló: Dr. Török Ferenc (SZDSZ)

TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)

TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajnálom, hogy ebben a jubileumi pillanatban rablom a Ház idejét, de talán még inkább aktuális az, amiről beszélni szeretnék.

Az elmúlt heti házszabály-vitában sok megszívlelendő érv merült fel, hogy a napirend előtti felszólalások valóban csak sürgős és rendkívüli ügyben hangozzanak el, és más megoldási lehetőségek helyett ne a tisztelt Ház agyonzsúfolt programjára jutó időt kurtítsuk meg. Én mind ez ideig ehhez tartottam magam: igyekeztem mondanivalómat a megfelelő alkalmakkor elmondani. Amiért most szót kértem, azt én is, frakcióm is rendkívüli és sürgős ügynek tartjuk - a Házszabály fogalmazása szerint -, ám le kell szögeznem előre, hogy az ügy szóvátétele attól sürgős és halaszthatatlan, mert tendenciájában már nem rendkívüli, hanem egyenesen azt a következetes magatartást tükrözi, amellyel egyesek folyamatosan megakadályozhatják, hogy a Parlament egyik legfontosabb feladatának: a végrehajtó hatalom, a Kormány ellenőrzésének eleget tehessen.

Hogy ezt szóvá teszem itt, a Ház és a nyilvánosság előtt, ehhez egy általam 1991 szeptemberében benyújtott, a mai napig elintézetlen interpellációm ügye nyújt apropót, de a hasonló ügyek száma kényszerít arra, hogy ezzel a lehetőséggel élve hívjam fel a figyelmet erre a veszélyes tendenciára.

Miről is van szó? Az immár nyolc hónapja benyújtott interpellációm tárgya az volt, hogy a lakásgazdálkodási törvény benyújtásával a Kormány, a törvény előírásait megszegve, akkor már öt hónapja késlekedett. Az csak az egyik kérdésem volt, hogy mikor szándékoznak benyújtani a törvényt - ennél fontosabb kérdés volt, hogy ki a felelős a törvény be nem tartásáért, és mit kíván tenni a Kormány, a miniszterelnök úr, hogy hasonló esetek ne fordulhassanak elő. A miniszterelnök úrhoz benyújtott interpellációmra a belügyminiszter úr válaszolt - a választ az Országgyűlés nem fogadta el. Ehhez természetesen azoknak a kormánypárti képviselőknek a szavazata is hozzájárult, akik nem szolgai módon fogadják el a válaszokat - rosszul értelmezett lojalitásból -, hanem fontosnak tartják, hogy a koalíciós Kormány a törvényeket betartva működjön. Bár a belügyminiszter úr válaszában arra vonatkozóan elismerte a Kormány felelősségét, hogy nem kért határidő-módosítást, az ügyben mégsem történt az interpellációt követően intézkedés. Ezért ezt pótolva, 1992 januárjában én nyújtottam be a határidő-módosításra törvényjavaslatot, amelyet a Ház oly nagy többséggel fogadott el, hogy a Kormánynak - amennyiben egyáltalán érdekli az Országgyűlés véleménye - világosan kellett volna érzékelnie, hogy a saját koalíciós többsége sem ért egyet ezzel a törvényi előírásokat - most már láthatóan nem emberi mulasztásból - be nem tartó magatartással.

Így született az 1992. március 31-ei határidő törvényi előírása, amelynek utolsó óráiban a Kormány benyújtotta a lakástörvényt - a nemzeti lakáskoncepcióból kiragadva, a szociális törvény nélkül, lényegében tárgyalhatatlanul, de a határidőt tessék-lássék módon betartva.

Az el nem fogadott interpellációs válasz megtárgyalására azonban az alkotmányügyi bizottság a mai napig nem tudott sort keríteni.

(15.20)

A lehetőségeket végigjárva, Salamon László elnök urat szóban többször megkerestem, majd Szabad György házelnök úrhoz fordultam levélben kéréssel, hogy intézkedjék. A házelnök úr a levelet átadta a főtitkár úrnak, ő a bizottság elnökéhez fordult, és immár megkaptam Soltész István főtitkár úr válaszát, amelyben tájékoztat az alkotmányügyi bizottság elnökének álláspontjáról, mely szerint, sajnos, rengeteg munkájuk miatt egyelőre az ügyet nem tudják napirendre tűzni.

Ezzel a lehetőségeink köre bezárult. A megoldás - mi tagadás - nagyon ügyes. A Kormánynak jó esetben még van két éve a működésre, jön a nyári szünet, jönnek új és új, fontos ügyek, a kérdés napirendre tűzése ezzel az indokkal akár mandátumunk lejártáig elhalasztható.

Mi ebben az általános értékű súlyos veszély? Az országgyűlési képviselők, az ellenzék szinte egyetlen eszköze az ellenőrző szerep betöltésére, az Országgyűlés keretein belül, az interpelláció.

Látjuk, hogy a koalíciós többség szavazataival, melyeket gyakran a folyosóról beszaladó, az interpellációkra adott választ nem is halló képviselők adnak le, így a legmegalapozottabb, sokszor nagyon súlyos kérdésekről szóló interpellációkat akadályoznak meg továbbtárgyalásban. Lassan úgy működik az interpellációs két óra, mint a pártállami formális időben, amelyet meg kell tartani, így hát létezik és kipipálható. Ha pedig csekély számú el nem fogadott válaszok megtárgyalását is megakadályozzák, akkor kérdezem: mi végre lopjuk az időt, mi végre játsszuk el a parlamenti demokrácia látszatát?

Visszatérve az ügyemre: a főtitkár úr által felém közvetített válasz azt tükrözi, hogy egyesek úgy kívánják a Kormányt megvédeni, hogy útját állják minden olyan kezdeményezésnek, amely konstruktív kritikával a további törvénysértéseket szeretné megakadályozni. Egyébként mi végre volna szükség az ilyen manipulációkra, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a Kormány munkájának törvényességet biztosítandó kérdések megtárgyalásai napirendre kerülhessenek.

Nem hiszem, hogy a miniszterelnök úr, akihez az interpellációm szólt volna, rászorulna az ilyen, a parlamenti demokrácia működését semmibe vevő akciókra, vagy ha igen, akkor miben különbözik ez a rendszer a régitől, ha ma is kínos ügyeket eltussolni, agyon kell hallgatni, a felelősöket nem lehet megnevezni.

Az interpellációs válasz el nem fogadása, a határidő-módosításra vonatkozó javaslatom elsöprő többségű támogatása bennem még élteti azt a reményt, hogy a kormánykoalíciós képviselők sem képeznek e tekintetben egységes tábort, hanem közülük is számosan felelősen gondolkodó, szuverén véleményű személyiségek, és azt hiszem, talán nem is világos mindegyikük előtt, hogy milyen kisstílű, méltatlan játszmák részesévé válnak akaratukon és tudtukon kívül.

Ha a kormánypárti padsorokban ülő képviselőtársaim közül lesznek, akik nemcsak a választási kampányban hirdették a demokratikusan működő parlament ígéretét, remélem, pártjukon belül is szót emelnek az Országgyűlés munkájának becsületéért, és funkciójuk vagy a hatalmával visszaélő, a Kormány iránti lojalitást messze túllihegő ilyen akciókhoz nem adják a nevüket.

Azt gondolom, csak egy gyenge, bizonytalan kormány szorul effajta segítségre és támogatásra. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps.)

Athanassios Tsaldaris, a görög parlament elnöke és kísérete köszöntése

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt vitánkat folytatnánk, hadd üdvözöljem őszinte tisztelettel a díszpáholyban megjelent Athanassios Tsaldaris urat, a görög parlament elnökét és kíséretét. (A képviselők tapssal üdvözlik a vendégeket, a küldöttség vezetője felállva köszöni meg az üdvözlést.)

Kívánom, hogy magyarországi tárgyalásaik jól sikerüljenek és jól érezzék magukat hazánkban.

Személyes érintettség címén szót kért Salamon László bizottsági elnök.

Napirend előtti felszólaló: Dr. Salamon László, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke

SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:

SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Török Ferenc képviselőtársam iménti felszólalásával kapcsolatosan egyetlen egy ténybeli probléma van, vagy ténybeli megjegyzésem van, nevezetesen, hogy a válaszlevelemet képviselőtársam pontatlanul idézte. Én ugyan nem tudtam, hogy ő ebben a kérdésben most fel fog szólalni, és nincs most itt a kezemben a levél másolata, de határozott tudomásom és emlékezetem szerint én abban a levélben nem azt írtam, hogy nem fogja az alkotmányügyi bizottság a javaslatát megtárgyalni. Ilyet nem is írhattam... (Hodosán Róza: Nem is azt mondta!), és kollega úrnak ez a felszólalása ilyen formában a tényekkel szöges ellentétben van. Ez az egyik megjegyzésem.

Én arra a megkeresésre, amire a képviselőtársam hivatkozik, valóban hivatkoztam az alkotmányügyi bizottság nagy munkaterheire, arra a tényre, hogy több interpelláció is van, melyet bizottságunknak meg kell tárgyalnia, ezekre - és köztük Török Ferenc képviselőtársam interpellációjának a megtárgyalására is - azonban sor fog kerülni.

Engedtessék meg még annak a hangsúlyozása is, hogy abban a nagy mennyiségű és rendkívüli intenzitást és részvételt követelő munkában, ami az Országgyűlés alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottságára hárul, kénytelenek vagyunk prioritást felállítani.

Képviselőtársam felszólalásából kiderült, hogy a probléma lényege, a kérdés, amit az interpelláció előmozdítani és megoldani kíván, az lényegében megoldódott. Kétségtelen, további kérdés az, hogy ez miért és hogy következett be. Kétségtelen, hogy ezt meg kell vizsgálni. De az, ami a képviselőtársamat fellépésre indíttatta, az megtörtént, mert az Országgyűlés által módosított határidőben a Kormány ezt a törvényt - amelynek a benyújtását képviselőtársam annak idején számon kérte a kormányzattól - végül is benyújtotta.

Ebben a helyzetben a megfelelő prioritás nyilvánvalóan nem az, hogy képviselőtársam interpellációját ennél nehezebb és más ügyek megtárgyalása elé soroljuk, hanem az, hogy folyamatosan, megfelelő fontossági sorrendben végezve a munkánkat, rendezzük ezt a kérdést is.

Ezt mindenképpen szükségesnek tartottam itt előadni, és ismételten hangsúlyozom, hogy Török Ferenc képviselőtársam interpellációja is megtárgyalásra fog a bizottság előtt kerülni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Török Ferencnek kétperces időkereten belül módja van viszonválasszal élni.

Napirend előtti felszólaló: Dr. Török Ferenc (SZDSZ)

TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)

TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Én nem állítottam azt, hogy Salamon elnök úr azt mondta volna, vagy azt válaszolta volna, hogy ez nem kerül megtárgyalásra két éve. Aki figyelt, az tudja, hogy ilyet nem mondtam.

Valóban az volt a válasz, hogy majd amikor idő lesz erre a dologra. Ha Salamon képviselő úr személyében megtámadva érezte magát, erre csak azt tudom mondani: ha nem inge, ne vegye magára. Az ingnek valahol van egy gazdája, de ha nincs gazdája, akkor a király meztelen. (Taps a bal oldalon. - Derültség.)

Határozathozatal ügyrendi kérdésben

ELNÖK. Köszönöm. Napirend előtt rendkívüli ügyben kért szót Czoma László. Az ügy - ahogy nekem meghatározta - a keszthelyi Helikon Ünnepségek felújításának összefüggése a magyar történelmi tudat alakulásával.

Kérdezem a Házat, meg kívánja-e hallgatni Czoma Lászlót napirend előtt. Határozathozatal következik. Most kérem állásfoglalásukat! (Szavazás.) Köszönöm. Az Országgyűlés - három államtitkári szavazattal - 188 szavazattal 24 ellenében, 32 tartózkodás mellett megadja a szót Czoma Lászlónak.

Napirend előtti felszólaló: Dr. Czoma László (független)

CZOMA LÁSZLÓ, DR. (független)

CZOMA LÁSZLÓ, DR. (független) Tisztelt Országgyűlés! Kötelességem beszámolni arról, hogy a hét végén három megye - Veszprém, Somogy, Zala - 30 középiskolájának diáksága és tanárai, 1500-an, találkoztak a keszthelyi Helikon Ünnepségeken.

A 175 éves hagyományokat, a reformkor nemes eszméit elevenítették fel, versengve a költészet, a dal, a tánc, a magyar kultúra ismeretében, megjelenítésében.

(15.30)

Mit üzen ez a rendezvény, ez a hagyományápoló, azt újjáteremtő ünnep?

Mindenekelőtt azt, hogy most is csak a művelt emberek sokasága valósíthatja meg a nemzet előtt álló célokat, teheti gazdaggá, demokratikussá Magyarországot, azt, hogy a reformkor hajnalán elindított gondolatok, amelyek mindig is jelen voltak a magyar közgondolkodásban, ismét virágzanak.

Természetes és valóságos cselekvés a hagyományőrzés, az értékek felmutatása, a magyarság vállalása, amelyek együtt jelentik a reformok vállalását, legyen bár oly nehéz a gazdasági helyzet, legyenek kíméletlenül élesek a viták, az ifjúság készül a stafétabot átvételére. Tudja, hol vannak a gyökerei, hol keresse azt a tiszta forrást, amelyből merítve a nemzeti felemelkedést szolgálhatja.

A Helikon bölcsőjénél Festetics György, Berzsenyi Dániel, Kisfaludy Sándor, Horváth Ádám, Dukay Takács Judit állott, az 1957-ben újraindított mozgalom védnökei között ott volt Kodály, Bárdos Lajos, Simon István, akik hitet tettek jelenlétükkel a magyar történelmi, szellemi értékek felmutatása mellett.

Napjaink Helikon-eszméje a nemzeti öntudat és önbecsülés tudatosítása. Hagyományaink, értékeink megbecsülésére szólít az ifjúság azzal, hogy felidézi, megmutatja, érti reformkori őseinknek máig szolgáló szavát, üzenetét. "Amit bírsz, tudsz, hív kezekkel a hazának áldozd, akkor derül ki napunk."

Tisztelt képviselőtársaim! A helikoni diákság seregszemléje biztató jele az egészséges vetélkedésnek, a pártviszályoktól mentes társadalmi újjáépítésnek. Köszönöm a figyelmüket, és hogy szót kaphattam. (Taps.)

Döntés törvényjavaslatok sürgős tárgyalásáról

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Kormányunk a korábban benyújott s a rendőrségről szóló 5252-es számú törvényjavaslat sürgős megtárgyalását kérte. Kérdezem az Országgyűlést, egyetért-e a javaslat sürgős tárgyalásbavételével. Most kérem szavazatukat! (Szavazás.) Köszönöm. Az Országgyűlés - 3 államtitkári szavazattal - 231 szavazattal 3 ellenében, 7 tartózkodás mellett kimondta a törvényjavaslat tárgyalására a sürgősséget.

Kormányunk ugyancsak sürgős tárgyalást kérve benyújtotta a köztársasági elnök tiszteletdíjáról rendelkező törvényjavaslatát az 5595-ös számon. Kérdezem az Országgyűlést, egyetért-e a törvényjavaslat sürgős tárgyalásbavételével. Most kérem szavazatukat! (Szavazás.) Köszönöm. Az Országgyűlés - 3 államtitkári szavazattal - 221 szavazattal 5 ellenében, 6 tartózkodás mellett kimondta a javaslat tárgyalására a sürgősséget.

Döntés bizottsági önálló indítvány kivételes és sürgős tárgyalásáról

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) A társadalmi szervezetek költségvetési támogatását koordináló bizottság kivételes és sürgős tárgyalást kérve önálló indítványt nyújtott be a társadalmi szervezetek költségvetési támogatásáról az 5617-es számon.

Megkérdezem Csépe Bélát, a bizottság elnökét, kíván-e szólni. (Csépe Béla jelzi, hogy igen.) Tessék!

Felszólaló: Csépe Béla, a társadalmi szervezetek költségvetési támogatását koordináló bizottság elnöke

CSÉPE BÉLA, a társadalmi szervezetek költségvetési támogatását koordináló bizottság elnöke:

CSÉPE BÉLA, a társadalmi szervezetek költségvetési támogatását koordináló bizottság elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Külön bizottságunk az 1/1992. országgyűlési határozat alapján beterjesztette határozati javaslatát a társadalmi szervezetek 1992. évi költségvetési támogatásáról. Ezt a munkát pályázat kiírásával, szakértők bevonásával végeztük el. Végeredményben 923 érvényes pályázat közül 276 társadalmi szervezet részére javasolunk támogatást, természetesen a költségvetésben rendelkezésre álló 420 millió forintos keretből.

Javasoljuk a kivételes és sürgős eljárást. Ezt nagyon röviden a következők indokolják.

Elsősorban az időtényező. A múlt évben már márciusban meg tudott jelenni az az országgyűlési határozat, mely alapján a társadalmi szervezetek ilyen támogatást kaptak. Tehát az idén mindenképpen késésben vagyunk. Ennek a 276 szervezetnek sürgősen lenne szüksége erre a támogatásra.

A másik indok, ami a kivételes és sürgős eljárást alátámasztja, szintén lényegében időtényező. Mi úgy véljük, hogy a tisztelt Ház idejét is kímélni kell, hiszen mindenki előtt ismeretes, milyen zsúfolt program van. Ugyanakkor ez a téma egy tipikusan pénzügyi téma és szakbizottság elé való, tudniillik amenynyiben az általános és részletes vitát a tisztelt Ház lefolytatná, akkor is csak az történne, hogy nyilvánvalóan jogos indokok alapján elhangzanának olyan javaslatok, hogy egyik társadalmi szervezetnek többet adjunk, a másiknak kevesebbet, hiszen a 420 millió forintos keret felemeléséről nyilván nem lehet szó, mert az már költségvetési módosítást igényelne.

Tehát ezen érvek alapján én kérem a tisztelt Házat, tegye lehetővé, hogy kivételes és sürgős eljárás keretében döntsünk erről a kérdésről.

Amit még én itt a napirendre vételnél nagyon röviden szeretnék megemlíteni, az az, hogy a bizottsági munka kapcsán derült fény arra, hogy a költségvetésben külön sorban szereplő, az értelmi fogyatékosokat segítő érdekvédelmi szervezetek részére előirányzott összeg, a jelenlegi költségvetési törvény alapján egyelőre nem osztható fel, mivel nem egy szervezetet jelölt meg a költségvetés. Erre a mi bizottságunknak országgyűlési felhatalmazása egyelőre nincs. Itt mi javasoltuk, hogy ezt kapjuk meg, hogy ezek a szervezetek is minél előbb megkaphassák ezt a pénzösszeget.

Még annyit szeretnék mondani, hogy a külön bizottságot megalakító országgyűlési határozatban is az szerepel, hogy kérjük a képviselőket, hogy esetleges módosító indítványaikat fedezetmegjelöléssel adják majd be, hiszen a 420 millió forint meghaladása nem lehetséges.

Még egyszer kérem a tisztelt Házat, hogy a kivételes és sürgős eljárást biztosítani szíveskedjék. Köszönöm szépen. (Taps.)

Határozathozatal

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Két szavazásra is szükség van. Először azt kérdezem a tisztelt Háztól, egyetért-e az előterjesztés kivételes eljárással történő megtárgyalásával. Határozathozatal következik. Most kérem szavazatukat! (Szavazás.) Köszönöm. Az Országgyűlés - 3 államtitkári szavazattal - 200 szavazattal 27 ellenében, 9 tartózkodás mellett megszavazta az előterjesztés kivételes eljárásban történő tárgyalását.

Most az előterjesztés sürgős tárgyalása kérdésében döntünk. Most kérem szavazatukat! (Szavazás.) Köszönöm. Az Országgyűlés - 3 államtitkári szavazattal - 232 szavazattal 1 ellenében, 7 tartózkodás mellett a tárgyalásra kimondta a sürgősséget.

Tisztelt Országgyűlés! A Házszabály 49/C §-a (1) bekezdése alapján a benyújtott előterjesztés megtárgyalására - a módosító javaslatokkal együtt - kijelölöm a költségvetési bizottságot.

Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy Kormányunk 5630-as számon benyújtotta a helyi önkormányzatok 1992. évi kiegészítő céltámogatásáról szóló törvényjavaslatát. Kormányunk ugyancsak benyújotta 5559-es számon a Magyar Köztársaság és a Francia Köztársaság közötti egyetértésről és barátságról szóló szerződés megerősítését indítványozó országgyűlési határozati javaslatát.

(15.40)

Bejelentem továbbá, hogy Paszternák László képviselőtársunk, a Magyar Szocialista Párt részéről önálló indítványt nyújtott be a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény módosítására, az 5622-es számon.

Magyar Bálint, Szent-Iványi István, Hankó Faragó Miklós, Világosi Gábor, Szigethy István és Rácskay Jenő, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselői önálló indítványt nyújtottak be a nemzetközi jog magyar jogi integrálásáról, az 5633-as számon.

Bejelentem továbbá, hogy Dénes János független képviselő önálló indítványt nyújtott be 5634-es számon, a Magyar Szocialista Munkáspárt betiltásáról és vagyonának közérdekű célra történő felhasználásáról címen.

Az utóbbi három önálló indítvány napirendre tűzéséről később határoz az Országgyűlés, arra figyelemmel, hogy képviselőtársaink az előterjesztéseket tanulmányozhassák, s a képviselőcsoportok kialakíthassák álláspontjukat.

A korábban bejelentett előterjesztések bizottsági tárgyalási rendjéről a bizottsági elnökök holnap reggeli ülését követően tájékoztatom az Országgyűlést.

Képviselőtársaink újabb interpellációkat és kérdéseket nyújtottak be.

Megkérem Horváth József jegyzőt, ismertesse a napirendre kerülő interpellációk és kérdések sorrendjét.

Interpellációk és kérdések ismertetése: Dr. Horváth József jegyző

HORVÁTH JÓZSEF, DR. jegyző

HORVÁTH JÓZSEF, DR. jegyző (olvassa) Interpellációk:

Döntés el nem fogadott interpellációra adott bizottsági jelentésről. A környezetvédelmi bizottság jelentése "A balatoni vízminőség védelme tárgyában az angolnapusztulás apropóján" címmel Ráday Mihály országgyűlési képviselő által benyújott interpellációra a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszteri válasz megvizsgálásáról.

Nagy András és Kuncze Gábor (Szabad Demokraták Szövetsége) "A Pestvidéki Gépgyár helyzete az Eldorádó Alapítvánnyal történt szerződés felmondása után" tárgyában az ipari és kereskedelmi miniszterhez és a pénzügyminiszterhez.

Getto József (Szabad Demokraták Szövetsége) "A mecseki szénbányák sorsa" tárgyában az ipari és kereskedelmi miniszterhez.

Ráday Mihály (Szabad Demokraták Szövetsége) "A magyar légiközlekedés problémái" tárgyában a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez.

Dr. Kis Zoltán (Szabad Demokraták Szövetsége) "Bírák kettős szorításban" tágyában az igazságügy-miniszterhez.

Dr. Pap András (Fiatal Demokraták Szövetsége) "Elektromos halászat ellenzése, a természetes vizek életközösségének védelme és a balatoni angolna-probléma" tárgyában...

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Névcsere, Pap János.

HORVÁTH JÓZSEF, DR. jegyző

HORVÁTH JÓZSEF, DR. jegyző (olvassa) Bocsánat, dr. Pap János (Fiatal Demokraták Szövetsége) Ebben a tárgyban a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterhez.

Nagy András és dr. Páris András (Szabad Demokraták Szövetsége) "Szavatossági felelősség megállapítása az IMS technológiával létesült építményeknél" tárgyában a pénzügyminiszterhez.

További interpellációkat nyújtottak be:

Vass István (Szabad Demokraták Szövetsége) Dr. Hatvani Zoltán (Szabad Demokraták Szövetsége) dr. Pap János és Mádi László (Fiatal Demokraták Szövetsége) Varga Mihály (Fiatal Demokraták Szövetsége) dr. Fodor István (független képviselő) Borz Miklós (Független Kisgazdapárt) dr. Nádori László (Szabad Demokraták Szövetsége) Vass István (Szabad Demokraták Szövetsége) Filló Pál (Magyar Szocialista Párt) Pelcsinszki Boleszláv (Szabad Demokraták Szövetsége) Mécs Imre (Szabad Demokraták Szövetsége) Nagy András (Szabad Demokraták Szövetsége) dr. Danis György (Szabad Demokraták Szövetsége) és Hága Antónia (Szabad Demokraták Szövetsége)

Kérdést nyújtottak be:

Dr. Iván Géza (Független Kisgazdapárt) a "Bős-nagymarosi vízügyi létesítmény körüli vita" tárgyában a külügyminiszterhez.

Dr. Iván Géza (Független Kisgazdapárt) "A DIMAG vezérigazgatósága által összehívott országgyűlési képviselői értekezlet meghiúsulása" tárgyában az ipari és kereskedelmi miniszterhez.

Pál László és Boros László (Magyar Szocialista Párt) "A kötelező gépjárműfelelősség-biztosítás tervezett bevezetésének néhány várható anomáliája" tárgyában a pénzügyminiszterhez.

Tompa Sándor (Magyar Szocialista Párt) "A December 4-e Drótművek helyzete" tárgyában dr. Szabó Tamás tárca nélküli miniszterhez és az ipari és kereskedelmi miniszterhez.

Dr. Schiffer János és dr. Kovács Pál (Magyar Szocialista Párt) "Az önkormányzatok által a költségvetésbe visszautalt szociális támogatások" tárgyában dr. Surján László népjóléti miniszterhez.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Ráday Mihály milyen kérdésben kíván szólni?

Ügyrendi kérdésben felszólaló: Ráday Mihály (SZDSZ)

RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ)

RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ) Kérdésem van az interpellációs kérdést illetően. Miután az elnök úr úgy döntött, vagy a házbizottság korábban, hogy csak egy alkalommal ismertetik az interpelláció címét - tehát egyetlenegy alkalommal hallhatják a nézők, akik műsort néznek, hogy milyen interpelláció fog elhangozni azon a napon, illetve előtte lévő hétfőn, amikor elhangzik -, érdeklődöm az iránt, hogy ki határozza meg azt elnök úr, hogy az interpelláció címét olvassák föl, vagy helyette egy másik címet. Ugyanis én nem azon a címen adtam le az interpellációt, mint ahogy az fölolvastatott. Tanú a kiosztott napirend. Tehát miért nem a napirendben megadott címet olvassák föl, miért egy másikat? Eziránt szeretnék érdeklődni.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Ráday Mihály! Én javaslom, hogy forduljon képviselőcsoportjának a vezetőjéhez egy olyan ügyben, amiről egyébként ön is kapott levelet, mint minden képviselőtársunk, hogy a címek végtelen hossza és egyes esetekben nem egyértelműsége folytán valamennyi képviselő felkérést kapott arra, hogy amennyiben a cím önmagában nem egyértelmű, tárgymegjelölést alkalmazzon. Ebben a kérdésben a házbizottság állást foglalt.

RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ)

RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ) De nem így.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Kérem szépen, a házbizottság állást foglalt, és annak megfelelően járt el a jegyző.

A kérdésben nem nyitok vitát. (Közbeszólások a jobb oldalon: Helyes.) A jegyző egyébként, ha Ráday Mihály kellőképpen figyelt volna, nem azt mondta, hogy a címeket fogja ismertetni, hanem a tárgyat, és ennek megfelelően járt el.

Az ülés tárgysorozatának elfogadása

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Ezek után javaslatot teszek a ma kezdődő ülés tárgysorozatára.

A frekvenciagazdálkodásról szóló törvényjavaslat a 4549-es szám alapján.

A lágymányosi Duna-híd és csatlakozó úthálózata megvalósítását indítványozó országgyűlési határozati javaslat, az 5240-es szám alapján.

Az útalapról szóló törvényjavaslat a 4542-es szám alapján.

A kárpótlási jegyek életjáradékra váltásáról szóló törvényjavaslat a 3870-es szám alapján. (Folyamatos zaj.)

Csendet kérnék szépen.

Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényjavaslat a 3413-as szám alapján.

Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat az 5166-os szám alapján.

És ekkor A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényjavaslat zárószavazása a 3361-es szám alapján.

Ezt követően A nemzeti gondozásról szóló törvényjavaslat az 5057-es szám alapján.

Majd A Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló törvényjavaslat a 3630-as szám alapján.

Majd A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról rendelkező,

az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló, illetve

az állam vállalkozói vagyonára vonatkozó törvényekkel összefüggő jogszabályok módosítását indítványozó három törvényjavaslat a 4972-es, 4973-as és 4974-es számok alapján.

Majd - rövidített címet mondok - A Magyar Köztársaság Kormánya s a Brazil Köztársaság kormánya között 1986. június 20-án aláírt egyezmény kihirdetéséről szóló országgyűlési határozati javaslat az 5360-as szám alapján, illetve

ugyancsak rövidített címet mondok - A Magyar Köztársaság Kormánya és a Koreai Köztársaság kormánya között az 1989. évi március hó 29. napján aláírt egyezmény kihirdetéséről szóló országgyűlési határozati javaslat, az 5359-es szám alapján, illetve

interpellációk és kérdések.

(15.50)

Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e az ülés tárgysorozatára tett javaslatomat. Most kérem szavazatukat! (Szavazás.) Köszönöm.

Az Országgyűlés - 3 államtitkári szavazattal - 222 szavazattal 2 ellenében, 1 tartózkodás mellett a tárgysorozati javaslatot elfogadta.

Amikor felhívom szokás szerint a figyelmét képviselőtársaimnak, hogy a napirendi pontok tárgyalására lehetőség szerint az előterjesztett napirendi javaslatnak megfelelő ütemezés szerint kerül sor, külön is tájékoztatom képviselőtársaimat arról, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényjavaslat végszavazására a kései bizottsági ülés folytán a holnap reggeli időpontban kerül sor. Így lehetőség lesz arra, hogy a bizottság nemrég véget ért üléséről készült jelentést képviselőtársaim még tanulmányozhassák.

A frekvenciagazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Most soron következik a frekvenciagazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést 4549-es számon kapták kézhez képviselőtársaim.

Felkérem Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert, a napirendi pont előadóját, tartsa meg előterjesztő beszédét.

Siklós Csaba, közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, a napirendi pont előadója

SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:

SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1896 márciusában a világon elsőként továbbított rádiótávirat történelmi jelentőségű volt. Az üzenet egyetlen nevet, az elektromágneses hullámok kutatásában múlhatatlan érdemeket szerzett tudós, Heinrich Hertz nevét tartalmazta. E kísérlettel kezdetét vette a távközlés e rendkívül dinamikusan fejlődő ágának még napjainkban is tartó diadalútja.

A műszaki fejlődés rendkívüli gyorsaságát mutatja, hogy 1897-ben 14 km, 1899-ben több mint 100 km volt az áthidalható távolság, és 1910-ben létrejött a rádió-összeköttetés Európa és Észak-Amerika között. Mindezt a Hertz által vizsgált elektromágneses hullámok - közismert elnevezéssel a rádiófrekvenciák - tették lehetővé. 1906-ban harminc ország részvételével sor került az első nemzetközi rádiótávíró értekezletre. Itt fogadták el a ma már mindenki által ismert nemzetközi vészjelzést is, az S.O.S. jelet. E jelzés gyakorlati használatának elhúzódása bizonyítottan közvetlen oka volt a Titanic 1912-ben bekövetkezett katasztrófáját követő mentés késői megkezdésének és több mint másfél ezer ember halálának.

Az 1912-ben Londonban rendezett második nemzetközi rádiótávíró értekezleten aláírt egyezmény már kimondta, hogy rádióállomásokat úgy kell telepíteni és üzemeltetni, hogy azok egymást ne zavarják. 1927-ben Washingtonban készítették elő az első frekvenciakiosztást, majd 1947-ben létrehozták a nemzetközi frekvencia-nyilvántartási bizottságot az egyes országok érdekeinek nemzetközi összehangolására. A rádióhullámok felfedezése, tulajdonságaik megismerése rendkívüli fejlődést eredményezett a tudomány és az ipar egyes területein. A felfedezés gyökeres változásokat hozott többek között a csillagászat, a navigáció, a haditechnika, a gyógyítás, s nem utolsósorban a távközlés területén. Az elektromágneses rezgések ugyanis alkalmasak információk hordozására, és ez lehetővé teszi távközlési célú hasznosításukat is.

A rádióhullámok az elektromágneses hullámok meghatározott tartományát képezik. Bizonyos feltételek mellett képesek a légüres térben, a levegőben, illetve az anyagok egy részében különböző mértékben terjedni. A rádióhullámok különböző célú felhasználásai erőteljes hatást gyakorolnak az emberek életére, kapcsolatrendszerére, szokásaira, a társadalom politikai, gazdasági és kulturális életére.

A társadalmak egyre nagyobb mennyiségű és sebességű információ továbbítását igénylik. A fizikailag rendelkezésre álló rádiófrekvenciás tartomány korlátozott nagyságú. Ezért az igénybe vehető frekvenciasávokban egy adott területen csak korlátozott számú berendezés működhet. A frekvenciakészlet nemzetközi természeti erőforrás, a nemzet kincse, amellyel tervezetten és ésszerűen kell gazdálkodni.

A frekvenciagazdálkodás meghatározott műszaki és igazgatási tevékenységek összehangolt egysége. Kezdetben a kevés számú tengeri és földi rádiótávíró állomás működési feltételeit kellett biztosítani. A ma működő és a holnap megjelenő igényeket azonban szinte felsorolni is lehetetlen. A jelenlegi feladat a távbeszélőjeleket továbbító földi és műholdas mikrohullámú összeköttetés, a rádiótelefon-szolgáltatás, a személyhívás, a CB-berendezések, a repülőgépek irányítása, légi és tengeri katasztrófák esetén a segélyhívás, és a sáv egy kis részében a rádió és a televízió műsorszórás zavartalan működésének biztosítása.

Már ebből is érzékelhető, hogy a rendkívül sokféle rádiótávközlési tevékenység összehangolása pontosan szabályozott, fegyelmezett, gondos munkát követel. A rádióhullámok fizikai sajátosságaiból adódóan elkerülhetetlen az egymásra hatás az azonos és különböző rádiószolgálatok között, függetlenül attól, hogy saját vagy más országok rádiószolgálatáról van-e szó.

Ezt a munkát az önálló országokra osztott Európában csak szomszédainkkal együttműködve végezhetjük eredményesen. Ezért a hazai szabályozásunk nem lehet független a nemzetközileg elfogadott elvektől, nem hagyhatja figyelmen kívül mások érdekeit és lehetőségeit sem. Adott és korlátozott körülmények között kell biztosítani az ország rádiótávközlési igényeit, s így kell kielégítő lehetőséget teremtenünk a gazdaság, a társadalom fejlődéséhez, a tájékoztatás, a kultúra terjesztéséhez.

A frekvencia olyan nemzeti kincs, mely használata során nem semmisül meg. Azonban a helytelen, pazarló igénybevétele vagy kihasználatlanul hagyása egyaránt kárt okoz a gazdaságnak és a társadalomnak. A véges mennyiségű frekvencia használatát nemcsak a polgári távközlés, hanem az ipar, az orvostudomány, a honvédelem és nemzetbiztonság, a közigazgatás egyaránt igényli. E nemzeti tulajdon megőrzéséért és hatékony használatáért az állam a felelős.

A frekvencia-felhasználás és -gazdálkodás szabályait tehát önállóan, az egyes szakterületektől függetlenül magas szintű jogszabályokban kell rögzíteni. Ezt kívánjuk megvalósítani az önök elé terjesztett törvényjavaslattal.

Tisztelt Ház! A frekvenciagazdálkodás feladata a különböző rádióeszközök működtetéséhez szükséges frekvenciasávoknak és sugárzási jellemzőknek a meghatározása és ellenőrzése. Célja az igények lehető legnagyobb mértékű kielégítése, valamennyi rádiós eszköz zavartalan működésének biztosítása.

(16.00)

A rádiófrekvenciás tartománynak mint természeti erőforrásnak a hatékony kihasználása és kellő védelme nemzeti érdek. A frekvenciagazdálkodásnak meg kell teremtenie a lehetőségeket a termelést, a kereskedelmet, a kulturális tevékenységet, a magánéletet támogató rádiótávközlés megvalósítására.

Figyelembe kell vennie az állam irányításához, a nemzet biztonságához, az ország védelméhez szükséges távközlés igényeit, és meg kell teremtenie e két fő felhasználási terület közötti helyes arányokat. Elő kell segíteni a távközlés piacának minél gyorsabb kialakulását, a távközlési monopólium minden fajtájának megszüntetését.

A törvényekben biztosított eszközök igénybevételével meg kell teremtenie és fenn kell tartania a rendet a rádiótávközlésben. A frekvenciagazdálkodás azonban nemcsak az engedélyezés vagy tiltás adminisztratív eljárását jelenti, hanem tervezést is, részvételt a frekvencia-felosztás nemzetközi tevékenységében. Ezeket a feladatokat ma Magyarországon csak centralizált, független és megfelelő szintű, kellő súlylyal és hatáskörrel rendelkező frekvenciagazdálkodás képes megoldani. Ugyanakkor meg kell szüntetni a frekvenciagazdálkodás körül kialakult félreértéseket, el kell kerülni a hatósági jogkörrel való visszaélés gyanúját is. Erre a széles nyilvánosság bevonása, az adatok, döntések, határozatok kihirdetése, a jogorvoslati lehetőségek teljes körű biztosítása a legalkalmasabb.

Végezetül: a frekvenciagazdálkodásról szóló törvényjavaslat kidolgozásakor figyelembe vettük a nemzetközi szervezetek ajánlásait, az Amerikai Egyesült Államok és Európa több államának tapasztalatait is. A társadalom különböző csoportjainak véleményét nyilvános vitákon és az egyes szervezetektől, intézményektől kért vélemények alapján ismertük meg.

Egy európai színvonalú, demokratikus frekvenciagazdálkodás kialakítása és működési feltételeinek megteremtése volt a cél, amikor a most önök elé terjesztett törvény tervezetét elkészítettük. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a frekvenciagazdálkodási törvényjavaslat összefüggéseit és hatását alaposan vitassa meg és a vita után fogadja el. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Vitarendünk a következő. Először az érdekelt bizottságok, illetve azok előadói ismertetik álláspontjukat, majd az egyes képviselőcsoportok vezérszónokai következnek.

Elsőként megadom a szót Hatvani Zoltánnak, a gazdasági bizottság előadójának.

Felszólaló: Dr. Hatvani Zoltán, a gazdasági bizottság előadója

HATVANI ZOLTÁN, DR. a gazdasági bizottság előadója:

HATVANI ZOLTÁN, DR. a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági bizottság megvitatta a frekvenciagazdálkodásról szóló törvényjavaslatot, hosszabb vita után, többségi szavazással a törvényjavaslatot általános vitára ajánlja a tisztelt Országgyűlésnek. Köszönöm szépen.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Szólásra következik Kulin Ferenc, a kulturális bizottság elnöke:

Felszólaló: Dr. Kulin Ferenc, a kulturális, oktatási, tudományos, sport-, televízió és sajtóbizottság elnöke

KULIN FERENC, DR. a kulturális, oktatási, tudományos, sport, televízió- és sajtóbizottság elnöke:

KULIN FERENC, DR. a kulturális, oktatási, tudományos, sport, televízió- és sajtóbizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! A kulturális bizottság szintén megtárgyalta a frekvenciatörvény tervezetét, s minekután nyomatékosan hangsúlyozta, hogy ez a törvénytervezet szoros összefüggésben van az ugyancsak beterjesztett médiatörvény-tervezettel, a törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak minősítette. (Egy-két taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Az alkotmányügyi bizottság részéről Balás István alelnök kíván szólni.

Felszólaló: Dr. Balás István, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság alelnöke

BALÁS ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság alelnöke:

BALÁS ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság alelnöke: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Az alkotmányügyi bizottság is megtárgyalta a közelmúltban a törvényjavaslatot. Alkotmányossági szempontból kifogást nem emelt, saját kompetenciáját a bizottság nem lépte túl, ennek megfelelően általános vitára alkalmasnak találta. Köszönöm.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Szólásra következik Katona Kálmán, a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka.

Felszólaló: Katona Kálmán, az MDF-képviselőcsoport nevében

KATONA KÁLMÁN (MDF)

KATONA KÁLMÁN (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A frekvenciagazdálkodás nem egy igazán izgalmas téma, inkább műszaki jellegű probléma, de ez a törvény mégis - azt hiszem - nagyobb figyelmet érdemel annál, minthogy üres ház előtt kelljen elmondanom mondanivalómat.

Először is a legfontosabb, amit le kell szögeznünk, az, hogy a frekvencia olyan természeti kincs, amelynek mennyisége korlátozott, és csak a technika fejlődésével bővülhet az a kör, amelyre kiterjed. Egy korábbi távközlési, illetve frekvenciatörvény 20 megaherzig foglalkozott a frekvenciákkal, most 4 gigaherznél járunk, de ez sem elég. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a frekvencia világszerte hiánycikknek számít, ezért nagyon gondosan kell eljárnunk azzal kapcsolatban, hogyan használjuk fel, illetve hogy olyan szabályozást valósítsunk meg, amely biztosítja azt, hogy ne menjen veszendőbe frekvencia, illetve ne legyen kihasználatlanul.

Ez a törvény ún. eljárási szabályzat jellegű törvény, szemben a távközlési törvénnyel, amely egy kerettörvény volt. Ez egy viszonylag szűk kört ölel fel és ennek a területnek részletes szabályozásával foglalkozik. Ki kell hangsúlyoznom, hogy ez nem a rádió- és televízió-műsorszórás törvénye, itt ez a témakör, maga a műsorszórás csak egy kis szegmense. Valójában a rádiótávközlés teljes területét felöleli és az iparnak azokat a területeit is, ahol rádiófrekvenciát használnak fel.

A törvénytervezet melléklete csak a rádiófrekvencia-forgalmazás területét 38 tételben sorolja fel, ez is jellemzi azt, hogy milyen széles skáláról van szó, egészen a navigációtól az orvosi műszergyártás területéig.

Az első rendkívül nagy feladata ennek a törvénynek egy olyan nyilvántartás elkészítése, amely minden frekvenciát tartalmaz és ugyanakkor mindenki számára nyilvános. A mai napig a frekvencia körül olyan titkok lebegnek, mintha valamilyen titokzatos, nem mindenki számára tudható információk lennének. A világban - a fejlett világban, így mondanám - üzleti forgalomban kaphatók azok a táblázatok, amelyek azt tartalmazzák, hogy melyik frekvenciát ki használja, egészen az elhárításig, honvédségig, rendőrségig bezárólag.

Tehát még egyszer hangsúlyoznom kell, az egész frekvenciagazdálkodási törvény alapkérdése a nyilvánosság. A másik pedig az a kérdés, hogy az elosztás egész menete a közösség szeme láttára történjen, és az érdekképviseletek megfelelő teret kapjanak abban, hogy miképpen szólnak bele az elosztásba.

A frekvenciasávokat két nagy részre osztjuk. Az egyik a nemzeti, a polgári frekvenciák, a másik pedig a kormányzati frekvenciák.

Ennek a törvénynek az első nagy problémája az, hogy ki ossza el ezeket a frekvenciákat? A törvény javaslatot tesz egy ún. nemzeti frekvenciagazdálkodási tanácsra, amelyet a Kormány hoz létre és amelyet tanácsadó szervezetként határoz meg. Ez a testület döntené el, hogy a frekvenciasávok közül melyek kerülnének polgári és melyek kormányzati hatáskörbe. A kormányzati hatáskört természetesen nem úgy kell érteni, hogy a Kormány saját használatára jutó frekvencia, hanem a kormányzati egy olyan átfogó név, amelybe beletartozik a honvédelem, a nemzetbiztonság, az információs hivatal, a Belügyminisztérium és egy kis része a Kormány saját hatáskörébe tartozó frekvenciák.

Ennek a testületnek az összetétele, szerepe véleményünk szerint a törvényben nem eléggé meghatározott, nem tudunk azzal a megfogalmazással mit kezdeni, hogy "véleményezi a Kormány számára...", nem tudom, mi van akkor, ha ez a testület olyan döntést hoz, amelyet a Kormány nem fogad el, mi történik akkor? Tehát itt egy nagyon kényes kérdés, úgy látom, hogy nyitva van.

(16.10)

Az összetételével kapcsolatban is vannak aggályaink. Arra törekszik a törvény, hogy széles társadalmi rétegeket vonjon be ebbe a bizottságba, elsősorban szakmai rétegeket. Ugyanakkor olyan fontos szereplőről feledkezik meg, mint az ipar képviselete. Egyáltalán nem szerepel; valahol tudomány, technika, ilyen címen van egy lehetőség, de azt hiszem, hogy ezt markánsan ki kell fejezni, hogy a gyártó iparnak nagyon fontos, hogy részt vegyen a frekvenciakiosztásban, mert a további fejlesztésekre ez rendkívül nagy hatással lehet.

Tehát a polgári és a kormányzati frekvenciák elosztása utáni probléma viszonylag rendezett. Az egyiket a Frekvenciagazdálkodási Intézet hatáskörébe sorolja a törvény, amely a minisztérium alá tartozik; a kormányzati frekvenciákat azonban - megint csak úgy érzem -, hogy "lógni" hagyja, nem határozza meg, hogy melyik legyen az a tárca, amely végül is kezeli. Egy biztos, hogy a frekvenciagazdálkodás nem tartozhat több frekvenciagazdálkodóhoz, legalábbis a legrosszabb esetben - így fogalmazzam, hogy legrosszabb esetben - kettőhöz lenne szabad tartoznia, mert ha kettőnél több gazdálkodó van, nagyon nagy az esély arra, hogy az osztozkodás után felhasználatlanul maradnak frekvenciák, amire tudomásom szerint most is van gyakorlat. Megkapja a kormányzat, és nem biztos, hogy kihasználja, de tartalékol. Tehát feltétlenül fontos lenne, hogy a kormányzat határozottan megjelöljön egy olyan minisztériumot vagy testületet, amely a kormányzati frekvenciák kezelését végzi, és megfelelő szakmai, műszaki feltételekkel rendelkezik. Tudomásom szerint ilyen pillanatnyilag a Honvédelmi Minisztérium, másnak ilyen lehetősége nincs. Nem világos számomra, hogy a törvényből miért maradt ki ez a meghatározás.

A frekvencia-kijelölés kérdéséről kellene még szót ejteni. Ezt azért mondom el, mert félreérthető annak, aki nem ismeri a frekvenciagazdálkodás belső ügyeit, hogy a frekvencia-kijelölés nem azt jelenti egyértelműen, hogy ott fog üzemelni, dolgozni a kijelölt, hanem egy olyan lehetőség, amely a kijelölt frekvenciára való tervezés lehetőségét adja meg, akkor megkapják a megfelelő információkat, és körülbelül egy év szokott lenni az az idő, ami alatt a tervezési munkát el lehet végezni és akkor a végleges engedélyért folyamodni.

Nem azonos a műsorelosztás és a műsorkészítés kérdése. Azt hiszem, az világos, hogy önállóan műsorszórással foglalkozhat testület vagy több gazdasági szervezet; és a műsorkészítés, amelyet várhatóan nagy indulatok fognak kísérni, egy másik törvény keretén belül kerül szabályozásra, ez a médiatörvény.

A törvénytervezet határozottan foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy melyek az állam feladatai. Nagyon hosszú a sor, nem kívánom elmondani. Csak néhány olyan elemet emelnék ki, amely feltétlenül tartozik minden választópolgárra, közérzetére - a műszaki, gazdasági paramétereken túlmenően, és ezek a minőségvizsgálat, zavarelhárítás, mérőszolgálat, amelyek megelőzik azt, hogy a lakossági szolgáltatásokban minőségi romlás következzen be.

A törvény feladatát egy körfolyamatban lehetne jellemeznünk, amelyet úgy tudnánk elkezdeni, hogy először elkészül egy nyilvántartás. Ez a mindenre kiterjedő nyilvántartás mindenki által megismerhető. Ebből kiderül, hogy hol vannak lehetőségek, hol vannak szabad frekvenciák, illetve mely frekvenciát pillanatnyilag ki foglal el. Ez azért nagyon fontos, mert vannak indokolatlanul foglalt frekvenciák, tehát egy frekvencia-ártrendezésre is szükségünk lesz. Természetesen ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha egy korrekt, mindenre kiterjedő nyilvántartás elkészül. A nyilvántartás ismeretében lesz lehetőség kérelemmel fordulni frekvenciatartományért; a kérelem elbírálása után műszaki elemzés, nemzetközi koordináció következik, amely azért rendkívül fontos, mert a frekvenciák világszerte felosztottak, az egymásra gyakorolt hatásukat mindig figyelembe kell venni, és a nemzetközi konferenciák várható alakulását is a későbbi engedélyek kiadásánál mindenképpen szem előtt kell tartani, illetve rendkívül fontos kormányzati feladat ezeknek az alakításában való részvétel és a hosszú távú tervezés folyamatos jelzése a műszakiak felé.

A törvénynek közvetett és közvetlen haszna van. A közvetett haszna az, hogy a frekvencia mint termelőerő minél nagyobb számban kerüljön felhasználásra, minél több rádióval kapcsolatos technika tudjon megvalósulni, a távközléstől kezdve a rádióforgalmazás és az ipar területéig. A közvetett haszna pedig a frekvenciáért kapott használati díj. Ezt a közvetett hasznot megfelelő előrelátással, gondossággal kell kezelni. Mérlegelni kell, hogy milyen területre kérik, az árát aszerint kell megszabni; lehet szociális, egyéb társadalmi szempontokat is figyelembe venni a használati díj kiszabásánál. Mindenképpen indokolt azonban a használati díj meghatározása. A korábbi időkben az Egyesült Államokban úgynevezett lottóelven határozták meg, hogy kié legyen a frekvencia az igénylők közül. Előfordult, hogy több mint száz igénylőt tartottak nyilván egy frekvenciatartományra. Sorsolást rendeztek, és a sorsolás eredményeként a győztes boldogan "vitte" - hát nem fizikai értelemben - a fekvenciáját, és azonnal rájött, amint megkapta az engedélyt, hogy pénz van a kezében, amiért több mint százan versenyeznek, az eladható. Rögtön ő maga rendezett árverést; és így jött rá az Egyesült Államok szenátusa is arra, hogy ez egy olyan érték, amelyet árverés útján értékesít és nem sorsolás útján.

Rendkívül fontos a távközlési törvény, a frekvenciagazdálkodási törvény és a médiatörvény összhangja. Jelenlegi állapotukban a törvények összehangoltak, de nagyon figyelni kell, hogy a módosító indítványok elfogadása során nehogy kinyíljon valamiféle lehetőség egyik vagy másik rovására, tehát folyamatos összehangolásra van szükség a kijátszhatóság ellen.

Még egy kérdést szeretnék megemlíteni, ez pedig a frekvenciagazdálkodási alap kérdése. Hasonlóképpen a távközlési alaphoz meggondolandó, hogy a törvényben egy olyan alapot képezzünk a frekvenciagazdálkodásból jövő bevételekből - tehát nem a költségvetésből, hanem a frekvenciagazdálkodás bevételeiből -, amelyből a sávátalakítás költségeit fedezni tudnánk azoknak a már kiosztott frekvenciáknak a visszavétele esetén, amelyeket indokoltnak tartunk, valamiféle kárpótlás jelleggel; a másik pedig a szociális jellegű frekvencia-kiosztások vagy frekvenciával kapcsolatos engedélyek kiadásánál ennek az alapnak a támogatása indokolt lehet. Gondolok itt rosszul ellátott térségek akár rádióval, tévével való ellátásának javítására, mentők vagy karitatív tevékenység támogatására.

Végezetül a törvénynek egy nagy hiányosságát emelném ki, de ez a hiányosság természetesen még pótolható, hogy kimaradt az érdekvédelmi szervezetek határozott bevonása a frekvencia-kiosztás alakításába. Amilyen jól megfogalmazódott a távközlési törvényben, olyan mértékben hiányzik ebből a törvényből, tehát ezt mindenképpen pótolnunk kell.

A fentiek figyelembevételével kérem, hogy a törvénytervezetet a módosító indítványok megtárgyalása után támogassák. Köszönöm. (Taps.)

(16.20)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt folytatnánk tárgyalásunkat, engedjék meg, hogy köszöntsem a díszpáholyban megjelent Henk Voss urat, a holland képviselőház gazdasági bizottságának elnökét, s kívánjam neki, hogy sikeresek legyenek tárgyalásai, és jól érezze magát kíséretének tagjaival együtt Magyarországon. (Taps.)

Szólásra következik Kuncze Gábor, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka.

Felszólaló: Kuncze Gábor, az SZDSZ-képviselőcsoport nevében

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ)

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértek az előttem szólókkal abban, hogy a frekvenciakészlet a nemzet közös természeti erőforrása, oszthatatlan kincse, amellyel szükséges tervezetten és ésszerűen gazdálkodni. A gazdálkodás valóban az állam feladata, a törvényjavaslat ennek a feladatának általánosságban megfelel.

Katona Kálmán képviselőtársammal egyetértek a törvénnyel kapcsolatos kritikáinak a megfogalmazásában, és úgy gondolom, hogy az általa felsorolt hiányosságok módosító indítványokkal kiküszöbölhetők. Az ő mondanivalóját kiegészítendő én néhány további problémára szeretném felhívni a figyelmet.

Említette a frekvencia-kijelöléssel kapcsolatos félreérthető fogalmazásokat Katona Kálmán képviselőtársam. Valóban arról van szó, hogy más a frekvencia-kijelölés és más a rádióengedély. Én annyival egészíteném ki a dolgot, hogy a törvényjavaslat azt mondja, hogy a frekvencia-kijelölés megtagadható abban az esetben, ha a szükséges műszaki feltételek nem állnak fenn. Ugyanakkor azonban szerencsésebb lett volna ezekről valamit mondani, illetve szerencsés lett volna legalább egy mellékletben a kritériumrendszert elhelyezni tájékoztatásul, hogy tudjuk, mi az a rendszer, amiben gondolkodunk. Szükséges ugyanis hangsúlyozni, hogy mi ez alatt a szabályozás alatt tulajdonképpen a frekvenciagazdálkodás területén a közlekedési szabályok felállítását gondoljuk, és abban az esetben, ha valaki ennek a szabályrendszernek megfelel, akkor úgy gondoljuk, hogy automatikusan zöld utat kell kapnia.

A rádióengedély kiadása miniszteri rendelethez van kötve. Itt a miniszteri rendelet szabja meg a feltételeket. A problémánk ugyanaz: szerencsés lett volna ismernünk ezt a miniszteri rendeletet, illetve persze ennek a tervezetét, hogy tudjuk mihez kötni a rádióengedély kiadását.

A rádióengedély visszavonásával kapcsolatban több tételt sorol fel a törvényjavaslat. Ezek közül egyre azt mondja, nevezetesen arra az esetre, amikor a nemzetközi szabályozás megváltozik, hogy ez esetben kártérítés illeti meg az engedélyest, ha visszavonják az engedélyét. Mi úgy gondoljuk, hogy minden olyan engedély-visszavonás esetén kártérítés illeti őt meg, ha az engedély visszavonására nem az ő tevékenysége következtében került sor.

Ha az engedélynél tartunk, akkor fel kell hívnom egy további problémára a figyelmet. A 13. § (3) bekezdése fogalmaz úgy, hogy nem kaphat engedélyt az eljárás befejezését követő három éven belül, aki többek között nagyfrekvenciás jelet keltő berendezést engedély nélkül üzemeltetett. A törvény szövege múlt időben fogalmaz. Én azt szeretném, hogyha ez a három éven belüli szankció nem terjedne ki arra, aki a korábbi időszakban az informális módon meghozott frekvenciamoratórium hibáira felhívandó a figyelmet - ahogy a törvényjavaslat fogalmaz - nagyfrekvenciás jelet keltő berendezést engedély nélkül üzemeltetett, vagyis közösségi célú rádióadási tevékenységet végzett. Lehet, hogy ezt így kell érteni, hogy ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba, és majd az utána következő eseményeket befolyásolja a törvény, és nincs itt a múlt időben visszamenőleges hatály, de szeretnénk, ha ezt egyértelműen kimondaná a törvényjavaslat.

Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy ezzel a törvénnyel még nem oldottuk meg a műsorszórással kapcsolatos problémákat. Erre Katona Kálmán képviselőtársam is kitért. Mert - ahogy ez a törvényjavaslat fogalmaz - csak külön törvényben meghatározott előzetes műsorszolgáltatási engedély birtokában lehet megadni a műsorszórásra vonatkozó engedélyt e törvény alapján, de hát ez itt már egy technikai engedély lesz, és csak az kapja meg, aki a műsorszórásra egyébként engedéllyel rendelkezik. Mindezt azért kell elmondani, mert ez a törvény önmagában ezen a területen nem oldja meg a moratórium kérdését. Nagyon fontos emiatt konszenzusra jutni a rádió- és televíziótörvény még nyitva lévő vitatott kérdéseiben.

A törvényjavaslat a végrehajtási szabályok kidolgozására hat hónapot engedélyez a Kormány számára. Annyi idő telt már el e törvény és más törvények hiányában is, hogy talán szerencsésebb lenne ezt az időtartamot lerövidíteni. Úgy gondolom, nem valószínű, hogy itt most már újakat ki kell találni, ugyanakkor viszont ezen végrehajtási szabályok hiányában esetleg a törvény megfelelő működését akadályozzuk.

Ez a törvény is hatályon kívül helyezi a postáról és távközlésről szóló 1964. évi II. törvényt. Teljes egészében ez is hatályon kívül helyezi, amiből az következik, hogy ezen törvény sem zárható le a postáról szóló, a távközlésről szóló és a rádióról, televízióról szóló törvények lezárása hiányában, mert abban az esetben, ha ez a része életbe lépne, akkor itt a szabályozásban esetleg egy lyuk keletkezne. Erre az Országgyűlés figyelmét szeretném felhívni.

Végül is a törvényhez módosító indítványokat fogunk benyújtani. Úgy látjuk, hogy a felsorolt hibái a törvényjavaslatnak ezek szerint javíthatók. Abban az esetben, ha ez így van, akkor a végén megfontoljuk a törvényjavaslat támogatását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Szólásra következik Németh Béla, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának vezérszónoka.

Felszólaló: Németh Béla, a Független Kisgazdapárt-i képviselők 35 tagú csoportja nevében

NÉMETH BÉLA (a Független Kisgazdapárt-i képviselők 35 tagú csoportja)

NÉMETH BÉLA (a Független Kisgazdapárt-i képviselők 35 tagú csoportja) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénytervezet speciális területet kíván szabályozni, az elektromágneses hullámok bizonyos tartományának használatát. A javaslat preambuluma meghatározza a törvény célját és alapvető formáját. Amennyiben ezt elfogadjuk, úgy már csak jogtechnikai és célszerűségi megfontolások maradnak. Mivel azonban a preambulum szövege egyáltalán nem magától értetődő, célszerű a preambulum szövegét elemezni. Ennek érdemi részét most megismétlem.

Az elektromágneses rezgés rádiótávközlési, valamint ipari, tudományos, orvosi és háztartási célokra szolgáló frekvenciás tartományok kizárólagos állami tulajdon, amelyet nemzeti és nemzetközi szinten védeni kell, és amellyel a frekvencia-felhasználás tervszerűségének, egységének biztosítása érdekében gazdálkodni szükséges. A mondat számos megjegyzése érdemel vizsgálatot. Néhány kérdést itt most felsorolok.

1. Mi itt a kizárólagos állami tulajdon tárgya?

2. Valóban fennáll-e a kizárólagos állami tulajdon, és akár igen, akár nem, ez célszerű-e?

3. Valóban szükséges-e a frekvencia-felhasználás tervszerűsége és egysége?

Előrebocsátom, hogy bár az idézett megfogalmazást nem tartom különösen szerencsésnek, a tulajdon tárgya meghatározható és formája indokolható.

Mi is a kizárólagos állami tulajdon tárgya? A preambulum szerint a kizárólagos állami tulajdon tárgya az elektromágneses rezgések valamilyen nagyfrekvenciás tartománya. Szokásos, hogy egy tartomány valamiféle tulajdonban legyen, mondjuk államiban. A szokás esetében azonban a tulajdon tárgyát képező tartomány egy földdarab, melynek tulajdonlása már a 12 táblás törvény óta megszokott.

(16.30)

Itt viszont a tartomány átvitt értelmű. A törvény címe és későbbi szövege végig frekvenciagazdálkodást emleget, tehát a kizárólagos állami tulajdon tárgya a frekvencia, illetve bizonyos frekvenciák.

De mi is az a frekvencia? A frekvencia magyarul rezgésszám, esetünkben az elektromágneses rezgések rezgésszáma. A preambulum szerint tehát az elektromágneses rezgések bizonyos rezgésszámai képeznek kizárólagos állami tulajdont - ami a tulajdonnak legalábbis szokatlan formája. A frekvencia egy természeti vagy mesterséges jelenség mérhető adata, olyan, mint például valaminek a hőmérséklete. Mármost, általában nem szokás hőmérsékleteket állami tulajdonná nyilvánítani - hacsak nem azért, hogy adót lehessen szedni annak élvezőjétől. Tehát magát az elektromágneses rezgések egy tartományát nemigen tudja senki állami tulajdonban tartani.

De miért van szükség a frekvenciagazdálkodás szabályozására? Az elektromágneses hullámok természetéből adódóan egyetlen központi adóval egy nagy összefüggő területet csak hosszú és középhullámon lehet besugározni, ami összesen 100-200 komolyabb adót tesz lehetővé. Ultrarövidhullámon elvileg egy belátható területen is ennél több adó férne el, viszont országnyi területen átjátszó hálózatot kellene kiépíteni. Az URH-adók lehetséges számát csökkenti az, hogy ugyanezt a tartományt használják a sokkal szélesebb sávú tévéadók, valamint tartományokat kell szabadon hagyni a rádiótelefonoknak, CB-adóknak.

A mikrohullámok terjedési tulajdonságai sokkal rosszabbak: egymás zavarása irányított nyalábok esetén kicsi, mert azok egymást elkerülik. Hosszú és középhullámok ilyen irányítása gyakorlatilag lehetetlen. Az URH- és mikrohullámok parabolaantennákkal jól irányíthatók, ilyen nyalábokkal azonban általános használatra való adás nem továbbítható, csak valamilyen központi antennák érhetők el, ahonnan vezetékkel vihető tovább az adás.

Az eddigiekből következik, hogy egymás zavarása nélkül csak véges számú és nem túl sok rádió- és tévéadó létesíthető. E határ túllépése esetén az új adó egy régi vételét akadályozza, de saját vétele nem lesz jó. A használható frekvenciasávok számának tehát van egy politikai rendszertől, politikai filozófiától vagy pártállástól független felső határa. Ezen ravasz és drága technikák valamit javíthatnak, de a létezés, az tény. A létező tény tagadása pedig célhoz nem vezet: semmibevétele esetén a rádió-műsorszórás sikertelenné válik. Ez esetekben az első bizonyos számú adó létrejön, aztán a működőket az újak zavarni kezdik, amiért a régiek perelni próbálnak. Rendezetlenség esetén az ököljog uralkodna el, míg sikeres perek esetén az elsők monopóliumot szerezhetnének a műsorszórásra. A zűrzavar nyilván nem célszerű; a korán indulók későbbi monopóliumának megítélése a politikafilozófia része. Ha az állam a kérdést bárhogyan, de egyértelműen rendezi, az azzal a jogbiztonságot szolgálja. Ha az állam engedélyhez köti a frekvenciák igénybevételét, azzal befolyásolhatja a monopóliumok kialakulását, és bizonyos fajta engedélyezési eljárással ezek kialakulását meg is gátolhatja. Kívánatos fajtája a szabályozás-kiválasztásnak politikai filozófia kérdése.

A kisárutermelőket képviselő pártnak, mint a Kisgazdapártnak, célszerű támogatni egy közszolgálati nemzeti adóhálózat létét, amely megbízható központi információkat nyújt az egyes polgároknak. Ha a frekvenciagazdálkodás nincs, az üzleti adók hamar betöltik a használható sávokat, és a nemzeti hálózat tovább nem építhető.

Az elmondottakból világos, hogy miért kell gazdálkodni a használható frekvenciákkal, és a beszórt terület nagysága indokolja, hogy miért legalábbis nemzeti szinten. Fennmarad azonban még egy kérdés, mi lehet esetünkben a szabályozás tárgya, és mi képezhet kizárólagos állami tulajdont, ha a nemzetet képviselő állam a szabályozást a tulajdonos jogosítványain keresztül végezhetné célszerűen. Nyilvánvaló, hogy a frekvenciát a maga fizikai valójában még birtokolni sem lehet, nemhogy tulajdonban tartani. Amit tulajdonba vagy birtokba lehet venni, az az adott frekvencia használatához való jog. Ennek középkori analógja a király által osztogatott kiváltság, modern megfelelői olyan megfoghatatlan tulajdonok, mint a szerzői jog.

Tisztelt Ház! Szerintem a tulajdon tárgya köznapi fogalmazásban a frekvenciahasználat joga, aminek szabályozott elosztása kiküszöböli egymás zavarását.

Középhullámon a hullámok távolra jutnak, ezért nemzeti egyezmények szabályozzák a frekvencia-felhasználást, és a tartomány gyakorlatilag már megtelt. A frekvenciagazdálkodás szabályozásának vizsgálata során a hazai előzmények vizsgálata nem vezetne messze. A magántulajdonon alapuló rendszerek idején - tehát kb. 1947-ig - a használható frekvenciákban még nem volt szűkösség. Utána az állam nem a frekvenciák elosztójaként szabta meg a rádióállomások helyét és fenntartóját, hanem egyéb módon és politikai meggondolásból.

Az eddigekből nyilvánvaló, hogy a természeti törvények nem teszik lehetővé a kibúvást a szűkösség alól, tehát szabályozni ajánlatos. Ezek után széles nemzetközi összehasonlítás felesleges, mert a fizika törvényei a földön mindenhol azonosak - csak megemlítem két olyan liberális mintaország esetét, mint Nagy-Britannia és az Egyesült Államok. Nagy-Britannia széles körű rádióműsor-szórására a BBC-nek évtizedekig monopóliuma volt. A tévéadásra a 60-as években a BBC mellett az üzleti ITV is engedélyt kapott. Az utolsó években a szabályozás kevésbé lett szigorú. Az Egyesült Államokban az állam nem tarthat fenn hazai műsorszóró hálózatot, kivéve a szükségállapotban beinduló adókat. Az Amerika Hangja rövidhullámú hálózat, és az amerikai vevőkészüléken általában nincs rövidhullám - viszont a frekvenciahasználati jogokat a magánvállalkozóknak szigorúan szabályozott pályázati rendszerben osztja el. Az elosztás módja az eltérő társadalmi viszonyok és az ország egészen más mérete miatt itt most számunkra nem fontos.

Tisztelt Ház! A tervezet szövegének részletes véleményezését majd a részletes vitában, a módosító indítványok kapcsán fejtem ki. Most még csupán két megjegyzést kívánok tenni.

A melléklet 19. pontjában a definíció a rádióállomások közé sorolja a rádiócsillagászati szolgálatot is. E helyt valamilyen fogalmi zavar van: rádiócsillagászati szolgálat nincs - a rádiócsillagászat tudományos kutató tevékenység nem szolgáltatás vagy közhasznú hálózat. Továbbá, amit rádiócsillagászatnak hívnak, az túlnyomórészt passzív, azaz csak rádióvétel, ami rádiótávcsövekkel történik. Ilyen tevékenység frekvenciát nem használ, ezért analóg a 17. § 1. pontjában kivételként említett műsorvevőkkel. Ilyen tevékenység frekvenciaengedélyhez kötése felesleges, mivel adott frekvencián sugárzást nem kelt, továbbá lehetetlen, mert a rádiócsövek egy része többféle frekvencián is észlel. Ezért mindezek alapján a rádiócsillagászat törlését javaslom a melléklet 19. pontjából.

A melléklet 29. pontjában a szöveg a törvény hatálya alá tartozó frekvenciák alsó határát 3 kiloherzben állapítja meg. E frekvenciához 100 kilométer hullámhossz tartozik. Ilyen jelekkel rádiótávközlés soha nem folyt - és nem is fog -, mivel ilyen jelek leadásához és vételéhez több tucat kilométeres antenna kellene. Ilyen frekvenciák elosztása felesleges - bár, persze, gyakorlatilag bajt sem okoz. A közhasznú rádióvevők 150 kiloherz alatt nem működnek. A rendelkezésemre álló táblázat a sáv alsó határát 30 kiloherznél adja meg. Valószínűtlen, hogy a 3 és 30 kiloherzes tartomány katonai célokat szolgálhat.

Összefoglalva: a tervezetet egészében alkalmasnak tartom. Javaslom a preambulum átfogalmazását az elmondottak szerint, tehát arra tekintettel, hogy a frekvencia helyett mi az, ami a tulajdon tárgya lehet - mondjuk, a használati jog. Javaslom annak megfontolását, hogy vajon nem ennek a törvénynek kellene-e kimondani, hogy bizonyos frekvenciákat el kell különíteni az állampolgárok személyes használatára - személyi adó-vevők, CB-rádiók és effélék -, amely sávokon, persze, az állam nem tudja garantálni ezek zavartalan működését.

(16.40)

Tisztelettel ennyiben kívántam a Kisgazdapárt részéről a frekvenciatörvény általános vitájában hozzászólni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Szólásra következik Pál László, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka.

Felszólaló: Pál László, az MSZP-képviselőcsoport nevében

PÁL LÁSZLÓ (MSZP)

PÁL LÁSZLÓ (MSZP) Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én nagyon meglepő bejelentéssel szeretném kezdeni a törvénytervezethez való hozzászólást: alkalmasnak tartom tárgyalásra ezt a törvényt. Úgy vélem, van mód arra, hogy a bizottsági munkában és a képviselő urak hozzászólása alapján feltételezhető módosító indítványokkal átalakítva, javítva egy jó törvény szülessen ebben a témakörben.

Úgy vélem, hogy mindaz az eljárási rend, mindaz a szervezeti rend, amelyet a törvény javasol a frekvencigazdálkodás alapjainak a lerakása során, elfogadható alap, ezen kisebb módosításokkal végig tudunk menni, és a törvény egy jól használható frekvenciagazdálkodási rendszert alkot meg.

Mindemellett vannak gondjaink a törvénnyel. Ezekről a gondokról szeretnék néhány kisebb csokorban tájékoztatást adni.

Először is az egyéb kapcsolódó törvényekkel való összhang, úgy érzem, hogy továbbra is hiányzik. Elhangzott itt már a távközlési törvény tervezetének tárgyalása során, hogy vannak összefüggések a frekvenciagazdálkodási, a távközlési és a médiatörvények között, amely összefüggéseket korrektül meg kell tudnunk fogalmazni, és olyan algoritmusokat, eljárásokat kell rögzítenünk, amelyek biztosítják azt, hogy ne egymásnak ellentétes megoldások, döntések szülessenek.

Úgy érzem, hogy a jelen törvénytervezetet ebből a szempontból javítani kell, hiszen - szemben azzal, amit képviselőtársaim korábban már említettek - a műsorszórással kapcsolatos döntési mechanizmusokról leírtak és a médiatörvényben a műsorszolgáltatásokról leírtak között ellentmondás, pontosabban jelentős lyuk van pillanatnyilag.

A médiatörvény a műsorszolgáltatás feltételeit, engedélyezési rendszerét fogalmazza meg, ugye kétharmados eljárási rendben, ugyanakkor ez a törvénytervezet a műsorszórás, a műsorszétosztás szabályait fogalmazza meg feles törvénykezési rendben. A kettő közötti kapcsolat pillanatnyilag a két törvényből hiányzik, ezt meg kell teremtenünk.

A terminológiára itt utaltam, és ez a terminológiai probléma visszatér az előbb felsorolt három törvény mindegyikében, illetve a közöttük lévő viszonyrendszerben.

A távközlési törvény is használja ugyanazokat a szavakat, helyenként más értelemben, mint a frekvenciatörvény, és a médiatörvény is hasonló szavakat használ, természetesen hasonló, de mégis más tartalommal.

Nagyon komolyan el kéne gondolkodni azon, hogy a koncessziós törvény és ezen törvény között hogyan tudunk összhangot teremteni. Itt bizonyos fokig csatlakoznék a kisgazda-frakció részéről elmondott gondolatokhoz, hiszen egy alapproblémával találkoztunk.

A koncessziós törvény kimondja a frekvenciák kizárólagos állami tulajdonát - nagyon helyesen. Ugyanakkor a koncessziós törvény kimondja azt is, hogy kizárólagos állami tevékenységként, illetve koncessziós tevékenységként végezhető például a rádiótávközlés, például a cellarádiózás, például a személyhívó rendszerek használata és a többi - országos léptékben természetesen.

Na most, ha egy kicsit elmélyedünk ebben a problémakörben, kiderül, hogy az lenne a helyes, ha koncesszióba csak a frekvencia használatát adnánk, az összes többi, a használat módja, az már nem tárgya a koncessziónak. Ez egy ellentmondás a koncessziós törvényben, és szerencse, a Parlamentünk bemutatta azt, hogy kész rugalmasan viszonyulni a törvényeinkben elkövetett hibák kijavításához.

Én azt hiszem, hogy érdemes lesz a bizottsági vitában elmélyülten foglalkozni a koncessziós törvénynek az idevonatkozó szabályaival, és abban az esetben, ha meg tudunk állapodni, akkor esetleg kezdeményezni e tekintetben is a koncessziós törvény módosítását.

A következő törvénytervezet, amelyikre még szeretnék utalni, és amellyel mindenképpen összhangot kéne teremteni, ez a jelen törvénytervezet 21. § (4) és (5) bekezdésében érintett témakör. Ez a két bekezdés elmondja, hogy a frekvenciagazdálkodás keretében az információ ellenőrzésére is sor kerülhet, az adások rögzítésére. Most az adás alatt ne nyilvános rádió- és televízióadásokra gondoljanak, tisztelt képviselőtársaim, hanem például rádiótelefonon leadott személyes beszélgetésekre.

Én azt hiszem, hogy ezeknek az ellenőrzését, ezeknek a felvételi jogát más törvényben kell szabályozni, feltételezem, hogy majd a nemzetbiztonságról szóló törvény keretében. Az természetes, hogy megfelelő szabályok alkalmazása esetén a lehallgatásokra, a rögzítésekre sor kerülhet, de ez nem lehet egy ilyen eljárási jellegű törvénynek, ráadásul az Alkotmánnyal szemben egy feles megoldású törvénynek a tárgya.

Hasonló problémára utal a törvénytervezetnek egy másik pontja is, de azt hiszem, hogy itt is csak terminológiai zavar van, és erre majd áttérnék a következő témacsokorral.

Azt írja a törvénytervezet, hogy a rádióforgalmazás ellenőrzése kizárólagos állami feladatkör. Később a meghatározásokban, tehát a melléklet megfelelő pontjában azt írja az anyag, tehát ha a 21. pontot önök megnézik, azt írja a tervezet, hogy rádióforgalmazás alá tartozik bármely természetű közlemény továbbítása. Ha egyszer azt mondtuk, hogy bármely természetű közlemény továbbítása tartozik ezen kategória alá, és a másik oldalon azt mondjuk, hogy ez a kategória - mármint a rádióforgalmazás - állami ellenőrzés alá tartozik, ez azt jelenti, hogy minden egyes rádión vagy rádió típusú berendezésen - beleértve a telefont - menő közlemény ellenőrzése az itteni definíció értelmében állami feladat. Azt hiszem, hogy ez nem volt a szándékában a törvény fogalmazóinak, de sikerült a terminológia pontatlanságai révén ezt bevezetni a tervezetbe.

Végül a terminológia egyéb kérdéseire szeretnék még utalni, és úgy érzem, hogy itt nagyon sok tennivaló van. Nagy valószínűséggel kizárólagos képviselői munkával ez el sem végezhető. Itt megfelelő tudományos háttér szükséges ahhoz, hogy a terminológiát még egyszer áttekintsük. Csak néhány példát emelnék ki a meghatározások problémaköréből, és azért tartom ezt fontosnak, mert utána az eljárások ellentmondásaiba keveredünk, hogyha a meghatározások között nem csinálunk rendet.

Van egy terminus technicus: azt mondja, hogy nagyfrekvenciás tartomány. Nagyon sok helyen tartalmazza a törvény ezt a meghatározást. Utána a fogalom magyarázatában azt írja, hogy nagyfrekvenciás tartomány a nagyfrekvenciás spektrum két meghatározott értéke közé eső rész. Ezek után megnéztem, hogy mit jelent az, hogy nagyfrekvenciás spektrum - mert a tartományt azt nem értettem, a spektrumot kéne értenem, mert nem szerepel az anyagban. Gondolom, ez szintén nem volt célja a tisztelt fogalmazónak, de hát így sikerült.

Vagy: a rádiószolgálatokat a 26. pont körülbelül 30 tételben definiálja. A 30 tétel többségét én értem, bár meg kell, hogy mondjam, nem mindent, hiszen a rádiószolgálat első pontja mindjárt úgy szól, hogy rádiótávközlési szolgálat. Ezek után megnézi az ember, hogy mit jelent a rádiótávközlési szolgálat, és kiderül belőle, hogy ugyanazt jelenti, mint amit definiálni akartak vele. Ez is önmagába csatlakozik viszsza. Például nem tudom, hogy beilleszkedik-e a rádiótelefon vagy a személyi hívórendszer.

Ugyanebben a felsorolásban, tehát rádiószolgálat címen szerepel egy ilyen meghatározás: biztonsági szolgálat. Hát, gondolom, hogy nem a Nemzetbiztonsági Hivatal munkakörét értette alatta a törvény alkotója. Lehet, hogy egy saját rádióbiztonsági szolgálat is létezik, de egy fogalommeghatározásnál nem lehet ilyen felületesen eljárni. Vagy: különleges szolgálat. Gondolom, különleges szolgálat alatt más országok biztonsági szolgálatait is lehetne érteni, de hát, azt hiszem, ez is eléggé pontatlan.

Tehát az a javaslatom, hogy ezeket a terminológiai problémákat igyekezzünk rendbe tenni, annál is inkább, mert ha nagyon pontosan szeretném kiolvasni a törvényben helyenként leírtakat, akkor eljutunk odáig, hogy nem csak a frekvencia, hanem az én nagyfrekvenciát alkalmazó háztartási készülékeim is kizárólagos állami tulajdonba tartoznak. Tudom, hogy nem ezt kívánták leírni, de a pontatlan fogalomleírásokból ilyen következtetés is származik, beleértve a mikrohullámú sütőt és egyebeket. Azt hiszem, hogy ez nem volt célja a tisztelt tárcának.

Nem szeretném tovább szaporítani a terminológiával kapcsolatos kérdéseket. A dolog lényege az: tárgyalásra alkalmasnak tartjuk az anyagot. Úgy érezzük, hogy nagyon sok munka van más törvényekkel való összehangolásában, és nagyon sok feladat van még a pontos, precíz fogalommeghatározások területén. Köszönöm szépen. (Taps.)

(16.50)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Szólásra következik Molnár Péter, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka.

Felszólaló: Dr. Molnár Péter, a FIDESZ-képviselőcsoport nevében

MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ)

MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ) Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az eddigi szónoklatokat hallva, azt hiszem, hogy én fogom talán a legkeményebb kritikát mondani ezzel a törvénnyel kapcsolatban, de ezt annak érdekében teszem, hogy a törvény átdolgozása után az betölthesse a célját, ugyanis nagyon fontos törvényről van szó, ezt az eddigi szónokok is hangsúlyozták. Más törvényekkel, a távközlési törvénnyel, médiatörvénnyel és más törvényekkel együtt a közeli és távolabbi jövő kommunikációs struktúráját fogják ezek a törvények meghatározni, és ez a modern társadalom életében és így Magyarország életében is egyre inkább kulcsszerepet fog játszani, már most is azt játszik.

Én ezért azt remélem - annak ellenére, hogy itt feles törvényről van szó, ha én is elmondom nagy vonalakban a kifogásaimat, és bizony itt alapproblémákról és alap koncepcionális problémákról is szó lesz, illetve én ilyeneket is kritizálni, említeni fogok -, hogy éppen a dolog stratégiai fontossága miatt a Kormány meg fogja fontolni és a kormánypártok meg fogják fontolni ezeket a jobbító szándékú kritikai megjegyzéseket.

Néhány dolgot, amit mondani szeretnék, az előző szónokok már érintettek, viszont néhány nagyon súlyos problémát a törvényjavaslattal kapcsolatban még nem, vagy csak kevésbé hangsúlyosan, mint ahogy én szeretném azokra felhívni a figyelmet.

Az első problémakör, amiről beszélni szeretnék, a frekvencia felosztása a két nagy tartományra: a kormányzati és a polgári célú tartományokra. Azt hiszem, hogy egy nagyon súlyos probléma, hogy a törvénytervezet csak használja ezeket a kategóriákat, de nem definiálja kellőképpen, és éppen ebből is következően fennmaradhat a jelenlegi helyzet, amikor a ferekvenciák nagyon nagy része közös használatú, kevert használatú, tehát csak a frekvenciák kisebb része, körülbelül egyharmada van elkülönítve vagy polgári vagy kormányzati felhasználásra. A csak polgári felhasználásra elkülönített frekvenciák százaléka egyébként egy számjegyű, erre hadd hívjam fel a figyelmet, és a frekvenciatartomány kétharmada közös felhasználású, ami nagyon rendezetlen helyzetet teremthet. Az egyik ismert példa erre az, hogy a leendő hármas televíziós műsorszóró hálózat egy jelentős része ma még kormányzati célú feladatokat tölt be, így kiépítéséhez meg kell várni, amíg onnan ezeket az eszközöket áttelepítik más frekvenciákra. Úgyhogy ez a keveredés mindenképpen hátrányos, átláthatatlanabb helyzetet teremt, illetve nyilván a kormányzatot hozza előnyösebb helyzetbe, a mindenkori kormányzatot és a kormányzati lobbyt a polgári célú felhasználással szemben.

Felhívnám a figyelmet arra is, hogy egyébként a fejlett nyugati országokban is sokkal kisebb, általában a ferkvenciatartomány kisebb részét jellemzi a közös felhasználás, tehát a polgári és a kormányzati felhasználás keveredése. Tehát azt hiszem, hogy a törvénynek egyértelműen külön kellene választania ezt a két szférát, és a közös felhasználást lehetőleg kisebbségi résszé kellene tenni.

Ezenkívül még csak két apró megjegyzést ehhez a témához, tehát a frekvenciák felosztásához. Azt hiszem, hogy a kormányzati célú felhasználók körét szűkíteni lenne érdemes, nem azonos körbe tartozik a hadászati, titkosszolgálati, biztonságpolitikai célra használatos frekvenciák köre megítélésem szerint az államigazgatás által használt frekvenciák körével például, a nyilvánosságnak is más mércéje vonatkozhat ezekre a külön területekre. Az utóbbiak, az államigazgatási, megfontolandó lenne, hogy ne ugyanúgy kormányzati vagy legalábbis ne ugyanabba a kategóriába tartozzon differenciálatlanul, mint az előtte említett, például titkosszolgálati frekvenciák.

Még egy dolog ezzel kapcsolatban: a frekvencia-felosztással kapcsolatban egy további probléma, megítélésem szerint súlyos probléma, hogy a javaslat lényegében kiveszi a kormányzati célú frekvenciagazdálkodást a törvény hatálya alól, és azt egészében a Kormány döntésére bízza, hogy annak szervezetét, működését hogyan szabályozza. Tekintettel arra is, hogy milyen mértékű, milyen részarányú a kormányzati felhasználás jelenleg Magyarországon a frekvenciatartományból, azt hiszem, a törvény azért bizonyos szinten ebbe a dologba bele kellene, hogy szóljon.

Tehát itt, ebben az első problémakörben, amire fel szerettem volna hívni a figyelmet, nagyon komoly változtatásokra lenne szükség, hogy a frekvenciatartomány felosztása megnyugtatóan rendeződhessen, és elősegíthesse a piacgazdaságot és a társadalmat szolgáló kommunikációs csatornáknak, kommunikációs rendszernek a kívánatos - és azt gondolom, hogy mindannyiunk számára kívánatos - és óhajtott fejlesztését.

A második problémakör, és azt kell, hogy mondjam, hogy ez még súlyosabb, mint az első, és talán erről beszéltek a legkevesebbet az előttem szólók, talán ha nem kerülte el valami a figyelmemet, csak Katona Kálmán említette - egy kicsit visszafogottan érzésem szerint -, hogy a Nemzeti Frekvenciagazdálkodási Tanács egy kicsit semmire se jó testület. Össze-vissza vannak benne delegálva különböző típusú szervezetek képviselői, a parlamenti bizottságoktól az oktatás és a tudomány képviselőiig ülnének ott emberek távközléspolitikai szakemberekkel karöltve, és mindennek tetejébe ennek a testületnek csak véleményezési joga lenne. Erről beszélt Katona Kálmán, az MDF vezérszónoka is, hogy ennek a testületnek a véleményét ezek után vagy figyelembe vennék vagy nem. Dehát elképzelhető, hogy egy ilyen komolytalan és esetleges összetételű testület véleménye nem is olyan lenne, amit különösebben érdemes lenne figyelembe venni.

Tehát ennek alapján én azt javasolnám, hogy a döntésszinteket mindenképpen külön kellene választani, és nem megoldható az, hogy valamiféle társadalmi ellenőrzést egy ilyen komoly hatáskör nélküli és nagyon esetleges, nem megfelelő összetételű Nemzeti Frekvenciagazdálkodási Tanács gyakorolja, miközben valójában a törvény mindent a szakminisztériumra és annak a szakhatóságaira bíz.

Azt hiszem, ez nem megengedhető állapot, itt nem olyan döntésekről van szó a frekvenciagazdálkodás területén, a korlátozott számú frekvenciával való gazdálkodás területén, amit egyedül azok a technikai szempontok befolyásolhatnak, amikről valóban nyilván a szakminisztériumnak és szakhatóságainak van a legteljesebb szakértelme Magyarországon.

Azt gondolom, hogy emiatt ezeket a döntéseket, ezeket a stratégiai kommunikációs döntéseket nem lehet monopolizálni a minisztériumban és a szakhatóságban, márpedig a törvény ezt teszi, a törvény átengedi ezt az egész területet a szakminisztériumnak és a szakhatóságnak, méghozzá egy semmire sem jó, nagy ellenőrző vízfej, ellenőrizni nem képes vízfej mellérendelésével vagy valahol oldalra rendelésével, akik kicsit ezzel-azzal foglalkozhatnának, de komoly kontrollt nem tudnának gyakorolni.

Ehhez képest én azt mondom, hogy koncepcionálisan és alapstruktúrájában kellene megváltoztatni ezt az intézményrendszert, és külön kellene választani a Nemzeti Frekvenciagazdálkodási Tanácsban megjelenő parlamenti, kormányzati, ... és a kormányszinten belül is több szintet kellene létrehozni, tehát ezeket a különböző tényezőket külön kellene választani, és szerintem egy olyan hierarchiának kellene létrejönni, amikor a startégiai döntéseket egy kormánybizottság, távközlési szakemberekből összeálló és a lobbyérdekeket valamilyen módon becsatornázni tudó kormánybizottság döntené el részben, illetve az igazán stratégiai döntéseket pedig a Kormány elé vinné, és összkormányzati szinten dőlnének el dolgok, nem pedig csak a szaktárca és a szakhatóságok döntenének, és természetesen e fölött ott lenne a parlamenti kontroll, amit végig kell gondolnunk, hogy ez hogyan lenne megvalósítható.

(17.00)

Én azt gondolom, hogy egy lehetséges elképzelés az, hogy az ezzel a területtel foglalkozó parlamenti állandó bizottságok: a gazdasági bizottság, annak a távközlési albizottsága, illetve a műsorszórással való kapcsolat miatt a Parlament kulturális és sajtó albizottsága ellenőriznék ezeket a döntéseket, és a legfontosabb stratégiai döntések tekintetében és a nemzetközi frekvencia-felosztó konferenciákkal kapcsolatos magyar álláspont kialakításakor pedig én országgyűlési határozat formájában, országgyűlési döntés formájában is nagyon is elképzelhetőnek tartanám a parlamenti ellenőrzést a Kormány tevékenysége fölött, és az ilyen módon differenciált döntésszintekkel kialakított kommunikációs politikát és frekvenciagazdálkodási politikát alkalmazná a gyakorlatban a szakminisztérium és alkalmaznák a szakhatóságok.

Szerintem ez lenne a megfelelő elkülönítése a döntésszinteknek, és a megfelelő szervezetrendszer és persze valamennyi szinten és valamennyi szakaszában az eljárásnak és a kommunikációs stratégia kialakításának és annak a korrekcióinak, időről időre a technikai fejlődéshez igazításának minden szakaszában kellő nyilvánosságot kellene biztosítani.

Ezért is kellene különválasztani - ahogy mondtam - a most differenciálatlanul egy nagyon tág kormányzati körbe tartozó frekvenciáknak azokat a részeit, amiket tényleg kifejezetten titkosan kell kezelni.

Ez tehát, azt hiszem, egy olyan kérdés, amit tényleg át kellene gondolni, és arra kérem a törvényjavaslattal foglalkozó parlamenti képviselőket és a miniszter urat is, hogy ezt a kritikát fontolják meg, mert szerintem a törvényjavaslat által vázolt intézményrendszer - ami nem is egy komoly intézményrendszer - és a differenciálatlan, összekeveredett döntésszintek nem megfelelőek, és nem alakíthatnak ki egy olyan távközlés- és frekvenciapolitikát, -gazdálkodást, ami igazából Magyarország érdekeit kellőképpen szolgálhatja.

Hadd mondjak ez után a két problémakör után még - már csak röviden - pár szót én is egyrészt a médiatörvénnyel való összehangolás fontosságáról és hiányosságairól, másrészt még egy-két apró kérdésről, amik viszont szintén nagyon jelentősek.

A médiatörvénnyel kapcsolatban a részletekre nem akarok kitérni, de mind a frekvenciakijelölési határozat, mind a rádióengedély kiadásánál hasonló problémát találtam a frekvenciagazdálkodásról szóló törvényjavaslatban.

A 10. § (2) bekezdése, illetve a 12. § (5) bekezdése, amely a frekvencia-kijelölési határozatra és a rádióengedélyre vonatkozik, nem mondja ki kellően garanciálisan azt, hogyha egyszer a Rádó-Televízió Hivatal eldönti azt, hogy valaki műsorszolgáltatási engedélyt kaphat, akkor a frekvenciahatóság nem mérlegelheti szabadon, hogy annak ad-e frekvenciát, hiszen éppen ez a hatóság szervezi meg előzetesen azt, hogy milyen frekvenciák vannak, és milyen frekvenciákra fog pályázatot kiírni a Rádió-Televízió Hivatal. Tehát ilyen módon a döntéshez nagyon jelentős mértékben a frekvenciahatóság előzetesen hozzájárul, a kétharmados médiatörvény alapján garanciálisan létrehozott és szabályozott Rádió-Televízió Hivatal ennek alapján adja ki a műsorszolgáltatási engedélyeket.

Ha ezután még mérlegelési joga van a frekvenciahatóságnak olyan megfogalmazásokkal, hogy rádióengedély adható akkor, hogyha. és akkor föl vannak sorolva különböző műszaki fetételek, amiből nyilván az következik, hogy adható, ha megvannak ezek a feltételek, de hát nem biztos, hogy ki kell adni.

Itt olyan megfogalmazás szükséges, ami egyértelművé teszi, hogy a frekvenciahatóságok által megállapított, meglévő, rendelkezésre álló frekvencialehetőségek, műsorszórási célra használható frekvencialehetőségek azok olyan módon rendelkezésre állnak, hogyha a Rádió-Televízió Hivatal azokra műsorszolgáltatási engdélyt előzetesen kiadott, akkor azon túl a frekvenciahatóság már nem mérlegelhet, hogy ad frekvenciát, vagy nem ad. Taxatíve felsorolt feltételeket - műszaki feltételeket - megvizsgálhat, és hogyha azokat teljesíti az adott műsorszolgáltató igénylő, akkor ki kell adni a frekvenciát, illetve a rádióengedélyt.

Ez két alapkérdés, ez a médiatörvénnyel való, talán legfontosabb összefüggése a törvénynek.

A másik, amit én említenék, az a frekvenciakijelölési és a rádióengedély díjainak a megállapítása. Itt a törvény megint csak a minisztériumra hagy mindent, a díjak megállapítását. Azt gondolom, hogy ez nem megengedhető.

A törvénynek tartalmaznia kell azokat az elveket, amik alapján a minisztérium a Pénzügyminisztériummal együtt ezeket a díjakat megállapítja. Nem kaphat teljesen szabad kezet a szakminisztérium, mert ezáltal megint csak tartalmi módon befolyásolhatja például a műsorszolgáltatási engedéllyel rendelkezők lehetőségeit is, egyszer csak úgy fölemelheti a díjakat, hogy attól - mondjuk - a kereskedelmi műsorszolgáltatók vagy éppen a nonprofit műsorszolgáltatók egy része tönkremehet.

Úgyhogy azt hiszem, hogy ez a két problémakör, amit a médiatörvénnyel összefüggésben említettem, szintén feltétlenül rendezendő az előbbiekhez hasonlóan, máskülönben a törvény nem elfogadható, nem fog működni, nem azt szolgálja, hogy egy hatékony és kellően garanciálisan ellenőrizhető és demokratikus távközlési frekvenciagazdálkodási és ezen belül műsorszórási rendszer alakuljon ki Magyarországon.

Katona Kálmánnal egyetértek abban, hogy meg kellene fontolni olyan, a távközlési alaphoz hasonló, a technikai fejlesztést szolgáló alap létrehozását, ami rádió-távközlési alap, frekvenciagazdálkodási alap nevet viselhetne talán, és ezzel a díjak egy részét lehetne juttatni, és ilyen módon lehetne a fejlesztést ezeken a területeken támogatni, illetve a különböző szolgáltatókat erre ösztönözni esetleg különféle juttatásokkal, kedvezményekkel.

Befejezésül még hadd mondjak két problémát. Az egyik a 21. § (5) bekezdése, amely egészen meglepő módon valamilyen tartalmi ellenőrzésre ad lehetőséget a műsorszolgáltatásokkal kapcsolatban a rádió-távközlési hatóságnak. Azt remélem, hogy itt elírásról van szó.

Ugyanis arról van szó, hogy a rádióállomások ellenőrzése kapcsán az adásokat rögzítheti a hatóság, és ez a rögzítés, ez a lehetőség olyan nagyvonalúan van megfogalmazva, hogy egy kis jogászi csűrés-csavarással tényleg fennállhat annak a veszélye, hogy ez nemcsak egy technikai ellenőrzés lesz: úgyhogy azt hiszem, hogy ezt a veszélyt mindenképpen ki kell küszöbölni, és rögzíteni kell a törvényben azt, ami a médiatörvényben hasonlóan a Rádió-Televízió Hivatalnál egyébként ki van mondva, hogy az ilyen típusú műsorrögzítés, adásrögzítés csak a technikai ellenőrzés céljára használható föl.

Ezzel a paragrafussal, illetve ezzel a bekezdéssel más probléma is van. Itt bűncselekmények felderítéséről és bizonyításáról beszél ez a paragrafus, ami így nagyon megfoghatatlan. Nem tudom, hogy ezt nem kellene-e definiálni pontosan, esetleg a Büntető Törvénykönyvre való utalással, hogy ezen a területen egyáltalán miféle bűncselekmény valósítható meg vagy képzelhető el.

Hasonlóan súlyos problélma a 26. § (1) bekezdése, amely pedig a miniszternek, a KHVM miniszterének megint csak olyan széles jogkört adna, hogy különböző koncessziós pályázatok esetében általánosságban engedi meg számára, hogy megjelölheti a távközlési koncesszióhoz kapcsolódóan igénybe vehető frekvenciákat, frekvenciasávokat.

Azt gondolom, hogy itt is egyértelműen ki kell mondani, hogy műsorszórás céljára frekvenciákat nem rendelhet így automatikusan hozzá a távközlési koncessziós pályázatokhoz, mert az a médiatörvényhez való kapcsolódás nélkül nem valósulhat meg, nem engedhető meg, nem lehet ilyen módon még véletlenül se a médiatörvényt megkerülni.

(17.10)

Tehát itt még az apróságok rovatban is azt hiszem, hogy eléggé súlyos problémák találhatók, és természetesen a módosító javaslataimmal, a FIDESZ módosító javaslataival mindezeknek az aggályoknak, illetve alapproblémáknak az orvoslására javaslatokat fogunk benyújtani annak érdekében, hogy a törvény a magyarországi frekvenciagazdálkodás fejlesztését kellőképpen lehetővé tegye, de mindazonáltal felhívnám a törvényjavaslat beterjesztőjének, a miniszter úrnak a figyelmét is arra, hogy a Házszabály 42. §-ának (5) bekezdése alapján az általános vita lezárásáig az előterjesztő a törvényjavaslatot visszavonhatja vagy átdolgozásra visszakérheti.

A további hozzászólásoktól kellene szerintem függővé tenni azt, hogy a törvényjavaslat, anélkül, hogy az előterjesztő visszakérné átdolgozásra, olyan formára hozható-e, ahol az általam elmondott, szerintem nyilvánvaló problémák itt kiküszöbölhetők, mert hogyha anélkül nem tehető ez meg, akkor azt gondolom, hogy a miniszter úrnak is meg kellene fontolnia ezt a lehetőséget. Ez nem feltétlenül jelentene nagyon nagy időbeli csúszást vagy veszteséget, hiszen a törvényjavaslattal kapcsolatos módosító javaslatok ebben segítségére lesznek a minisztériumnak.

Köszönöm szépen a tisztelt Ház figyelmét. (Taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most szünet következik. Tárgyalásunkat 17 óra 25 perckor folytatjuk.

(A szünet 17 óra 13 perctől 17 óra 33 percig tart. - Az elnöki széket dr. Szűrös Mátyás foglalja el - Jegyző: Boros László és Juhász Péter)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Tisztelt Országgyűlés! Kérem képviselőtársaimat, foglalják el helyüket az ülésteremben, folytatjuk a frekvenciagazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitáját. Megadom a szót Juhász Péter képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónokának.

Felszólaló: Juhász Péter, a KDNP-képviselőcsoport nevében

JUHÁSZ PÉTER (KDNP)

JUHÁSZ PÉTER (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint önök is tudják, szakmai berkekben igen nagy vita dúl azon, vajon külön kell-e választani a frekvenciagazdálkodásról szóló törvényt, hiszen a rádiótávközlés is a távközlés területéhez tartozik, csupán azzal a különbséggel, hogy itt elektromágneses hullámok segítségével továbbítják az információt.

Ha már a kormányzat itt vonta meg a határt, nevezetesen a vezetékes és a vezeték nélküli távközlés között, mi szeretnénk, ha a törvényben garanciák lennének a két terület szoros együttműködésére vonatkozóan. Szintén szakemberek véleménye szerint a technika jelenlegi állása és a fejlődés jövőbeni lehetőségei túlzottnak mutatják a frekvenciák polgári és kormányzati felosztásának ezt a formáját, amelyet a törvényjavaslat tartalmaz. Számos titkosítási lehetőség van arra, hogy magasabb szintű technikai berendezésekkel történő távközlés mellett ugyanabban a frekvenciasávban alacsonyabb szintű rádiótávközlést is meg lehessen valósítani.

Tehát szakemberek egy csoportja határozottan állítja, hogy gazdaságosabban lehetne felhasználni a frekvenciát ilyen rendszerek alkalmazása mellett, és ezt a szoros szétválasztást elsősorban a polgári célú és a katonai célú frekvencia-megosztás között kellene megvalósítani.

Szeretnénk javasolni azt is, hogy miután elkészül a frekvenciasávok nemzeti felosztási táblázata - természetesen a polgári célú felhasználásra vonatkozóan -, azt teljes mértékben hozzák nyilvánosságra. Ez nagyrészt elősegítené azt, hogy a frekvenciafelhasználás az egész nyilvánosság előtt zajlódna és számtalan vitának az elkerülését meg lehetne vele oldani.

A törvényjavaslat 10. §-ának (1) bekezdése ún. távközlési szolgáltatási koncepciót említ, amelyről nem tudunk. Itt feltehetően a törvényjavaslat a távközlés politikai koncepciójára gondolt, erre szeretném fölhívni a tárca figyelmét.

A törvényjavaslat - úgy érezzük - nem ad elég garanciát továbbra sem az összeférhetetlenségek feloldására, hiszen számtalan esetben az intézet által meghatározott szabályok alapján, az intézet dolgozói által tervezett rendszereket az intézet engedélyezett. Ezeknek az összeférhetetlenségi szabályoknak a feloldására a törvényjavaslat garanciákat nem tartalmaz, és ezeket mindenféleképpen ki kell dolgozni és be kell építeni a törvényjavaslatba.

Itt fölhívnám a figyelmet arra, hogy igen-igen nagy szerepet lehetne adni a különböző egyetemeknek, kutatóintézeteknek, főiskoláknak a tervezési jogosultság területén.

A törvényjavaslat 13. §-ának (4) bekezdése abban az esetben, ha módosul a frekvenciasávok nemzeti felosztásának táblázata, kártérítési kötelezettséget ír elő, azonban nem szól arról a törvényjavaslat, hogy ki köteles ezt a kártérítési kötelezettséget teljesíteni. Tehát föltétlen ezt a részt is ki kell dolgozni a törvénynek. Katona Kálmán képviselőtársam tett erre egy javaslatot - itt is -, egy alap létrehozására, amelyből ezeket a kártérítési kötelezettségeket lehetne rendezni.

A 15. § arról rendelkezik, hogy a frekvencia lekötéséért, használatáért díjat kell fizetni. A díj megállapításának mértéke szintén nincs a törvényben szabályozva, és erről különösebben a törvény a továbbiakban sem ír. Azt mindannyiunknak tisztán kell látni: a frekvencia területén nem tudunk kínálati piacot létrehozni, mint mondjuk a távközlés területén, ahol a célunk az, hogy az egész ország területén eljussunk arra az állapotra, hogy kínálati piacot biztosítsunk. A frekvencia területén ezt fizikai okok miatt sohasem lehet elérni. A frekvencia - mint képviselőtársaim előttem már elmondták - egy igen-igen szűk keresztmetszet, behatárolt lehetőség.

Ennek megfelelően rendkívül nehéz megállapítani a frekvencia használatának díját, ezért mi is elfogadhatónak tartjuk azt a javaslatot, hogy a frekvenciákat árverés útján értékesítsük és így kerüljön meghatározásra a frekvenciahasználati díj.

A törvényjavaslat 21. §-ának (5) bekezdése rendelkezik arról, hogyan történhet az ellenőrzés, és ebben a pontban megállapításra kerül, hogy az ellenőrzés során felvételt lehet elkészíteni. Úgy érezzük, ez egyrészt személyiségi jogokat sért, másrészt pedig sérti azokat, akik becsületes felhasználói a frekvenciának. Ezért ki kell munkálni, hogy mely esetek azok, amelyekben ezeket a felvételeket el lehet készíteni. Tehát csak kifejezetten azokban az estekben lehessen felvételeket készíteni, amikor bármiféle visszaélés történik a frekvencia használatával.

(17.40)

A 22. § (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy amennyiben új antenna kerül telepítésre, annak olyannak kell lennie, hogy ne zavarja az előzőleg telepített antennarendszereket. Itt el kellene gondolkodnunk azon, hogy aki először jut felhasználóként ahhoz a lehetőséghez, hogy antennát telepítsen, többnyire a lehető legolcsóbb megoldásokat választja, és a következő felhasználót igen-igen terheli ez a kötelezettség. El kellene gondolkodnunk azon, hogy itt beépítsünk olyan lehetőséget, hogy az újonnan antennát telepítő terhére, költségére, ha gazdaságosabb megoldás alakítható ki, kötelezhető legyen az előző telepítő, hogy lecserélje olyan antennarendszerre az övét, amelyik biztosítja azt, hogy a két antennarendszer együtt jól tudjon működni és egymást ne zavarják.

Végül egy gondolatot szeretnék elmondani azokhoz, amiket Molnár Péter képviselőtársam fölsorolt. Ő elénk állított egy döntési mechanizmust, ami nekem az első hallásra rendkívül nehézkesnek tűnik, és talán soha nem tudna döntésre jutni egy ilyen hierarchia. Ez az egyik gondolat.

A másik az, hogy véleményem szerint nem abban kell gondolkodnunk, hogy a különböző műsorszórók mindjárt frekvenciákat kapnak, hiszen, ha jól tudom, országos rádióműsor-adásra hét frekvenciánk van, ebből jelen pillanatban négy az, amelyik kihasznált, tehát ezenkívül három lehetőséggel számolhatunk. Tehát nem abban kell gondolkodnunk, hogy itt osztogassuk a frekvenciákat, hiszen ez a szám, amit elmondtam, bizonyítja, hogy itt nagy frekvenciaosztogatásra nem nagyon lehet számítani, hanem elsősorban nekünk arról kell gondoskodnunk, hogy a műsorszolgáltatók jogait és kötelességeit határozzuk meg, és véleményem szerint ennek a helye a médiatörvényben van, nem a frekvenciagazdákodási törvényben.

Én tisztelettel ajánlom képviselőtársaim számára, hogy ezen apró észrevételekkel és az általunk kidolgozandó módosító javaslatokkal a törvényjavaslat elfogadását támogatni szíveskedjenek. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Megadom a szót a független kisgazdapárti képviselők 10 tagú csoportja vezérszónokának, dr. Iván Géza képviselő úrnak.

Felszólaló: Dr. Iván Géza, a Független Kisgazdapárt-i képviselők 10 tagú csoportja nevében

IVÁN GÉZA, DR. (Független Kisgazdapárt-i képviselők 10 tagú csoportja)

IVÁN GÉZA, DR. (Független Kisgazdapárt-i képviselők 10 tagú csoportja) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvénytervezet általános jellegű felülvizsgálatánál és a frekvenciagazdálkodási rendszer jogi besorolásánál előbb tisztáznunk kell, hogy a frekvenciagazdálkodást az állam nem a saját tulajdonához fűződő joga alapján végzi, hanem csupán a rendelkezésére álló, saját működtetésű vagy koncessziók alapján működő berendezések és azok üzemeltetése felett van csupán alanyi joga.

A javaslat szerint a frekvenciakészlet a nemzet közös természeti erőforrása, korlátozott mértékű, osztatlan kincse, ezért védeni és jól gazdálkodni kell vele. Ez a meghatározás nem elegendő, kiegészítésekre szorul. A frekvenciagazdálkodásnak az ország számára hasznos végzéséhez egy központi szerv kialakítása is szükséges, és ez a javaslat szerint a Nemzeti Frekvenciagazdálkodási Tanács, NFT. E fontos szerv tagjainak széles körű, frekvenciákra vonatkozó tudással kell rendelkezniük és nyilvánvalóan magas szintű közjogi, sőt nemzetközi jogi tudással, hogy egyetlen hazai szerv vagy külföldi állam jogát meg ne sértsék. A frekvenciagazdálkodásért az érdekelt minisztériumok és a távközlési hatóság együttesen felel. A frekvenciagazdálkodás mindezeken felül csak úgy lehet hatályos, ha az FGI, azaz a Frekvenciagazdálkodási Intézet - mint elsőfokú hatóság - a hatósági működésével összeférhetetlen és azt hátrányosan befolyásoló, akadályozó tevékenységeitől a törvényben előírt módon megválik.

A frekvenciagazdálkodás első fokú funkciói az engedélyezés, kérelem és tervek elbírálása, a frekvencia-használat nyilvántartásának megoldása és szabályozása, a díjbeszedés, felügyelet és ellenőrzés. Ezek mind állami közhivatali teendői az FGI-nek. Ehhez természetesen megfelelően kiépített apparátus szükséges. Vigyázni kell azonban arra, hogy ne forduljon elő összeférhetetlenség. Ilyen például a törvényjavaslat indokolásában szereplő homályos szöveg, műszaki, tervezési és koordinációs megjelölés. Ez szintén kifejtésre szorul még. Azt törvényesíteni, hogy műszaki tervet készíthet, koordinálhat, majd engedélyezhet és elbírálhat ugyanaz a szerv vagy szervezet, enyhén szólva jogi anomália és törlendő - megtalálható ez az általános indoklás 28. oldalának közepén -, és ezért igen fontos a keretek elosztásának pontos rögzítése.

Ha tekintetbe vesszük, hogy az FGI legutóbbi adatai szerint eddig mintegy 230 regionális és országos, valamint helyi rádió- és televízióműsor sugárzásához igényeltek frekvenciát, rögtön kiviláglik egyrészről, hogy mennyire fontos közérdekű szerepet töltene be a frekvenciák engedélyezésével, működésük tervezésével, szolgáltatásukkal és forgalmazási jogukkal rendelkezők listájának a közzététele, másrészt a frekvenciákkal kapcsolatos tényállások jogi meghatározása és szabályozása.

A frekvenciasávok besűrűsödése miatt a frekvenciák kérelmezőit nem tudja mind kielégíteni az intézet. Ezért rendkívül fontos az elbírálás pártatlan, tárgyilagos szabályozása, mert a frekvenciasávokban egy adott területen csak korlátozott számú berendezés működtetésére tud az intézet engedélyt adni.

Fontos az a megállapítás is, hogy az 1985. évi 18. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett Nemzetközi Távközlési Egyezmény és annak részét alkotó Nemzetközi Rádió Szabályzat csaknem teljes beépítése a hazai frekvenciagazdálkodási jogszabályokba tulajdonképpen minden frekvenciagazdálkodási tényállást szabályozna és megadná a nemzetközi együttműködés előírt működési szabályainak lehetőségét is, melyek hazánkra is egyformán kötelezőek.

(17.50)

A törvényjavaslat elfogadása esetén a frekvenciafelhasználás szabályai ki tudják zárni a kölcsönösen okozott zavart is.

Szólni kell még az adatszolgáltatási kötelezettségről is. E téren a titoktartás biztosítását megfelelően szabályozná a javaslat.

A frekvenciák működtetésének megelőző zavarelhárítását biztosítják a javaslatban szereplő előírások a frekvenciát használó berendezések gyártási szakaszában.

Célszerű lett volna még a javaslathoz egy szervezési sémát illeszteni, hogy a függelmi összefüggéseket a különböző, frekvenciagazdálkodással és távközléssel foglalkozó hivatalok, szervek között világosan láthatnánk.

Dicsérnünk kell a javaslatnak a mellékletét, mely a fogalommeghatározások gyűjteményét tartalmazza, és biztos eligazodást nyújt a külső, nem szakszemély számára is.

Célszerű lett volna még a javaslathoz egy olyan klauzulát betenni, mely a megfelelő represszáliákat tartalmazná a nem tárgyilagos döntések esetén.

Mindezek után majd a részletes vitánál adom elő a további megjegyzéseimet, de már most az általános megállapítások alapján is elfogadásra ajánlom. (Szórványos taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Mivel a független képviselők csoportja most nem állít vezérszónokot, a törvényjavaslat általános vitáját elnapolom, folytatására későbbi ülésünkön kerül sor. Dr. Molnár Péter jelentkezett soron kívül, kétperces reflektálásra.

Felszólaló: Dr. Molnár Péter (FIDESZ)

MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ)

MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én Juhász Péter képviselőtársamnak szeretnék válaszolni, aki a KDNP vezérszónokaként az általam javasolt frekvenciagazdálkodási rendszert túl bonyolultnak minősítette. Szeretnék itt emlékeztetni arra, hogy én arról beszéltem: nem megfelelő az, hogyha a törvény a szakminisztérium és annak a szakhatósága kezébe adja a frekvenciagazdálkodás egészét, hanem e fölött összkormányszintű, kormányszintű, illetve parlamenti szintű kontroll lehetőségét kell megteremteni.

Azt gondolom, hogy ez egyrészt nem olyan nagyon bonyolult, és mindenképpen szükséges ezeket a döntési szinteket megjeleníteni a törvényben, és garanciálisan biztosítani és elkülöníteni. Arra a megállapításra, hogy ez túl bonyolult lenne, arra pedig Juhász Péternek csak azt a vaskos közhelyet szerettem volna válaszul mondani, hogy a demokrácia általában véve elég bonyolult dolog szokott lenni nem egy esetben.

Köszönöm. (Szórványos taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Tisztelt Országgyűlés! Tehát az általános vitát elnapolom, a folytatására később kerül sor.

A lágymányosi Duna-híd és csatlakozó úthálózata megvalósításáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Most soron következik a lágymányosi Duna-híd és csatlakozó úthálózata megvalósítását indítványozó országgyűlési határozati javaslat részletes vitája. Az előterjesztést az 5240-es számon kapták kézhez képviselőtársaim. Megkérdezem Takácsy Gyulát, a gazdasági bizottság elnökét, hogy dr. Lotz Károly távollétében ki lesz a bizottság előadója.

Felszólaló: Takácsy Gyula, a gazdasági bizottság elnöke

TAKÁCSY GYULA, a gazdasági bizottság elnöke:

TAKÁCSY GYULA, a gazdasági bizottság elnöke: Én. - Köszönöm a szót, Elnök Úr. Néhány szóban talán én ismertetném a bizottságban elhangzottakat a módosító indítványokról. Dr. Lotz Károly alelnök úr külföldön van.

A gazdasági bizottság rendkívüli ülést tartott IV. hó 27-én, hétfőn a lágymányosi híd és csatlakozó úthálózatának megvalósításával kapcsolatos országgyűlési határozat ügyében. Miért volt az, hogy rendkívüli ülést tartott a gazdasági bizottság? Elsősorban azért, mert úgy ítélte meg, hogy az a sürgősség, amit a Kormány kért, és amit a fővárosi közgyűlés is kért, az rendkívüli mértékben indokolt, és ezért vállalta fel a bizottság azt, hogy ebédszünetben is tárgyalja ezeket a kérdéseket.

A lényege ezeknek a módosító indítványoknak több aspektusból vizsgálta a megvalósítását ennek a hídnak. Az egyik fontos kérdés a városépítési és városfejlesztési kérdés volt, a másik a forgalomtechnikai. A legfontosabb és legtöbb észrevétel környezetvédelmi kérdésekben jelent meg. S végül természetesen néhány gazdasági kérdés is megnyilvánult.

Azt kell mondani, hogy a bizottság úgy foglalt állást, hogy elsősorban a saját kompetenciájába tartozó kérdésekben kíván véleményt nyilvánítani. Így elsősorban gazdasági kérdésként vetette fel a hídnak a megvalósítását, és ennek megfelelően is hozta meg határozatait.

Úgy ítélte meg, hogy a Kormány most egy hídnak a megvalósítására terjesztette be a határozati javaslatát, és bár a bizottság tagjai közül sokan úgy voltak, és magam is úgy ítélem meg, hogy a két híd megépítése rövid időn belül indokolttá válik, azzal, hogy a két híd megépítésének elhatározásáig felfüggesztenénk ennek a hídnak a megvalósítására vonatkozó határozatunkat, ezzel tulajdonképpen elhalasztanánk a lágymányosi híd felépítésére vonatkozó határozatot, és a megvalósítás időbeli lefolyását veszélyeztetnénk. Tehát a bizottságnak egyik fontos döntése az volt, hogy nem kívánja azt az - úgy érezzük - gyümölcsöző munkát, amit a fővárosi közgyűlés és a Kormány együtt végzett, gátolni abban, hogy ez a híd megvalósuljon.

Szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy a fővárosi közgyűlés, amelynek mindenképpen alapvető kérdésekben fontos kompetenciája van a híd megépítésében, majdnem egyhangúlag döntött a hídra vonatkozó, március 5-én megfogalmazott hárompontos határozatában; egy-két ellenszavazat volt. Tehát úgy ítéltük meg, hogyha az az önkormányzat, amelyik egyértelműen látja a főváros kérdéseit, az úgy ítéli meg, hogy ennek a hídnak a felépítése fontos, akkor mi elsősorban ebből a szempontból vizsgáljuk a híd megépítését.

Természetesen mi nem vindikáltuk magunknak azt a jogot, hogy a környezetvédelmi kérdésekben is döntsünk. Tudjuk azt, hogy más bizottság ebben a nagyon fontos kérdésben majd állást fog foglalni.

Szeretném azt elmondani, hogy ennek megfelelően a bizottság úgy döntött, hogy azokban a módosító indítványokban, amelyek két híd megépítésére vonatkoznak, nemleges szavazatot ad, mégpedig olyan mértékben, hogy a bizottságból senki sem támogatta azt a módosító gondolatot, amelyik több módosító indítványban - legalább 15 vagy 18 módosító indítványban - volt megfogalmazva, hogy két híd megépítésére kerüljön sor egyidejűleg.

A bizottság ennek megfelelően foglalkozott még egy másik fontos kérdéssel, ami összefüggésben van a környezetvédelemmel, de forgalomtechnikai szempontból is fontos, mégpedig a villamospálya és a híd megépítésének egyidejű megvalósításával kapcsolatosan. E tekintetben úgy döntött, hogy támogatja dr. Schiffer János képviselőtársunknak azt a módosító indítványát, amely úgy fogalmaz, hogy felkéri a Kormányt és a fővárosi közgyűlést, hogy vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy a Duna-híd kétirányú villamospályával egyidejűleg kerüljön megépítésre. Tehát mi úgy ítéltük meg, hogy a gazdasági bizottság nem fogja tudni eldönteni, hogy kötelező legyen-e megépíteni egyidejűleg a villamospályát, hanem ebben azok a szakemberek, azok a hatóságok, akik ebben döntenek - amelyik önkormányzat Budapestet irányítja, és amelyik Kormány biztosítja az erre vonatkozó anyagi forrásokat -, az szakemberek megkérdezésével döntsön ebben a kérdésben.

Tisztelt Ház! Ennek következtében azt tudom röviden elmondani, hogy a gazdasági bizottság tehát alapvetően gazdasági kérdések tekintetében vizsgálta meg a lágymányosi Duna-híd megépítésére vonatkozó országgyűlési határozati javaslatot. Ebben alapvetően azt az álláspontot foglalta el, hogy minél fontosabbnak tartjuk mielőbb ennek a határozatnak a megszületését, hogy a híd megépítése megkezdődjön. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Megadom a szót dr. Szeleczky Zoltánnak, a környzetvédelmi bizottság előadójának. Kérem!

(18.00)

Felszólaló: Dr. Szeleczky Zoltán, a környezetvédelmi bizottság előadója

SZELECZKY ZOLTÁN, DR. a környezetvédelmi bizottság előadója:

SZELECZKY ZOLTÁN, DR. a környezetvédelmi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Immár harmadik alkalommal tárgyalta meg a környezetvédelmi bizottság a dél-budapesti hidakat érintő problémákat. Teljesen érthetően, itt egy újabb, többórás szakmai vita lobbant fel, amelynek során új érvek, ellenérvek ismét csak elhangzottak, minthogy azonban új dolgok nem merültek fel - és én a múltkor röviden összefoglaltam ezeket az érveket és ellenérveket - itt most erre nem kívánok kitérni. Mindenesetre a vita végeztével arra a megállapodásra jutott a bizottság, hogy a környezetvédelmi bizottság egy módosító javaslatot kíván összeállítani és benyújtani a határozati javaslathoz, és ezzel együtt, a bizottság saját módosító javaslatával egy időben tárgyalnánk meg szerdán ezeket a módosító javaslatokat - úgyhogy én kérem elnök urat, hogy a vitát a mai nappal ne zárja még le, hogy ezt a módosító javaslatát a bizottság benyújthassa. Köszönöm szépen.

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Megadom a szót dr. Fekete Gyulának, a költségvetési bizottság előadójának.

Felszólaló: Dr. Fekete Gyula, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója

FEKETE GYULA, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója:

FEKETE GYULA, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bizottságunk megtárgyalta a szóban forgó országgyűlési határozattervezetet. A húsz módosító indítvány közül tizennyolcat elutasítottunk.

Elfogadtuk dr. Schiffer Jánosnak az 5550-es sorszám alatt benyújtott módosító indítványát. Ebben a javasalatban az indítványtevő a kétirányú villamospálya megépítésének szükségességét kívánja hangsúlyozni az országgyűlési határozatban.

Ugyancsak elfogadtuk dr. Török Ferencnek az 5635-ös ügyiratszám alatt benyújtott, alternatívát felkínáló módosító indítványának "B" változatát, amely szerint az Országgyűlés támogatja a fővárosi közgyűlés Galvani úti híd megépítését célzó 1991. évi határozatát.

A módosító indítványok nagyarányú elutasítása azzal a bizottságban többséget szerzett véleménnyel indokolható, mely szerint nem lenne szerencsés nagyobb mértékben eltérni a kormány-előterjesztés tartalmától, ugyanis nem lehetne a határozattervezetben szereplő összegből városrészek közlekedési problémáit megoldani, egynél több hidat felépíteni, és a mai költségvetési helyzetünkben reálisan nem is irányozhatnánk elő erre a célra a jelenleg javasoltnál lényegesen nagyobb összeget.

A bizottság általános elvi állásfoglalásával összhangban nem támogattuk tehát dr. Kiss Róbert képviselőtársunk indítványát, amelyik utcák szerinti részletezettséggel - például Mester utca, Szerémi utca - írta volna elő a hídhoz tágabb földrajzi környezetben csatlakozó közlekedési hálózat fejlesztését.

Nem támogattuk azokat a javaslatokat sem, amelyek több híd építésére aprózták volna fel az előirányzott összeget: bizottságunk egy híd építésére tartja kívánatosnak összpontosítani a rendelkezésre álló anyagiakat, ezért elvetette Jávor Károly, Pap János, Zsebők Lajos, dr. Csapody Miklós és dr. Szeleczky Zoltán ezzel ütköző szempontokat tartalmazó javaslatait.

Nem fogadtuk el azokat az indítványokat sem, amelyek elhagynák a költségvetési támogatás országgyűlési határozatban rögzítendő nagyságát. El kívántuk kerülni ugyanis azt a helyzetet, hogy a nem meghatározott összeg miatt parttalanok legyenek az állami költségvetés iránti igények. Elutasítottuk azokat az indítványokat is, amelyek elhagyták volna az országgyűlési határozatból az egyes évekre vonatkozó költségvetési támogatások összegét: a beruházók biztonsága, a műtárgyak megépítésének zavartalansága miatt az egyes évekre meghatározott támogatások összegét véleményünk szerint kell hogy tartalmazza az országgyűlési határozat.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Szórványos taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A felszólalások következnek. Kérem képviselőtársaimat, jelezzék ez irányú szándékukat.

Megadom a szót dr. Schiffer János képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

Felszólaló: Dr. Schiffer János (MSZP)

SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)

SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP) Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Két módosító javaslatomról szeretnék szólni. Az egyik már elhangzott itt a gazdasági és a költségvetési bizottság hozzászólásában is.

Egy csatlakozó módosító javaslatot adtam be Szeleczky Zoltán 5597-es számú javaslatához. Célom - ugyanúgy, mint alapjavaslatomnál -, hogy a Galvani-híd tervezésének, építésének felgyorsításához kérjem az Országgyűlés támogatását, anélkül, hogy ezt a kérést összekötnénk az egész lágymányosi híddal kapcsolatos döntéssel. Tudom, ezt a javaslatot többen megtették. Az én megfogalmazásom azonban eltér a korábbiaktól. Ahogy elhangzott, kritika érte azokat a megfogalmazásokat, amelyek kötelező feladatként kívánták megfogalmazni.

Az én megfogalmazásom a feladatot és a feladatért való felelősséget a budapesti önkormányzatra terhelné. A vita során benyújtott módosító javaslatok kapcsán érzékeltem azt, hogy sokan e híd megépítése kapcsán feladat-hatáskört szeretnének átvenni a fővárosi önkormányzattól. Hangsúlyozni kell - összhangban a gazdasági bizottság véleményével -, hogy ennek a hídnak a megvalósításáért, a helykijelölésért, a műszaki megvalósításért, a környezeti problémákért csak a főváros lehet felelős. Ezt a felelősséget sem az önkormányzati törvény nem engedi átadni, sem a racionalitás nem engedi átadni a Parlament részére. Úgy gondolom, hogy a szabad választásokon a fővárosi önkormányzat megkapta azt a felelősséget, aminek keretében kell gondoskodni a főváros életének szervezéséről.

A Parlament feladata arról dönteni, hogy megfelelően készítette-e elő a főváros a döntését, amikor döntött egy híd megépítése mellett, és a Parlament felelőssége arról dönteni, hogy a Kormány e döntés alapján megfelelően készítette-e elő az országgyűlési határozatot.

Vitatkozhatunk tehát arról, hogy a főváros megtett-e mindent, hogy olyan határozati javaslat kerüljön elénk, ami alapján dönteni lehet. De ne haragudjanak, az olyan típusú vitával, amely azt fogalmazza meg például, hogy a híd kijelölése valamilyen pártállami taktika volt, nagyon nehéz mit kezdeni. Ennek a hídnak a helyét már 1917-ben, amikor még nem volt semmilyen pártállam, kijelölték, és a Közmunkák Tanácsa már tárgyalt ennek a megvalósításáról, és a 40-es években konkrét terv volt ennek a hídnak a megvalósítására, csak a világháború tette lehetetlenné.

Azzal a műszaki ténnyel kell tisztában lenni, hogy Budapest sugaras-gyűrűs városszerkezettel rendelkezik, és ez azt eredményezi, hogy a kelet-nyugat közötti forgalmat a városközpontban koncentrálja. Emiatt a koncentráció miatt, túlzsúfoltság miatt hídjaink úgy viselkednek, mint egy trombózisos ér, amely vagy nagyon lelassítja a véráramot, vagy egyáltalán megszünteti. Itt arra van lehetőség - és itt a két híd kérdése merül fel -, hogy ha egy ér el akar záródni, akkor a rögöt el lehet távolítani vagy pedig ki lehet tágítani az eret. Sajnos, hídjainkat nem lehet kitágítani, nem lehet az elzárult forgalmat megszüntetni - sajnos. Egy lehetőség van: ezeket a hidakat ki kell kerülni, tehát egy operációt kell végrehajtani. Amenynyiben egy trombózisos ér a szívben van, hiába végzik el az operációt a lábban, a beteg meg fog halni - tehát az elzárandó érhez nagyon közel kell az operációt megvalósítani.

Ha végignézzük Budapest térképét, láthatjuk, hogy aránytalanság van az északi és a déli félteke között: észak sokkal fejlettebb, infrastrukturálisan sokkal ellátottabb, a déli rész hidakkal is, de egyéb közlekedési ügyekben is sokkal fejletlenebb. Igaz az, hogy a Galvani-híd kibővíti a várost és egy új területet tesz értékesebbé, de figyelembe kell venni azt is, hogy ha ennek a trombózisos állapotnak az oldására kerül sor, akkor a belső városmag is felértékelődik, csökken a környezeti terhelés, csökken a zsúfoltság - ez ugyanúgy egy rehabilitációt tesz lehetővé.

Ezért kérem tehát, hogy amikor módosító javaslatomról szavaznak, vegyék ezt figyelembe. Javaslatom nem azt célozza, hogy most elkötelezze magát az Országgyűlés a Galvani-híd megépítése mellett. Javaslatom azt célozza, hogy ezek nem alternatívák, a két hídra külön-külön szükség van. Most döntsön a lágymányosi híd mellett, de minél előbb legyen meg a feltétel, hogy a Galvani-híd építése is megkezdődjön.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Megadom a szót dr. Török Ferenc képviselő úrnak, SZDSZ.

(18.10)

Felszólaló: Dr. Török Ferenc (SZDSZ)

TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)

TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! 5635-ös szám alatt kapcsolódó módosító javaslatot terjesztettem elő az országgyűlési határozathoz. Néhány szóval szeretném megindokolni.

Elöljáróban előadnám azt, hogy Schiffer képviselőtársam itt nagyban ecsetelte a Galvani hídnak a szükségességét. Én csak alá tudnám húzni ennek a nagyon fontos kérdésnek az eldöntését.

Az sem vitás, hogy nagyon sok környezettanulmány, beruházási tanulmány és egyéb foglalkozott ezzel a kérdéssel. Az együttes jelentésnek is körülbelül a háromnegyed része olyan módosító indítványokat tartalmaz, amely a dél-pesti Duna hidakról beszél.

Én azt hiszem, hogy senki előtt sem lehet vitás, hogy a két híd Dél-Pesten mindenképpen szükséges.

Az sem kétséges, hogy egy olyan országgyűlési határozat, amely kötelezettséget jelentene a költségvetésnek két híd megépítésére vagy költségvetési támogatást igényelne, ez nem járható út. Én egyébként nem lennék nagyon szomorú, ha ezt meg lehetne valósítani, de nyilvánvaló, hogy a költségvetés jelenlegi helyzete ezt nem teszi lehetővé.

Éppen ezért az én kapcsolódó módosító indítványom egy kompromisszumos javaslat, amely lehetővé tenné azt, hogy a Galvani úti híddal, amelynek a szükségességét megkérdőjelezni nem lehet, lehessen rászervezni, lehessen tervezni, lehessen vállakozni abban az esetben, ha módosító indítványomat elfogadja a tisztelt Ház. Ez egy bizottságot jelentene abban a kérdésben, hogy igazán és komolyan lehet foglalkozni a Galvani úti hídnak a megépítésével, hiszen ez egy parlamenti támogatást élvez.

Ugyanakkor az én javaslatom nem jelent a költségvetésnek pillanatnyilag semmiféle terhet, nem jelent a Kormány felé kötelezettséget és ilyen elkötelezettséget.

A bizottsági jelentésből is kitűnik az, hogy a költségvetési bizottság is támogatta ezt, és a Kormány képviselője is támogatta a javaslatomat, úgyhogy én kérem a tisztelt Házat, hogy a szavazásnál ezt vegyék figyelembe. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Szabad György elnök úr kér szót.

Felszólaló: Dr. Szabad György (MDF)

SZABAD GYÖRGY, DR. (MDF)

SZABAD GYÖRGY, DR. (MDF) Tisztelettel, csak egyetlen mondattal szeretnék reflektálni a Török Ferenc által mondottakra. Röviden: én a Schiffer-féle alapálláspontot tartom reálisnak, és azt gondolom, az adott részletkérdésben ez már többször fölmerült.

Én nagyon szép dolognak tartom, hogy a távlatokkal is törődünk, de majdnem hogy alapelvet érint az, hogy ha lehet, ne kössük meg az utódaink kezét. Most egy hídra jó ha telik az erőnkből - koncentráljunk arra.

Más körülmények között utódaink majd felülbírálják a második hidat illető mostani esetleges elhatározásunkat. Ha nem muszáj, ne vágjunk ennek elébe. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Megadom a szót Bejczy Sándor képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt 35-ös csoportjának képviselője.

Felszólaló: Bejczy Sándor (Független Kisgazdapárt-i képviselők 35 tagú csoportja)

BEJCZY SÁNDOR (Független Kisgazdapárt-i képviselők 35 tagú csoportja)

BEJCZY SÁNDOR (Független Kisgazdapárt-i képviselők 35 tagú csoportja) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy az általános vita minden hozzászólásából az derül ki, hogy a főváros dunai területén híd kell, nem is egy, legalább kettő. Szabadjon visszatérnem Szabad elnök úrnak arra a kijelentésére, hogy most csak eggyel foglalkozzunk. Természetesen én is azt mondom, de ez nem jelenti azt, hogy a majdani jövőben ne kerüljön erre sor. Ebben tehát nincs is véleménykülönbség a tisztelt Ház tagjai között.

Abban is látszik az egyetértés - egy-két hozzászóló kivételével -, hogy a két legsürgősebb a lágymányosi és a Galvani híd. Természetesen én mindenképpen a lágymányosi hidat teszem első helyre. De néhány kérdést - melyek az általános vitában merültek fel - tisztáznunk kell.

Melyik híd a drágább? Úgy gondolom, ha ránézünk Budapest térképére és megvizsgáljuk a két híd és csatlakozó úthálózatuk Soroksári út és Budafoki út közötti szakaszát, megállapítható, hogy a Galvani híd a drágább. Hát hosszabb a nyomvonala, többet kell kisajátítani, arról nem is beszélve, hogy két Duna-híd szükséges. Azt, azt hiszem, hétfőn is elmondtam, ha a Csepel-szigeten keresztülmegy, a Dunának ott már két ága van. Egyszerűen két hidat kell majd ott építeni.

De hiba lenne a költségeket szembeállítani, amikor abban egyetértünk, hogy mind a két híd elengedhetetlenül fontos, mert más a funkciójuk.

Esztétikus-e a lágymányosi híd? Ízlés dolga. Lesz, akinek tetszeni fog, lesz, akinek nem. Az azonban, hogy a fővárosi önkormányzat építész zsűrivel megvizsgáltatta és átdolgoztatta a terveket, biztos nem válik hátrányára.

Az én egyéni véleményem szerint a beterjesztett változat remekül ellensúlyozza a nem túl szép vasúti hidat.

Közel van a közúti híd a vasúthoz? Ez műszaki kérdés, nem hiszem, hogy a Parlamentnek kell ezt eldönteni, ahol nem mindenki műszaki ember.

Pap János képviselőtársam szerint nem divat a fejlett országokban, hogy vasúti és közúti hidat ilyen közel tervezzünk egymáshoz. Erre csak azt tudom mondani, hogy - a múltkor már azt mondtam, hogy Németországban is van erre eset - jelenleg Bécsben most épül ennél közelebb új híd a régihez, természetesen nem magyarok tervezték, csak magyar kivitelezők építik ezt a hidat.

Lehet-e három év alatt hidat építeni?

Ez szintén műszaki kérdés. Meggyőződésem, hogy lehet, de vizsgáljuk meg, mit kell addig csinálni, míg az építéshez eljutunk. El kell dönteni a híd szerkezetét, műszaki előtervezést kell végezni, talajmechanikai vizsgálatot, geodézia, meg kell szerezni az érintett területeket: kisajátítás, vásárlás; kiviteli tervet kell készíteni, pályáztatni a beruházót, tervezőt, kivitelezőt. Ezek után lehet csak az építést elkezdeni és három év alatt megépíteni. Ez jelenleg a Galvani hídra vonatkozik, szemben a lágymányosi híd dokumentációja teljes megtervezésének a véglegesítésével szemben.

Rámegy-e a budai levezetés a Hamzsabégi útra, ami a környezetvédelemnek és a lágymányosi tüntetésnek volt egyik velejáró kérdése.

A beterjesztés szerint egyértelmű, hogy nem. Pap János képviselőtársam szerint természetesen nem, de a hátsó szándék az, hogy arra fog esetleg menni. Hát hátsó szándékkal, feltételezésekkel nehéz vitatkozni. Tételezzék fel az előterjesztők tisztességét, hogy komolyan gondolják, amit leírtak. Nem megy a levezetés a Hamzsabégi útra, tisztelt Ház, ezt azért méltóztassék - hogy úgy mondjam - elfogadni.

Legyen-e villamos a lágymányosi hídon?

Az általános vitában hozzászólásomban megindokoltam a lágymányosi híd jelentőségét a világkiállítás és a tömegközlekedés szempontjából.

A beterjesztett javaslat szerint a hídon a villamos átvezetésnek nincs műszaki akadálya, és itt javaslom én is Schiffer képviselő úrnak a javaslatát, hogy igenis megvan a lehetőség arra, hogy azon az épülő lágymányosi hídon menjen villamos.

Alternatívák és az Országgyűlés illetékessége. Az általános vitában több képviselőtársam kifejtette, hogy a Parlamentet kész helyzet elé állították, illetve választása csak abban, hogy lágymányosi híd vagy semmi.

Erről szó sincs. Mint az általános vitában kifejtettem, Budapest déli térségében 3-4 híd lehetséges és szükséges, helyszín is van: a Lágymányos, a Galvani, a Kondorosi, az Albertfalvai és a Hengermalom utcánál.

(18.20)

Ki kell azonban hangsúlyozni, hogy nem az Országgyűlés hivatott eldönteni, hogy hol épüljön a Duna-híd.

Tételezzük fel, hogy mindenki felelősségteljesen végezte a munkáját. A szakemberek előkészítették a különféle változatokat. A főváros vezetése egyeztetett a szakminisztériummal, majd a közgyűlés állást foglalt 1991. május 16-án a lágymányosi és Galvani hidak megépítése mellett, sorrendben természetesen.

A főváros kidolgoztatta a lágymányosi híd előttünk lévő változatát, és a szakminisztériummal közösen beterjesztette a Kormánynak. A Kormány jóváhagyta és beterjesztette a Parlamentnek.

A mi feladatunk, hogy arról döntsünk, most már konkrét számokkal, amiről közvetve már 1991-ben és az 1992-es költségvetésnél kétszer döntöttünk.

Meg kell jegyeznem, hogy közben a Galvani híd előkészületei is folynak. Tudomásom szerint a főváros verseny keretében döntött a lebonyolító személyéről, és a napokban kiadták a pályázati felhívást a híd szerkezetére vonatkozóan. Tehát ez a távolabbi jövővel kapcsolatos.

Összefoglalva: képviselőtársaim hozzászólásaikban nem foglalkoztak a lágymányosi hídnak a belvárosi forgalomra és belterületi hidakra gyakorolt kedvező hatásával. Én akkor részletesen elmondtam érveimet, most csak ismétlem, szeretném erre irányítani a figyelmüket.

Többek között a Hungária körút a program szerint villamossal együtt 1994 végéig megérkezik a Fradi pályához. Tisztelt képviselőtársaimnak nem kell mondani, hol van a Fradi pálya, és ehhez aztán csatlakozik a lágymányosi híd-programnak a villamosvezetése, amely természetesen egyszerűen rámegy a lágymányosi hídra.

Most javaslom, a Kormány előterjesztését ezután kiegészítve a villamos átvezetésével, fogadják el, hogy minél előbb hozzákezdhessenek a már kész tervekkel ellátott építkezéshez. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Dr. Schiffer János képviselő úr kétperces reagálásra kért lehetőséget. Megadom a szót.

Felszólaló: Dr. Schiffer János (MSZP)

SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)

SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP) Köszönöm szépen. Személyes megtámogatás címén kértem szót. Jól esett az elnök úr - sajnos, már elment - támogatása, de úgy hiszem, egy kicsit félreértette az én mondanivalómat.

Én nem alternatívaként vetettem fel a két hidat, hanem két külön kérdésként. Az egyik a lágymányosi híd és a két építkezést természetesen nem szabad most összekötnünk, mert ez csak akadályozná. A két híd külön funkciót lát el: az egyik a belső terület problémáinak megoldása, a másik pedig egy városfejlesztési koncepció keretében kell hogy megépüljön.

Tehát én ugyanúgy fontosnak tartom a Galvani híd építését is, mint a lágymányosit, csak nem most, ma összekötve. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Megadom a szót Gadó György képviselő úrnak, SZDSZ.

Felszólaló: Gadó György (SZDSZ)

GADÓ GYÖRGY (SZDSZ)

GADÓ GYÖRGY (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bejczy képviselő úr szavaihoz szeretnék először is kapcsolódni, aki azt mondta, igen helyesen, hogy nem az Országgyűlés feladata eldönteni, hol épüljön meg a híd.

A sajátságos helyzet mégis az, hogy mi fogjuk eldönteni. Igaz, hogy a választék nem túl nagy, amit elénk tettek, mert egy közül választhatunk. De úgy látszik, kialakulóban van egy olyan többség, amelyik számára ez az igen szerény választék is több mint elégséges. Legalábbis erre lehet következtetni a bizottsági jelentésből, a gazdasági bizottság, valamint a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság együttes jelentéséből, amely már az asztalon fekszik és amelyből kitűnik, hogy a közel húsz módosító indítványból 18 elvérzett a bizottságon, a módosító javaslatok vágóhídján.

Ez kissé furcsa helyzet, s talán szokatlan arány, nem tudok most hirtelen példát mondani arra, hogy más törvényjavaslatokhoz benyújtott módosító indítványok közül hasonló arányban elvérzett javaslatokról van-e kimutatás. Nincs ilyen statisztika a kezem ügyében, de attól tartok, hogy ez az arány igen kedvezőtlen.

Felmerül a kérdés, hogy az a 18 javaslattevő, akinek az indítványát a bizottságok így, nemcsak hogy elvetették, hanem legtöbbször még egyharmados támogatásban sem részesítették, tehát ezek a javaslattevők mind abszolút laikusok, abszolút hozzá nem értő emberek volnának, csupa képtelenséggel álltak volna elő. Hogy-hogy az ő javaslataik ennyire nem találtak meghallgatásra?

Vagy talán azt kell feltételeznünk, hogy a módosító indítványok szerzőit pusztán valami helyi érdek vezérelte, valami szűk lobbynak a szószólói?

Nem hinném, hogy ennyire borúlátóan kellene megítélnünk a képviselői munkát.

Schiffer képviselőtársam azt hangoztatta az imént, hogy a Parlamentnek ebben az ügyben azt kell vizsgálnia, hogy a főváros közgyűlése megtett-e minden szükségeset ahhoz, hogy ez a javaslat hiteles, megalapozott legyen. Mert hiszen, amint mondotta képviselőtársunk, nem a Parlament felelőssége ez, hanem a fővárosi közgyűlés felelőssége.

Nos, én ezzel igen egyet is értenék, mégis az a helyzet, hogy ezzel a döntéssel a Parlament vállalja át a felelősséget a fővárosi közgyűléstől, anélkül azonban, hogy meggyőződhetnék róla, hogy valóban megtett a főváros mindent, ami szükséges.

Nekem nincs különösebb okom kételkedni abban, hogy a főváros közgyűlése körültekintően járt el, lehetséges. Azonban itt az asztalunkon nem fekszenek olyan dokumentumok, amelyek ezt valószínűsítenék, amelyekből egyértelműen és meggyőző módon derülne ki, hogy mind pénzügyi szempontból, mind a belterületek forgalmi megterhelésének enyhítése tekintetében, mind pedig környezetvédelmi szempontból ez az előttünk fekvő megoldási javaslat a legjobb. Erről semmiképpen nem vagyok meggyőződve.

Nem tudom, önök talán ismerik a lágymányosi Duna-híddal kapcsolatos beható és átfogó, részletes környezeti hatásvizsgálat eredményeit. Ismerik öszszehasonlítólag azokat a pénzügyi kihatási vizsgálatokat, amelyek a különböző híd-koncepciók, a különböző helyeken felépítendő hidak megvalósításának pénzügyi kihatásait elemezték volna. Én nem ismerem ezeket. Annyira semmiképpen nem ismerem, hogy nyugodt lelkiismerettel határozhatnék ebben az ügyben.

Az a fonák helyzet állt elő e határozati javaslat ún. részletes vitájában, hogy a részleteken, éppen a részleteken nem áll módunkban vitatkozni, mert nem ismerjük azokat.

Takácsy Gyula képviselőtársunk, a gazdasági bizottság részéről az imént úgy fogalmazott, hogy ha a főváros úgy ítélte, hogy ez helyes, akkor nyugodjunk meg ebben. Ez igen szép dolog és méltányolok sok szempontot, azt, hogy az idő sürget, az expo a nyakunkon van - bár én nem kívántam -, azt is méltányolom, hogy a főváros körültekintően járhatott el, azonban mindez így hitbéli megítélés dolga, hinni pedig a templomban kell, tisztelt uraim és hölgyeim. Itt konkrét tények, dokumentumok alapján kellene tudni határozni, azonban épp ez nem áll módunkban.

A határozati javaslat preambulumába, ha ilyen terjedelmesebb szövegezésben előttünk állna, talán be lehetne venni ilyen megállapításokat, hogy az Országgyűlés, tekintettel arra, hogy az idő sürget, tekintettel arra, hogy az expo a nyakunkon áll, tekintettel arra, hogy nem állnak rendelkezésünkre meggyőző és összehasonlító alternatív dokumentumok, kénytelenségből elfogadja ezt az egyetlen javaslatot.

Ha így fogalmazunk, lelkünk rajta. Én nem óhajtok így fogalmazni és nem óhajtok ilyenféle döntés látszatkényszerébe belenyugodni. Az a véleményem, amit már a múlt héten is kifejtettem, hogy ezt az ügyet így nyugodt lelkiismerettel a Ház nem rendezheti, ezt a határozati javaslatot, tekintet nélkül az idő sürgetésére, az idő sürgetése ellenére sem fogadhatja el változtatások nélkül.

(18.30)

Az a változtatás pedig, amit a bizottságok itt elfogadtak - Schiffer János és Török Ferenc egyébként igen helyes és szükséges módosítványa - nem elégséges ahhoz, hogy ebben az ügyben meggyőzően és nyugodt lelkiismerettel határozzunk.

Kérem, hogy ezt fontolják meg, amikor majd dönteni kell. Én ellene fogok szavazni. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Megadom a szót dr. Csapody Miklós képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum.

Felszólaló: Dr. Csapody Miklós (MDF)

CSAPODY MIKLÓS, DR. (MDF)

CSAPODY MIKLÓS, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint a 15-ös választókörzet, tehát a Hamzsabégi útiak és a XI. kerület déli részének képviselője, a múltkor már a sajnálatos módon este 8 órára időzült vitában elmondtam a legfőbb érveimet, ezeket időkímélés céljából nem kívánom megismételni. Azonban azt hangsúlyosan ki kell még egyszer emelnem, hogy az akkor elmondottak között és a Kormány álláspontja között nincs ellentét sem az expo szükségének, sem az 1100 éves államalapítási évforduló szükségességének méltó biztosítása, a közlekedési forgalmi kérdések megnyugtató rendezése érdekében való hídépítés tekintetében, és nincs ellentét abban a kérdésben sem, hogy kell híd, mégpedig több híd. Ellentét pusztán a sorrendiség kérdésében és a hidak méreteiben, arányainak a kérdésében volt.

Én a múltkor elmondtam, és ezt Ráday Mihály képviselőtársam pontosan meg is értette, hogy az előttünk fekvő kérdés Dél-Budapest közlekedési problémáinak az egyike, amely közlekedési probléma műszaki megoldást keres.

Ennek a műszaki megoldásnak a lehetőségére elkészült az előttünk fekvő koncepció, amely alapvetően nem változott meg a régi, 1987-es-88-as állami tervbizottsági döntéshez képest, és amely pusztán egy módosítást tartalmaz. Ez pedig a következő: a műszaki megoldás az eredeti, mínusz a lágymányosi híd.

Véleményem az, és ezt még egyszer hangsúlyozom, hogy a Parlament nem műszaki döntési fórum, kompetenciája műszaki megoldásokra nem terjed ki, kizárólag arra, hogy költségvetési forrást nyisson meg ennek az alapvetően közlekedési kérdésnek a megnyugtató rendezése érdekében.

Tehát még egyszer elmondom, és erre kérem képviselőtársaimat, hogy ezt vegyék majd a döntés során figyelembe, hogy két híd kell, és először a Galvani híd. S azért először a Galvani híd, hogyha az előterjesztés szerint a lágymányosi híd kell, de mellette majd a távoli jövőben szükséges a Galvani úti híd is, akkor a Galvani útra, illetőleg a Galvani útnak az útvonalára érkezne le az úgynevezett lágymányosi híd útvonala és forgalomelterelő része is. Következésképpen, ha kell a híd, akkor kezdjük az útvonallal, nevezetesen a Galvani úti híd szükséges útvonalával.

Még egyszer mondom, és ez a XI. kerületi önkormányzat álláspontja is: két híd kell, és először a Galvani.

Ezeknek az elmondottaknak a szellemében szeretném elnök urat kérve támogatni Szeleczky Zoltán képviselőtársam javaslatát, arra való tekintettel, hogy beérkezett Schiffer János és Török Ferenc már megindokolt módosító javaslata, hogy ezeket a környezetvédelmi bizottság alaposan megtárgyalhassa szerdán, éppen ezért arra kérem elnök urat, hogy ezt a kérdést, amíg megnyugtató és minden álláspontot nem ismerő képünk nincsen kereken, addig ennek a kérdésnek a tárgyalását függessze fel. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Szólásra következik Jávor Károly képviselő úr, Magyar Demokrata Fórum.

Felszólaló: Jávor Károly (MDF)

JÁVOR KÁROLY (MDF)

JÁVOR KÁROLY (MDF) Köszönöm szépen, Elnök Úr. A legutóbbi plenáris ülésen, amikor ugyanez a téma szerepelt napirenden, hasonlóan kedves családi körben mondtam el gondolataimat. Elnézést, hogyha most a részletes vitában elhangzott érvek, illetőleg ellenérvek arra késztetnek, hogy néhány gondolatomat ismételten elmondjam.

Annak, hogy mi néhányan újra és újra megpróbálunk vitába szállni azzal a koncepcióval, amit a Kormány beterjesztett, nincs más oka, mint az, hogy mindenkit olyan helyzetbe akarunk hozni, hogy nyugodt lelkiismerettel mondjon igent egy előterjesztésre, egy programra.

Nos, Takácsy Gyula képviselőtársam azt említette, hogy azért szükséges támogatni a lágymányosi hídról szóló programot, mert akkor egy gyümölcsöző együttműködést támogatunk, amely kialakult a Kormány és a fővárosi közgyűlés között. Nos, a mi szándékunk, és az én szándékom nem más, mint az, hogy ezt a gyümölcsöző együttműködést még magasabb színvonalra emeljük, nevezetesen, hogy ne záruljon le most ez a gyümölcsöző együttműködés, hanem folytatódjék. Folytatódjék nemcsak időben, hanem oly módon is, hogy valódi döntési alternatívákat kap a fővárosi közgyűlés is és az Országgyűlés is.

Információim szerint ugyanis a fővárosi közgyűlés képviselői nem minden információ birtokában hoztak döntést, illetőleg egy olyan információ birtokában, hogyha ezt a lágymányosi előterjesztést nem fogadják el, akkor a Kormánytól nem kapnak pénzt.

Na most, egy másik érdekességre is szeretném felhívni a figyelmet. Ugye, az már itt többször elhangzott, hogy a bizottság, a környezetvédelmi bizottság is többször tárgyalta ezt a kérdést. Nos, amikor mi arról beszéltünk, hogy a főváros vezetői szerint egy második híd megépítésére 1998-ig biztosan nem, de nem lehet megmondani, hogy utána is mikor kerül sor, ettől kezdve mi azt mondtuk, hogy jó, rendben van, egy híd, akkor nézzük meg, hogy ezt a hidat hova akarjuk tenni. Na most, hogyha mi egy hidat mondtunk, akkor a tárca képviselői azonnal azt mondták, hogy ez egy hibás nézet, hibás szemlélet, hiszen itt egy többhidas koncepcióról van szó évek óta. Ugyanakkor, amikor a módosító javaslatainkban több hídról beszélünk, lám, mit eredményezett a vita. Az összes többhidas módosító indítványt leszavazták a bizottságok, és mindenütt egy hidat támogatnak. Ez egy kicsit hasonlít ahhoz a társasjátékhoz, amiről a múltkor röviden szóltam, hogyha a Kormány képviselőit kérdeztük meg, akkor ők azt mondták, azért erre adnak pénzt, mert a közgyűlésnek ez kell, ha a közgyűlést kérdeztük, akkor azt mondták, hogy azért, mert a Kormány csak erre ad pénzt.

Nos, röviden: nem vagyunk abban a helyzetben, hogy meg tudjuk mondani, hogy hol a legkedvezőbb. Én szeretnék utalni arra, amit most Szabad György elnök úr mondott: egy hídra jó, ha telik az erőnkből. Most az lehet, hogy nem egészen pontosan így van, de gyakorlatilag így néz ki. Egy hídról van szó, a lágymányosi hídról, kétszer három közúti nyomsávon.

Na most, a döntési helyzet - ezt a múltkor is elmondtam - akkor következne be, hogyha a többek által említett szükséges több híd, tehát a változatok versenyképes helyzetben, egy hatásvizsgálattal kidolgozva kerültek volna elénk. Ez nem azt jelenti, hogy kilós tanulmányokat kapunk, hanem három-négy oldalon keresztül jellemezve egy-egy változatot, milyen területrendezési következményei vannak, milyen költségkihatásai vannak, fedezete megoldható-e, vagy nem, milyen hatása van a közlekedésre, a környezetvédelemre, és így tovább.

Ha ezt a három vagy négy változatot megkapta volna a fővárosi közgyűlés, és megkaptuk volna mi is, akkor el tudnánk dönteni, hogy melyik a leggazdaságosabb, melyik jelenti a legkisebb környezeti terhelést. Jelenleg ezt nem tudjuk eldönteni, mert még a lágymányosi hídra sem készült el az a részletes környezeti hatástanulmány, amit hiányolunk, nem is beszélve a többiről.

Kérdezem én akkor, hogy a költségvetési bizottság milyen alapon mondta azt, hogy nem lenne szerencsés nagyon eltérni a Kormány javaslatától, mert a többi változatok gazdaságilag nem megvalósíthatóak. Hát ha egyszer nincs a birtokunkban egy olyan háttéranyag, ami alapján ez eldönthető, akkor hogyan tudjuk ezt eldönteni? Számomra ez nem világos.

Többen feszegették a fővárosi közgyűlés kompetenciáját, hogy most ők döntöttek valamiről, akkor most mi történik. Egyébként, bocsánat, elhangzott, hogy ízlés kérdése, hogy tetszik-e nekünk, vagy nem, hogy egy építész zsűri ezt megvizsgálta és jónak találta.

Két legyet szeretnénk ütni egy csapásra: egyrészt hogy megvizsgálták és szépnek találták, a másik pedig, hogy született egy döntés, hát most akkor ezzel mit kezdjünk, ezt el kell fogadnunk.

Nos, én azt gondolom, hogy előadódhat egy olyan helyzet - és normális körülmények között ez így működik -, hogyha újabb információk kerülnek a birtokunkba - és mondhatnám példaként Bős-Nagymarost is -, akkor igenis meg kell változtatni.

(18.40)

Teljesen ésszerű, hogy megváltoztatjuk a döntésünket. Építészzsűri. Ha emlékeznek talán képviselőtársaim, egy nagyon friss példát tudok mondani: sevillai expo. Elkészült a lepkeház grandiózus terve, nagyon komoly építész szakemberekből álló zsűri véleményezte, és azt mondta, hogy ez jó. Hála istennek, azóta megváltoztattuk a véleményünket, és egy egész más házat építettünk fel, amelynek valóban sikere van. Ennyit a zsűriről és a döntésről. Egy döntés nem döntés, mint ahogy egy kísérlet sem kísérlet, főleg akkor nem, hogyha újabb érvek merülnek fel.

Bejczy képviselőtársam azt mondta, hogy képviselőtársai nem szóltak a lágymányosi hídnak a belvárosi hidakat tehermentesítő hatásáról. Nos, legjobb emlékezetem szerint én elég részletesen beszéltem ezekről a hatásairól, és pontosan azt próbáltam ecsetelni, hogy nemhogy nem tehermentesíti, hanem tovább terheli. Mert ha megnézünk egy Budapest- térképet, akkor arról világosan kiderül, hogy egy egyébként szervesen gyűrűsen induló és folytatódni kívánó forgalmat beleteker, mint egy spirált, belefordítja a Belvárosba. Így tehát könnyen belátható, hogy ez a belvárost a forgalom alól, a környezeti terhelés alól nem tehermentesíti. Egy délebbre húzódó nyomvonal ugyanakkor képes egyrészt tehermentesíteni, másrészt annak a feltételnek is eleget tenni, hogy szükség esetén egy-egy belvárosi híd felújítás céljára kiváltható legyen.

A mi véleményünk tehát az, hogy egy olyan koncepciót kell az Országgyűlés elé terjeszteni, amely a dél-budapesti hidakról szól, és amelyben ezek a lehetséges változatok egyenlő mértékben kidolgozottan kerülnek elénk, mert csak akkor tudjuk eldönteni, hogy melyik a legkedvezőbb, az optimális változat. Mert az viszont tény: egyfelől természetesen elvi szinten látni kell, hogy milyen irányban indulunk el. Tehát kell, hogy legyen egy hosszú távú stratégiánk, amiben azt mondjuk, hogy ezeken és ezeken a pontokon kell összeköttetést teremteni. A másik viszont egy rövid távú megközelítése a problémának, az pedig egy anyagi helyzet, amikor is tudomásul kell vennünk, hogy most valószínűleg csak egy hídra van pénzünk. Egyébként ez sem teljesen kizárt, hogy nemcsak egy hídra lenne pénzünk, de ez egész addig végeláthatatlan vita témája lehet, amíg nincsenek előttünk a kidolgozott változatok.

Ez lenne a Szeleczky képviselőtársam által már jelzett környezetvédelmi bizottsági módosító indítvány lényege, amit természetesen a képviselőknek még meg kell vitatniuk. De mindenesetre ezeket a szempontokat szeretném ismételten az önök figyelmébe ajánlani. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Tisztelt Országgyűlés! Több képviselőtársunk nem jelezte felszólalási szándékát. Megkérdezném dr. Szeleczky Zoltán képviselő urat, hogy van-e mód arra, hogy a bizottság ma, esetleg holnap ülést tartson, és megfogalmazza módosító javaslatát, és egyben meg is tárgyalja azt?

Felszólaló: Dr. Szeleczky Zoltán, a környezetvédelmi bizottság előadója

SZELECZKY ZOLTÁN, DR. (MDF)

SZELECZKY ZOLTÁN, DR. (MDF) Erre a bizottsági elnök úrnak kéne válaszolnia, de úgy látom, hogy nincs itt.

Tekintve, hogy ez a bizottsági javaslat még nincs megfogalmazva, azon kívül a többi módosító javaslatot sem tárgyalta meg ilyen értelemben a bizottság, én arra kérném az elnök urat, hogy tegye lehetővé, hogy szerdán egy normális bizottsági ülésen tárgyaljuk ezt meg, mert ez hosszú időt fog igénybe venni.

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Tudniillik arról van szó, hogy a részletes vitát sem lehet addig lezárni, határozathozatalra már nem is lehet gondolni. Tehát ezek szerint úgy látja, hogy nincs lehetőség. Ebben az esetben természetesen a részletes vitát el kell napolnom, és felkérem a hatáskörrel rendelkező bizottságok elnökeit, hogy a benyújtott kapcsolódó módosító javaslatokat akkor holnap vagy szerdán tárgyalják meg. Fekete Pál képviselő úrnak is van tudniillik egy csatlakozó módosító javaslata.

Az útalapról szóló törvényjavaslat részletes vitája

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az útalapról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Megadom a szót Rudics Róbertnek, a gazdasági bizottság előadójának.

Felszólaló: Rudics Róbert, a gazdasági bizottság előadója

RUDICS RÓBERT, a gazdasági bizottság előadója:

RUDICS RÓBERT, a gazdasági bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság megtárgyalta az útalapról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványokat, és közülük néhányat támogatott, többségét azonban elvetette.

Én 4 kardinális kérdést szeretnék csak felidézni, ezek közül az indítványok közül. Ezek közül az első, és talán a legalapvetőbb, hogy a bizottság nem támogatja a Kiss Róbert és Gyurkó János képviselő urak által beterjesztett koncepciót, mely szerint az útalap helyett egy nemzeti közlekedési alapot kellene létrehozni, és a közúthálózat helyett a közlekedési hálózat fejlesztésére kellene fordítani, amely a közúthálózaton túl többek közt a vasút vagy a vízi közlekedés támogatását, fejlesztését is magában foglalná. Tehát a bizottság ezt a koncepciót, amellyel tulajdonképpen végül is egyetért, azért nem támogatja, mert jelen helyzetben nem látja a feltételeit a megvalósításának. Hosszabb távon azonban mindenképpen támogat egy ilyen elképzelést.

A második fő kérdést abban foglalnám össze, hogy az értékesített üzemanyag árbevételéből az útalap javára befizetendő összegre vonatkozóan dr. Szűcs István képviselő úr módosító indítványát támogatta a bizottság, amely szerint a motorbenzinek esetében oktánszámra tekintet nélkül literenként 5 forint 20 fillért, a háztartási tüzelőolaj kivételével a gázolajok és az ipari tüzelőolajok esetében literenként 5 forintot, az üzemanyag céljára szolgáló pb, tehát propán-bután gáz esetében kilogrammonként 7 forintot, és az ugyancsak üzemanyag céljára szolgáló sűrített földgáz esetében normál köbméterenként 5 forintot kell befizetni. Ezek a mértékek, energiaegyenértékek közel azonos terhelést jelentenek.

Szűcs István javaslatának része az a rendelkezés is, mely szerint a gázolaj- és az ipari tüzelőolaj- felhasználó áfa alá tartozó személyek és szervezetek jogosultak visszatérítésre az adózásuk során.

A harmadik lényeges kérdéskör a gépjárműadó megosztása az útalap és a költségvetés között. Számtalan módosító indítványt nyújtottak be képviselőtársaink a belföldi és a külföldi gépjárműadóra vonatkozóan, azonban a bizottság megértette és elfogadta azt a kompromisszumot, amelyben a KHVM és a Pénzügyminisztérium megegyezett, és amely tekintettel van a költségvetés kondícióira, és éppen ezért ezt a lépcsőzetes megoldást támogatja a bizottság.

A negyedik kérdés, amit szeretnék kiemelni, a kerékpárutak támogatásának, illetve fejlesztésének kérdése. A bizottság elviekben ezzel is messzemenően egyetért, azonban nem tudta támogatni Bogárdi Zoltánnak azt a módosító indítványát, mely szerint az útalap összes pénzeszközeinek 5%-át kerékpárutak fejlesztésére kellene fordítani.

(18.50)

Támogatta viszont Nádori László képviselő úr módosító indítványát, mely szerint a belföldi gépjárműadóból az útalapba befolyó bevétel 25%-át kerékpárutak fejlesztésére lehet felhasználni.

Emellett még a gazdasági bizottság támogatott néhány kisebb jelentőségű indítványt, ezeket az 5636-os számú együttes jelentésben képviselőtársaim ellenőrizhetik. A támogatott indítványokkal együtt a gazdasági bizottság elfogadásra ajánlja az Országgyűlésnek az útalapról szóló törvénytervezetet. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Kis taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Megadom a szót Pintér Istvánnak, a költségvetési bizottság előadójának.

Felszólaló: Pintér István, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója

PINTÉR ISTVÁN, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója:

PINTÉR ISTVÁN, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mivel az idő eléggé előrehaladt, csak egészen röviden szeretném ismertetni a költségvetési bizottság munkájáról szóló jelentésem. Az útalapról szóló törvényjavaslathoz beadott módosító indíványokból 28 volt olyan, amit a költségvetési bizottságnak tárgyalni kellett. A tárgyalt módosító indítványokból hetet a bizottság támogat. Ezek a 9., a 14., 27., 36., 37., 38. és 47. sorszám alatt feltüntetettek. Négy indítványt nem támogat a bizottság, de az egyharmadot megkapta; 17 indítvány pedig az egyharmadot sem kapta meg.

Az, hogy egy ilyen törvénytervezethez aránylag nem sok módosító indítvány érkezett be, valamint a beérkezettek közül sem tudtunk nagy arányban elfogadni, ez a tervezet készítőit dicséri.

Mindenesetre magam is, mint autós - és ez általános vélemény - ezeknél a bizonyos üzemanyag-áremeléseknél nem egyszer zúgolódást tapasztalok, tapasztalunk, és én azt hiszem, ez a törvénytervezet a fogyasztókat, az üzemanyag-fogyasztókat egy-két dologról meggyőzi. Meggyőzi arról, hogy végeredményben az útjaink állapota olyan, amilyen, mindannyian tudjuk, akik rajta járunk, és meggyőz arról bennünket, hogy még ezen útalappal növelt benzin- és üzemanyag-áremelkedéssel sem értük el, azaz haladtuk meg az európai szintet. Azt hiszem, a mai Népszabadságban láttam egy statisztikát, ha jól emlékszem, egyedül Angliában és Görögországban olcsóbb az üzemanyag, mint nálunk.

Mindenesetre mi magyar autósok jócskán megfizettük akkor talán, amikor éppen a dízelautó után adót fizettünk és az adó nem az üzemanyagba volt beleépítve. Mert főleg azok, akik a határ mentén laktak, tudják nagyon jól, hogy külföldről érdemes volt bejönni tankolni, mert még annyi pénze megmaradt, hogy jócskán meg is tudott ebédelni a családdal.

Azt hiszem, ez meg fog szűnni, és nagyon remélem, hogy így az üzemanyag árába beépített útalapból befolyt összeg - legalábbis véleményem szerint -, ha nem is olyan ütemben, de javítani fog az úthálózatunkon. Ezért azt kérem az Országgyűléstől, hogy az útalapról szóló törvényjavaslatot, valamint a módosító indítványokat, amelyeket támogat a költségvetési bizottság is, fogadja el. Köszönöm szépen. (Kis taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Most megadom a szót Pintér Józsefnek, a környezetvédelmi bizottság előadójának.

Felszólaló: Pintér József, a környezetvédelmi bizottság előadója

PINTÉR JÓZSEF, a környezetvédelmi bizottság előadója:

PINTÉR JÓZSEF, a környezetvédelmi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A környezetvédelmi bizottság nagyon behatóan tárgyalta az útalapról szóló törvényjavaslatot, és tisztában volt azzal, hogy itt egy forrásképzésről van szó, amely pénzügyi eszközök felhasználásával a közúthálózat fejlesztése, fenntartása, üzemeltetése a következő időszakokban biztosítható. Azonban abból az elvből kiindulva, hogy a környezetvédelmi bizottságnak elsősorban a környezetvédelem érdekeit kell szem előtt tartani, felvetette - és javaslatot is terjesztettek elő Kiss Róbert és Gyurkó János képviselőtársaink, a környezetvédelmi bizottság tagjai -, hogy ne csak útalapról beszéljünk, hanem beszéljünk a nemzeti közlekedési alapról, amely nemcsak a közutaknak a fenntartását, felújítását van hivatva finanszírozni és megoldani, hanem ezen túlmenően a vasúti és a vízi közlekedést is foglalja magába, hiszen tudvalevően a vízi és a vasúti közlekedés környezetkímélőbb megoldást kínál, mint a közúti forgalmazás.

A bizottsági vita során örömmel tapasztaltuk, hogy a tárca képviselői bejelentették, elvileg egyetértenek ezzel a megoldással és folynak is az előkészületek egy más megoldásra, amellyel a vasúti és a vízi közlekedésnek a pénzügyi feltételeit, forrásait is meg fogják oldani.

Emellett a bizottság fontosnak tartja, hogy magának a megnevezésnek a változtatása történjen meg, mert jobban serkenti a tárcát, a kormányzatot ennek a kérdésnek a megoldására, hogy mennél hamarabb szülessen meg a vasúti és a vízi közlekedésnek a pénzügyi finanszírozása, forrásának az előteremtése.

Jelenleg a törvényjavaslat szerint a források gyakorlatilag az üzemanyagok értékesítéséből, a gépjárműadó meghatározott részéből és a befizetett díjak és bírságok pénzügyi forrásaiból származnak. Éppen azért, hogy a távolabbi lehetőségeket, a környezetkímélő megoldásokat biztosítani tudjuk, a környezetvédelmi bizottságnak a tagjai, Kiss Róbert és Gyurkó János képviselőtársaink tettek egy javaslatot, hogy az állami vállalkozói vagyon értékesítéséből származó bevétel 1992-ben 30%-ban, 93-ban 50%-ban, 94-ben 50%-ban kerüljön ennek a forrásnak a részeként elszámolásra, és ez biztosítja valamelyest a kiterjedt, ilyen természetű változtatást.

Kiemelten kívánom megemlíteni azt a javaslatot, amelyet a bizottság támogatott és nagyon fontosnak tartjuk, hogy az útalap bevételei nem vonhatók el a környezetvédelmi célra elkülönített összegek másra nem fordíthatók. Ez alapvetően biztosítaná a rendeltetésszerű pénzügyi felhasználást.

A bizottság a vita során 17 módosító javaslatot tárgyalt, amelyek a bizottság hatáskörébe tartoztak. Ebből a 17-ből 15-öt támogatott a bizottság, kettőt nem támogatott. A kettőből az egyik a Bogárdi Zoltáné, a másik dr. Mészáros Péter javaslata; az előbb említett dolog, hogy a kerékpárutakra nagyobb összeget biztosítson a költségvetés.

Megnyugtatónak tartottuk a törvényjavaslat 7. §-át, amely azt mondja, hogy a Kormány minden esztendőben a bevételekről és a kiadásokról az Országgyűlésnek számoljon be az országos költségvetés tárgyalása során. Ezzel tudniillik biztosítani lehet, hogy az Országgyűlés felügyeletet tud gyakorolni ezeknek a munkálatoknak a kivitelezése tekintetében.

A módosító javaslatok figyelembevételével arra kérjük az Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot fogadja el. Köszönöm. (Kis taps.)

(19.00)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Megkérdezem, hogy az önkormányzati bizottság állít-e előadót. Nem; a bizottság titkára jelzi, hogy nem állít előadót.

Az alkotmányügyi bizottság? Ugyancsak nem.

Kérem szépen, a felszólalások következnek.

Megadom a szót Varga Mihály képviselő úrnak, Fiatal Demokraták Szövetsége.

Felszólaló: Varga Mihály (FIDESZ)

VARGA MIHÁLY (FIDESZ)

VARGA MIHÁLY (FIDESZ) Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy néhány szóval összefoglaljam a FIDESZ által benyújtott módosító indítványokat.

A benyújtott módosító indítványok két nagyobb csoportra bonthatók. Az egyik csoportba azok a módosítások tartoznak, amelyek a törvényjavaslat szövegének pontosítását tartalmazzák, különös tekintettel az önkormányzati törzsvagyonhoz tartozó közúthálózat fejlesztésére. Úgy vélem, elengedhetetlen, hogy az egységes úthálózat szerves részét képező önkormányzati utak is megfelelő és el nem vonható támogatást kapjanak, hiszen az elkövetkezendő években az önkormányzatok szűkös forrásai inkább a helyi munkanélküliség, a szociális problémák kezelésére lesznek elegendőek, és nem teszik lehetővé vagy csak szerény mértékben nyújtanak lehetőséget a közúthálózat feljesztésére.

A törvényjavaslat 1. § (1) bekezdése csak feltételes módban tenné lehetővé a támogatást, így az önkormányzatok részére átadott pénzeszközök a mindenkori politikai és államháztartási érdekek függvényében biztosítanának vagy nem biztosítanának forrást az önkormányzatoknak. Módosításommal a szöveg pontosítását és egyértelműbbé tételét javaslom.

Ezzel összefüggően a 4. § (2) bekezdését is javaslom módosításra. A törvényjavaslat indoklása ugyanis hangsúlyozza, hogy az állami és önkormányzati utak egységes, összefüggő hálózatot alkotnak, mégis a javaslat egyoldalú előnyöket biztosítana az állami utak számára. Úgy vélem, az útalapot fizető gépjármű-tulajdonos számára egyformán fontos minden út, ezért nem célszerű a két dolgot szétválasztani.

Az általam benyújtott módosítások másik nagyobb csoportjába azok a módosítások sorolhatók, amelyek az útalap pénzügyi oldalát kívánják néhány pontban egyértelműbbé tenni. A törvényjavaslat 3. § (2) bekezdés b) pontjában javaslom, hogy a külföldön nyilvántartott gépjárművek utáni adókból már 1993-tól és az azt követő években az adó 100%-a kerüljön az útalapba, bővítve az alapvetően drága útépítés költségéhez mérten meglehetősen szerény alapot. A törvényjavaslatnak ezt a paragrafusát még azzal a pontosítással egészíteném ki, hogy az útalap bevételei más állami célra nem vonhatóak el. Ez a módosítás kizárná annak a lehetőségét, hogy a Kormány túlontúl szabad kezet kapjon az útalap bevételeinek felhasználásában. Rossz gyakorlatnak tartanám, ha az Országgyűlés által jóváhagyott céloktól teljesen eltérő célokra használnák fel a gépjármű-tulajdonosok által befizetett összeget.

Ugyanilyen veszélyesnek tartom, sőt ennél sokkal kockázatosabbnak, ha az útalap pénzeszközeivel értékpapírpiaci műveletekbe lehetne kezdeni. A törvényjavaslatnak ez a pontja újabb zsilipet nyitna ki azon lehetőségeknek, amelyek az alap pénzeszközeinek más irányú felhasználására adnának a Kormánynak terepet. Közismert, hogy a költségvetési hiány finanszírozására milyen kormányzati szándékok vannak. Az útalap pénzeszközei sem lennének ez alól mentesek, ha a törvényjavaslat így kerülne elfogadásra.

Az elmondottakon túl még két javaslatra hívnám fel a figyelmet, ami az eddig sajnálatosan elhanyagolt kerékpárutak fejlesztését segítené elő. Köztudott, hogy a fejlett országokban milyen pozitív megkülönböztetésben részesülnek a kerékpárutak létesítésére tett lépések. Ezeket a helyi források felhasználásával központi támogatásban is részesítik. Az országos közúthálózat távlati fejlesztési programja által megjelölt források nem elegendőek ahhoz, hogy Magyarországon 2000-re komoly kerékpárút-hálózat alakuljon ki, hiszen az önkormányzatok erőforrásai végesek. E terv szerint, amit az útalaphoz mellékelve nyújtott be a kormányzat, 2000-ig a kerékpárút-hálózat 1500 kilométerrel növekszik, ami, ismerve a főváros és a vidék kerékpárút-helyzetét, korántsem lesz elegendő. A fejlesztésben erősen érintett üzemek, gazdaságok bevonását jó elképzelésnek tartom, ám felettébb kétséges, hogy a recesszió sújtotta cégek mennyit is hajlandók végeredményben kerékpárutakra áldozni. Ezért a FIDESZ parlamenti frakciója egységesen támogatja a Bogárdi Zoltán és a Nádori László által benyújtott elképzeléseket, amelyek talán kisebb mértékben segítenek ennek a problémának a kezelésében.

S végezetül szeretném elnök úr figyelmébe ajánlani, hogy az együttes jelentés 19. pontjában szereplő módosításomat visszavonom. Köszönöm figyelmüket, és kérem a módosításaink támogatását. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Megadom a szót Ráday Mihály képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége.

Felszólaló: Ráday Mihály (SZDSZ)

RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ)

RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az általános vitában elmondtam egy-két dolgot ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, ezeket most meg fogom ismételni, rövidítve.

Alapvetően motivál ebben a gondolkodásban, hogy egyetértek azzal, hogy közlekedési alapot kellene csinálni és nem útalapot. És azt elmondtam már az általános vitában, hogy szerintem a mostani törvény-előterjesztés során nincs mód megváltoztatni a jelenlegi előterjesztést, az ideális állapotot nincs mód létrehozni, tehát kénytelen vagyok tudomásul venni, hogy nem elég a közlekedési alapról szóló környezetvédelmi bizottsági előterjesztéseket támogatni, hanem meg kell próbálni találni más kapukat is annak érdekében, hogy ez a törvény környezetbarát maradjon, ha már eredetileg nem az. És attól sem tudok eltekinteni, hogy ugyebár legutóbb a Kónya-Orbán vita során tett Kónya Imre célzást arra, hogy egy ellenzéki képviselői javaslatot elfogadott a Ház - sajnos, mert blokád lett belőle... Vagyis én vagyok a felelős itt állítólag az útvám megemeléséért. Nekem az a véleményem, hogy ez nem így van természetesen. Az a véleményem, hogy ez az útvámmegemelés - pláne ha az összeg be is folyna, mert nem tenné-nek akkora engedményeket a kamionosoknak, mint amekkorákat tesznek - szolgálhatná a környezetvédelem érdekeit.

Ennek a beterjesztésnek az előzetes tárgyalások során az alapja az volt, hogy sikerült egy megállapodást kötni a pénzügyi kormányzattal, hogy a költségvetési tárgyaláson, vagyis egy héttel az adótörvény elfogadása után támogatásáról fogja biztosítani azt a javaslatot, miszerint az ebből befolyó összeg egy része a környezetvédelmi munkát segíthesse. Így került 600 millió forint a környezetvédelmi alapba ebből az útvámból. Az előterjesztés, mármint az útalap előterjesztése úgy tekinti, mint hogyha a környezetvédelmi munkának ez a támogatása soha nem is történt volna. 1993-tól, illetve 94-től - attól függően, hogy milyen javaslatokat fog elfogadni a tisztelt Ház az előterjesztés során - ezt a pénzt is, amit környezetvédelemre lehetett volna fordítani, annak révén, hogy a tisztelt Ház elfogadta az útvám ilyen mértékű megemelését, ez a törvény einstandolja és beépíti az útalapba. Tehát a környezetvédelem direkt támogatására egyetlen forint sem jut a továbbiakban az útvám felhasználása lehetőségeiből.

Ezért próbáltam egy lojálisnak nevezehető és környezetbarát, de ugyanakkor az útalapot nem megrongáló javaslatot előterjeszteni, mely úgy szól, hogy autóadóból és az útvámból befolyó, tehát külföldi és belföldi autók által a kormányzati részt illető pénzből - tehát az önkormányzatot érintőt nem említem - 20%-nyi olyan útépítési melléktevékenységekre fordítódjék, amely a környezeti vonatkozást magában foglalhatja. Tehát például lehet egy útnak a vonattal való kapcsolatát kiépítő megoldást ebből támogatni; zaj- és bűzszűrő falakat, olyan parkolókat építeni, amelyeket mindenütt építenek a világban, amelyek kockakővel vagy hasonlóval vannak fedve, tehát környezetbarátok, átengedik a vizet - nyilván drágább a kockakövet lerakni, mint betonozni vagy aszfaltozni... Ilyen dolgokra gondoltam ez esetben.

A javaslatom két részből áll. Az egyik javaslat úgy szól, hogy 20%-a ezeknek az összegeknek kerüljön külön elbánásra, és ez a rész a környezetvédelmi miniszterrel való egyetértés alapján kerüljön felhasználásra. Egy másik javaslat pedig arról szól - sajnos erről az alkotmányügyi bizottság megfeledkezett, úgy tűnik, mikor a dolgot tárgyalta -, hogy ez a része a dolognak ne lehessen másra fordítható.

(19.10)

A javaslatomat egy szóval módosítva újra benyújtotta az alkotmányügyi bizottság. Az én javaslatom úgy szólt, hogy az összeg 20%-kal legyen környezetvédelmi célú beruházásra fordítandó, az alkotmányügyi bizottság javaslata úgy szól, hogy az összeg legalább 20%-a legyen erre fordítható. Természetesen én pártolom az alkotmányügyi bizottság ilyen irányú előterjesztését, mert a 20%-ról a legalább 20%-ra való emelése a dolognak még jobban hangzik. Tehát amennyiben a tisztelt Ház elfogadja az enyémet, örülök, amennyiben az alkotmányügyi bizottság javaslatát fogadja el, még jobban örülök.

Csak arra kérem a tisztelt Házat és a jelenlevőket - s aki hallja, adja át -, hogy ehhez hozátartozik az együttes jelentésben három javaslattal később tett javaslat, ami úgy szól, hogy ez az elkülönített összeg más célra nem fordítható. Tehát arra kérem a tisztelt Ház jelen levő képviselőit, segítsenek abban, hogy ez a javaslat megkapja a megfelelő támogatást. Ez továbbra is az útalapban marad, csak az útalapban környezetvédelmi célú beruházásokat támogat. Úgy vélem, ez nemes célt szolgál, örülök az alkotmányügyi bizottság részbeni támogatásának, és szeretném, hogyha a tisztelt Ház ezt a javaslatot - vagy ezt, vagy azt - támogatásáról biztosítva segítené a környezetvédelem ügyét. Köszönöm. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Megadom a szót dr. Balás István képviselő úrnak, MDF.

Felszólaló: Dr. Balás István, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság alelnöke

BALÁS ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság alelnöke:

BALÁS ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! A most elhangzottakra kívánok a bizottság nevében rendkívül röviden reagálni.

Bizottságunk mérlegelte Ráday Mihály képviselő úr javaslatát, és úgy találta, hogy az általa adott szöveg nem fedi le azt a szándékot, amit a képviselő úr elérni kíván. Ezért fordultunk a további módosítás eszközéhez. Ugyanis a Ráday képviselő úr által adott szövegből az következik, hogy kizárólag és maximálisan 20%-ot lehessen az adott célra fordítani, holott a kormányzati szándék ennél több. Annak érdekében, hogy a kormányzati szándékot az e vonatkozásban pontatlan szöveg ne húzza keresztül, tehát többet is fordíthasson a Kormány környezetvédelmi célokra ebből az alapból, mint 20%-ot, ezért kellett megváltoztatni Ráday képviselő úr szövegjavaslatát.

Én úgy gondolom, hogy ezek után az lenne a helyes, hogyha Ráday Mihály egyetért ezzel az értelmezéssel a saját szövegéhez képest, csak egy indítvány maradna a Ház előtt szavazásra, az, amely egyébként lefedi Ráday képviselő úr vélhető szándékát. Köszönöm.

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Megkérdezem, hogy tehát Ráday Mihály képviselő úr visszavonja-e a saját módosító javaslatát ebben az esetben.

Felszólaló: Ráday Mihály (SZDSZ)

RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ)

RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Egy pillanat, keresem a másikat. Ha megkérhetném az alelnök urat, a 21-est nyissa föl, mert úgy vélem, hogy én hozzájárulhatok ehhez, de ennek az lehet a feltétele, hogy a 21-est, a másikat támogatásban részesítsék. Nincs kifogásom az ellen, hogy az enyém helyett az alkotmányügyi bizottságét szavazza meg a tisztelt Ház.

Csak szeretném felhívni a jelenlévők figyelmét, és neked is, István, már elnézést, hogy a 21-esnek a szövege úgy szól, hogy az útalap bevételei nem vonhatók el. Én ezt bővítettem azzal, hogy a környezetvédelmi célra elkülönített összegek másra nem fordíthatók. Ez a dolog, ez a javaslat, amit az alkotmányügyi bizottság a jelentés szerint nem támogat, ez szoros összefüggésben van az előzővel. Tehát nekem az a kérésem, hogyha a szavazásig ezt van mód átgondolni, én készséggel visszavonom az enyémet, és hagyom az alkotmányügyi bizottság javaslatát érvényesülni. De nagyon szeretném, hogyha ezt a hozzá tartozó másik javaslatot is tudná a Ház támogatásáról biztosítani. Köszönöm.

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Dr. Balás István képviselő úr!

Felszólaló: Dr. Balás István, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság alelnöke

BALÁS ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság alelnöke:

BALÁS ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság alelnöke: Viszonylag egyszerű helyzetben vagyok. Nyilván senki nem várja el a bizottságtól, hogy a 44 módosító indítványt egyesével elemezzük itt a plenáris ülésen, és fejtsük ki a bizottsági álláspontot. Tehát bővebben ezért nem tértem ki.

De Ráday Mihály kérésének természetesen eleget teszek a következőképpen. A bizottsági javaslat - egyetértve Ráday Mihály javaslatával - azt mondja, hogy legalább 20%-át az adott célra kell fordítani. Ebből a kell szóból önmagában következik, hogy ez további megerősítést mint kogencia nem igényel. Tehát mi jogszabályszerkesztési hibának tartottuk volna azt, hogyha ezt a "kell"-t utána elkezdjük tovább ragozni. Ez volt az oka annak, hogy további megerősítését a "kell"-nek nem láttuk támogathatónak. Köszönöm.

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Azt hiszem, hogy az árukapcsolás a bizottság dolga. Tehát egyértelművé teszi-e Ráday Mihály, hogy a szóban forgó módosító javaslatát visszavonja? A többit pedig majd a bizottságban megbeszélik; a bizottságnak holnap - vagy ma? - ülést kell tartania.

RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ)

RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ) Én ezt jóindulatú üzletnek találom. Elfogadom. Köszönöm.

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Szólásra következik dr. Kiss Róbert képviselő úr, SZDSZ.

Felszólaló: Dr. Kiss Róbert (SZDSZ)

KISS RÓBERT, DR. (SZDSZ)

KISS RÓBERT, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, felesleges hangsúlyozni, hogy a közlekedés, illetve az általa okozott környezetszennyezés milyen súlyos hatással van a természetre. Köztudomású az is, hogy a közúti közlekedés a legenergiaigényesebb és a legkörnyezetszennyezőbb, amelyre álljon itt néhány adat. Azonos teljesítmény esetén a közúti áruszállításhoz viszonyítva a vasúti áruszállítás széndioxid kibocsátása 22%, a nitrogénoxidoké 6%, a szénhidrogéneké 7%, a szénmonoxidé 5%, az energiafelhasználása 11%, a területfoglalása pedig 20%, ha az autópálya menti szennyezett sávot is figyelembe vesszük, akkor kevesebb mint 5%. Egy kilométer kétvágányú vasúti pálya megépítése átlagosan 18 millió forintba kerül, míg egy kilométer kétszer kétsávos autópálya megépítésének költsége eléri a 300 millió forintot. És még egy ilyen: autópályán és óránként 40-60%-kal kevesebb áru és személy fuvarozható, mint egy korszerű, kétvágányú vasúti pályán.

A vasút kapacitása jelentősen növelhető a már meglévő pályaszakaszok felújításával, korszerűsítésével, azaz újabb területek igénybevétele nélkül. Míg a közutak átbocsátóképességét jóformán csak további természeti és egyéb értékek elpusztítása révén lehet növelni. A közutak fenntartása is jóval nagyobb összegeket igényel, mint a vasúti pályáé. Ez utóbbiak felújítását elegendő húszévenként elvégezni, míg az autópályákat - elsősorban a nehéz tehergépjármű-forgalom miatt - igen gyakran kell javítani, 10-12 évente pedig átlagosan fel kell újítani.

Természetesen azzal is tisztában kell lenni, hogy közlekedni kell, de egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan. Ennek eldöntésére egy komplex közlekedési koncepciót kell készíteni, és abban valamennyi közlekedési ág helyét meg kell, vagy meg kellett volna jelölni.

Alapvetően hibás az a megközelítés, hogy mindenben elsőbbséget kap a közúti közlekedés. A beterjesztett törvénytervezet teljesen érthetetlen módon az ország közúti tranzitszerepének fenntartását tartja szükségesnek, annak ellenére, hogy maguk a szakemberek és nyilvánvalóan a beterjesztő miniszter is tudja, hogy a tranzitból származó bevétel azért jelentős, mert a környezeti károkat senki sem fizeti meg, illetve a sértettek, a kárt szenvedettek fizetik meg.

A magam részéről érthetetlennek tartom, hogy hogyan képzeli a Kormány az úthálózattal kapcsolatos fejlesztési koncepció elfogadtatását anélkül, hogy a közlekedés egészének összefüggéseivel megismertetnék a képviselőket. Hogyan lehet ez ügyben állást foglalni, ha nem ismerjük a dunai hajózás - és más folyókon való hajózás -, a vasútfejlesztés és a légiközlekedés lehetőségeit. Az ilyen részinformációk csepegtetésével nem várható el a felelős döntés.

Ezért javaslom valamennyi képviselőtársamnak az 5493-as számon kiosztott módosító javaslatnak az elfogadását, amelyet Gyurkó Jánossal közösen nyújtottunk be. Ez lehetőséget nyújt a közlekedési infrasruktúrának a fejlesztésére, fejlődésére, illetve megelőzi egy olyan helytelen döntésnek a meghozatalát, amely közlekedési koncepció nélkül és ennek ismerete nélkül feleslegesen preferálna egy közlekedési ágat.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Tisztelt Országgyűlés! Mivel több képviselő nem jelezte hozzászólási szándékát, a részletes vitát lezárom. (Dr. Rott Nándor jelentkezik.) Felkérem a hatáskörrel rendelkező bizottságok, elnökeit, a gazdasági, a... Igen, dr. Rott Nándor. Kérem szépen, nem jelzett a monitor. Megnyomta a gombot? (Dr. Rott Nándor: Igen.) Kérem.

Dr. Rott Nándor képviselő úré a szó, Kereszténydemokrata Néppárt.

(19.20)

Felszólaló: Dr. Rott Nándor (KDNP)

ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)

ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP) Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem tudom, hogy Balás képviselő úr hozzászólását jól értettem-e - egy kicsit a hallásommal baj van... Nem tudom, úgy hangzott-e el a képviselő úr megjegyzése, hogy minden egyes javaslatot nem tudtunk kellőképpen megvizsgálni...

BALÁS ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság alelnöke:

BALÁS ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság alelnöke: Itt az indoklást nem tartottuk szükségesnek.

ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)

ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP) Elnézést kérek, Elnök Úr, és szeretném a tisztelt Házat is arra kérni, hogy igenis, minden egyes javaslatnak az indokolását mérlegeljék, minden egyes javaslatnak és az ahhoz fűzött valamennyi indokolásnak minden szavát mérlegeljék - mert ez a mi feladatunk. Nem lehet - elnézést kérek a kifejezésért, és nem Balás Istvánt szeretném ezzel gyanúsítani - átsiklani akár egyetlen szó fölött sem. Minket ide azért küldtek, és azt a feladatot kell betöltenünk, hogy minden egyes mondatot, minden egyes szót fontoljunk meg - és ez az itt előterjesztett módosító javaslatoknak egy nagyon fontos, nélkülözhetetlen eleme.

Amit dr. Kiss Róbert, igen tisztelt képviselőtársam elmondott a különféle közlekedési ágak környezetvédelmi vagy környezetfenntartási szempontból történő megítélése kérdésében, az alapvetően fontos, döntő jelentőségű. Nem nélkülözhető egy olyan közlekedéspolitikai koncepció, amely ezeket a különféle közlekedési megoldásokat összevetve, környezeti hatásaikat összehasonlítva fog döntést elérni, döntési helyzetbe fogja hozni az igen tisztelt Házat.

Sajnos, meg kell önöknek mondanom, hogy pillanatnyilag nem vagyunk ilyen döntési helyzetben, mert nincs olyan közlekedéspolitikai koncepció, amelyik ezeket a különféle közlekedési ágak közötti gazdasági, politikai, környezetvédelmi szempontokat öszszehasonlíthatóvá, összehasonlítás tárgyává tenné.

Én nagyon kérem az igen tisztelt Házat, hogy akkor, amikor majd ebben a kérdésben döntést fog hozni, ezeket a szempontokat mérlegelje. Nem vállalhatjuk ugyanis magunkra azt a felelősséget, hogy kellő információk hiányában, az összehasonlítás lehetőségének hiányában döntsünk, és ebben az öszszehasonlításban, ebben a mérlegelésben, bizony, az elénk terjesztett javaslatok minden gondolata, minden szava mérlegelést igényel.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Kérem, képviselő úr, csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy valóban félreértette. Balás István tudniillik arról beszélt, hogy a plenáris ülés nem ad lehetőséget arra, hogy minden egyes módosító javaslatot itt részleteiben megbeszéljünk, elemezzünk - ez a bizottság dolga. Itt tudniillik egy kis párbeszéd alakult ki Balás István és Ráday Mihály között - még árukapcsolás is fölmerült. A bizottság dolga, hogy ott tárgyalják meg ezeket - de Balás István is jelentkezett kétperces reagálásra, nyilván megadom a szót.

Felszólaló: Dr. Balás István, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság alelnöke

BALÁS ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság alelnöke:

BALÁS ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság alelnöke: Köszönöm, elnök úr. Rendkívül röviden: Mindössze arról van szó, hogy ha egy jelentésben a bizottság 44 pontban ismerteti álláspontját, álláspontjának rendelkező részét, akkor valószínűleg nem indokolt, hogy a bizottság e 44 pontot egyesével, szóban megindokolja - az legrövidebben körülbelül 44 percet venne igénybe. Ha ezt ilyen rövid javaslat esetén is így látjuk, föltehetőleg nem várható el az, hogy itt öt bizottság, nyolc bizottság, tíz bizottság alkalmanként minden egyes jelentéspontról egyperces szóbeli ismertetést is adjon.

Maximálisan egyetértek azzal, hogy a módosító indítványoknak egyébként minden betűjét részletesen meg kell vizsgálni a bizottsági üléseken - ezt is teszszük, természetesen. Köszönöm.

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Tisztelt Országgyűlés! Akkor most zárom le újra a részletes vitát. Felkérem a hatáskörrel rendelkező bizottságok elnökeit - a gazdasági, a költségvetési, a környezetvédelmi, az önkormányzati és az alkotmányügyi bizottságról van szó -, hogy a benyújtott kapcsolódó módosító javaslatokat... (A főtitkár az elnökhöz fordul.) ... tudomásom szerint valóban egy van, de ezt is mérlegelni kell, a mai napon, de legkésőbb a holnapi ülésnapon tárgyalják meg, hogy a határozathozatalra a holnapi napon, az interpellációk után sor kerülhessen.

Most megkérdezem Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter urat, hogy most vagy a határozathozatalt megelőzően kíván válaszolni a vitában elhangzottakra.

SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:

SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: A határozathozatal előtt. Köszönöm.

A kárpótlási jegyek életjáradékra váltásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Következik a kárpótlási jegyek életjáradékra váltásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Igen, megy az előadó a helyére... (Juhász Péter jegyző az elnöki emelvényről képviselői helyére megy.)

Megadom a szót Juhász Péternek, a gazdasági bizottság előadójának.

Felszólaló: Juhász Péter, a gazdasági bizottság előadója

JUHÁSZ PÉTER, a gazdasági bizottság előadója:

JUHÁSZ PÉTER, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság megtárgyalta a kárpótlási jegyek életjáradékra váltásáról szóló 3870-es számon beterjesztett törvényjavaslatot és az ahhoz benyújtott módosító indítványokat. A bizottság állásfoglalását az 5600-as számú együttes jelentésben képviselőtársaim kézhez kapták.

Tisztelettel kérjük önöket, hogy a szavazás során vegyék igénybe a bizottság döntéseit álláspontjuk meghozatalakor.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Visszatérve az emelvényre ismét elfoglalja a jegyzői széket.)

ELNÖK. Köszönöm. Most a költségvetési bizottság előadója következik, Csépe Béla képviselő úr.

Felszólaló: Csépe Béla, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója

CSÉPE BÉLA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója:

CSÉPE BÉLA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság is megtárgyalta a kárpótlási jegyek életjáradékra váltásáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosításokat. Két dolgot szeretnék kiemelni.

Az egyik az, hogy bizottsági módosító indítványt nyújtottunk be a törvényjavaslat 5. § (3) bekezdéséhez, amelynek az a lényege, hogy az életjáradék folyósítását a nyugdíjfolyósító szerv legkésőbb a kárpótlási jegy átruházásától számított 45 napon belül legyen köteles megkezdeni - tehát nem 90 nap -, hogy így hamarabb eljusson az érintettekhez.

A másik pedig: a kárpótlási jegyek életjáradékra váltásának azt hiszem, azt véljük, hogy az egyik legfőbb szempont az értékállóság. Nyilván nagyon nehéz előre itt valami olyan szabályt hozni, amely ezt megfelelően biztosítja, de törekedni kell arra, hogy a jelenlegi lehetőségek figyelembevételével ez messzemenően, amennyire lehet, biztosítva legyen, ezért a költségvetési bizottság támogatja azt a kereszténydemokrata módosító indítványt, mely szerint a járadék összegét 1993-tól minden év március 1-jétől kezdődően növelni kell. Az emelés mértékéről az Országgyűlés az állami költségvetés keretében dönt - az azonban az előző évi átlagos nyugdíjemelés mértékének 30%-ánál nem lehet kevesebb. Magában a törvényjavaslatban csak az van, hogy a 30%-ával megegyező mértékben kell növelni. Ez a javaslat azt írja elő, hogy ennél nem lehet kevesebb, és a mindenkori költségvetési vitában és az ország gazdasági helyzetétől függően kívánjuk biztosítani azt a lehetőséget, hogy esetleg ennél nagyobb mértékű legyen az emelés. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

(19.30)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Megadom a szót dr. Csehák Juditnak, a szociális bizottság előadójának.

Felszólaló: Dr. Csehák Judit a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója

CSEHÁK JUDIT, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója:

CSEHÁK JUDIT, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Remélem, Rott képviselőtársam felszólalása eléggé felvillanyozta önöket ahhoz, hogy picit részletesebb bizottsági jelentést is meghallgassanak.

Bizottságunk a 3870-es számú előterjesztést egy hónappal ezelőtt tárgyalta meg. Emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy bizottságunk nem tartotta általános vitára alkalmasnak ezt az indítványt, ezért arra lehetett számítani, hogy igen részletes és alapos bizottsági vita következik a benyújtott módosító indítványokról.

Bizottságunk vitája nem mondható részletesnek és alaposnak, elég érdektelen vita után születtek döntések, igen egyoldalú döntések. Ugyanis a bizottság többségében elfogadta az előterjesztő Pénzügyminisztérium képviselőjének az álláspontját és saját javaslatai kivételével tulajdonképpen az előterjesztővel értett egyet. Ezért, természtesen, nem kapott semmit cserébe, hiszen az előterjesztő Pénzügyminisztérium - egyetlen szociális bizottsági módosító javaslat kivételével - egyetlen szociális bizottsági módosító javaslatot sem támogatott.

Tulajdonképpen számomra a legszomorúbb az, hogy a szociális bizottságban a legszociálisabb módosító javaslatok is zátonyra futottak. Ilyenek voltak azok, amelyek a korhatár csökkentésére tettek javaslatot - Faddi József, Pásztor Gyula, Török Gábor.

Nem ment át az a javaslat, hogy a házastárs és a gyerek örökölhesse a kárpótlási jegyet.

Nem ment át az a javaslat, amit Németh Béla képviselőtársam tett, hogy letétbe helyezhesse az, aki fiatalabb.

Tulajdonképpen nem fogadta el a szociális bizottság azt a javalatot sem, amelyik arra irányult, hogy ne az éves nyugdíjemelés 30%-ával, hanem azzal azonos mértékben emelkedjék az értéke.

Valamint a mai ülésünkön nem fogadta el a szociális bizottság azt a költségvetési bizottsági módosító javaslatot, hogy ne 90 nap, hanem 45 nap legyen az ügyintézés határideje.

Tulajdonképpen két javaslatot támogatott mindössze az előterjesztő. Egyrészt azt a módosító indítványt, hogy a rokkantak korhatár nélkül is hozzájuthassanak a kárpótlási jegyeik fejében az életjáradékhoz, valamint hogyha valamikor nem lesz elég forrás az Állami Vagyonügynökség kezében, akkor Kormány adjon garanciát a kifizetésekre.

Mint említettem, az előterjesztő Pénzügyminisztérium nem fogadta el egyetlen bizottsági módosító javaslatunkat sem. Ezek valamennyije arra irányul, hogy ne a társadalombiztosítás intézze az ügyeket, hanem a kárpótlási hivatal.

Számunkra annál is inkább fájdalmas ez, mert a társadalombiztosítás rendkívül komoly adminisztratív terheket kell, hogy elviseljen, nagyon sok adminisztratív feladata van, valamint azért is érthetetlen, mert a nemzeti gondozási díjra benyújtott kormányelőterjesztés ezzel szemben viszont a kárpótlási hivatalra ruházza a nemzeti gondozási díjak ügyintézésének minden adminisztratív terhét.

Azt szeretném tehát önöknek a figyelmébe ajánlani, hogyha olyan törvényt akarnak elfogadni, amelyet a plenáris ülés valamelyest is módosítani és javítani kíván, akkor a bizottsági javaslatokat támogassák, köztük a szociális bizottság módosító javaslatait is, az előterjesztő Pénzügyminisztérium álláspontjával ellentétben. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Megkérdezem, hogy az alkotmányügyi bizottság állít-e előadót? Nem. Köszönöm.

Tisztelt Országgyűlés! Felszólalások következhetnek. Kérem képviselőtársaimat, jelezzék szándékukat, ha van ilyen.

Igen. Németh Béla képviselő úr, Független Kisgazdapárt 35-ök csoportja.

Felszólaló: Németh Béla (FKgP)

NÉMETH BÉLA (Független Kisgazdapárt-i képviselők 35 tagú csoportja)

NÉMETH BÉLA (Független Kisgazdapárt-i képviselők 35 tagú csoportja) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy azt Csehák Judit képviselőnő említette, az én 5467-es számú javaslatomat sem támogatta még a szociális bizottság sem, egyharmada sem. A magam részéről egy kicsit ezen meg is voltam lepődve, tekintettel arra, hogy az én módosító indítványom egy abszolút szociális jellegű indítvány volt, ami egy lehetőséget biztosított volna azoknak az egyéneknek, akik megfelelő kárpótlási jegyhez jutnak ugyan, de vállalkozni, gazdálkodni, állami vagyont vásárolni már nem tudnak és nincs is ilyen szándékuk.

A magam részéről azt valahol talán még meg is értem, hogy az előterjesztőnek a képviselője úgy nyilatkozott: azért nem jó az én módosító javaslatom, mert a kárpótlási jegyeket nyilván kellene tartani addig, amíg az illetők elérik azt a nyugdíjkorhatárt, hogy végre kárpótlás alapján életjáradékot kaphassanak.

Ez a nyilvántartás nem egy veszélyes dolog, mert én feltételezem, hogy aki leadja a kárpótlási jegyét azért, hogy majd azért életjáradékot kapjon, ha eléri a kort, talán nyilvántartás nélkül még maga is jelentkezne azért, hogy betöltöttem a kort, íme kaphatok életjáradékot.

Nem értem az elutasítását a javaslatomnak azért sem, mert tulajdonképpen a kárpótlási jegyek öt évig felhasználhatók. Ebből a kárpótlási jegyek három évig még kamatoznak is. Ez alatt az idő alatt akkor meg kellene adni a lehetőséget arra is, hogy ne csak vagyonvásárlásra legyenek használhatók ezek a kárpótlási jegyek, hanem aki nem állami vagyont akar ezért vásárolni, az adott esetben nyugdíj- vagy életjáradékra is használhassa fel ezt a kárpótlási jegyet.

Én tisztában vagyok azzal, hogy alig vagyunk egy páran ebben a pillanatban itt a Parlamentben, nem hiszem, hogy meg tudtam győzni a Parlamentet arra, hogy holnap támogassa ezt a javaslatot, de ez a javaslat nem az én egyéni szüleményem, hanem erre sok-sok igény volt, ha nem is tömeges igény.

Ha nem volt tömeges igény, akkor pláne ki kell elégíteni. Azt a választ kaptam a bizottsági ülésen, hogy nincs erre tömeges igény. Ha nincs rá tömeges igény, akkor a keveseknek az igényét miért nem próbáljuk ilyen formában kielégíteni?

Kérem a képviselőtársaimat, hogy gondolják ezt végig. Ez a költségvetésnek semmi pluszt nem jelent, nem ellenkezik a törvény alapgondolatával. A véleményem szerint ez a javaslat elfogadható lenne és támogatható. Köszönöm szépen a meghallgatást. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Megadom a szót Mádi László képviselő úrnak, Fiatal Demokraták Szövetsége.

Felszólaló: Mádi László (FIDESZ)

MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)

MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr, a szót. Néhány mondatban szeretném összegezni a FIDESZ frakció véleményét a részletes vita során a benyújtott módosító indítványok kapcsán.

Elöljáróban meg kell azonban állapítanom, hogy az előzetes félelmeink úgy néz ki, hogy beteljesültek abban a vonatkozásban, hogy a benyújtott módosító indítványokkal sem lehet ezt az életjáradékos konstrukciót olyan formába hozni, ami az emberek várakozásainak és a pénzügyi kormányzat igényeinek egyformán megfelelne.

Egyrészt nem tudott a módosító indítványok sora sem javítani azon a kérdésen, hogy alapvetően alacsony az induló összeg, mindössze néhány száz forint várható az áltagos kárpótoltak körében, ami egyrészt mindazzal kapcsolatosan problémát jelent, hogy alaposan fel lettek azért keltve a várakozások, mind pedig a magas adminisztrációs költségek miatt az egész életjáradékos konstrukció hatékonyságát kérdőjelezi meg.

A második alapvető probléma az értékvesztés nagyarányú, drasztikus bekövetkezte, amit a költségvetési bizottság nevében elmondott javaslat csak igen kismértékben tud orvosolni. Ha a nyugdíjemelés 30%-os mértéke az, amivel évente kompenzáljuk a kárpótlási jegyek életjáradékos formáját, akkor megközelítőleg öt év alatt felére devalválódik az életjáradék. Tehát nemcsak arról van szó, hogy alacsony az induló összeg, hanem arról is, hogy drasztikus az értékvesztés. Ez igen komoly csalódást fog kelteni az emberek körében, és ezzel a kormányzat és az előterjesztő igen komoly szegénységi bizonyítványt is kiállít magáról egyúttal.

A harmadik alapvető kifogásom a társadalombiztosításhoz kapcsolódik. Egyetértünk a szociális bizottsággal a tekintetben, hogy nem szerencsés a társadalombiztosításra terhelni ennek adminisztratív megoldását, egyérszt azért is, mert ez alapvetően egy teljesen más kört érint, mint a nyugdíjasok köre. Nem terjed ki mindenkire, nagyon nehéz adminisztratívan külön kezelni, és az a 2 %-os működési költség, gondoljunk csak néhány száz forintos életjáradék konstrukcióra, nem fogja fedezni a felmerülő költségeket sem, hiszen egy 200-300 forintos életjáradéknál egy 2%-os kezelési költség 4-6 forint, és egy bélyeg, tisztelt képviselőtársaim, mindenki tudja, hogy nem ennyibe kerül, hanem többe, és nem csak a bélyeg kerül adminisztratív költségként elszámolásra, hanem nagyon sok minden más is.

(19.40)

Nem is beszélve arról, hogy igazából nagyon nehéz szétválasztani az állandó költségeket, amelyeket a dolgozók és az épület fenntartása miatt elkönyvelnek a társadalombiztosítás számláján a kárpótlási jegyekre nyújtott fedezettől, tehát igazából itt egy nagyon komoly összemosódás lesz, ami egyáltalán nem szerencsés a társadalombiztosítás szempontjából. Éppen elég népszerűtlen feladata van szerintünk a társadalombiztosításnak, semminthogy ilyen típusú dologgal terheljük.

Ebből leszűrhető az a tanulság, hogy egyrészt valószínűleg az életjáradékos konstrukció volt elhibázott, de jórészt felvetem annak a gyanúját, amit mi legelsősorban elmondtunk a kárpótlási törvény vitájánál, hogy maga a kárpótlási törvény is ilyen formában egy elhibázott lépésnek minősíthető. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Megadom a szót dr. Rott Nándor képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt.

Felszólaló: Dr. Rott Nándor (KDNP)

ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)

ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP) Igen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én Németh Béla igen tisztelt képviselőtársam javaslatát szeretném támogatni, és meg kell mondanom, hogy ami itt elhangzott az előbb az adminisztrációs költségekről, ez higgyék el, hogy egy kicsit kiábrándító volt.

Nem lehet emberek kárpótlását az ezzel járó adminisztratív költségek mértékétől függővé tenni. Nem lehet embereket kizárni abból a lehetőségből, hogy a számukra legmegfelelőbb kárpótlási módszert válasszák. Az idősek, az öregek, akik erre a kárpótlásra leginkább rászorulnak, azok nem képesek arra - se gyakorlatuk nincs, koruk sem teszi őket annyira rugalmassá -, hogy vállalkozási formákban gondolkodhassanak. Ez egy szociális kérdés, hogy igenis mindenki abban a kárpótlási formában részesülhessen, amit önmaga számára a legmegfelelőbbnek tart.

Gondolják végig, igen tisztelt képviselőtársaim, itt idős emberekről van szó. Ezeket nem lehet egy magasugrásra kényszeríteni. Nem tudnak ugorni. Őnekik egy megnyugtató, legbiztonságosabb, legkevesebb kockázattal járó kárpótlási biztosítékra van szükségük, arra a néhány évre, amit még egyáltalán élnek. Itt nem arról van szó, hogy most egy vállalkozásba fektessünk be pénzeket, vagy a számukra nyújtott kárpótlást egy vállalkozásba fektessük be. Ezeknek az embereknek sajnos - idősebb korosztály -, ezeknek nincs lehetőségük, fizikailag nincs lehetőségük arra, hogy vállalkozzanak. Neki arra a kis nyugalomra, arra a kis pénzre van szüksége, és az igen tisztelt képviselőtársam javaslata ezt a célt szolgálja.

Ne fosszuk meg az embereket attól a lehetőségtől, hogy egy rendkívül mérsékelt, kis jövedelemkiegészítéshez juthassanak, és idős embereket ne kényszerítsünk arra, hogy a számukra átugorhatatlan mércében próbáljanak gondolkodni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Igen. Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Több képviselőtársunk nem jelezte felszólalási szándékát, úgy látom, változatlanul ez a helyzet. Ezért a részletes vitát lezárom. A határozathozatalra holnap délután kerül sor.

Most megkérdezem miniszter urat, hogy most vagy pedig a határozathozatalt megelőzően kíván válaszolni a felmerült kérdésekre?

KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:

KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter: Mélyen Tisztelt Elnök Úr! A határozathozatal előtt szeretnék szólni. Köszönöm.

Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Én is köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Megadom a szót dr. Zimányi Tibornak, a költségvetési bizottság előadójának.

Felszólaló: Dr. Zimányi Tibor, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója

ZIMÁNYI TIBOR, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója:

ZIMÁNYI TIBOR, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: Elnézést Elnök Úr, én kifejtettem a részletes vitában az álláspontomat, úgyhogy most nem kívánok újra szólni.

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Kérdezem, hogy az alkotmányügyi bizottság állít-e előadót.

Felszólaló: Dr. Balás István, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság alelnöke

BALÁS ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság alelnöke:

BALÁS ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság alelnöke: Tisztelt Elnök Úr! Az alkotmányügyi bizottság álláspontját röviden magam ismertetem.

Bizottságunk megtárgyalta az összes létező módosító indítványt, amelyről információt szereztünk, azokat egyesével elbíráltuk. Kérem, hogy a részletes elbírálási indokok ismertetésétől most tekintsen el a Ház, azt az írásbelivel egyezően természetesen fenntartjuk.

Jelzem azonban, hogy a törvényjavaslat 19. §-ának az adott szövegezésével bizottságunk nem értett egyet. Ez az a kör, amely azt a kérdést szabályozza, hogy az egyes ítéletekkel hátránnyal sújtottak kárpótlására a büntetőeljárási törvényt vagy pedig e törvényt kelljen alkalmazni.

A bizottság kérte az igazságügyi kormányzat segítségét egy precíz, megfelelő szövegváltozat elkészítésében, hiszen mi, miután nem szakmánk, nem kívántunk úgymond - elnézést a kifejezésért - barkácsmunkát végezni. Ez a szövegváltozat elkészült, a bizottság ezt még nem tudta megvitatni, a legközelebbi ülésén erre sor kerül.

Ezt azért jelzem, mert úgy gondolom, úgy lenne korrekt, hogyha a részletes vitát akkor zárná le a Ház, akkor zárná le az elnök úr, ha a bizottság ezen javaslata már a képviselők előtt lenne. Köszönöm.

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Megkérdezem, hogy az emberi jogi bizottság állít-e előadót. (Nem jelentkezik senki.) Fodor Gábor elnök úr nincs jelen, ezek szerint nem.

Tisztelt Országgyűlés! A felszólalások következnek. Kérem, jelezzék, akik fel kívánnak szólalni. (Németh Zsolt jelentkezik.) Megadom a szót Németh Zsolt képviselő úrnak, Fiatal Demokraták Szövetsége.

Felszólaló: Németh Zsolt (FIDESZ)

NÉMETH ZSOLT (FIDESZ)

NÉMETH ZSOLT (FIDESZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényjavaslat vitáját nem övezte különösebb médiaérdeklődés az elmúlt hetekben. Sajnálatos ez nem csupán azért, mert az ún. igazságtétel folyamatának meghatározó törvényéről van szó, hanem azért is, mert itt lett volna talán az utolsó lehetőség arra, hogy az egyes parlamenti politikai erők közötti véleménykülönbségek, ha nem is feloldódjanak, de legalább világosabbá, érthetővé váljanak.

A FIDESZ a kezdetektől, a parlamenti választásokat megelőző időtől elkezdődően támogatta a politikai okból meghurcoltak ún. jelképes, részleges jóvátételét. Nemhogy támogattuk, hanem meggyőződésünk szerint ki is fejeztük, hogy az első szabadon választott Parlamentnek ezzel a törvénnyel kellett volna kezdenie munkáját.

Annál is inkább, hogy annak idején annyira egyetértettek az EKA szervezetei ebben a kérdésben, hogy minden bizonnyal a Parlament megalakulását követő második, harmadik héten elfogadható lett volna ez a törvény. Nem így történt, s ez nem lehet véletlen, de ezt most ne firtassuk, hiszen ez már egy másik kérdés.

A kormánypártok által igazságtételnek, kárpótlásnak nevezett jelenségcsoport ebben a törvényben érintett vonatkozásait a magunk részéről - mint mondtam - szívesebben hívjuk részleges jóvátételnek. A részlegesség nem követel különösebb magyarázatot, a jóvátétel kifejezés pedig azért tűnik ésszerűbbnek, mert a politikai okból történő szabadságelvonás sérelme ún. kárként gyakorlatilag számszerűsíthetetlen.

Talán nem veszik rossz néven, hogy itt a Parlament plenáris ülésén teszem fel e késői órában a kérdést, hogy mi lehet az oka annak, hogy a FIDESZ-t az elmúlt másfél-két év során oly sokat érte a gyökértelenség, a történelmi és a közelmúlthoz való ún. amnéziás viszonynak a vádja.

Meggyőződésem szerint teljesen alaptalanul, de nem közhasznú tanulságok nélkül. Azt hiszem, a vádakra a magyarázat a jóvátétel funkciójának eltérő megítéléséből fakad. A kormánypártok, ha a legőszintébb szándékokat veszem csak figyelembe, megítélésem szerint a jóvátételt vagy igazságtételt elsősorban és mindenekelőtt a múlt, a társadalmi emlékezet felől közelítik meg. Azaz a sérelmeket azért kell orvosolni, mert azokat elkövették egykoron, ez a dolgok rendje.

Ezzel szemben a FIDESZ a jóvátételt annyiban közelíti meg a múlt, az emlékezet felől, amennyiben ez a társadalom jövőjét szolgálja, illetve nem keresztezi.

(19.50)

Mint ahogy az ember meghatározó élmények, kudarcok után mérleget von, leszűri a tanulságokat, rendet tesz a lelkében, s egyebütt, de mindezt azért, hogy beépíthesse a tapasztalatokat eljövendő életébe.

A jóvátétel szó valahogy nyelvi konnotációit tekintve is jövőorientáltabb, mint például a kárpótlás. Persze a jóvátétel sem igazán jó. Elsősorban azért, mert a magyar társadalom szemmel láthatólag belefáradt és megunta a iustitia miseria-t, s jogos gyanakvás veszi körül ezeket a kérdéseket. Az is igaz, hogy hosszú évek jogtiprását nem lehet jóvátenni.

Fölvethető az is, hogy hogyan fér bele a jóvátétel kategóriába az áldozat mellett a bűnös. Mert nyilvánvaló, hogy ahol áldozat van, ott elkövetőnek is lennie kell.

Hadd jegyezzem meg ezen a ponton, hogy a történelmi tapasztalat ugyanakkor azt mutatja, hogy a levert forradalmakat valóban gyakran követi a megtorlás. Ám a győztes forradalmak zászlóvivői általában célszerűségi okból eltekintenek a rendkívüli, a jogállamiság határait súroló felelősségrevonástól. Ily módon tehát a '89-90-es csendes magyar forradalom legitimitását is erősen érinti a jóvátétel szüksége és mikéntje.

Tisztelt Elnök Úr! Részletes vita lévén rátérek az előttünk fekvő törvényjavaslatra.

Ez a javaslat fő vonalaiban - mint mondtam - élvezi a FIDESZ frakciójának teljes támogatását. Szemben - talán még emlékeznek rá - az egyes vagyoni kárpótlásról szóló törvénnyel.

Miért? Nincs-e itt valami ellentmondásról vagy meghátrálásról szó? Semmiképpen.

Hogy az előző tipológiánál maradjak, már csak azért sem, mert az a törvény megítélésünk szerint nem szolgálta a magyar társadalom jövőjének az érdekeit. Szemben a mostani törvényjavaslattal a kárpótlási törvény hosszabb távon a sérelmet szenvedettek helyett főként a kárpótlási jegyeket fölhalmozó privatizálóknak kedvez.

Továbbá a jelen javaslat nem veszélyezteti a jól működő gazdasági szervezetek működőképességét, s nem nehezíti az amúgy is döcögő privatizációs folyamatot.

Egyszóval úgy szolgálja a múlt sérelmeinek jóvátételét, hogy közben nagy valószínűséggel, ha körültekintéssel kerül végrehajtásra, nem veszélyezteti a rendszerváltó társadalomnak a teherbíró képességét.

Ha ezzel a törvénnyel kezdtük volna a magyar Parlament munkáját, nem csupán kevésbé haragudnának egymásra a parlamenti pártok, hanem számos hiányosságát is ki lehetett volna küszöbölni. Mindenekelőtt több pénz lenne szétosztható. Ötezer forintos alapösszeggel számolva ugyanis egy 60 éves, négyéves hadifogságot letöltött ember 1600 forintos havi életjáradékban részesül. Nem sok. Ha több pénz lenne, bevonhatóak lennének olyan csoportok a jóvátételbe, amelyek jelenleg kívül maradnak rajta, s legjobb esetben is csak a nemzeti gondozás terjed ki majd rájuk. Gondoljunk csak a szabadságvesztés alatt tartós egészségkárosodást szenvedettekre vagy az olyan nem bírósági, hatósági eljárás során érintettekre, mint például a zsidó áldozatok, vagy a SZU lágereiben elpusztultak, akik esetleg az eljáró magyar szervek szándékos közreműködése nélkül jutottak oda, ahol halálukat lelték. De ebbe a törvénybe bevonhatók lettek volna azok az egyházi és világi hívő emberek is, akiket lelkiismeretük vállalása miatt tiltottak el például foglalkozásuk gyakorlásától. Vagy hogy egy további közbevető lehetőségre utaljak, elfogadható lett volna számunkra, ha az életkor mellett a rászorultságot is figyelembe vette volna a javaslat. Mert biztos vagyok benne, hogy a politikai üldöztetést szenvedettek közül sokan így, úgy talpraálltak a Kádár-rendszer alatt, de biztosra vehető, hogy jelentős tömegeik a mai kisnyugdíjasok sorait szaporítják.

A félreértések elkerülése végett megértjük, s magunk is úgy véljük, hogy meg kell vonni a jóvátételnek a határait. A Zétényi-Takács törvény kálváriája jelezte, hogy a jogállamiság az egy kemény határ.

Ezzel - mint már korábban utaltam rá - némileg összefügg, hogy álláspontunk szerint elsősorban a gaztettek áldozatainak, mintsem az elkövetőinek kellett volna a szoros értelemben vett jogi rendezés fókuszába kerülni.

Ez idáig rendben is lenne ezzel a törvénnyel kapcsolatban.

Hasonlóan kemény határ azonban a költségvetés teherbíróképessége, amelyet az anyagi kárpótlás beláthatatlan próbára tesz. S ha már választani kell, a FIDESZ a maga részéről az anyagi kárpótlás helyett az életüktől és szabadságuktól megfosztottak minél teljesebb jóvátételére helyezte a hangsúlyt. S ennek keretében az egész kárpótlási logika helyett az életjáradék jellegű megoldást preferálta.

Tisztelt Elnök Úr! Bár mára alapvetően kész helyzet van, s a jóvátétel lehetősége nagyon szűk pályán mozoghat, egy elvi jelentőségű módosító javaslatomat még így is beilleszthetőnek látom az előttünk fekvő javaslatba. A 4849-es számon cirkuláló javaslatom az életjáradék kiszámításának módját változtatná meg. Indokolatlannak tartom ugyanis, hogy a biztosítási elv alapján a jogosult a jelenlegi életkora, várható élettartama s nem pedig a szabadságelvonás mértéke szerint kapjon alacsonyabb vagy magasabb életjáradékot. Tegyük fel, hogy több évet együtt töltött két hadifogoly a Gulágon. Miért kapjon jelentősen kisebb összeget az, amelyik ma 65 éves annál, aki ma 72 éves? Pedig az előbbi számára egyszerű élettani okokból talán még fontosabb is lehetne ez a bizonyos különbözet. Számomra ez egyszerűen érthetetlen. A biztosítási elvnek semmi köze a jóvátételhez. A biztosítónál az ember önkéntesen kezdeményez, s ha tetszenek neki a feltételek, akkor szerződést köt. Ez a biztosítási elv alapja. A jelen törvény esetén azonban a jogalapnak semmi köze az önkéntességhez, sem a szerződéshez, hanem épp ellenkezőleg, a kényszerhez és a tartós jogtipráshoz kapcsolódik.

Javaslatom lényege tehát, hogy a szabadságelvonás mértéke és az alapösszeg szorzata vagy egy ehhez hasonló megoldás az átlagos várható élettartam figyelembevételével. Tehát ilyen megoldással számítsák ki az életjáradékot! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Megadom a szót Csépe Béla képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt.

Felszólaló: Csépe Béla (KDNP)

CSÉPE BÉLA (KDNP)

CSÉPE BÉLA (KDNP) Tisztelt Ház! Nagyon röviden szeretnék érvelni Nagy Ferenc József képviselő úrral közösen benyújtott módosító indítványunk érdekében. Úgy véljük - mint már sokan mások is ezt alátámasztották -, hogy ez a kárpótlási törvény tulajdonképpen a kárpótlási törvénykörnek a legfontosabbika. Nyilvánvalóan azért, mert az élet és a szabadság azok sokkal magasabbrendű fogalmak, mint bármilyen anyagi kár. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ebben a körben lehet legkevésbé kárpótlást adni, a többiben sem lehet, ott is csak részleges kárpótlás van, de itt messzemenően aránytalan az adható kárpótlás.

Viszont ebből a két elvből következik véleményem szerint egy nagyon fontos elv, amit érvényesíteni kellene. Ez pedig az, hogy ebből valóban senki ne maradjon ki, és ezt célozza a közös javaslatunk.

Közös javaslatunk konkrétan a munkaszolgálatot érinti. A benyújtott törvényjavaslatban az szerepel, hogy csak a harcoló alakulatok kötelékében teljesített munkaszolgálat essék ennek a törvényjavaslatnak a hatókörébe. A mi javaslatunk pedig kihagyná a harcoló alakulatok kötelékében teljesített részt, és valamennyi katonai alakulat kötelékében teljesített munkaszolgálatról szól.

Ennek oka az, hogy a Rákosi-korszakban is volt munkaszolgálat, amely megítélésünk szerint teljesen kimeríti e törvényjavaslat alanyi körének a fogalmát. Mert politikai okból megkülönböztetett módon soroztak be embereket. Ez a politikai ok - amelyet most már én nem akarok részletezni, a javaslatunkban le van írva - mindenképpen fennáll.

Ugyanakkor fennáll a szabadságtól való megfosztás is, mert ezt pedig a kényszermunka ténye bizonyítja. Ez egy olyan katonai szolgálat volt, aminek hivatalosan nem volt munkaszolgálat a neve, de valóban egy olyan kényszermunka volt, amelyet teljesíteni kellett napi 2 forint zsoldért.

Úgy vélem, hogy ezek kimerítik ennek a törvényjavaslatnak a fogalmi körét, és ezért még egyszer hangsúlyozva azt, hogy inkább legyen kevesebb az összeg, de ne maradjon ki senki, kérjük a tisztelt Házat, hogy ezzel a körrel is bővítse ennek a törvényjavaslatnak a hatókörét. Tehát hogy azok az emberek, akik kénytelenek voltak a Rákosi-korszakban ilyen munkaszolgálatot teljesíteni, szintén belekerüljenek ennek a törvénynek a hatókörébe. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Megadom a szót Szabó Lukács képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum.

(20.00)

Felszólaló: Szabó Lukács (MDF)

SZABÓ LUKÁCS (MDF)

SZABÓ LUKÁCS (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslathoz 5611-es számon a 3. § (2) bekezdéséhez módosító javaslatot nyújtottam be, amelyiknek a lényege, hogy kihagyja a szövegből a "szovjet" szót, illetve módosítja a dátumot. A tervezet szövege azt mondja ki, hogy a szovjet hadifogságba esett katonát 1946. április 1-jétől kényszermunkára hurcoltnak kell tekinteni. Én az első kapcsolódó módosító javaslatomban kihagytam a "szovjet" szót. Ugyanis az a véleményem, hogy nem lehet megkülönböztetni a nyugati és a szovjet hadifogságba esett katonát.

Sajnos, Magyarországon a nyugati hadifogságnak nemhogy elég kevés irodalma van, hanem egyáltalán nincsen irodalma, biztos az elmúlt rendszernek nem volt érdeke annak a publikálása. Hogy a tényeket összehasonlíthassuk a valósággal és a közfelfogással, segítségül a genfi konvenciót hívom. 1929-ben - felhasználva az előző háború tapasztalatait - a későbbi szövetségesek rögzítették a hadifoglyok jogait és a velük szembeni bánásmódot. A genfi konvenció kimondja, hogy a hadifogságba esett katonát hasonló módon kell ellátni, mint a sajátot. A háború menetében végig, míg az be nem fejeződött, a szövetségesek ennek megfelelően jártak el. Magyarország '36-ban iktatta törvénybe a genfi konvenciót, viszont Németország '35-ben abból kilépett, a Szovjetunió pedig nem is csatlakozott hozzá. Végig betartották - mondtam -, a háború befejezéséig, feltételezve a viszonosságot. Viszont 1945. május 5-én érthetetlen ok miatt a genfi konvenció szellemével ellentétesen jogfosztottakká nyilvánították a szövetségesek a fogságukba kerülő katonákat, és velük szemben olyan mértékben megsértették a genfi konvenciót, hogy a Vöröskeresztet sem engedhették be ennek következtében oda. Az amerikai hadifoglyokat 3 hónapon keresztül, a francia hadifoglyokat pedig fél éven keresztül nem látogathatták meg a Vöröskereszt alkalmazottai. És hogy milyenek voltak ott a körülmények, egy adattal szeretném illusztrálni: a nyugati hadifogságba esett magyar katonak közül minden hetedik meghalt az első félévben. Ha valaki azt mondja erre, hogy paradicsomi állapotok voltak, akkor azt hiszem, hogy enyhén túloz.

A másik érvem pedig az, hogy bár tiltotta a kényszermunka alkalmazását hadifoglyokkal szemben a genfi konvenció, ennek ellenére Franciaország kifejezetten azzal a céllal, hogy a hadifoglyokkal kényszermunkát végeztessenek, kért a szövetségesektől kétmillió hadifoglyot. Tekintettel arra, hogy ő maga ennyit nem ejtett fogságba. És milyen céllal kérte? Egyrészt, hogy bányákban dolgoztassa őket, másrészt az újjáépítésbe vonta be, harmadrészt pedig, hogy feltölthesse az idegenlégiót. Ezt részben teljesítették is a szövetségesek: csaknem egymillió katonát bocsátottak Franciaország rendelkezésére. De látva azt a kegyetlen sorsot, amit nekik ott szántak, hogy éhenhaltak ott emberek, hogy agyonvertek vagy lelőttek az ottani táborokban embereket, a szövetségesek a további rendelkezésre bocsátást megtagadták, és a betegeket, elesetteket pedig visszavették tőlük. Azt követően, ahogy elbocsátották végül is a nyugati hadifogságból a hadifoglyokat, nem volt rózsás az itteni helyzetük sem, ugyanis politikailag megbélyegezettekké váltak, úgynevezett nyugatosokká. A politikai jogok gyakorlásától is meg lettek fosztva, például az 1947-es választásokon kollektíve bűnösnek mondattak ki, és nem vehettek részt a választásokon.

A másik kapcsolódó módosító javaslatom pedig az 1946. április 1-jei időpontot 1945. december 1-jére kívánja módosítani. Egyetértek - és tulajdonképpen szívem szerint is szólt - Zimányi Tibor módosító javaslatával, amelyben azt indítványozza, hogy 1945. augusztus 1-jétől lehessen kényszermunkára hurcoltaknak tekinteni a hadifoglyokat. De tekintettel arra, hogy a II. világháború Távol-Keleten csak szeptember 2-án ért véget, és a genfi konvenció azt mondja ki, hogy a lehető legrövidebb időn belül ezt követően az ellenségeskedés végleges megszűnését követően 3 hónapon belül, úgy gondolom, hogy már célszerű, illetve végrehajtható lett volna a hazaszállításuk. Mert ha az augusztus 1-jét fogadnánk el Zimányi Tibor képviselőtársam javaslatának megfelelően, akkor esetleg lehetne ellenérvelni ezzel szemben, hogy a hadiszállítások mégis inkább előnyt kellett, hogy élvezzenek a hadifoglyok elbocsátásával szemben. Viszont semmi nem indokolta 1945. december 1-je után a fogvatartásukat. Semmi nem indokolta. Ha pedig indokolta, kifejezetten azért, hogy ezeket a hadifoglyokat kényszermunkára alkalmazzák. Úgy véltem, hogy a törvénytervezetben ez negatív diszkrimináció volt a nyugati hadifoglyokkal kapcsolatban.

Viszont volt egy pozitív diszkrimináció is, amiről viszont célszerűnek tartanám, ha önként lemondanának a volt nyugati hadifoglyok, ez pedig az úgynevezett dollárcsekkeknek, vagy valutacsekkeknek az ügye. Köztudott, hogy kormányrendelet - hogy úgy mondjam - ezt a dolgot már elintézte. De mégis pozitív diszkriminációnak tartom a keletiekkel szemben. Ugyanis nyugaton egyik ember kapott, másik ember nem kapott. Nem is annak a függvényében, hogy ki dolgozott, ki nem, hanem kinek volt olyan szerencséje, és kinek nem volt olyan szerencséje. Viszont az biztos, hogy keleten senki nem kapott. Ha senki nem kapott keleten, akkor ez egy negatív megkülönböztetése a keletieknek a nyugatiakkal szemben. De tekintettel arra, hogy egy kormányrendelet már intézkedett erről, így a jogállami megoldás az lenne - és egy nagyon nemes gesztus is lenne a nyugati hadifoglyoktól -, ha testületileg lemondanának erről. Ez annál is inkább indokolt lenne, mivel az országnak ebből soha nem volt haszna. Bár ők megkapták ezeket a dollárcsekkeket, viszont az ország ezt soha nem kapta meg. A párizsi békeszerződés ezt hozzácsapta tulajdonképpen Magyarország adósságához. Tehát sem az ország nem kapta meg, sem pedig azok az emberek, akiket ezek az összegek megillették volna. Néhány napon keresztül fizette csak, miután hazaérkeztek - az amerikai nagykövetség -, de utána az is le lett állítva.

Tehát mindezen érvek figyelembevételével én arra kérném a tisztelt Házat, hogy támogassa mindkét kapcsolódó módosító javaslatomat, vagyis a "szovjet" szó kerüljön ki a törvénytevezetből, vagyis hogy minden hadifogoly, aki 1945. december 1-jéig nem jött haza, kényszermunkára hurcoltnak legyen tekinthető. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Megadom a szót Dénes János független képviselő úrnak.

Felszólaló: Dénes János (független)

DÉNES JÁNOS (független)

DÉNES JÁNOS (független) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy a Ház határozatképtelen, így ügyrendi javaslatot nincs értelme tenni, kérem az elnök urat, hogy elnöki tiszte lévén napolja el a részletes vitát. Én a magam részéről a részletes vitában később - de ma nem - szeretnék felszólalni annak a szellemében, amilyen szellemben az általános vitában felszólaltam. A részletes vitában szeretnék szót kérni, de nem most. Kérem, a részletes vitát napolja el.

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Ez egy fogas kérdés, Képviselő Úr, tudniillik már ez a harmadszori halasztása a részletes vitának. Tehát tulajdonképpen arra gondoltunk, hogy most már a részletes vitát be kellene fejezni, és a jövő héten határozni a dologról. Az ügyrendi javaslatot nem is tudom feltenni szavazásra. Mindenesetre azt meg tudom tenni, hogy holnapig elhalasztjuk. Tehát ma nem zárom le, és visszatérünk a kérdésre. Ennyit tudok tenni. Tudniillik még további jelentkezők vannak. Igen, Zimányi Tibor.

(20.10)

Felszólaló: Dr. Zimányi Tibor (MDF)

ZIMÁNYI TIBOR, DR. (MDF)

ZIMÁNYI TIBOR, DR. (MDF) Elnök urat szeretném tájékoztatni, hogy vannak olyan csatlakozó módosító indítványok, amelyeket a bizottságok még nem tárgyaltak. Ennélfogva én is szükségesnek tartanám, hogy ne zárjuk le a részletes vitát.

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Attól még le lehetne zárni a részletes vitát, mert csatlakozó módosító javaslatok vannak, ti. a csatlakozó módosító javaslatokat a részletes vita idején lehet benyújtani. De mint mondtam, ma semmiféleképpen sem zárjuk le a vitát, miután ilyen kérés hangzott el. Viszont még vannak jelentkezők.

Megadom a szót Komenczi Bertalan képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége.

Felszólaló: Komenczi Bertalan (SZDSZ)

KOMENCZI BERTALAN (SZDSZ)

KOMENCZI BERTALAN (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Elég későre jár, mégis arra szeretném kérni önöket, hogy hallgassák meg felszólalásomat, ígérem, rövid leszek.

Felszólalásomat két, egymással szorosan összefüggő cél motiválja. Az egyik az, hogy a választókörzetemben meghurcoltak és igaztalanul elítéltek egy olyan csoportja is erkölcsi jóvátételt kapjon, amely eddig ezt csak felemásan és részben kapta meg. Másik célom annak elérése, hogy hozzászólásommal növeljem az említendő csoportra is vonatkozó egyes módosító indítványok elfogadásának esélyeit.

Tisztelt Képviselőtársaim! 1946. május 3-án napirend előtti felszólalásában egy képviselő többször is fasiszta összeesküvésnek nevezte azt, ami 1945-46 fordulóján Gyöngyösön történt, és az akkori hivatalos hatósági szóhasználattal páter Kis Szaléz-féle összeesküvésként vált országosan ismertté.

Úgy érzem, az igazságtételhez hozzátartozik és az áldozatok tisztessége is megköveteli, hogy éppen az érintettek részleges kárpótlásáról rendelkező törvényjavaslat vitája során a fasiszta összeesküvés országgyűlési jegyzőkönyvben is rögzített vádját most visszautasítsam. Az utóbbi években folytatott vizsgálódások és a ma is élő áldozatok és tanúk vallomásai annak a korabeli krónikának a hitelességét bizonyítják, amely az eseményeket a következőképpen értékelte. A vádakat természetesen senki sem hiszi, de Szaléz atyának, úgy látszik, most már végképp nem tudják megbocsátani, hogy a demokrácia és nem a pártdiktatúra híve volt. Az akkor fasiszta összeesküvőkként megbélyegzett gyöngyösi fiatalok, többségükben 14-18 éves diákok, valamint a városban közszeretetnek örvendő ferences páter, Kis Szaléz nem szervezői, hanem helyi áldozatai voltak annak az egész országra kiterjedő összeesküvésnek, amelynek végkimenetelét mindannyian ismerjük, s amelynek következményein ezzel a törvénnyel is próbálunk enyhíteni.

A gyöngyösi fiatalok felett szovjet katonai bíróság ítélkezett. Három diákot - 16, illetve 17 évesek voltak - és páter Kis Szalézt halálra ítélték, és Sopronkőhidán kivégezték őket. A többieket, több minl 30 fiatalt, többségében 15-17 éves diákokat a Szovjetunióba hurcolták 8-10 év kényszermunkára, többen közülük soha nem tértek onnan vissza.

Tisztelt Ház! Meggyőződésem, hogy kötelessógünk a kárpótlás mértékét és az érintettek körét a vonatkozó módosító indílványokkal a lehető legnagyobb mértékben kiterjeszteni. Megfontolásra ajánlom a tisztelt Háznak azt is, hogy az erkölcsi jóválétel részeként vegyük fontolóra emlékérem adományozását azoknak, akik a kommunista diktatúra kiépítésének idején a szabadság és a demokrácia értékeihez való ragaszkodásuk miatt váltak a hatalom áldozataivá. Köszönöm a türelmet, köszönöm a szót. (Taps.)

Az ülésnap bezárása

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Tisztelt Országgyűlés! Több képviselőtársunk nem jelezte felszólalási szándékát. A monitor ugyan még jelzett valamit, de az téves volt, ezért - mint említettem - most mára befejezzük a részletes vitát, de nem zárom le. Holnap visszatérünk majd a kérdésre.

Tisztelt Országgyűlés! Még egy feladatunk lett volna, de miután előrehaladott az idő, ezt most már nem tárgyalnánk meg, mármint az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény módosítását. Vállalja esetleg a Parlament, hogy még megtárgyaljuk? Ez rövid időt igényelne, gondolom. (van, aki igent mond, van, aki nemet.) Nem vállalják. Jó.

Tisztelt Országgyűlés! Mai ülésnapunkat berekesztem, holnap 10 órakor folytatjuk a munkát plenáris üléssel. Viszontlátásra, jó pihenést kívánok!

(Az ülésnap 20 óra 16 perckor ért véget.)

Hilelesítelték: Dr. Horváth Péler Trombitás Zoltán Juhász Péter Boros László sorosjegyzők