DR. BALÁS ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Eörsi Mátyás képviselő úr! Köszönöm elismerő szavait: úgy éreztem, mintha hájjal kenegetnének, amikor e szavakat hallottam+ (Derültség.) Annak is nagyon örülök, hogy a több mint 31 percig tartó beszédemből mindössze ennyi kifogásolnivalót talált. Azt hiszem, ez nyilván csak tévedés+ (Derültség.) Néhány dologra röviden reagálnom kell azonban. Összesen négy gondolatot emelt ki a beszédemből Eörsi Mátyás, ezekre röviden, egy-egy mondattal reagálnék. Nagyon örülök,hogy Eörsi Mátyás meg van elégedve a magyar munkás bérszínvonalával - én nem vagyok megelégedve. A másik: az, hogy egy külföldi megveszi-e a magyar konkurensét, hogy majd bezárja, ez nem egy egészen elméleti lehetőség, hanem egy életből ellesett példa, amelyet éppen a Szabad Demokraták Szövetségének egyik igen tisztelt képviselője interpelláció formájában ismertetett a Ház előtt. (Taps a jobb oldalon és középről.) A lényeg ebben a körben mindössze annyi, hogy nincs biztosíték - és erre mutatott rá az SZDSZ-es képviselőtársam is - arra, hogy ilyen módon nem kerül- e magyar vagyon külföldiek kezébe. Ezt a biztosítékot pedig meg kell teremteni. Fölvetésem lényege éppen az volt, hogy ezekről a kérdésekről az ország házában őszintén kell beszélni - és nem az jár el helyesen, aki ezt elhallgatja. Eörsi Mátyás megjegyezte: nyilván azért költ horribilis összeget a külföldi vevő egy-egy magyar beruházás megvásárlására, hogy az neki termeljen. Én úgy gondolom, hogy ez nem ilyen egyszerű. Elsősorban és kizárólag azért költ, mert számára az adott vételáron megéri a vásárlás - hogy aztán a vásárlással mi a célja, a termelés-e vagy netán az üzem bezárása, ez egy további kérdés. De ilyen leegyszerűsítéssel, miszerint azért veszi meg, hogy az neki termeljen, úgy gondolom, nem lehet egyetérteni: az élet nem ezt igazolja. A kereskedelmi láncolat megszerzése volt a következő téma, ahol a kifogásolt állítás úgy hangzott, hogy ilyen esetben a megrendeléseket már nem a belföldi, hanem a külföldi cégek kapják, és ezért láncreakciót indít el az ilyen vásárlás - legalábbis a belföldi csődök, munkáselbocsátások területén. Én egy lehetséges verziónak tartom azt, természetesen, amit Eörsi Mátyás elmondott, hogy ebben az esetben a versenyképesebb áru fog győzni, amelyik jobb minőségű, amelyik olcsóbb. De van egy másik verzió: az az áru fog győzni, ami a boltokban kapható: ha magyar áru nem kapható, csak külföldi, akkor hová menjen a magyar vásárolni magyar árut? - Sehová. Ehhez képest úgy gondolom - utalva arra, hogy volt egyszer egy szép magyar reformkor, volt egyszer egy szép magyar védegylet - nem feledhetjük el azt 1992-ben sem, hogy mi magyarok vagyunk, és nem valamilyen internacionalisták. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon és középen.)