DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKgP): Köszönöm, Elnök Úr. Mélyen Tisztelt Ház! A vámjegyjog szabályozásáról szóló törvénymódosítás látszólag rövid és jelentéktelennek tűnő, hatékonyabb biztosítását megvalósító vámigazgatási intézkedések módosítása. Azzal kezdeném, hogy e tervezet némi csalódással töltött el, mert abban semmiféle ésszerű újszerűség nem mutatkozik a vámok nemzetgazdasági szerepéről, s ismerve az 1992-es költségvetési törvényt, nem sokat tudunk a vámbevételek felhasználásáról sem. E tervezetből úgy tűnik, hogy a vám közgazdasági szerepét a Kormány még nem tekintette át. Ez az oka, hogy a költségvetési törvény ködösen fogalmazott, amikor szerkezeti változásokat emleget a Vám- és Pénzügyőrségnél. Talán emiatt a tervezettől sokkal többet vártunk, mintsem csak a költségvetési bevétel biztosítására való törekvéseket. Véleményünk szerint a vám azt a szerepet tölti be a nemzetgazdaságban, mint a spekuláció a tőzsde életében; kiszűri a gazdaságot megrohanó áru- és árhullámokat, és ezzel tereli vagy ösztönzi a belső termelést, illetve fogyasztást. A szakkönyvekben persze azt olvashatjuk, hogy a vám az adókkal együtt nem más, mint tartozatlan követelés vagy közadók módjára behajtható költségvetési bevétel. Más volt erről Kossuth Lajos véleménye, amikor 1844-ben létrehozták a Védegyletet, hogy védjék a hazai termelőket és biztosítsák a belső piacot, a honi fogyasztókat. Nem kívánok 150 évvel ezelőtti példákkal előhozakodni, csupán arra utalok, hogy valami hibázik a költségvetés jelenlegi vámfilozófiájában. Ez ugyanis arra épül, miként azt a törvénytervezet indoklása leszögezi, hogy a vám a költségvetés bevétele, és e bevétel a költségvetés hézagainak betömésére szolgál. Már a költségvetési törvényben is feltűnő volt, hogy nem állították szembe áttekinthetően a vámtételeket és a kiadásokat. Ez okozta, hogy nem lehetett világosan megállapítani, mit hozott a vám, mit az importilleték, mit a gazdasági kártételek megelőzése és mit például az anyagi javak értékének őrzése stb. Nyilvánvaló az, hogy a ki nem bontott vám- és importbevételek aligha alkalmasak a költségvetési reálfolyamatok ellenőrzésére. A költségvetési törvény Vám- és Pénzügyőrségről szóló címében rögzítésre kerültek a szervezet feladatai, amelyek részben a vámügyekhez, részben pedig egyéb pénzügyőrségi feladatokhoz kapcsolódnak. Mivel e tevékenység bevételei - devizaügyek, hatósági eljárások, stb. -, illetve a kiadásai nincsenek szakszerűen elkülönítve, azt a látszatot keltik, hogy a Vám- és Pénzügyőrség tevékenysége egységes egész. Miként a költségvetési törvény, a jelen szabályozás is azon koncepcióra épül, hogy a vám kizárólag költségvetési célokat szolgál, és nem jelöli meg a vám- és importbevételek külön-külön keletkező, valamint a Vám- és Pénzügyőrség egyéb bevételeit. Nem állítja szembe ezekkel a számokkal a bevételek gazdálkodásba történő visszaforgatását, ami arra utal, hogy a vám nem szolgálja közvetlenül a magyar gazdaság szerkezetét, cselekvési érdekeit. Ezt úgy fogalmazta meg, hogy a vám állami monopólium. És ez a gondolat, amellyel vitatkozni szeretnék! A vám véleményem szerint az importbevételek, a forgalomnak védő, terelő jellegű terhe. Ez nem mond ellent a GATT elveinek. A vám nem monopóliuma az államnak, nem egyszerűen csak költségvetési bevétel, hanem a gazdasági működéshez szükséges terelő eszköz. Nézetünk szerint a vám nem az államot, hanem a gazdasági forgalom alanyait, termelőket, fogyasztókat illeti meg. Tehát az így befolyt összeget vissza kell fordítani a gazdálkodókhoz. Ennek eléréséhez azonban új vámfilozófia szükséges, s magába olvasztja a vámbevételi rendszerek működésének áttekintését is. Nem érdektelen utalni arra sem, hogy a vámbevételek 1991-ben, éppen a privatizáció miatt, hiányt mutattak. Okát a vállalatok társasággá alakulásában találjuk meg. A létrehozott társaságok ugyanis többnyire nem általános jogutód szervezetek, hanem tehermentesen létrehozott kft-k vagy részvénytársaságok. Az átalakulási törvény alapján átszervezett vállalatok általános jogutódlása azt jelenti, hogy a korábbi cégek a vám- és importilletékekért felelnek. Nem így a társasági törvény alapján létrehozott társaságok! Ezt a körülményt a pénzügyi igazgatásnak már régen fel kellett volna mérnie, és megfelelő biztosítékokat kellett volna beépíteni a privatizáció folyamatába. Úgy gondoljuk, hogy ezt a hiányt nem lehet más, jobban behajtható adók útján olyan adóalanyoktól kikényszeríteni, akik vétlenek a vámadók, a vámbevételek elmaradásában. Köszönöm. (Szórványos taps.)