VARGA MIHÁLY (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy az előttünk fekvő 5502-es számú törvényjavaslat címe közel olyan hosszú, mint maga a hét paragrafusból álló törvényjavaslat. Ettől még ez a törvényjavaslat lehetne jó is, ám remélem, hogy mondandóm végére önök is belátják, hogy a törvényjavaslat alkalmatlan arra a feladatra, amelyre a Pénzügyminisztérium, Kupa Mihály előterjesztette. Elöljáróban talán azzal kezdem, hogy egyetértek a javaslat indoklásának megállapításával, miszerint a vám- és adóbefizetési kötelezettség nemteljesítése a költségvetési gazdálkodás biztonságát nagymértékben veszélyzetető tényező. Így van, ezt senki nem vitatja, a közteherviselés általános elve mindenkire érvényes, az adókat és a vámokat be kell fizetni. Ám közismertek azok a vészjósló miniszteri nyilatkozatok is, amelyeket április óta hallunk nap mint nap arról, milyen mértékben veszélyezteti a gazdaság működőképességét a tetemes vám- és adóhátralék. Kupa Mihály összevonta szemöldökét, mire megbénult a határállomások forgalma, vállalkozók voltak kénytelenek több százezer forint készpénzzel a határra rohanni, és repült az eddigi vámparancsnok, Balogh György. (19.50) Hogy ezekből az intézkedésekből mennyi volt a szükséges, és mennyi a figyelemelterelő hadművelet - nehéz eldönteni. Tény azonban, hogy a költségvetés első negyedéves adatai szerint csak a vámbefizetések alakultak időarányosan, tehát csak a vámbefizetés történt a tervezettnek megfelelően. Másrészt nem igaz az a miniszteri állítás, hogy a menesztett vámparancsnok alkalmatlan volt feladatára, és nem tájékoztatott időben a vámhátralékok állásáról: Balogh Györgyöt nemrégiben, pályázati úton erősítették meg - úgy látszik, akkor még megfelelt -, valamint maga a vámparancsnok tartott március elején - azt hiszem, 5-6-a körül - a Pénzügyminisztériumban sajtótájékoztatót, amelyen felhívta a figyelmet a behajthatatlan tartozásokra, továbbá a jogi háttér teljes rendezetlenségére. Ma ugyanis a külkereskedelmi forgalomban több milliót lehet büntetlenül nem fizetni, míg a vámszabályok indokolatlanul szigorúak a magánszemélyekhez. Az előttünk fekvő törvényjavaslat ehhez képest semmilyen elmozdulást nem jelent. A javaslatot áttanulmányozva az az ember érzése, mintha az egy délután vagy egy álmatlan, átvirrasztott éjszakán készült volna. Pontatlan megfogalmazások, értelmezhetetlen kitételek kerültek a javaslatba. Talán érdemes lett volna a miniszteri megrendeléshez legalább egypár nap haladékot adni - a minisztériumi apparátus sem képes ugyanis ilyen rövid idő alatt érdemi munkát végezni. A javaslat 4. §-a például kimondja, hogy "Az adózót megillető költségvetési támogatást az adóhatóság az általa nyilvántartott adótartozás összegét meghaladó rész mértékéig visszatarthatja." A megfogalmazás hibája nem csak abban van, hogy képtelen azt a helyzetet kezelni, amikor nagyságrendekkel nagyobb a költségvetési támogatás, hanem a "visszatarthatja" kifejezés teljesen az adóhatóság komptenciájába helyezi a döntést. Mi a feltétel, ami alapján visszatarthat? Erről egy sort sem találtuk a javaslatban, csakúgy, mint a 6. §-ban: "A vámhatóság által megállapított adó azonnali végrehajthatósága elrendelhető." Milyen feltételek alapján? Ha esik az eső, vagy ha migrénes a vámhatóság? Esetleg ha a Kormány újra elszámolja magát a költségvetéssel és pluszbevételekre van szüksége? A Kormány az átgondolatlan, kapkodó intézkedéssel a behajtókat fogja lehetetlen helyzetbe hozni, hiszen sem az APEH-nek, sem a vámparancsnokságnak nem jó, ha a korrupció melegágyát megteremtő szabályozást erőltetnek rá. A korrupció kialakulása mellett aggályos, hogy a törvénymódosítást kire fogják alkalmazni. Nem tisztázott ugyanis, mi történik a korábban keletkezett tartozásokkal: azokra nézve vajon milyen eljárást alkalmaznak majd a vámhivatalok? S ha már a vámhivatalokat említem: vajon milyen következményei lesznek annak, hogy a határozat jogerőre emelekedése előtt már a végrehajthatóság elrendelhető - ahogy említettem az előbb. Azon túl, hogy itt is egyoldalú mérlegelési jogkört bizotosított, ki fizeti majd azt a kártérítést, amelyet esetleg a jogerős ítélet miatt az ügyfél fog követelni vagy támasztani. A vámhivatalok úgy is milliókkal tartoznak reexport címén a vállalatoknak - felmerül a kérdés: azoknak vajon nem lehet-e ilyen tüneményes gyorsasággal törleszteni, vagy ezeknek az ügyét rendezni? Közismert annak a gyógyszergyárnak az ügye, amelynek a vámhivatal 33 millió forinttal tartozik mind a mai napig. Összefoglalva: a közteherviselés mindenkit azonos szempontok alapján terhel, tehát a hátralékokat be kell fizetni. Ez a törvényjavaslat azonban sem célkitűzéseiben, sem megvalósításában nem alkalmas erre a célra. A jogbiztonság alkotmányos elvével is szembenáll, hogy egy törvényt - és itt elsősorban a adózás rendjéről szóló törvényre gondolok - egy éven belül harmadjára módosítsunk - azaz két év alatt, mert azt hiszem +90 végén lett elfogadva. Az előterjesztést a FIDESZ parlamenti frakciója támogatni nem tudja. Javaslom, hogy a Kormány azt vonja vissza, és mivel ősszel úgy is sor kerül az új vámtörvény megalkotására, ezt a kérdést akkor rendezzük majd, az adózás rendjéről szóló törvénnyel egyetemben. Köszönöm. (Taps a FIDESZ soraiban.)