TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaink úgyszólván megszokhatták, hogy minden héten kézhez kapják ezt a szabaddemokrata törvényjavaslatot a nemzetközi jog és a magyar jog viszonyáról, valamint a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról. Képviselőtársaim eddig is - véleményem szerint legalábbis - kielégítően indokolták, hogy ennek a törvénytervezetnek, törvényjavaslatnak a tárgyalása miért fontos, miért szükséges. Én ezekhez az érvekhez szeretnék még néhány kurta megjegyzéssel hozzájárulni. Az egyik szempont, amelyet azt gondolom, tekintetbe kell vennünk, tisztelt Ház, ez egy olyan szempont, amelyet a Parlamentnek mindenekelőtt tekintetbe kell vennie; s ez a magyar szuverenitás kérdése. Egészen addig, ameddig nem világos előttünk, hogy azokban a nemzetközi integrációkban való részvétel, amely a Ház minden oldalán helyet foglaló képviselők szerint kívánatos cél, hogyan, milyen jogi körülmények között, milyen keretföltételek között mehet végbe; addig amíg nem világos közjogi szempontból, hogy a Magyar Köztársaság kivel működhet együtt és milyen körülmények között katonailag; egészen addig, ameddig nincsen érdemi vita arról, hogy mi az álláspontja a Magyar Országgyűlésnek egy kérdésben, amely a nyugati társadalmat megosztja, jelesül abban a kérdésben, hogy a szuverenitás milyen mértékét lehet a nemzetközi integrációnak átengedni, egészen addig nem világos, hogy milyen tulajdonképpen ennek az új államnak a nemzetközi politikája, mi a véleménye arról az erőről, amellyel a magyar állam jogszabályai rendelkeznek. Ez, tisztelt Ház, alapkérdés. Szeretném arra a talán pragmatikusnak tetsző részletre is felhívnom az önök figyelmét, hogy azokban az országokban, amelyek már benne vannak az európai integrációban, az Európai Közösségben, és amelyekben lefolytatták ezeket a vitákat, például Nagy-Britanniában, ezeknek az országoknak a tárgyalási pozíciója a nemzetközi tárgyalásokon, például a maastrichti értekezleten, rendkívül erős volt. A közvélemény azok mögött a kormányok mögött állt, amelyek lefolytatták hazájukban ezeket a vitákat. Ezek a viták nálunk még nem folynak. Márpedig pozíciónkat, ha körülnézünk a szomszédban, például Ausztriában, az is erősítené, ha a csatlakozás előtt válna világossá, tisztelt Ház, hogy a nemzetközi jogszabályok és a hazai jog viszonyáról a magyar Országgyűlés hogyan vélekedik. Ez a dolog legfontosabb oldala, ugyanakkor van egy olyan belpolitikai oldala is javaslatunk sorsának, amelyről szintén kell néhány szót szólnom. Nem világos előttünk, tisztelt képviselőtársaim, minek tulajdonítható az a makacsság a kormánytöbbség részéről, amely elutasítja egy ellenzéki törvényjavaslat napirendre tűzését, amikor volt alkalmam megtekinteni az ugyanebben a tárgyban lassacskán készülgető kormányjavaslatot, amely lényegében - néhány jogi és kodifikációs hibától eltekintve - nem sokban különbözik a szabaddemokrata javaslattól, és amely tehát tartalmilag semmiképpen nem indokolja azt, hogy önök ne járuljanak hozzá ennek a már kész javaslatnak a tárgyalásához. Ha önöknek részletkifogásaik vannak, mert hiszen a kormányjavaslat olvastán más láthatólag nem merült föl, módosító indítványokkal kielégítően megtehetik. Ha ez pusztán az ellenzékkel szembeni lelki ellenszenv, vagy mondjuk, finomabban fogalmazva: rokonszenvhiány következménye, akkor ez rendkívül sajnálatos. Én azt gondolom, hogy még néhány évig, néhány kurta évig önöknek együtt kell élniük az ellenzékkel, és hogyha önök konstruktív ellenzéket igényelnek, mi konstruktívabb az ellenzék részéről, mint törvényjavaslatok benyújtása. Nagyon kérem önöket, hogy konstruktív javaslatunkat szíveskedjenek támogatni. Köszönöm. (Taps.)