DÉNES JÁNOS (független): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót. Ennek ellenére fenntartom felszólalásom ügyrendi jellegét. Az a jelenség, ami a tisztelt Ház előtt lejátszódott, indokolja a felszólalásom ügyrendi jellegét, tudniillik Kövér László úr a felszólalását képviselői minőségében mondotta el, de Kövér László úrnak egy ennél jóval magasabb méltósága van: a nemzetbiztonsági bizottság elnöke. Miután jelenleg a Parlamentben a bizottságokról van szó, és erre legjobb tudomásom szerint egy ad hoc bizottság alakult, így kézenfekvő, hogy anélkül, hogy föltartaná a munkáját, amilyen céljából az ad hoc bizottságot létrehozta, ezt az ügyet is, amelyet most ügyrendi javaslatommal megjelölök, tárgyalhassa. Ez pediglen az, hogy az a stílus, az a módszer, ahogy Kövér László képviselő úr előbbi magas tisztségét figyelmen kívül hagyva ezt a témát a Ház elé tárta, összeegyeztethetetlen avval a felelősségtudattal, avval a magas beosztással+ (Szórványos taps a jobb oldalon)+, amit a nemzetbiztonsági bizottság elnökeként betölt. (10.40) Mert mint a nemzetbiztonsági bizottság elnöke, meglett volna a módszere és módja, hogy a bizottság elnöke súlyával, tehetségével, annak járatos útjával ezt a kérdést a megfelelő bizottsági szinten, a megfelelő módon akár a miniszterelnökig is eljuttathassa. A tárca jellegéből adódik, hogy tulajdonképpen magas méltóságát mélyen holmi ellenzéki propaganda alá helyezte, és így a kettő összeegyeztethetetlen. (Nagy zaj.) Szent meggyőződésem, és a tisztelt Ház figyelmét felhívom arra (Az elnök csenget.), hogy ügyrendi javaslatomnak adjon helyet, amelyben az ad hoc bizottság megvizsgálja, alkalmas-e Kövér László úr a nemzetbiztonsági bizottság elnöki posztjának ellátására. (Nagy derültség és zaj.) Erről van szó és nem kevesebbről! (Hosszantartó zaj. Az elnök csenget.)