DR. CZOMA LÁSZLÓ (független): Tisztelt Országgyűlés! A rendszerváltozás, a demokratikus jogállam megteremtésének döntő lépéséhez érkeztünk. A Ház elé terjesztett törvényjavaslat-csomag - az adatvédelmi törvény, a statisztikai törvény, a lakcímnyilvántartási, a média- és a sajtótörvény- tervezet - az alapvető polgári szabadságjogokat érinti. Az adatvédelem a polgár személyes információs önrendelkezési jogát garantálja, a magánszféra sérthetetlenségét. A sajtótörvények pedig a gondolat-, a szólás-, a véleménynyilvánítás és - terjesztés alkotmányos jogát foglalják törvényi keretbe. Nem árt emlékeztetni rá, az adatvédelmi törvény megalkotására a jóváhagyott koncepció birtokában volt már egy végső határidő: 1990. december 30-a. Ma attól hangosak a nyilatkozatok, milyen kár, hogy még nincs törvény, hogy nem ezzel kezdtük. Bizony kár. Tisztelt Ház, ez a késlekedés több mint bűn, ez hiba volt. Ha lenne adatvédelmi törvény, nem nyúlna, húzódna a végtelenbe a III/III-as listák ügye, nem folyna per a Belügyminisztérium ellen 1971-es iratokba való betekintés miatt, s talán érthetőbb volna a polgár számára a nemzetvédelmi hivatal és egyéb titkosszolgálatok szervezetének és felügyeletének mai rendje is. Mert most mindezeket áthatja a bizonytalanság, a tisztázatlanság. A törvényekre várva irracionális állapot. Itt az általános vitában rá kell mutatni, ezek a törvények csak akkor érik el céljukat, teremtik meg a polgár és az intézmények információs szabadságát, ha egybecsengenek, nem keresztezik, kerülik meg egymást. Miről is van szó? Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az Alkotmánybíróság már állást foglalt a személyi szám eltörlése mellett, így került sor annak meghatározott idejű korlátozott használatára. Az indokok ismertek. A lényeg pedig az, hogy ne lehessen senkiről tudtán kívül adatokat gyűjteni, azokat összekapcsolni, azokból tetszés szerinti következtetéseket levonni. Az adatvédelmi törvénytervezet megfelel ennek a követelménynek, ám a statisztikai törvénytervezet 10. §-a minden eddiginél szélesebbre tárja a polgárról névvel, lakcímmel, sőt ideiglenes tartózkodási helyének regisztrálásával hivatalosan gyűjtött és nyilvántartott adatok arzenálját. A népmozgalmi események statisztikai felmérése céljából a KSH ugyanis a következő személyes adatok gyűjtésére kapna törvényes felhatalmazást. Idézem: név, lakcím, tartózkodási hely, a születés helye és időpontja, az érintett neme, családi állapot, iskolai végzettség, gazdasági aktivitás, foglalkozás, munkahely, gyermekek száma, egészségi állapot, az anyakönyvezés helye, az anyakönyvi bejegyzés száma, a népmozgalmi esemény és a kapcsolódó népmozgalmi események helye és időpontja. - Az idézetnek ezzel vége. Ráadásul ezeket az adatokat folyamatosan kötelesek szolgáltatni az anyakönyvvezetők, az egészségügyi szervek és a bíróságok. Most azt nem teszem szóvá, hogy mekkorára duzzasztja, mennyire megdrágítja ez az adataszolgáltatási kényszer a közigazgatást, bár ez is megérne legalább egy próbaszámítást, mondjuk, a törvényjavaslat mellékleteként, azt viszont szóváteszem és mondom, hogy kioltja az adatvédelmi törvényt. Hatástalanítja mindazokat a garanciákat, amelyek a polgár információs önrendelkezési jogait biztosítani látszanak az adatvédelmi törvényben. Miért teszem mindezt - hitem szerint még idő- ben - szóvá? Azért, mert van egy elfogadható törvényjavaslatunk, amely korlátozza a korábbi népességnyilvántartás adatkörét. Az egyszerű többséggel megszavazható statisztikai törvény viszont módot ad egy új, a korábbinál lényegesen bővebb adattartalommal rendelkező nyilvántartás létrehozására, és - József Attilával szólva - "nem tudom, mikor lesz elég ok előkotorni azt a kartotékot, mely jogom sérti meg." Ezenkívül, tisztelt Ház, nyomatékosan felhívom a figyelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság említett határozatához fűzött indoklás ugyan senkire nézve nem kötelező, de mégis jelzi, mire számíthatunk, ha a készletre való adatgyűjtést ezúttal kellően nem indokolható statisztikai cél ürügyén ismét törvényi rangra emeljük. Nem szólva róla, hogy ilyen méretű adatgyűjtéssel népszámlálást szolgál, a népmozgalmi statisztikát pedig megfelelő mintákon elegendő követni a tízévenként sorra kerülő két népszámlálás közt, időt, pénzt kímélve is. Képviselőtársaim, feltételezve, hogy a statisztikai törvénytervezet 10. §-a jó szándékú tévedésként került a tervezetbe, azt kell kérnem, tegye egyértelművé a Kormány, vagy azt, hogy elhibázott volt az 1990. évi népszámlálás, és pótadatgyűjtésre van szükség, de ne így bújtassa el annak a költségeit ezekben a demokratikus alapjogokat szabályozó törvénytervezetekben. Már most szerezzünk tehát érvényt az adatvédelmi törvényjavaslatban meghatározott garanciáknak, elsősorban a célhoz kötöttség elvének. Nem mehetek el szó nélkül - hiszen szó is volt erről már - amellett, hogy az adatvédelmi törvény legfőbb garanciája az ombudsman hivatalba lépése, ami az 1990-ben benyújtott állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvényjavaslat elfogadásától függ. Ez a tervezet azonban ebben a csomagban sem szerepel, nincs napirenden. Erről ennyit. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)