DR. HACK PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Sóvágó László pár perccel ezelőtt azt mondta, hogy ez a törvényjavaslat, amit most tárgyal a Ház, valamennyi magyar állampolgárt érinti, a legkisebbtől, a most született csecsemőtől a legidősebb polgárig. Ez a megállapítás igaz. Ebből a megállapításból azonban egy kérdés fogalmazódik meg, amire önöknek, képviselőknek kell válaszolni. Ez a kérdés úgy hangzik: kívánják-e önök, hogy valamennyi magyar állampolgár tökéletes kiszolgáltatottságban éljen egy mindenütt jelen lévő, mindent tudó hivatallal szemben, kívánnak-e ennek érdekében tudatosan megszavazni egy alkotmánysértő törvényt? Ha ezekre a kérdésekre "igen" a válasz, akkor nyugodtan hátradőlhetnek a székükben, és megvárhatják, míg a Kormány előterjesztéséről szavazni fog a Ház. Ebben az esetben megszavazhatják ezt a javaslatot. Mert ennek a javaslatnak az elfogadása mindkét kérdést megválaszolja, mert ennek a javaslatnak az elfogadása megteremti a lehetőségét a polgárok tökéletes kiszolgáltatottságának, és természetesen - ahogy az előbb is mondtam - megteremti a lehetőségét, hogy önök egy alkotmányellenes törvényt fogadjanak el. Szeretném előre jelezni, hogy a szabaddemokraták ebben a formájában elfogadhatatlannak tartják a törvényt, és azt súlyosan alkotmánysértőnek ítélik. Ezen kijelentéseim indokolására a törvényjavaslattal kapcsolatban öt kérdésről szeretnék beszélni. Szeretnék beszélni először a személyazonosító jelről - amelyre utalt Sóvágó képviselő úr is, de utaltak az előző vita vezérszónokai is, mint különösen problémás kérdésre -, szeretnék beszélni arról, hogy a törvényjavaslat milyen megoldásokat kínál a nyilvántartásokból való adatszolgáltatásra, és ezzel kapcsolatban milyen konfliktusok lehetőségét teremti meg; fogok szólni az adatvédelmi garanciák intézményéről, amit a javaslat előkészít, a nyilvántartás szervezetéről, és végezetül, ötödikként arról, hogy milyen rendelkezéseket tartalmaz, pontosabban nem tartalmaz ez a törvényjavaslat a már összegyűjtött, a már felhalmozott, a korábbi rendszer által felhalmozott adatokkal kapcsolatban. Először tehát a "személyazonosító jel"-ként nevezett részéről ennek a törvénynek. Valamennyien tudjuk azt, hogy az adatvédelmi törvény - amelyet az imént kezdett el tárgyalni az Országgyűlés - adatvédelmi rendelkezései annyit érnek, amennyit a hozzá kapcsolódó tételes törvényekből le lehet vonni. Ez a törvény, amit most tárgyalunk - a személyi adatok nyilvántartásáról szóló törvény -, bebizonyítja, mindazok a szép elvek, amiket az adatvédelmi törvény tartalmaz: hogy nem lehet univerzális személyazonosító jelet alkalmazni, hogy tekintetbe kell venni az Alkotmánybíróság tavaly április 13-án meghozott döntését, tulajdonképpen írott malaszttá válnak, ha egy másik törvényben - a polgárok adatainak nyilvántartását szabályozó, a Belügyminisztérium által előterjesztett törvényben - tulajdonképpen megszüntetjük az adatvédelemnek azokat a garanciáit, amiket egy másik törvényben elfogadnánk. Az Alkotmánybíróság döntésére több szónok hivatkozott ma már. Ez a döntés - ez is elhangzott már - kimondja, hogy a törvényhozó köteles korlátozni a személyi szám alkalmazását, kimondja, hogy valamiféle korlátozást a személyi számmal, a személyi azonosító jellel kapcsolatban törvényben kell rögzíteni. Ez a deklaráció azonban nem jelenti azt, hogy bármifajta korlátozás elégséges legyen ahhoz, hogy alkotmányossá váljék a személyazonosító jel. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az univerzális személyi szám lényegénél fogva ellentétes az információs önrendelkezés jogával, ezért az Alkotmánnyal csakis a meghatározott célú adatfeldolgozásra korlátozott használatú azonosító szám engedhető meg. Miért jelent ez problémát? Sokan emlegetik azt, hogy az Alkotmánybíróság túlbúzgó volt, amikor ezt a döntését meghozta: túlzott mértékben a személyek jogát tekintette irányadónak, és nem volt kellő mértékig figyelemmel az igazgatás, a közigazgatás hatékony működésére. Tisztelt Képviselőtársaim! Látnunk kell azt, hogy itt nem egy elvont dologról van szó: a közigazgatás hivatala - amely ebben a törvényben is "A Hivatal" néven fut - olyan mennyiségű, olyan minőségű információkhoz juthat minden egyes magyar polgárral kapcsolatban, hogy tökéletesen áttekinthetővé válik a polgár teljes élete a hivatal számára. A hivatal mindent tud a polgárokról, és a polgár tökéletesen kiszolgáltatott ezzel kapcsolatban. Abban a pillanatban, amikor a hivatali ügyintézései során a hatósággal konfliktusba kerül, akkor fog rádöbbeni, hogy a hatóság azt is tudja róla, mennyi pénzt keres, mire költi a pénzét, hol vásárol, mennyiért vásárol; tudhatja a hatóság ezeknek az adatoknak a használatával, hogy mennyi vizet használ, mennyi villanyt használ, hogyan éli az életét - mert ezekből az adatokból messzemenő következtetéseket lehet levonni, még azt is, hogy milyen betegségei vannak, hányszor jár fogorvoshoz, melyik fogait kezelték legutóbb, és ezért ő mennyit fizetett azon a helyen. (12.20) Mindezek az adatok rendelkezésére állnak egy egységes univerzális személyazonosító jel birtokában, amellyel a különböző adatrendszereket össze lehet kapcsolni. Az Alkotmánybíróság éppen erre a veszélyre tekintettel szüntette meg a személyi számot, illetőleg mondta ki ennek a személyi számnak az alkotmányellenességét. Hozzá kell tennem, hogy számomra érthetetlen az, hogy a Belügyminisztérium miért ilyen módon kezeli ezt az alkotmánybírósági döntést, ahogy kezelte. Emlékezetes, hogy az áprilisban megszületett alkotmánybírósági döntésre decemberben reagált a Belügyminisztérium azzal, hogy ideiglenes hatállyal idén június 30-áig meghosszabbította a személyi szám használatát. Hozzá kell tennem, hogy ez a június 30-i határidő is csak a Ház erőszakoskodása következtében került bele a törvénybe, az eredeti előterjesztés ennél hosszabb határidőt tartalmazott. Most is csak azért tárgyalunk az adatvédelmi törvényről, mert ez a június 30-i határidő lejáróban van, és június 30-a előtt el kell fogadni ezt a törvényt, amit most tárgyalunk: a polgárok személyi adatnyilvántartásáról szóló törvényt; és csak azért kell az adatvédelmi törvényt tárgyalni, mert ez a mostani törvény gyakorlatilag légüres térbe kerülne, hogyha nem lenne az adatvédelmi törvényről is szó. Most is az utolsó utáni pillanatban kezdjük ezt tárgyalni, és most is attól kell tartani, hogy nem megfelelően kidolgozott törvényt fogunk elfogadni, és attól kell tartani, hogy ez a törvényjavaslat alkotmánysértő lesz. Attól is tartani kell, és erre már jó, ha a Belügyminisztérium most felkészül, hogyha az Alkotmánybíróság ezt a törvényt, amit most elfogadunk esetleg, elfogad a többség a Kormány előterjesztésével összhangban, ezt a törvényt az Alkotmánybíróság újra alkotmányellenesnek fogja nyilvántartani. Akkor ezért ki fogja viselni a felelősséget. Nagyon jó lenne, ha ebben a vitában nyilvánvalóvá válna, hogy ki lesz az a hivatalnok vagy miniszter, aki majd benyújtja a lemondását, ha az Alkotmánybíróság kimondja ennek a személyazonosító jelnek az alkotmányellenességét. Ugyanis, ha megnézzük a tételes szabályokat, amiket ez a javaslat beterjeszt, akkor azt látjuk, hogy az Alkotmánybíróság döntésében megfogalmazott követelményeknek nem tesznek eleget. Az Alkotmánybíróság korlátozottságot ír elő. Ha a törvényjavaslat rendelkezéseit tekintetbe vesszük, azt látjuk, hogy a javaslat lényegében visszacsempészi és konzerválni igyekszik az eddig működő népességnyilvántartási rendszert, a személyi számot is visszacsempészi és konzerválni igyekszik. Ezt a különböző célú, különböző rendeltetésű nyilvántartások összekapcsolásának lehetőségét fenntartva kívánja megtenni, tehát tulajdonképpen egy szemfényvesztő megoldással a személyi számot átkereszteli személyi azonosító jelnek, de ez a személyi azonosító jel tulajdonképpen csak álneve a személyi számnak, minden egyéb vonatkozásban a személyi számra jellemző tulajdonságokkal rendelkezik. Ha megnézzük azt, hogy a törvényjavaslat szerint kik azok, akik használhatják ezt a személyi azonosító jelet, akkor egy nagyon hosszú felsorolást látunk, és elnézést, hogy ezzel a felsorolással untatom önöket, de ezzel a felsorolással szeretném érzékeltetni, hogy eléggé nagyvonalú az a kifejezés, amikor azt állítja az előterjesztő, hogy korlátozza a személyi szám használatát. Hiszen a személyi azonosító jelet, amely egy belső azonosító jel, használja ingatlan-nyilvántartás, az útlevél-ügyintézés mindenféle tevékenysége keretében, a bíróság, az ügyészség, a büntetés-végrehajtás, a nemzetbiztonsági hivatalok, a honvédelmi igazgatás, a gépjármű forgalmi és vezetői engedélyek nyilvántartásával kapcsolatos tevékenységek során a hivatalok, az idegenrendészeti hivatalok, és a B variáció elfogadása esetén ez a sor még kibővülne az állami és önkormányzati, adóigazgatási szervekkel, az illetékhivatalokkal, a vámhivatalokkal, a társadalombiztosítási igazgatósággal, a tisztiorvosi szolgálattal, az egészségügyi szolgálattal, a szociális ügyintézésekkel, a munkaügyi igazgatás szervei előtti eljárásokkal - tehát gyakorlatilag azt könnyebb lenne beleírni a törvénybe, hogy kik azok, akik nem használják, alig-alig lenne ilyen. Sóvágó úr is a bankokat és a pénzintézeteket jelölte. Ezek nem állami igazgatási szervezetek. Az állami igazgatási szervezeteknek gyakorlatilag a teljes skáláját felsorolja a törvényjavaslat, és ez a teljes skála gyakorlatilag mindenfajta korlátozás nélkül használhatja a személyi azonosító jelet. Ez a megfogalmazás, az a kitétel, az idő takarékossága céljából szeretném csak tételesen rögzíteni, hogy mely pontokban ellentétes az Alkotmánybíróság döntésével. Az első ilyen pont, hogy az Alkotmánybíróság rögzíti: ilyen azonosító jelet csak akkor lehet használni és a korlátozás csak akkor alkotmányos, hogyha meghatározott célú adatfeldolgozásban használható csak ez a jel, és a szabályozási és ellenőrzési garanciák biztosítva vannak. Ha ezek után a javasolt 22. és 24. §-ait áttekintjük, azt látjuk, hogy itt a célok megfogalmazása teljesen általános, tehát nem meghatározott a cél, hanem általános a jelnek e célokra való felhasználása ellenőrizhetetlen, és nem teremti meg a pártatlan ellenőrzés lehetőségét. Ezek alapján tehát teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy a javaslat által bevezetni szándékolt úgynevezett személyazonosító jel formailag is és tartalmilag is teljes egészében a személyi számmal azonos, és így teljes egészében alkotmányellenes. A második kérdés, amiről ígérem, ennél rövidebben fogok szólni, a nyilvántartásokból való adatszolgáltatás rendszere. Tehát annak a kérdése, hogy milyen feltételek alapján, milyen garanciákat beépítve lehet a rólam, rólunk, önökről nyilvántartott adatokból külső szerveknek, állampolgároknak, jogi személyeknek adatokat szolgáltatni. Ezek valamennyiünket nagyon súlyosan érintő kérdések. Lehet, hogy egy hatóság jogszerűen tart rólunk nyilván adatokat, de nekünk, mint állampolgároknak azt is tudnunk kell, hogy ez az általunk jogszerűen, indokoltan, szükségesen nyilvántartott adat hova kerül tovább, milyen feltételek mellett szolgáltat például a társadalombiztosítás vagy az útlevélhatóság rólunk mondjuk a velünk perben álló állampolgároknak adatokat, és vannak-e adatvédelmi garanciák arra, hogy a magántitkot, a személyes adatok védelméhez való jogot megfelelő védelem illesse meg. Ennek alapján el kell mondanunk azt, hogy a szabaddemokraták is tisztában vannak azzal, hogy a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog nem abszolút jog. Vannak olyan esetek, vannak olyan körülmények, amelyek indokolják, hogy a magántitokról, illetőleg a személyes adatokról valakinek adatokat szolgáltassanak ki. A magántitok és a személyes adatok védelméhez való jognak törvényi korlátozása azonban csak abban az esetben minősíthető alkotmányosnak, ha megfelel az Alkotmányban a korlátozásokkal szemben támasztott követelményeknek. (12.30) E követelmények három csoportba sorolhatók, három feltételt szabnak. Az első feltétel, hogy a korlátozás, tehát az adatok kiszolgáltatása felétlenül szükséges legyen, tehát valamilyen közérdekű cél érdekében, semmilyen más módon ne legyen elérhető, csak az alapjog törvényi korlátozásában. A második feltétel, hogy arányos legyen ez a korlátozás, az önrendelkezési jog, az adatokhoz fűződő jog korlátozása arányos legyen az áltatala elérendő céllal. Erre mondok egy példát. Egy súlyos bűncselekmény elkövetőjének az üldözése megítélésünk szerint - és ennek a személynek a felderítése - arányos érdek azzal, hogy ennek érdekében korlátozzuk ennek a bűnelkövetőnek például a személyes adatokhoz fűződő jogát. Továbbá a harmadik feltétel, hogy a korlátozás az elérni kívánt célhoz legenyhébb módon történjen és alkalmas legyen az elérendő cél, a közérdek kifejezésére. Tehát csak ha a közérdeket valóban szolgálja a személyes adathoz fűződő jog korlátozása, csak akkor lehessen korlátozni ezt a jogot. Magunk részéről úgy ítéljük meg, hogy csak a a katonai, a bírósági, az ügyészségi, nemzetbiztonsági, büntetés-végrehajtási és a választási ügyek olyan ügyek, tehát ezek: a honvédelmi érdek, a bűnözéshez fűződő érdek, a nemzetbiztonsághoz fűződő érdek, illetőleg a választások demokratizmusához fűződő érdek olyan érdek, amely az adatszolgáltatáshoz megfelelő legitimációt biztosít, a többi ilyen érdek nem igazolt, és ebben a vonatkozásban a törvény szabályozása nem kielégítő. Itt is módosításokra van szükség. A harmadik kérdés az adatvédelmi garanciák kérdése. Az adatvédelmi garanciákról a törvény látszólag szól. Azt mondja, hogy vannak a minisztérium alárendeltségében - és sajnos megint a Belügyminisztérium az, amely ezt az információs hatalmat kézben tartja - garanciák, adatvédelmi felelősök intézményét vezeti be. Ezek az adatvédelmi felelősök jó intézményt teremtenek meg, de nem elégséges intézményt, ugyanis mindaddig nincsenek valódi garanciái az adatvédelemnek, míg az adatvédelmi biztos intézménye fel nem áll, és az adatvédelmi biztos mindaddig nem állhat fel, amíg az általános jogok biztosa, az úgynevezett ombudsman intézménye nem jön létre. Ilyen módon hiába vannak adatvédelmi felelősök, hiába állítunk fel adatvédelmi biztost is, ez írott malaszt lesz, olyan lesz, mint azoknak az országoknak az alkotmánya, amelyek nagyon elegánsan, a nyugat-európai alkotmányok valamennyi korszerű elemét felsorakoztatják. Libanon alkotmánya ilyen, nagyon elegáns alkotmány, mégsem érvényesül a gyakorlatban, mert nincsenek olyan erők, nincsenek olyan intézmények, amelyek azt a gyakorlatban alkalmazzák. Így járunk mi külföldi utainkon, amikor a kisebbségvédelmi biztosról beszélünk, meg tudjuk mutatni a külföldieknek, hogy lám, a magyar törvényben van kisebbségvédelmi biztos, két éve az Alkotmányba belevettük, ilyen sehol a világon nincsen, csak nálunk. Milyen elegáns dolog, hogy az Alkotmányban a nemzeti, etnikai jogok biztosa benne van. és amikor megkérdezik, hogyha ez két éve van önöknél, akkor biztos el tudják mondani, hogy milyen tapasztalataik vannak ezzel kapcsolatban, akkor azt mondjuk, hogy sajnos, erről még nem tudunk beszámolni, mert nem tudtuk felállítani két év alatt, ez az intézmény csak a kirakatban van, benn a boltban ilyen nem kapható. Tehát szeretnénk azt, ha most ezzel a törvénnyel nem teremtenénk meg egy újabb álságos megoldást, hogy van ugyan papíron garanciánk, de gyakorlatilag a sérelmet szenvedett állampolgár senkihez nem tud járulni, ezért számunkra elfogadhatatlan az, hogy úgy hozzunk adatvédelmi törvényeket, hogy az általános jogvédelmi intézmény, az általános ombudsman intézménye nem jön létre, illetőleg a többi jogvédelmi intézmény sem áll fel. A negyedik pontról két mondatot fogok mondani. Elfogadhatatlan és semmivel nem indokolható az, hogy létrejön az Állami Népesség-nyilvántartó Hivatal helyett egy újabb átkeresztelt intézmény. Ezt úgy nevezi a törvény, hogy Országos Személyi Adat- és Lakcímnyilvántartó Hivatal, a továbbiakban: Hivatal. Ez az a nagybetűs hivatal, amely országos adatgyűjtő szerv, amelynek az országos adatgyűjtését tulajdonképpen érdemben semmi sem korlátozza, és ez lesz az a Hivatal, amely jelenleg a mostani Belügyminisztérium kezében van, később egy későbbi Belügyminisztérium kezében van, de ez a hivatal lesz az, amely mindent tudni fog önökről is, rólunk is, minden állampolgárról a csecsemőtől az aggastyánig, és amely információs hatalmával szemben a polgárok semmit nem fognak tudni tenni. Ezt a hivatalt ellenezzük, nem tartjuk indokoltnak, hogy ilyen hivatal létrejöjjön, és ezzel kapcsolatban módosító indítványokat fogunk előterjeszteni. Az utolsó pont, amely tulajdonképpen továbbviszi ezt a vitát egy általánosabb mederbe, a rendszerváltás egy általános problémáját veti fel, hogy mit kezd ez a törvényjavaslat a kommunista rendszer által 40 éven keresztül mindenfajta korlátozás nélkül begyűjtött, felhalmozott és a mai napig is tárolt adatokkal. (Tirts Tamás: Archiválja!) A helyes választ elmondta Tirts képviselő úr, archiválja, rögzíti, tulajdonképpen azt is lehet mondani, hogy semmit nem tesz, ugyanúgy működteti tovább, ahogy eddig működött. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy mindaddig, amíg főleg a kormánypárti oldalról azt mondják, hogy az ellenzék akadályozza a rendszerváltást, addig a legfelháborítóbb magatartás az, hogy önök, amikor tehetnének valamit a rendszerváltás érdekében, akkor nem csinálnak semmit. Ezeket az adatokat, amelyeket az önök felfogása szerint is illegálisan, törvénysértő módon, az emberi jogokat lábbal tiporva gyűjtött be az elmúlt rendszer, ezekre az adatokra önök ráülnek, és ugyanúgy akarják használni, mintha semmi sem történt volna, mintha 1990-ben nem lett volna változás, mintha nem lenne új Alkotmánya a Magyar Köztársaságnak, mintha minden menne tovább a dolgok rendes menetében. Ezért fordulhat az elő, hogy az elmúlt rendszerben jogaikban megsértett polgárok hiába mennek az új rendszer Belügyminisztériumához, hiába kérik azt, hogy a róluk nyilvántartott adatokba betekinthessenek, hogy a róluk törvénysértő módon összegyűjtött adatokról valamilyen képet kapjanak, ezt a jogukat nem tudják érvényesíteni. Ezeket a törvénysértő módon összegyűjtött adatokat az új Kormány - ugyanúgy, ahogy a III/III-as ügyeknél, ugyanúgy, ahogy a titkosszolgálatok által korábban végzett egyéb adatgyűjtéseknél - sajátjaként kezeli, úgy ítéli, hogy ez a része az örökségnek, amit átvettünk. Csak ha ezt az örökséget át akarják venni, akkor az örökség minden egyéb vonatkozásával együtt át kellene venni, és akkor azt kellene mondani, hogy igenis, mi örökösei vagyunk az elmúlt rendszernek. Én azt szeretném, ha önök belátnák tévedésüket, és ebben a törvényben elfogadnák azt, hogy a múlt rendszer által felhalmozott, összegyűjtött adatok a magyar nemzet öröksége, amely mindenki számára hozzáférhetővé kell hogy váljon, és mindenki, függetlenül attól, hogy belügyminiszter vagy halandó polgár, hozzáférhet ezekehez az adatokhoz, és tudhatja azt, hogy róla, vele kapcsolatban, a személyét érintően az elmúlt kommunista rendszer mit gyűjtött össze. Hozzáférhetnénk az egyházakkal kapcsolatos nyilvántartásokhoz, legalábbis az egyházak, amelyeket az érintett, megtekinthetnék, hogy mi is folyt itt valójában 40 éven keresztül, mert ebben az esetben beszélhetnénk az információs területen valódi rendszerváltásról. Ha önök emellett elkötelezettek, akkor kérem, hogy támogassák azokat a módosító indítványokat, amelyek ezt lehetővé teszik, és ha ez nem történik meg, akkor pedig ne támogassák a Kormány előterjesztését, amely több pontjában alkotmányellenes, amelyet azoknak az érdekeknek a szolgálatában dolgoztak ki, amely érdekek az elmúlt időszakban is ellentétbe kerültek az emberi jogokkal, és ezt reményeim szerint önök sem támogathatják, mert mi, szabaddemokraták nem fogjuk támogatni. Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps az ellenzék soraiban.) (12.40)