BALOGH GÁBOR (független): Elnök Úr! Képviselőtársaim! A törvényjavaslat in medias res, vagyis a dolgok közepén kezdi, de hát a távközlés lehetőségei határtalanok. Határtalanok a szó valamennyi értelmében, hiszen nem ismer államhatárokat, illetőleg perspektívái sokszor fölülmúlnak minden emberi képzelőerőt. Úgy gondolom, hogy nem kell részleteznem azt a fejlődést, amit idáig megtett a távközlés. Lényeg, hogy a távközléssel az emberek közötti kommunikáció új dimenzióban jelent meg. Hazánk az eredeti eredmények, a kezdeti eredmények tükrében joggal lehetne büszke és tartozhatna a világ élvonalába. Behatárolt lehetőségeink, politikai stratégiáinknak a tévedései azonban furcsa kitérőkre kárhoztatták. Ezt a szakirodalomban a távközlési reform politikai bűnének szokták nevezni. Így nem véletlen, hogy nagyjaink többsége a távközlés, az informatika terén nem hazánkban alkotott kiemelkedőt, hanem leginkább olyan országokban, amelyekhez való felzárkózásunk évtizedes hátrány leküzdésével, megszüntetésével valósítható csak meg. Azokban az országokban, ahová ezek a nagyjaink menekültek, a távközlés, a média, az informatika már az ötödik hatalmi ágat alkotja, szinte önálló hatalmi tényezőként jelenik meg. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az ötödik hatalmi ág, az interperszonális információs szolgáltatás zömét jelenti. A fogyasztók minél gyorsabb, pontosabb, megbízhatóbb készülékekkel, berendezésekkel való ellátását, a tájékozódásuk kiszolgáltatottsága megszüntetése érdekében. Éppen ezért rendkívül fontos a jelenleg előttünk fekvő, távközléssel kapcsolatos törvényjavaslat, s ennek fogyasztócentrikussá tétele, illetve ilyen irányú megközelítése. A törvényjavaslat - bár a Kormány távközlési koncepciót is csatolt hozzá - sajátos szemléletet tükröz a fogyasztói szolgáltatás terén, hiszen olyan szempontból kívánja lebontani a távközlési informatikai szolgáltatások terén megjelenő monopóliumjelleget, amely kevésbé áll összhangban a fogyasztói érdekekkel, vagy legalábbis bevált sztereotípiákkal. Maga az előterjesztés elsődlegesen korlátozott centralizáltságával és az ehhez kapcsolódó institucionalizmusával tűnik ki, vagyis intézményszerűségével. Bár elismerem, hogy szükség van megfelelően szabályozott állami részvételre ezen a téren is, de kérdés, hogy mennnyire keverhető össze, vagy mennyire hozható összhangba a tulajdonosi, a szolgáltatói és a fogyasztói érdek, és ezen múlik lényegében ennek a távközlésről szóló törvényjavaslatnak a jövőbeni sorsa, illetve a távközlés-politikai koncepciója a Kormánynak. Úgy gondolom, hogy egy önálló hatalmi ág infrastruktúrájához tartozó távközlés főként akkor tudja betölteni funkcióját, ha a kívánt cél, vagyis a fogyasztó megfelelő védelemben részesül, s nem válik a tulajdonos vagy pedig a szolgáltató eszközévé. Ezt a célt a fejlett távközlési technikával rendelkező országok a legkülönfélébb tulajdonosi vagy szervezeti struktúrákon keresztül érik el. Képviselőtársaim nagy része már ismertette, hogy a világon hányfajta tulajdonosi forma jelenik meg. Németország, Olaszország vagy Finnország, illetve USA, Anglia, Kanada nevei hangzottak el. E téren nálunk komoly lemaradás tapasztalható, ez a hátrány érezhető az egyes területeken, országrészekben is. Bár a távközlés-politikai koncepció erre fölhívja a figyelmet, és elismeri, hogy a fejlesztési program egyik alapvető tézise, hogy a távközlési infrastruktúra általános elmaradottsága, továbbá a fejlesztéshez rendelkezésre álló anyagi és emberi erőforrások korlátozottsága miatt ma Magyarországon nincs lehetőség a korábbi rendszerek alkalmazásával a monopolhelyzet fenntartásával egyidejűleg minden irányban gyors fejlesztés végrehajtására. A fejlődés garanciáját a távközlési piac kialakulásában és a szabályozott keretek közötti privatizációban látja elsődlegesen megvalósíthatónak. Tehát, mint képviselőtársaim szájából is elhangzott, a koncepció - és hozzá kapcsolódón a törvényjavaslat - a privatizációval kívánja a monopolhelyzetet föloldani, illetve az ebből fakadó hátrányokat megoldani. Csakhogy egyetlen tulajdonosi szerkezetváltás sem garantálja vagy generálja önmagában a fogyasztói érdekek érvényesülését. Ehhez a világ különböző országaiban a legeltérőbb struktúrákat és kiegészítő intézkedéseket hozták meg. Még ennek ellenére is számos problémával kellett megküzdeniük. Mindannyiunk előtt ismert, hogy 3 fajta tulajdonosi szolgáltatási szerkezet létezik. Németországban, Franciaországban, de Olaszországban is főként az állami tulajdon, az állami monopóliumjelleg dominál. Ugyanakkor ennek másik véglete - USA, Anglia vagy Kanada -, ahol szabályozott vállalkozásformában, meghatározott műszaki és együttműködési szabályok szerint kénytelenek együtt dolgozni a piaci szereplők. A piacról csak abban az esetben beszélhetünk, ha a kereslet és a kínálat törvényei megfelelően érvényesülnek, és ehhez nagyon fontos, hogy ne csak a tulajdonosok vagy a szolgáltatók érdekei domináljanak, hanem inkább és elsősorban a fogyasztói szempontok érvényesüljenek. (19.20) A múlt héten az SZDSZ-es képviselőtársam beszélt erről részletesebben, elsődlegesen a magyarországi elvárásokról. A fogyasztók alapvető érdeke, hogy a lehető legmodernebb, kiváló minőségű készülékekhez viszonylag olcsón jussanak hozzá, a szolgáltató olyan körülményeket biztosítson, amelyek lehetővé teszik a legkülönbözőbb igények kielégítését. Példaként említem meg a Magyarországon még kevésbé ismert hangposta bevezetését; azonkívül a készülékek megbízható karbantartását, szervízét, és szükség esetén kompatibilitás kialakítását. Hogy ez megvalósulhasson, rendkívül komoly előfizetői, vagy más szóval fogyasztói érdekközösségre, érdekazonosságra, vagy ilyen szervezet létrehozására van szükség. Amik Magyarországon ma működnek, azok csak részérdekeket és részfogyasztói rétegeket fednek le. Ma Magyarországon számos informatikai érdekirányultság van, amelyeket nehéz egységes fellépésre ösztönözni eltérő érdekeik miatt. De a fejlődés útja, a kiszolgáltatottság megakadályozásának egyik leghatékonyabb módja csakis a fogyasztói érdekvédelmi egyesület lehet, amelyre, vagy amelynek az ösztönzésére a törvényjavaslat már nem kíván megoldást keresni vagy erre inspirálni. Az ország helyzetét figyelembe véve nem mellékes a teljesítmény- és a hatékonyságmérésnek a fontossága sem. Ennek hiányát érezzük mind az országos szolgáltatási színvonal terén, mind a fogyasztók szempontjából. Úgy gondolom, hogy a Távközlési Tanács különösen centralizált, kvázi kormányzati vezetéssel kevésbé tud a fogyasztói érdekeknek és elvárásoknak megfelelni. Éppen ezért olyan távközlési tanács létrehozására lenne szükség, amely a kormányzattal legfeljebb informális kapcsolatban áll. A jelenlegi törvényjavaslat azonban e téren főként a kormányzatfüggőségre épít. Úgy gondolom, hogy jelentős elmozdulás lehetne, ha már a törvény úgy határozná meg a Távközlési Tanács személyi összetételét, mint amely egyszerre érvényesíti a tulajdonosi, vállalkozói és az előfizetői érdekeket. Ezt természetesen alacsonyabb szintű szabályozással is meg lehetne tenni, el lehetne érni, hiszen elegendő lenne hozzá az Alkotmány megfelelő egyeztetési kötelezettségre vonatkozó szakaszának következetes betartása vagy betartatása. S végül nem utolsósorban, az eddigi felszólalások szinte nem is érintették a hitelfelvétellel, a hitelfelhasználással kapcsolatos kérdéskört. Már utaltam rá, hogy az ország erőforrásai korlátozottak. Az állam számos hitelt vett föl távközlési rendszerek fejlesztésére, alap- vagy egyéb hálózatoknak a kiépítésére. De mind a mai napig nincs megoldva a hitelfelhasználás megfelelő ellenőrzése, nincsenek kidolgozva a gazdaságos felhasználás kritériumai. Jól tudjuk, hogy egy-egy központ kompatibilitásának kialakítása több tízmilliót, olykor több százmilliót emészt föl. S egy-egy jól vagy rosszul kiválasztott fejlesztési irány komolyan befolyásolja az adott térség vagy település kommunkációs lehetőségeit. S ha figyelembe vesszük, hogy a legtöbb szakmai kérdés mögött politikai döntés húzódik, akkor az is egyértelmű számunkra, hogy a távközlés-politika kialakítása és ennek végrehajtása a jövőben komoly politikai tényezőként jelenik meg ismételten. Ha figyelembe vesszük, hogy a távközlési reformot akadályozó hét főbenjáró bűn legfontosabbika a politikai bűn, akkor mindenképpen szükséges lenne fontolóra venni, és ebből a szemszögből nézve is megítélni az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Mert nem elég meghatározni, hogy mit építsen, mit építsenek, például műholdat, vagy kábelfektetési programba kezdjenek-e, hanem szükség van a hatékonyság és a teljesítmény, valamint a részletes paraméterek kidolgozására és a gazdaságos felhasználás ellenőrzésére, mégpedig úgy, hogy az megfeleljen a fogyasztói érdekeknek is. Az alapvető szolgáltatási cél, hogy ki kell elégíteni a fogyasztók igényeit. És az, hogy tudja a fogyasztó, hogy az állam a felvett világbanki hitelt mire költi. Hogy az a beruházás gazdaságos-e, javítja-e a távközlés minőségét, elősegíti-e a kapcsolat tartását a világgal. A távközlésben sem az emberekkel van probléma, mondta a német Telecomnak a vezérigazgatója, hanem magával a rendszerrel. Úgy gondolom, hogy a beruházás a távközlésbe - beruházás a demokráciába. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)